Több a belső engedélyem saját célokat megvalósítani!

“Nekem az Önmegvalósítás csoport kiszabadulást jelentett a bezártságból. Nagyon jó volt hozzám hasonló kisgyerekes vállalkozónőkkel közösen ötletelni, tőlük visszajelzést kapni. Nagyon sok szuper javaslatot kaptam a többiektől, és mindig volt 2 hetem az alkalmak között előrelépni.

Ez a csoport a férjemtől is vállalkozástámogatást kér, ami egy új családi szokás kialakítását is jelentette. Már az év elején lefoglaltam az időpontokat, a kicsiket fokozatosan a nagymamához szoktattam, hogy tavasszal el tudjak jönni ide. Ezt a kialakult jó szokást megtartom a nyárra is!

Egyre több a belső engedélyem saját célokat megvalósítani, ami nagyon felszabadító!”

Hortobágyi Mónika, kétgyerekes, vállalkozást indító anya

Itt mindig támogatást kapok!

“Nekem az Önmegvalósítás csoport abban segített, hogy fókuszált jelenléttel gondolkozhassam az elakadásaimon, a többieket látva megerősödhessek, és tudatosíthassam, hogy amit szeretnék elérni, azt máris csinálom!

Itt nem lehet hibázni, mindig támogatást kapok. Dóra remekül mederben tartja a csoportot, mégis jó a hangulat. Nekem különösen tetszett, hogy mindig utána nyúlt azoknak, akik valamiért nem tudtak eljönni egy-egy alkalomra.

Kedvenc gyakorlatom volt az 5 perces visszajelzés a többiektől a számomra legégetőbb kérdésekre.”

Karlócai Regina, kétgyerekes, vállalkozást indító anya

Mamakör

mamakör2Képzeljétek, létezik egy kezdeményezés, ahol az Anyacsavar csoportokhoz hasonló támogatást kapnak a kisgyerekes nők, de a közvetlenül az anyává válást követően! Ha én ezt tudtam volna! Minden anyának receptre írnám fel! 🙂

A Mamakört hárman, Roszik Linda, Köhler Kata és Takácsy Márta pszichológusok és gyakorló anyák hívták életre. Ez egy frissen szült anyáknak szóló babás támogatócsoport, ahol nem csak az anyaság örömeiről, hanem kétségekről, kihívásokról is szabadon lehet beszélni, anélkül, hogy szégyellni kellene vegyes érzéseinket. A Mamakörön hét héten át hét különböző témát dolgoznak fel elfogadó és támogató közegben szakemberek vezetésével. Most ők mesélnek erről a fantasztikus kezdeményezésről az Anyacsavaron.

Mi hívta életre a Mamakört?

Amikor Linda külföldön várta babáját, különösen intenzíven élte át, amit a gyerekszületés kapcsán sokan átélünk, hogy a korábbi, megszokott kapcsolati hálónk átalakul, eltűnik. Sokan csupán a szülésig készülnek fel, hogy utána milyen buktatók vannak, mi segít és mi nem, arról már nincsenek információik. Ezen szeretnénk változtatni. Azt gondoljuk, az első pár hónap az egyik legérzékenyebb időszak egy újonnan alakuló család életében és nagyon fontos, hogy ekkor minél kevesebb bűntudattal tudjanak együtt lenni, megteremthessék alakuló – változó kapcsolatuk biztonságos alapjait.

 

Miben más ez, mintha az anyukák a játszótéren beszélgetnének az őket foglalkoztató témákról?

mamakör1Egyrészt zárt csoportokat vezetünk, vagyis a mamák végig ugyanazokkal oszthatják meg gondolataikat, érzéseiket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy sokkal intimebb, őszintébb beszélgetések bontakoznak ki, s a hét alkalom végére igazán összeforrott csoporttá kovácsolódnak a résztvevők, akik még sokáig találkoznak ezután is. Talán még ennél is fontosabb, hogy olyan témákra fókuszálunk, amelyek mindenkiben motoszkálnak ilyenkor, mindenkit érintenek, de nincs idő, lehetőség, motiváció átbeszélni ezeket valakivel. Az egyes alkalmakon a várandósság, szülésélmény, egyéni és társadalmi anyai minták, a párkapcsolat változásai, apai minták, a baba temperamentuma, babasírás, külső és belső elvárások témáit, mindezek belső megélését beszéljük át, hogy ki hogyan éli meg ezeket. Az egyik legfontosabb alapelvünk, hogy nem szavazunk semmi mellett vagy ellen – mi nem mondjuk, hogy hordozz vagy babakocsizz – inkább ahhoz próbáljuk hozzásegíteni csoporttagjainkat, hogy felfedezzék, mi az, ami újdonsült családjuknak igazán jó, működőképes megoldás, mert leginkább ez segít ahhoz, hogy egészséges, mély kötődés alakulhasson ki anya, baba és papa között.

 

Mi az, amit a tapasztalataitok szerint leginkább igényelnek a kisgyerekes anyák?

Ebben az érzékeny időszakban, a változások közepette természetes módon erősödnek a szorongások. Nagyon felszabadító, hogy ezekről szabadon lehet nálunk beszélni, nem kell feltétlenül  átélni a „gondtalan anyaság” kötelező érzéseit.

A másik fontos élmény, hogy a mamák a csoportban megtapasztalják, nem csak nekik vannak nehézségeik. Csoporttagjaink közvetlenül átélik, hogy nincsenek egyedül nehézségeikkel, sőt azt is, hogy van, akinek éppen az okoz nehézséget, ami nekik könnyen megy és fordítva.

Azt is tapasztaljuk, mennyire fontos a szülés – gyakran fájdalmas – élményének megosztása. Sokaknak épp a csoport hitelesíti a szülés alatt átélt érzéseit, ami az eltagadott, elfojtott érzések felszabadulásához, a fájdalmas élmények oldódásához vezet.

 

Mi az eddigi legnagyobb sikeretek?

mamakör3Talán eddigi legnagyobb sikerünknek azt tartjuk, hogy számos csoportunk akár évekkel később is rendszeresen találkozik, és társaságot, olykor támaszt nyújtanak egymásnak. Ahogy azt is, hogy az első csoporttagjaink visszajönnek hozzánk második babájukkal Tesós körbe, egy – egy nehezebben megélt helyzet kapcsán pedig egyéni vagy családi konzultációra.

Az is igazi siker nekünk, amikor a csoporttagok visszajelzik, párjukkal otthon “Mamaköröznek”, átbeszélik az általunk felvetett témákat. Sőt, szívesen járnának ők is Mama-, illetve Papakörbe. És erre már nem is kell sokat várniuk!

 

Mi a hosszú távú célotok?

Azt szeretnénk elérni, hogy a babák születése után ugyanolyan természetes legyen Mamakörbe járni, mint akár pelenkát venni. Mindez együtt jár azzal, hogy idővel más városokban és nemzetközi színtéren is legyenek Mamakörök, hogy minden frissen s(z)ült anyának és babának megkönnyítsük e vegyes érzésekkel teli, kezdeti időszak megélését.

 

Mikor lehet legközelebb csatlakozni Mamakörhöz?

Június 21-én indítunk legközelebb Mamakört, majd rövid nyári szünet után szeptembertől újra indulnak első babás és tesós csoportjaink, egyéni – és páros konzultációink.

(Fotók: Cziglán Tamás és Fema Fotó)

“Kicsit letehetem minden szerepemet”

100%-osan jelen vagyok
100%-osan jelen vagyok

Mit is ad nekem az Anyacsavar? Rendszeres kikapcsolódási lehetőséget, ahol velem hasonló helyzetben lévő felnőttekkel beszélgethetek, inspirálódhatok az élet komolyabb, mélyebb dolgairól. Ahol kicsit letehetem minden szerepemet (anya, feleség, nő, barátnő stb.) és csak magam lehetek, minőségi időt töltve saját magammal 🙂 Pár alkalom is elég volt hozzá, hogy elinduljon bennem valami új, valami változás, ami segít másképp ránézni az életemre, az aktuális problémáimra. Az Anyacsavar – és Dóra személye is – nagyon jó katalizátor, ami segít nekem megfogalmazni a céljaimat, megoldásközpontúan tekinteni a problémáimra. Egy olyan módszert tanulhatok itt meg, ami nemcsak a foglalkozásokon alkalmazható, hanem könnyen elsajátítható, és a későbbiekben bármikor használható. Velem már többször is előfordult, hogy úgy éreztem, nincs értelme elmenni az aznapi találkozóra, mert úgy sem tudnék aktív tagja lenni a csoportnak, hiszen ki sem látszom a mindennapi apró-cseprő teendőkből, gondjaimból, amik annyira lekötik az energiáimat, hogy nem tudok majd igazán jelen lenni. Aztán végül mindig azt veszem észre, hogy kb 5-10 perc alatt teljesen kikapcsolok minden zavaró tényezőt, és 100%-osan jelen vagyok. Köszönöm Dóra! (Soós-Lakos Katalin, kétgyerekes, GYED-en lévő anyuka)

Hogyan lesz az elhatározásból tett?

– jegyzetek egy Anyacsavar csoport naplójából

A legutóbbi Anyacsavar csoport végénAnyacsavar célok rengeteg pozitív energia vibrált a levegőben, tapintható volt az elszántság és tettrekészség a lányokban, hogy valódi változást akarnak a hétköznapjaikban véghezvinni. Egy kétórás Anyacsavar csoport végére rendszerint mindenki tele van célokkal és bizakodással, hogy képes is lesz ezeket a célokat elérni. De vajon hogyan lesz az elhatározásból tett? Mi segíti ezeket az idő- és szerepzsonglőr kisgyerekes anyákat ahhoz, hogy ezt a szárnyaló energiát cselekvésre tudják váltani?

Mert lesz, aki tényleg el is éri az itt és most kitűzött céljait, és lesz olyan is, aki csak egyet-egyet ér el közülük, és azt is jóval később, vagy picit másképpen, mint szerette volna. Másokban pedig, – szerencsére kevesekben – az idő múlásával elkopik a lelkesedés, elkezdenek kételkedni a céljuk realitásában, saját magukban, majd észrevétlenül le is mondanak róla, és visszalépnek a kényelmetlen, sokszor nyomasztó, de otthonos és megszokott mókuskerékbe.

Hogy nyakon csíphessük, mi segít a célok elérésében, arra kértem a csoportban a lányokat, hogy figyeljenek meg két dolgot a következő két hétben, amíg nem találkozunk. A kérdések így hangzottak:

  1. Mi erősíti a belső elhatározásodat, hogy elindulj a célod felé?
  2. Mi segíti, hogy a szándékból konkrét lépés legyen?

Ez tulajdonképpen egy megfigyelése annak, hogyan is működünk – mindenki másképpen -, amikor valami igazán fontos saját célunk van, de elárasztanak a bár nem fontos, de sürgős teendők. És igen, biztosan te is észrevetted már, hogy nem azt figyeljük meg, mi akadályoz, torpant meg és bizonytalanít el, hanem csak arra hegyezzük ki a figyelmünket, mi az, ami segít magasan tartani az energiaszintünket, ami bátorrá és bizakodóvá tesz.

Ez a megoldásközpontú megközelítés hasznos tapasztalatokat hozott minden Anyacsavar csoport résztvevőnek.

Lilla a csoporton nyert lelkesedést és energiát már másnap arra használta fel, hogy a legrégebb óta halogatott, és így a leginkább nyomasztó feladat megoldásába egyszerűen belefogott. Attól, hogy tett egy lépést a feladat megoldása felé, oly mértékben megkönnyebbült és felszabadult, hogy újabb energiákkal szívta fel magát, amit azonnal be is csatornázott egy következő feladat elvégzésébe. Lilla azt figyelte meg, hogy a siker kulcsa nála az energiák azonnali felhasználása volt. Ha várt volna néhány napot, az energiái szétforgácsolódtak volna a három gyerek és a háztartás körüli napi teendőkben. Így azonban tettekre tudta váltani az elhatározását, és ez olyan jóleső személyes hatékonyság érzést adott neki, ami újabb energiafröccs volt a számára, amit újra a célja eléréséhez vezető lépésekbe fektetett, és így tovább, fenntartva az energiák körforgását. Lilla másik fontos megfigyelése volt, hogy elsőnek ösztönösen a legnyomasztóbb feladatot választotta ki, amelynek a megoldódása a legnagyobb megkönnyebbülést hozta. És egyszerre egyetlen feladat megoldására koncentrált, amint azt megoldotta, az abból nyert energiákat a sorban következő feladat megoldásába fektette.

Kriszta teljesen másképpen fogta meg a dolgot. Ő rengeteg célt tűzött ki maga elé, és mindet el is akarja érni. Ő a csoporton nyert lelkesedést arra használta fel, hogy otthon az első adandó alkalommal – a tornyosuló háztartási feladatok elvégzését kicsit elnapolva – egy A3-as méretű éves naptárt készített, amelyben megtervezte, melyik negyedévben mely céljait szeretné elérni, majd elsőként arra készített nagyon konkrét tervet, hogy mikor és hogyan fog az év során testileg-lelkileg töltekezni. Megtervezte a nyári szabadságot, a családi hosszú hétvégéket, kirándulásokat, rendszeres önismereti és sportolási lehetőségeket, figyelembe véve dolgozó anyaként a szabadnapjai számát, a bölcsis szünnapokat, az állami ünnepeket. Ő ösztönösen a legenergizálóbb témával kezdte a feladatok megoldását. Látva egyetlen lapon a teljes évet, és azt, hogy mennyi feltöltődési lehetősége lesz, bizakodva tudott nekiállni az energiazabáló célok betervezésének is.

Anna, akinek a kisebbik babája mindössze öthónapos, így a kialvatlansággal küzdve sokszor a Maslow-i piramis legaljáról igyekszik abszolválni az átlagos kisgyerekes anya napi logisztikai, titkárnői és karbantartói feladatait, nagyon jópofa megoldást talált arra, hogy a saját céljait szem előtt tartsa. Már régóta minden reggel készít magának egy feladatlistát, amin a legsürgősebb aznapi teendők vannak, köztük olyanok, mint lekaparni a nagyobbik cipője talpáról az odakövesedett kutyakakit, és ehhez hasonlók. Anna erre a napi feladatlistára most felírja a saját céljait is, így biztosítva, hogy minden nap eszébe jussanak, és a napi teendők közé beillesszen minden nap egy-egy lépést, ami közelebb viszi őt a céljai eléréséhez.

Ezekre az anyacsavaros történetekre rímel a megoldásközpontú rövid coaching teoretikusainak – Peter Szabó, Dani Meier, Hankovszky Katalin – tapasztalata is: “Mindannyian ismerjük az olyan megbeszéléseket, amelyeken hirtelen fellelkesedve nagy dolgok végrehajtását fogadjuk meg – amíg csak a megbeszélés után egyszer csak úgy nem érezzük, hogy a mindennapi rutin maga alá gyűr bennünket, és kevés időt találunk arra, hogy a nagy projektnek nekilássunk. Annak valószínűsége, hogy terveinket ténylegesen valóra váltjuk, sokkal nagyobb, ha apró dolgokat ágyazunk bele a mindennapi tevékenységünkbe, és ha ezeket a lehető legkorábban kezdjük el megvalósítani.”

paizsdora_anyacsavar_alairas

“Minden alkalommal egy kis megvilágosodás félével tudok hazatérni”

Használható segítség
Használható segítség

“Három kisgyerek anyukája vagyok. Az elmúlt hét év, amióta anya vagyok, alaposan megváltoztatta a tudatomat és az életformámat. Ennek feldolgozása és egyeztetése a külvilággal, korábbi önmagammal, férjemmel nehezebb feladat, mint amit a világ sugall. Nehéz a továbbélő ambícióimat összeegyeztetni ezzel az új élethelyzettel, és az ehhez szükséges feltöltődést és lendület megszerezni. Idegesít, hogy a világ sokszor nem hogy nem segít ebben, nem is vesz arról tudomást, hogy ez milyen nehéz. Úgy érzem, a „nem ér panaszkodni”, „én is, más is végigcsinálta” attitűd erősen uralkodik. Az Anyacsavar csoport sok mindenben nyújt támaszt. Azon kívül, hogy az önérvényesítésben, kommunikációban, és a gyakorlati életet érintő dolgokban konkrétan használható segítséghez vezet, minden alkalommal egy kis megvilágosodás félével tudok hazatérni, tanulok valamit magamról is, ami nagyon értékes számomra.” (L. D., háromgyerekes anya)

“Ezekhez az útravalókhoz mindig vissza tudok majd nyúlni”

Anyacsavar_ajánlás“Az Anyacsavar csoport első sorban saját magamra szánt reflexiós időt jelentett nekem. Ez a kéthetente két óra szent volt és sérthetetlen, ami csak az enyém, amikor kicsit kiszabadulok a négy fal közül és ahol újradefiniálhatom önmagam.  Az Anyacsavar csoportban megélt ”aha-élmények”segítettek megadni magamnak a belső engedélyt, hogy magam alakítsam az életemet mások és a társadalom elvárásaitól függetlenül. Az év elején megfogalmazott terveimet az év végére sikerült megvalósítanom, amire nagyon büszke vagyok. Igazi közösségre leltem itt, ahonnan sok segítséget kaptam, feltöltődést és a megerősítő tudatot, hogy nem vagyok egyedül.  Nehéz témákhoz is mindig tudtunk humorral, öniróniával, alkotó módon viszonyulni. Megmaradnak azok az útravalók, amiket minden egyes alkalom végén megosztottunk egymással és még napokig, hetekig foglalkoztattak, inspiráltak.  Az oldott hangulatú összejövetelekre, az egyéni bölcsességekre jól esik visszagondolni, és bármilyen változás érjen, ezekhez az útravalókhoz mindig vissza tudok majd nyúlni.”  (Marosfalvi Csilla, egy 21 hónapos, boldog és kiegyensúlyozott kislány boldog és kiegyensúlyozott, dolgozó anyukája)