– jegyzetek egy Anyacsavar csoport naplójából
A legutóbbi Anyacsavar csoport végén
rengeteg pozitív energia vibrált a levegőben, tapintható volt az elszántság és tettrekészség a lányokban, hogy valódi változást akarnak a hétköznapjaikban véghezvinni. Egy kétórás Anyacsavar csoport végére rendszerint mindenki tele van célokkal és bizakodással, hogy képes is lesz ezeket a célokat elérni. De vajon hogyan lesz az elhatározásból tett? Mi segíti ezeket az idő- és szerepzsonglőr kisgyerekes anyákat ahhoz, hogy ezt a szárnyaló energiát cselekvésre tudják váltani?
Mert lesz, aki tényleg el is éri az itt és most kitűzött céljait, és lesz olyan is, aki csak egyet-egyet ér el közülük, és azt is jóval később, vagy picit másképpen, mint szerette volna. Másokban pedig, – szerencsére kevesekben – az idő múlásával elkopik a lelkesedés, elkezdenek kételkedni a céljuk realitásában, saját magukban, majd észrevétlenül le is mondanak róla, és visszalépnek a kényelmetlen, sokszor nyomasztó, de otthonos és megszokott mókuskerékbe.
Hogy nyakon csíphessük, mi segít a célok elérésében, arra kértem a csoportban a lányokat, hogy figyeljenek meg két dolgot a következő két hétben, amíg nem találkozunk. A kérdések így hangzottak:
- Mi erősíti a belső elhatározásodat, hogy elindulj a célod felé?
- Mi segíti, hogy a szándékból konkrét lépés legyen?
Ez tulajdonképpen egy megfigyelése annak, hogyan is működünk – mindenki másképpen -, amikor valami igazán fontos saját célunk van, de elárasztanak a bár nem fontos, de sürgős teendők. És igen, biztosan te is észrevetted már, hogy nem azt figyeljük meg, mi akadályoz, torpant meg és bizonytalanít el, hanem csak arra hegyezzük ki a figyelmünket, mi az, ami segít magasan tartani az energiaszintünket, ami bátorrá és bizakodóvá tesz.
Ez a megoldásközpontú megközelítés hasznos tapasztalatokat hozott minden Anyacsavar csoport résztvevőnek.
Lilla a csoporton nyert lelkesedést és energiát már másnap arra használta fel, hogy a legrégebb óta halogatott, és így a leginkább nyomasztó feladat megoldásába egyszerűen belefogott. Attól, hogy tett egy lépést a feladat megoldása felé, oly mértékben megkönnyebbült és felszabadult, hogy újabb energiákkal szívta fel magát, amit azonnal be is csatornázott egy következő feladat elvégzésébe. Lilla azt figyelte meg, hogy a siker kulcsa nála az energiák azonnali felhasználása volt. Ha várt volna néhány napot, az energiái szétforgácsolódtak volna a három gyerek és a háztartás körüli napi teendőkben. Így azonban tettekre tudta váltani az elhatározását, és ez olyan jóleső személyes hatékonyság érzést adott neki, ami újabb energiafröccs volt a számára, amit újra a célja eléréséhez vezető lépésekbe fektetett, és így tovább, fenntartva az energiák körforgását. Lilla másik fontos megfigyelése volt, hogy elsőnek ösztönösen a legnyomasztóbb feladatot választotta ki, amelynek a megoldódása a legnagyobb megkönnyebbülést hozta. És egyszerre egyetlen feladat megoldására koncentrált, amint azt megoldotta, az abból nyert energiákat a sorban következő feladat megoldásába fektette.
Kriszta teljesen másképpen fogta meg a dolgot. Ő rengeteg célt tűzött ki maga elé, és mindet el is akarja érni. Ő a csoporton nyert lelkesedést arra használta fel, hogy otthon az első adandó alkalommal – a tornyosuló háztartási feladatok elvégzését kicsit elnapolva – egy A3-as méretű éves naptárt készített, amelyben megtervezte, melyik negyedévben mely céljait szeretné elérni, majd elsőként arra készített nagyon konkrét tervet, hogy mikor és hogyan fog az év során testileg-lelkileg töltekezni. Megtervezte a nyári szabadságot, a családi hosszú hétvégéket, kirándulásokat, rendszeres önismereti és sportolási lehetőségeket, figyelembe véve dolgozó anyaként a szabadnapjai számát, a bölcsis szünnapokat, az állami ünnepeket. Ő ösztönösen a legenergizálóbb témával kezdte a feladatok megoldását. Látva egyetlen lapon a teljes évet, és azt, hogy mennyi feltöltődési lehetősége lesz, bizakodva tudott nekiállni az energiazabáló célok betervezésének is.
Anna, akinek a kisebbik babája mindössze öthónapos, így a kialvatlansággal küzdve sokszor a Maslow-i piramis legaljáról igyekszik abszolválni az átlagos kisgyerekes anya napi logisztikai, titkárnői és karbantartói feladatait, nagyon jópofa megoldást talált arra, hogy a saját céljait szem előtt tartsa. Már régóta minden reggel készít magának egy feladatlistát, amin a legsürgősebb aznapi teendők vannak, köztük olyanok, mint lekaparni a nagyobbik cipője talpáról az odakövesedett kutyakakit, és ehhez hasonlók. Anna erre a napi feladatlistára most felírja a saját céljait is, így biztosítva, hogy minden nap eszébe jussanak, és a napi teendők közé beillesszen minden nap egy-egy lépést, ami közelebb viszi őt a céljai eléréséhez.
Ezekre az anyacsavaros történetekre rímel a megoldásközpontú rövid coaching teoretikusainak – Peter Szabó, Dani Meier, Hankovszky Katalin – tapasztalata is: “Mindannyian ismerjük az olyan megbeszéléseket, amelyeken hirtelen fellelkesedve nagy dolgok végrehajtását fogadjuk meg – amíg csak a megbeszélés után egyszer csak úgy nem érezzük, hogy a mindennapi rutin maga alá gyűr bennünket, és kevés időt találunk arra, hogy a nagy projektnek nekilássunk. Annak valószínűsége, hogy terveinket ténylegesen valóra váltjuk, sokkal nagyobb, ha apró dolgokat ágyazunk bele a mindennapi tevékenységünkbe, és ha ezeket a lehető legkorábban kezdjük el megvalósítani.”
