Szeret(t)em a rendet

Imager története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, hogyan forgatja ki a négy sarkából a gyerek születése a jól felépített világunkat, a párkapcsolati dinamikát, a társas kapcsolatainkat, az időhöz való viszonyainkat, a céljaink és vágyaink közötti fontossági sorrendet. És arról, hogyan lehet új rendet teremteni ebben az új világban a saját értékrendünket követve. Jó gyakorlatok az újratervezésről egy gyakorló anyától…

 

 

Megbillent rend

 

Szeretem a két gyermekemet, rengeteg örömet okoznak nap mint nap. Szeretem a rendet is. Amikor az első kislányom megszületett, akkor azt éreztem, hogy az életem minden területén megbillent a rend és egy új rendet kell kialakítanom. Úgy éreztem, hogy többnyire jó példákat hoztam otthonról, de mégis más a korszellem, a mentális környezet a család, a dolgozó anya és a gyereknevelés terén, mint gyerekkoromban. Szeretek olvasni. Kezdő anyaként rengeteget olvastam az interneten mások jó gyakorlatairól a gyereknevelés terén.

Emlékszem, hogy milyen nagy segítség volt nekem néhány hetes, néhány hónapos kezdő anyaként, amikor mások történeteiből erőt meríthettem. Vagy azért, mert éreztem, hogy más is volt ilyen helyzetben, vagy még inkább azért, mert sikerült jó megoldásokat találnia, amiből tanulhattam. Ezért én is írok az én kihívásaimról és a számomra segítséget jelentő megoldásokról.

 

 

Egyenlőség

 

A gyerekek születése előtt a férjemmel közel azonos volt a napirendünk. Mindketten 9-re jártunk dolgozni és este 8 körül estünk haza. Mindketten hasonló pozícióban voltunk és hasonlóan kerestünk. Egyenlők voltunk.

Amikor megszületett a nagyobbik lányom mindez megváltozott. És nagyrészt így is maradt 6 évig. A médiában évről évre egyre több szó esik az apa és anya egyenlőségéről. A környezetünkben elviekben ezt mindenki el is fogadja. A gyakorlatban mégis a legtöbbször az Anya aki logisztikázik, viseli minden szervezés mentális terhét, ő az aki beszoktat, aki beszerzi az oviba/iskolába szükséges kellékeket, ruhákat, marad otthon a beteg gyermekkel. (Biztosan van ellenpélda is, de ritka.) És ahogy egy korábbi Anyacsavar pályázatban szerepelt: munkakörnyezetben ideális  esetben a szervezés és a megvalósítás két külön munkakör. Anyaszerepben viszont mindkettő egy kézben összpontosul (és másik kézben a gyermek).

Én sokat lázadtam ez ellen és rengeteg módszert kipróbáltam, hogy a férjem kibillentsem a klasszikus szerepből. Egyetlen menedzsment módszer sem használt, amíg ő maga nem akart változtatni. De egy idő után magától változott, mert sorra estek szét a családok körülöttünk a nem működő modellek miatt és érezte, hogy neki is változnia kell, ha működő családot szeretne.

 

 

Heti takarítás

 

Szeretem a rendet. Ezért az anyaproblémáim is kezdetben nagyrészt e körül forogtak. Már a gyerekek születése előtt azzal a helyzettel találtuk magunkat szembe a párommal, hogy Budapesten élünk, a hétvégét pedig legtöbbször utazással töltjük, mert a szüleink vidéken élnek. Rendszeresen vasárnap este, hazaérve a pihentető hétvégéről, várt minket a lakás, ami takarításra szorult. Hét közben reggeltől estig dolgoztunk, nem fért bele egy alapos takarítás.

Így már a gyerekek születése előtt felkértünk egy hölgyet, hogy végezze el a heti takarítást. Ő nagy segítségünkre volt később is, amikor megszülettek a gyerekek, mert kiderült, hogy nagyon jól ért a gyerekekhez és vigyáz is rájuk, amíg gyerekek nélkül expressz sebességgel elintézem az intézni valót. A gyerekek 1-2 éves kora körül már azt is meg tudtuk csinálni, hogy a munkámhoz tartozó helyszíni megbeszéléseket a takarítás idejére ütemeztem. Így amíg én munka miatt távol voltam néhány órát a gyerekek otthoni környezetben jól elvoltak egy ismerős személlyel, aki végre új dalokat és mondókákat mondott nekik, új játékokat talált ki és közben a lakás is újra elnyerte az alap tisztaságot.

 

 

Takarítónő

 

Azt vettem észre, hogy ha kimondom, hogy takarítónő segít nálunk, akkor az emberek itthon két dologra asszociálnak. Az első, hogy biztosan sok pénzed van, hogy megteheted. Itt idézném a takarítónőnket:

„Nem járok gazdag emberekhez. Tudatos fiatal nőkhöz járok takarítani, akik az életben a gyerekeken és háztartáson túl is el szeretnének érni valamit. És ezt jól teszik.”

A vállalkozásomat az első gyermekem születése után kezdtem el építgetni, mert láttam, hogy én 8 órában nem szeretnék visszamenni alkalmazotti munkakörbe az én tündéri gyermekem mellől. A részmunkaidős állás pedig többnyire kompromisszumokkal teli. Ezért legjobbnak láttam, ha a magam ura leszek. Tanultam, vizsgáztam, utánajártam az adózásnak, honlapkészítésnek. Két év után már egy délelőttnyi munkával bőven megkerestem a havi 4 alkalom gyerekfelügyelet és takarítás díját.

A második dolog, amire az emberek gondolnak, ha meghallják hogy takarítónőd van: akkor neked már nem is kell semmit csinálni! Jelentem, hogy attól, hogy valaki heti egyszer alaposan áttöröl mindent, kitakarítja a fürdőt és alkalomadtán áttörli a konyhaszekrényt és lemossa az ablakokat, bőven van mit takarítani egy négyfős családban. Attól, hogy takarítónő jár hozzánk hetente egyszer, még minden nap mosok, teregetek, főzök, tálalok, feltörlöm a kiömlött kakaót, felseprem a lepotyogó morzsákat és segítek a gyerekeknek elpakolni a játékaikat.

 

 

Napi takarítás

 

Szeretem a rendet. A heti takarítás ellenére is úgy éreztem, hogy néha összecsapnak a hullámok a lakásban. Egyre több a ruha, a játék és az irat. Nem tudok egyszerre mindenhol rendet rakni. Kész para, ha jön egy vendég. Valami megoldást kellett találnom.

Sok rendrakós és lean oldalt átolvastam, de nem állt össze egy rendszerré a fejemben. Ekkor egy barátnőm javasolta, hogy olvassam át urban:eve flylady (Farkas Lívia) programját. Nagy terhet vett le a vállamról, hogy felmentést adott az alól, hogy minden nap mindenhol rend legyen.

A zónázással kialakult egy rendszer, amiben hétfőn a konyhát teszem rendbe, kedden a nappalit és így tovább. Minden zug sorra kerül és akkor teljes figyelmet kap. Sokat segített az 5 perc rendrakás ötlete is. Nem lett vele rend egyik napról a másikra, de 365 nap alatt 365 kis lomkupac felszámolásra került. A lakásomban persze még mindig nincs olyan rend mint egy lakberendezési magazinban, de nagyrészt olyan tárgyak vesznek minket körül, amit napi szinten használunk és szeretünk.

 

 

Minibölcsi

 

Mindkét gyermekem 1 és 2 éves kora között hetente 1-2 délelőttöt, azaz 9-től 12-ig magánbölcsibe járt. Azaz együtt megreggeliztünk, utána ő kis létszámú gyerektársaságban játszott, mondókázott, alkotott és délben már mentem is érte.

A környezetem néha kérdően nézett rám és a szemükben az volt, hogy talán nem szeretsz állandóan a gyerekeddel lenni?! Nem. Nem szeretem őt unalmas bankba, hivatalba hurcibálni. Volt, hogy megpróbáltam, mert gondoltam, hogy az önkormányzatnál úgyis van gyereksarok, ami majd segít elütni a gyerek számára unalmas perceket. A gyereksarokban ment a TV, kikapcsolva ezzel a gyerekeket. Ráadásul 6 éven felülieknek való robotos száguldozós mese volt a műsor, ami egy pici kislánynak félelmetes volt. Ehelyett neki való gyerekbarát közegben volt, én pedig sokszor 7-8 koncentrációt igénylő teendőt húztam ki a listáról. Utána önfeledten tölthettük együtt a napot.

 

 

Felnőtt társaság

 

Első lányom születésekor egy évig csak vele foglalkoztam. Élveztem, hogy kiszakadtam az irodai mókuskerékből és újra látom a napot és az évszakokat. Régi barátok kerültek elő, akik szintén épp babáztak. Jártunk babaúszásra, ringatóra, baba-mama tornára. Jól éreztük magunkat. Egy év után azonban hiányozni kezdett a mentális kihívás, a munka flow élménye. Bár a postás és a bolti eladó nagyon kedves, de egyre jobban hiányzott a saját szakmai közegem.

Édesanyám biztatott, hogy tanuljak, így a második évben minden második péntek és szombat az iskolában telt, ahol nagyon élveztem, hogy kikapcsolok a mosás-főzés-etetés körből, fehér nadrágot vagy fehér blúzt veszek fel és naprakész szakmai tudást szerzek. Erre a friss tudásra alapozva elkezdhettem abban gondolkodni, hogy önálló vállalkozásba kezdek, ahol magam oszthatom be az időmet.

 

 

Akarat

 

Visszanézve úgy érzem, hogy Anyaként mindent sokkal jobban kell AKARNI. Nem elég az, hogy „szeretném”. Gyerek mellett bármi személyeset foggal-körömmel akarni kell, hogy legyen belőle valami. Gyerek mellett tanulni – nagyon kell akarni, hogy végzettség legyen belőle. Gyerek mellett dolgozni – nagyon kell akarni, hogy határidőre készen legyen. Gyerek mellett sportolni – nagyon kell akarni, ha az ember csak 5 órát aludt, azt sem egyhuzamban. Gyerek mellett töltődni – ezt is nagyon akarni kell.

Egy január elsején határoztam el, hogy minden héten tudatosítom a céljaimat, hogy egyáltalán legyenek céljaim. Minden héten felírtam a naptárba, hogy Anya-szakértő-futó. Ez a három dolog volt a számomra a legfontosabb. Abban az évben büszke anya voltam, szakértői vizsgát tettem és életemben először lefutottam a félmaratont.

Úgy éreztem, hogy ez a három terület egymást erősíti az életemben és egyik sem működne igazán a másik kettő nélkül. Ahhoz, hogy nyugodt anya legyek, szükségem volt arra, hogy szakmai közegben is mozogjak és némi sikerem is legyen benne. Futás közben rendezhetem a családi és szakmai gondolataimat. A három fő célom tudatosítása segített abban, hogy a környezetem felé hatékonyan kommunikáljam, hogy mire van szükségem a feltöltődéshez.

 

Összegzésként az jut eszembe, hogy amikor az első gyermekemet vártam, akkor úgy gondoltam, hogy a prioritások már kialakultak az életemben. Nem számítottam arra, hogy a szüléskor új anya születik. Hogy egy 3 kilós csöppség minden rokoni kapcsolatot átalakít a családunkban. Hogy újra kell építenem magam, a prioritásaim és céljaim. Talán még nem vagyok kész, de büszke vagyok arra, amit eddig sikerült megformálni a családunkban. És a változás folytatódik, napról napra. Köszönöm, hogy az Anyacsavar közössége segít ebben!

Imager

 

Olvasd el az összes Női sorsok, női mesék történetet, és meríts belőlük erőt a saját utadhoz!

 

 

 

 

Nem vagyok egyedül a problémákkal!

Az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportban rengeteg inspirációt kaptam, és azt a megerősítő érzést, hogy nem vagyok egyedül azokkal a problémákkal, kérdésekkel, félelmekkel, amikkel foglalkoztunk.

A csoportban felismertem, hogy sokszor mások vélt problémáira próbálok megoldást találni, és most viszont igyekszem a saját szempontjaimra fókuszálni, asszertívabb lenni az együttműködéseimben.

Érdekes volt látni, hogy ki-hol tart a vállalkozás elindításában, sokszor volt AHA élményem, még olyankor is, amikor más által felvetett kérdést boncolgattunk.

A vállalkozásban sokszor van nagy amplitúdójú fent és lent, nagyon hasznos volt két lépést hátra lépni, és úgy nézni a helyzetre. A többiek támogatása és a csoportban tapasztaltak miatt sokkal könnyebben vészeltem át egy nagy krízist. Egy hónapja feladtam volna, ha nincs meg a csoport támogatása. Emellett alakultak olyan kis együttműködések is, ami abszolút meglepetés volt számomra.

(Nemes Iringó, a The Sorting Bags tulajdonosa és alapítója)

Van élet a multi világán és a játszótéren túl!

„Van élet a multi világán és a játszótéren túl! Ezt az ‘aha’ élményt az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportnak és Dórinak köszönhetem. Rádöbbentettek, hogy képzést, társaságot és barátokat nem csak egy multinál lehet megtalálni, hanem vállalkozóként is. Sőt! Itt megkaptam azt a támogató közeget, ami a vállalkozásom elindításához nélkülözhetetlen. Nagyon jó érzés tudni, hogy a csoport tagjaihoz bármikor fordulhatok, ha valamiben elakadok vagy kérdésem van.”

Pintye Tímea, kétgyerekes anya, kezdő vállalkozó

A megbízásaim 200 %-kal gyarapodtak

“Azzal a céllal és reménnyel vágtam bele az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportba, hogy a tervezett vállalkozásomhoz kapok inspirációt. Kezdetben inkább csak a vágyak szintjén “tervezgettem”, de lépéseket nemigen tettem érte. Valahogy elérhetetlennek tűnt az egész, vártam az optimális élethelyzetre, vagy magam sem tudom, mire. Nem is sejtettem, hogy az életem több területen is 180 fokos fordulatot vesz.
Az első találkozón – látva a többiek elszántságát és máris konkrét és határozott terveit – kicsit kívülállónak éreztem magam. Furdalt a lelkiismeret, hogy Dorka sokkal többet tesz bele ebbe a munkába, mint én magam. Nehéz szívvel mentem a következő találkozóra, de végül erőt vettem magamon, és megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni. Szépen dolgoztak bennem az ott kapott benyomások, konkrét ötletek, és hamarosan azon kaptam magam, hogy valahogy beindult, a megálmodott tevékenységem elkezdte felépíteni önmagát, én pedig hagytam, hogy megtörténjen. A megbízásaim néhány hét alatt 200 %-kal gyarapodtak, az önbizalmam és kompetenciaérzésem szépen növekedett.

 

Ami azonban számomra a legmeglepőbb volt, az a mindennapi élet szintjén is elindult határozott átalakulás, fejlődés. Sokkal hatékonyabb lettem otthon a háztartás-szervezéssel, a gyerekek logisztikájával, és a családon belüli kommunikációt is hatékonyabban tudom segíteni. A teherbírásom és a stressztűrő képességem látványosan javult. Könnyebben figyelek másokra, empatikusabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, tele tetterővel, tettvággyal az élet minden területén és a vállalkozásommal kapcsolatban is.

 

Az Anyacsavar csoportokat szeretettel ajánlom mindenkinek, aki inspirációra vágyik, aki elakadt vagy nem talál vissza az útjára, annak, akinek önértékelési gondjai vannak, és annak is, akinek csak egy kis pöccintésre van szüksége a továbblépéshez. Mindenkinek, aki nem fél a pozitív változásoktól, vagy éppen aggódik, hogy kibillen a biztonságosnak vélt egyensúlyából.

Kedves Dorka, köszönök mindent!”

Tokodi Veronika, négygyerekes anya, kezdő vállalkozó

Rendszeres flow-élmény anyaként is

Egy coaching alkalom előélete és eredményei két levélből

 

Ritkán van alkalom arra, hogy az elért eredményeket bemutató lelkendező ajánlásoknál betekintést nyerjetek abba is, honnan indultunk el. Most erre nyílik lehetőségetek, hála egy kisgyerekes anya ügyfelemnek, aki hozzájárult, hogy közzétegyem két levelét.

Ezzel a levéllel keresett meg júniusban:

 

Kedves Dóra!

Egy ideje figyelemmel követem a munkásságodat, egy ismerősöm ajánlotta anno a figyelmembe a weboldaladat, később az online klubnak is tagja voltam. Felmerült bennem, hogy talán Te tudnál nekem segíteni egyéni (online) coaching formájában, de nem vagyok biztos benne, hogy jó ajtón kopogtatok, ezért röviden vázolom, miről van szó, s majd Te eldöntöd 🙂

depresszió2012 augusztusa óta vagyok itthon, a nagyfiam most lesz 4 éves, még itthon van velem, a kislányom idén januárban született. A férjemmel közösen úgy döntöttünk, itthon maradok a gyerekekkel, amíg csak lehet – anyagilag megengedhetjük magunknak, a törvény szabja a határt, azaz mindkét gyerek közel 4 éves koráig itthon lesz. Ez ugye azt jelenti, hogy én 2019 szeptemberéig még itthon leszek. Ez összesen 7 év, aminek most tartok a felénél – és most lett elegem. Tudom, a “legjobbkor”, hiszen a kislányom még nincs féléves…

Kezdek felőrlődni a “csakanyukaságban”. Kérlek, ne értsd félre, imádom őket, és nagyon hálás vagyok a férjemnek azért, mert lehetővé teszi, hogy itthon lehessek velük. Ennek ellenére úgy érzem, én lassan megszűnök. Mostanában van egy hülye kis “szlogenem”, Boncsér Orsolya versikés könyvéből loptam: “nem firkálok, nem eszem, hiszen nem is létezem”. Ez megy a fejemben reggel, este, éjszaka, miközben próbálom lenyelni a gombócot a torkomból, ami ott van már hetek, hónapok óta.

Felmerült bennem, hogy esetleg vállalkoznom kellene itthonról (egyébként is vidéken élünk most már), sőt, volt is egy (nem korszakalkotó, de reális) ötletem. Két ponton bukott el: idő (két gyerek itthon, épp egy költözés közepén voltunk stb.) és önbizalom (ááá, én ezt úgyse tudnám megcsinálni). A férjem azt javasolta, hogy pihentessem a vállalkozás ötletét 4 évig. Végül nagyjából elfogadtam, beletörődtem. Oké. Viszont mégis ott maradt az űr, hogy valamit csinálnom kell. Nekem nincs különösebb csodálatos döntés2képességem, mint jó kézügyesség vagy fantasztikus humor. Amihez papíron értek, nem akarom csinálni, amihez értek vagy jó vagyok, az nem “eladható”, és még hobbi szinten sem űzhető. Így tulajdonképpen nincs is hobbim. Imádok olvasni, de ez egy passzív hobbi, ami jó annak, aki amúgy aktív, és éli az életét. Én élem az anyuka életemet, de a kétdiplomás, intelligens felnőtt életem eltűnt. Szeretnék valamit – legyen az hobbi, vállalkozás, akármi -, ami rólam szól. Szeretnék valamiben flow-élményre lelni, valamit létrehozni, valamiben elmélyedni – szeretnék ilyen értelemben is élni. Most csak küzdök ezzel az űrrel (és persze a lelkiismeret furdalással, amiért így érzek…), és toporgok egy helyben.

Szóval a problémám többrétű. Azt sem tudom, mit kellene csinálnom, és azt sem, hogy mikor, hogyan, mennyit. Csak azt érzem, hogy valaminek történnie kell, valamerre lépnem kell, különben valamilyen formában rámegyek, és ez mindannyiunkra nézve elég problémás lehet.

Szerinted kihez forduljak? Hozzád? Egy pszichológushoz? Egy varázslóhoz? 🙂 Saját magamhoz? Vagy szégyelljem magam, és bújjak vissza a konyhába? Mi a megoldás? Van megoldás?

Előre is köszönöm a válaszod!

B.

 

Mindig van megoldás!

 

Azért szeretem a megoldásközpontú coachingot, mert segít kilépni abból a csapdahelyzetből, amikor úgy érezzük, a mi problémánkra nincs megoldás, vagy ha van is, mi képtelenek leszünk azt megtalálni. Egyszerre segít a figyelmünket a problémák helyett a megoldási lehetőségek felé irányítani, és energiát teremteni a változtatáshoz.

B.-től ezt a levelet kaptam augusztusban:

 

Kedves Dóra!

on-line klubJúniusban volt egy online coaching alkalmam veled. Itthon ülő anyukaként kerestem a megoldást arra, hogy legyen kis “gyerekeken kívüli”, saját örömem, flow-élményem is, ebben kértem a segítségedet. Végül közösen arra jutottunk, hogy a hobbimból, ami a minimalizmus, hatékonyság, tudatos vásárlás stb. témakör, indítsak egy blogot. Kérted, ha belevágok, majd jelezzek vissza, úgyhogy itt a visszajelzés:

https://paretolanya.wordpress.com

Nagyjából minden ötletedet megfogadtam (ne vacakolj sokat a dizájnnal, vágj bele; állíts fel magadnak szabályokat – nekem csütörtök posztnap, ez most már két hónap után szent és sértetetlen stb.). Jelenleg ott tartok, hogy 6-8 ember olvassa a posztjaimat, ami nyilván nem sok, azonban már kaptam több pozitív visszajelzést – és nem a családomtól vagy a barátaimtól. Egyre bátrabb vagyok, így mostanában valószínűleg lesz egy vendégposztom is egy nagy olvasottságú blogon. Egyelőre mindez inkognitóban zajlik, de most (még) így könnyebb. A projekt elérte máris az eredeti célját: rendszeres flow-élményem van, egy újabb “csáp” a külvilág felé, és egy kevés, de talán egyre több sikerélmény. Emellett sokkal jobban állok a mindennapokhoz, több örömöt lelek a gyerekekkel töltött időben, sőt a velük járó teendőkben is. Számomra nagy segítséget jelentett a beszélgetésünk, köszönöm az “engedélyadást”, hogy igenis, megtehetem, hogy csak magamért csináljak valamit, és köszönöm a lökést is, hogy vágjak bele.

B.

 

Szeretnéd Te is megtalálni a számodra legjobb megoldást egy nehéz helyzetben?

Szeretnél túllendülni egy elakadáson?

Jó döntést szeretnél hozni egy döntési helyzetben?

Várlak egyéni coachingra!

Bejelentkezni a dora@anyacsavar.com címen tudsz!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x1121

 

Az Anyacsavar története

Dobbantó konferencia2Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy az Anyacsavar alapítójaként meghívást kaptam a Budapest Bank és a Seed Alapítvány szervezésében megvalósuló Dobbantó program 6. születésnapjára. A konferencián én is megoszthattam a Dobbantón végzett társaimmal a történetemet. Azt, hogy hogyan született az Anyacsavar, és mi az, amire a vállalkozásomban eddig a legbüszkébb vagyok.

Hogyan jött létre az Anyacsavar?

Világ életemben emberekkel foglalkoztam, saját magam és mások önismereti útján igyekeztem tapintatos kísérő, motiváló „edző”, támogató társ lenni barátként, és a munkám során pedagógusként, később szervezetfejlesztőként, trénerként, majd megoldásközpontú coachként. A leginkább az érdekelt, hogyan lehet a belső erőforrások segítségével az emberekben rejlő lehetőségeket felszínre hozni.

egyedülálló anya4Az első gyerekem születése után a barátnőkkel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy az egyéni tapasztalatok sokfélesége ellenére a legtöbb nőnek ugyanazok a nehézségei, problémái vannak, mint amelyekkel mi is szembesültünk. Ilyen például az állandó időzavar, a küzdelem a környezetünk felől érkező külső elvárásokkal, a saját testi-lelki és önmegvalósítási igények háttérbe szorulása, a kulturális és intellektuális izolálódás, az emberi kapcsolatok átrendeződése, a pénzügyi nehézségek, a másoknak kiszolgáltatottság és függőség, a megnövekedett felelősség, és az ezek miatti rengeteg szorongás…stb.

A megküzdési stratégiáim csődöt mondtak

Sok nagy változás volt addig is az életemben (pályakezdés, nővé serdülés, külföldön próbálkozás, szeretteim elveszítése…stb.), ezért a korábbi krízisek kezelésének bevált gyakorlataihoz igyekeztem nyúlni.  Például inspiráló közösségi programokon részt venni, ezért elmentem egy vállalkozó nőknek szóló reggelire – a nyolchónapos kisfiammal. Sajnos ez nem bizonyult jó ötletnek. Noha a kisfiam minta nyolchónaposként viselkedett, a másfél óra leforgása alatt így is volt egy etetés, egy pelenkázás, és az altatási idő közeledtével egy kiadós hiszti, majd a program vége előtt fél órával távoznunk kellett. Amíg ott voltunk, azt tapasztaltam, hogy zavarjuk a többieket a felnőtt működésükben, a páros gyakorlatoknál egyedül maradok, talán nem vagyok kellően inspiráló mások számára, és én sem tudok osztatlan figyelmet adni másoknak, hiszen fél szemem egy örökmozgó gyereken van. Inspiráció helyett fáradtsággal és frusztráltan távoztam. Vágytam a felnőtt közegre, de kisgyerekkel nem igen találtam magamnak programot.

Saját igény mamabarát programokra

anya kávézikFel kellett tennem a kérdést magamnak, mi segített volna ahhoz, hogy izgalmas, feltöltő legyen számomra ez a program, és jó érzésekkel, inspiráló tapasztalatokkal gazdagodjak? 1. ha engem érdeklő, számomra fontos témákról gondolkozhatok, cserélhetek tapasztalatokat 2. hasonló érdeklődésű és tapasztalatú emberekkel találkozom 3. zavartalanul tudok magamra és másokra figyelni, mert tudom, hogy a gyerekem jó kezekben van. Kisgyerekes anyáknak az őket érintő kérdésekről, problémákról, felnőtt női témákról szóló program? Egymást kölcsönösen inspiráló támogató csoport, ahol mindenki a saját legégetőbb problémái megoldásához, céljai eléréséhez kaphat minőségi időt, ötleteket, együtt gondolkodást, vagy akár konkrét segítséget? A barátaink közül még soha senki nem vett részt ilyenen, de még csak nem is hallott ilyenről. Bababarát programokból sokat találni, ahol ülhetek egy játszószőnyeg szélén népdalokat dúdolgatva, ami egyáltalán nem hoz lázba, de mamabarát programról ki hallott?

 

Az első pilot csoport

Meséltem róla egy tréner barátnőmnek, aki teljesen belelkesedett. Úgy döntöttük, megcsináljuk. Magunknak, a barátainknak, a többi, hozzánk hasonló nőnek, akik szeretnének a saját életük irányítójává válni, a változásokból a lehető legtöbb tapasztalatot leszűrni, áldozatok helyett örömteli, teljes életet élni anyaként is.

Körbe kérdeztük a baráti/ismeretségi körünkben, kit érdekelne egy ilyen csoport? A megkérdezettek 90%-a lelkesedett az ötletért. Kerestünk olyan helyszínt, ami kellemes, inspiráló, segíti a kikapcsolódást, a reflexiót, és játszósarokkal is rendelkezik. Ez volt a Briós Kávézó Újlipótvárosban. Felfogadtunk egy profi bébiszittert, és elkészítettük a meghívót az első és egyben pilot, éppen ezért önköltséges csoportunk részére. Reklámszövegíró barátnőm jóvoltából kifejező nevet is találtunk magunknak: Anyacsavar. Elkészítettük az e-mail címünket, és leszerveztük a segítséget a gyerekeink mellé a felkészülés idejére.

Hogy mit hozott az önköltséges pilot Anyacsavar csoportunk?

DóraMinőségi saját időt, rendszeres intellektuális kihívást, a közös alkotás örömét, tapasztalatcsere és másoktól tanulás lehetőségét, inspirációt, felszabaduló új energiákat, egy ügyet, amit a sajátunknak érzünk, és lehetőséget arra, hogy önmagunk lehessünk, alkalmat arra, hogy adhassunk és hathassunk olyan személyiség szeleteinkkel, amelyeket a szülés óta ritkán használunk. És pár ezer forint veszteséget!

 

Mi a best practice?

Ekkor jelentkeztem a nők pénzügyi tudatosságát fejlesztő 12 napos Dobbantó tanfolyamra. Ez 2013-ban volt. Most pedig meghívást kaptam a 6. születésnapra, hogy a közel 300 végzett közül a 6 kiválasztott egyikeként meséljek, mint „best practice” vállalkozónő, bármit jelentsen is ez…

Valahogy a vállalkozásomra gondolva sosem szokott az eszembe jutni az, hogy best practice. Nem érzem, hogy példaértékűen sikeres vállalkozó lennék. Inkább talán az év legbalf@szabbul marketingelője díjat tudtam volna elképzelni, amikor eszembe jutottak a kezdeti szárnypróbálgatásaim. Maradjunk annyiban, hogy tudnék mesélni…

Aztán mégiscsak elkezdtem végig gondolni, mi az, amiben én magam is követendő példának érzem magam. 4 dolgot találtam:

1. Azt csinálom, amit szeretek. Ezért engem a munka feltölt, és nem kifáraszt. Minden munkával töltött óra boldogabbá tesz. Én vagyok az, aki ha nyer egyszer a lottón, akkor sem fogja abbahagyni a munkát. És ez olyasmi, amire büszke vagyok, amit valóban best practicenek gondolok, mert a saját értékrendemben ez az egyik legfontosabb elérhető cél a teljes, boldog és értelmes élet.

2. A második gyerekemmel már az újszülött mellett is dolgoztam. Azonnal, az első naptól kezdve. Lehet, hogy csak egy fél órát, de az nagyon jól esett. Nem gondolom, hogy mindenki másnak is dolgoznia kell egy csecsemő mellett, azt azonban fontosnak tartom, hogy nem dőltem be annak a széles körben elfogadott paradigmának, hogy NEM lehet csecsemő mellett dolgozni, és választani kell a munka és a család között, ha pedig a munkát választom, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy anyaként megbuktam. Én azt tanultam meg a saját 4 évnyi kisgyerekes tapasztalatommal, hogy egy csomó mindent lehet, és a kérdés az, hogyan. Ebben nekem is rengeteget segített a coaching.

3. Hosszú távon gondolkodom és ügyelek arra, hogy jelen tudjak lenni a pillanatban, meg tudjam élni azt, ami MOST van. Ehhez elfogadom a tökéletlenséget, és megengedem magamnak, hogy most NEM fér bele minden az időmbe, amit szeretnék. Egy csomó ötletet most jegelek, és vannak együttműködések, marketing kampányok és posztok, amik nem születnek meg. Az emlékezetembe idézem, hogy ideje van a vetésnek, és ideje van az aratásnak. Hogy nem a vállalkozásért élek, hanem a vállalkozás van értem, értünk. Nap, mint nap választások előtt állok, és nyugodt szívvel tudok választani. Nem azon kesergek, mit szalasztok éppen el, hanem sokkal inkább azt tudatosítom, amit éppen megélek, és amiért MA hálás lehetek.

4. Folyamatosan tesztelem, mi az, ami éppen most jól működik a munka-magánélet egyensúlyban tartásához. Mert ez folyamatosan változik, és sokszor csak abból derül ki, hogy átmentünk egy határon, és megéljük, hogy most ez már nem jó. Ezekből a tapasztalatokból pedig folyamatos újratervezés következik, és egyfajta családi optimumra törekvés, ahol a család minden tagjának az igényei szem előtt vannak, és nincs minden a gyerekeknek alárendelve. Ez a folyamatos tesztelés, kísérletezés magában hordozza a hibázás lehetőségét, és ezt megengedem magamnak még akkor is, ha olykor nehéz az otthonról hozott bűntudatommal megküzdeni, amiért nem teljesítek mindig és mindenhol tökéletesen.

 

Amit közvetítek

Group Of Mothers With Babies At PlaygroupTalán ezekben hiteles példa vagyok néhány hozzám hasonló kisgyerekes nőnek. Én első sorban ezt a megengedést, ezeket az önmagunknak megadható belső engedélyeket igyekszem közvetíteni a blogomon és a coaching csoportjaimban is más kisgyerekes nők felé. És ezeket hitelesen tudom közvetíteni, mert valóban hiszek abban, hogy

Az anyaság és a munka nem csak szolgálat lehet, hanem örömforrás is!

Lehet dolgozni egészen kicsi gyerekek mellett is!

Nem csak a 4 vagy 8 órás munka számít! Fél óra munka is értékes!

A munkát és a családot össze lehet hangolni!

Mindenre helyzetre van egy optimális megoldás: a Tiédre is!

Elengedheted a tökéletességre törekvést! Lehet hibázni, a tanulságok alapján mindig lehet újratervezni!

A belső engedélyeken túl azt is közvetítem a blogomon keresztül, hogy bármilyen helyzetre, problémára sok és sokféle lehetséges megoldás, jó példa van. Mások bevált gyakorlataiból sok erőt meríthetünk, és a tapasztalataink, megküzdési stratégiáink megosztása másoknak sokat segíthet.

 

A megoldásközpontú megközelítés ereje

gondolkodásA hozzám forduló nőknél visszatérő nehézség az önbizalomhiány. Rengetegszer hallom azt, hogy „Nagyon jó lenne, szeretném, de nem merem/nem tudom…” Noha külső szemlélőként világosan látszanak a megoldási lehetőségek, a rátermettség, a külső és belső erőforrások, ezeket a nőket a saját önkorlátozó hiedelmeik tartják a tanult tehetetlenség állapotában.

Erre a tanult tehetetlenségre kiváló eszköz a megoldásközpontú coaching. Olyan támogatást nyújt, mint amit egy bába nyújt a szülő nőnek. Megkönnyíti a sokszor hosszú és fájdalmas vajúdást a női szerepekben való újjászületésben, és megerősít abban a kompetenciaérzésben, hogy a saját életemnek, saját megoldásaimnak én vagyok a legjobb szakértője.

Ennek a szemléletmódnak a terjesztése az egyik legfontosabb misszióm.

A valóra vált álmok

Minderre büszke vagyok. Úgy érzem, valami fontosat, jót csinálok minden nap, ami nem csak nekem okoz örömet, hanem másoknak is rengeteget ad. Arról azonban mindeddig meg voltam győződve, hogy vállalkozóként nincs különösebben mire büszkének lennem. Egy hete azonban megnéztem a 2013-as Dobbanós üzleti terveimet, és legnagyobb meglepetésemre az akkor megfogalmazott legtöbb terv és álom mára valóra vált! 🙂 Mi több, a vállalkozás nyereséges! Köszönöm ezt többek között a Dobbantónak, ahol inspirációt, és támogató közösséget kaptam ahhoz, hogy az ötletből mára egy sok apró sikert maga mögött tudó, napról napra fejlődő vállalkozás lett.

Érdekelnek a részletek?

Gyere el személyesen valamelyik Anyacsavar klubba, és hallgasd meg más kisgyerekes vállalkozónők tapasztalatait! Korábbi anyagokat a blogon olvashatsz!

Ha szeretnél dolgozni a munkába visszatérés témáján, de személyesen nem tudsz eljönni, csatlakozz az Anyacsavar on-line klubhoz, ahol ehhez a témához is kaphatsz coaching támogatást havi egy tejeskávé áráért!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Anyaként vállalkozni

vállalkozó nőCoachként az egyéni ügyfeleim jelentős részével akkor találkozom, amikor anyaként szeretné újragondolni a szakmai útját, a karrier és család összeegyeztetésének lehetőségeit és ezen belül az egyéni preferenciáit, vagy éppen azt, mi mást csinálhatna a meglévő erőforrásai, tapasztalatai, képességei felhasználásával, mint eddig, mert már nem szeretne, vagy nem tud visszamenni a korábbi munkahelyére. A megoldás gyakran anyaként vállalkozni.

Hasonló nehézségek, más-más megoldások

Sok vállalkozás ötlet megszületésénél bábáskodtam, és számos esetben támogattam azt a folyamatot, amikor az ötletből terv, a tervből pedig egy működő vállalkozás lesz. Amikor „berúgjuk a motort”, és végre az erőfeszítéseknek beérnek a gyümölcsei, vagy amikor a döcögős kezdetek után szintet ugrunk, és megsokszorozzuk az ügyfeleket, a bevételt, az ismertséget, egyszóval a siker útjára lépünk.

Mivel rengeteg kisgyerekes anya szeretne vállalkozásba fogni az „otthon” töltött évek alatt, és szinte mindenki ugyanazokon a nehézségeken vergődik keresztül, úgy gondoltam, érdemes lenne a tapasztalatokat az Anyacsavar Klubban is megosztani. Nem csalódtam: az eseményre több mint negyven anya látogatott el, és a HellóAnyu jóvoltából ők és a gyerekeik is szívesen látott vendégek voltak.

Három fontos kérdést jártunk körbe:

  1. Miért jó család mellett vállalkozásba fogni?
  2. Milyen nehézségekkel találkoztak, akik belevágtak, és milyen megküzdési stratégiát találtak rá?
  3. Honnan nyertek támogatást a vállalkozás sikerre viteléhez?

Tapasztalatcsere a vállalkozásindítás motivációiról

klub_vallalkozni_anyakent2Az Anyacsavar Klub hagyományaihoz híven bárki megoszthatta a tapasztalatait, és bárki feltehette az őt leginkább izgató kérdéseket, amire a közönség soraiból éppúgy érkezhettek válaszok, mint izgalmas meghívott vendégeinktől, akik ezúttal Szabó Ági fotós, a MOMents 365 létrehozója, és Lipták Orsi, a HellóAnyu megálmodója és életre hívója volt.

Lássuk, milyen tapasztalatok hangzottak el a klubban.

  1. Miért jó család mellett vállalkozásba fogni?

Lipták Orsi elmesélte, ő miért fogott bele a vállalkozásába. Ő egy saját – és más kisgyerekes anyák által is megfogalmazott, alulról jövő – igényre keresett megoldást: arra, hogy egy olyan kávézó szülessen Budapesten, ahol a család bármely generációja szívesen látott vendég és jól érzi magát. És ez a megoldás végül úgy tudott megszületni, hogy Orsi létrehozott rá egy vállalkozást.

Ági ezzel szemben arról számolt be, hogy ő nem tud egy klasszikus munkahelyen és állandó csapatban jól dolgozni. Neki a magas teljesítményhez elengedhetetlen, hogy a saját ritmusában, a saját céljait követve dolgozhasson. A vállalkozás ehhez ad remek kereteket.

Én azért indítottam el az Anyacsavart, mert szerettem volna a szakmámban elhelyezkedni, intellektuális kihívásokkal teli munkát végezni és folyamatosan fejlődni úgy, hogy mindezt kevés órában és rugalmas időbeosztásban végezhessem a kisgyerekeim mellett, és pénzt is kereshessek vele.

Volt, akinél a legfontosabb érv a vállalkozása mellett az volt, hogy otthonról, vagy bárhonnan máshonnan is egy egyszerű internetkapcsolat segítségével végezhető – mondjuk egy webshop -, és ezért nem helyhez kötött. Amíg tehát a családdal kiköltöztek a zöldbe, a vállalkozás pörög szépen tovább.

vállalkozó nő2Volt, aki a vállalkozást együtt tudja csinálni a férjével, ami által kisgyerekes szülőként is viszonylag sok időt tud a párjával együtt tölteni. De jó neki!

Volt, akinél a legfőbb érv a vállalkozás stressz-mentessége volt, ami a rugalmasabb időbeosztásból adódik. Nincs állandó időre rohanás, mások elvárásainak megfelelés, vekkerre kelés.

És volt, akinél a vállalkozás egyfajta misszió volt. Valami fontosat létrehozni másokért. Értelmet adni az életének. Nyomot hagyni.

Van, aki azért kezdett vállalkozni, mert így végre egész nap azt csinálhatja, amit szeret.

És van, aki azért, mert a vállalkozásával sokkal több pénzt tud keresni, mint amennyit valaha egy munkahelyen alkalmazottként megkeresne!

Egyéni megküzdési stratégiák

2. Milyen nehézségekkel találkoztak, akik belevágtak, és milyen megküzdési stratégiát találtak rá?

A kezdeti nehézségek között szerepel az az önbizalomhiány, ami az újdonsült kisgyerekes anyák tipikus jellemzője. „Ki vagyok én, hogy ezt az ötletet meg merjem csinálni?” „Nekem miért is sikerülne?” „Egyáltalán, kit érdekel rajtam kívül ez a dolog?” A belső bizonytalanságot sokszor megerősíti a környezet is, ami egy vállalkozás elején nagyon romboló tud lenni. Mi segíthet ilyenkor?

Orsi a kárálókat elkezdte inspirátornak használni. Odafigyelt arra, milyen potenciális kockázatokkal riogatnak, és elkezdett ezekre a kockázatokra már a vállalkozásba fogás előtt megoldásokat keresni.

Ági közösségi emberként a széles kapcsolati hálóját használja nehéz, elbizonytalanító helyzetekben is. Együttműködésbe fog új és új partnerekkel, és folyamatosan építi a kapcsolatot leendő ügyfelekkel. Megkeresi, és meg is találja a támogató, bátorító embereket, akik segítenek továbblendülni.

Irány az interjú!

Én a kezdeti önbizalom hiányos időszakban egy egyéni szupervíziós folyamaton vettem részt, aminek köszönhetően sikerült kigyomlálni magamból a már belsővé vált negatív hangokat, elbizonytalanító, bénító hiedelmeket, és a cselekvés útjára lépni.

Sikerorientált működés

Kezdeti nehézség az is, amikor valami nem sikerül. Ilyen előfordul bármikor bárkivel, csak valahogy kezdetben ezeknek a kudarcoknak nagyobb a tétje, és mi magunk is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk nekik. Mit tehetünk ilyenkor?

Van, ki ilyenkor elkezd megoldások után kutatni a neten, főleg vállalkozó anyáknak szóló közösségekben, fórumokon. Van, aki ennél tapasztaltabb már, és pontosan tudja, melyik kérdésével kihez forduljon. És, ami nagyon fontos, fordul is. Mert megtanult kérni, és segítséget elfogadni, ami egy fontos és sarkalatos pontja a kezdő vállalkozások beindulásának. Éppen ennyire fontos másoknak adni, a segítséget viszonozni, nem csak elvárni, és korrekt együttműködő partnerré válni ahhoz, hogy működő támogatói hálót tudjunk magunk körül.

Kezdeti nehézség az is, hogy hamar rájövünk, hogy az időnk egy jelentős részében nem azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk, hanem a vállalkozás fejlesztésével, marketinggel, számlázással, levelezéssel…stb. Egy vállalkozás működtetése sokban hasonlít egy család működtetéséhez, nem véletlen, hogy sok kisgyerekes anya olyan sikeresen vág bele egy kisvállalkozás működtetésébe. Itt is fontos a tervezés, és a nagyívű célok apró, hétköznapi lépésekre tagolása a haladás érdekében. Itt is fontos a rugalmas újratervezés képessége, amikor a dolgok másképpen alakulnak, mint amire számítottunk. Itt is elemi fontosságú a kapcsolatok ápolása. És a türelem a vállalkozás fejlesztésénél, akár a gyerekek nevelésénél.

Mi segít berúgni a motort?

3. Honnan nyertek támogatást a vállalkozás sikerre viteléhez?

vállalkozás gyerekkel2
MOMents 365 közösségi iroda

Fontos kérdés, hogy hogyan lesz a vállalkozás sikeres. A jelenlévők egybehangzóan nagyjából másfél év idő, energia és pénzbefektetés után kezdtek nyereségessé válni, ennyi türelmi időt tehát mindenképpen érdemes adni a vállalkozásnak, mielőtt túl hamar elveszítenénk a kedvünket a kezdeti erőfeszítések miatt. Kezdetben remek lehetőség a tapasztalatszerzésre és a kapcsolatépítésre az önkénteskedés, ami később referenciaként is felhasználható. Érdemes ezen kívül ellátogatni a rengeteg Business Meetup, üzleti reggeli, és vállalkozásfejlesztési tanfolyam valamelyikére, ahol tanulhatunk és építhetjük a partneri hálónkat, vagy akár az ügyfélkörünket is. Népszerű a Kaptár havonta más-más témában meghirdetett Vállalkozó Női Reggelije, ahová babakocsival is be lehet futni akár, és akár csak egy ötletcsírával a fejünkben is kaphatunk és adhatunk másoknak inspirációt. Évek óta sok kezdő vállalkozónőnek nyújt támogatást a Seed Alapítvány Dobbantó képzése. És 2 éve már az Önmegvalósítás Anyacsavar csoport is.

Szívesen hallanál mások tapasztalatairól, bevált megoldásairól különböző témákban?

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy időben értesülj a programokról, és most megkapod hozzá az Így töltődj fel hétvégén! című kisokost is!

 

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

Életem legjobb befektetése

pénz2Dórával a coaching, komolyan mondom, életem legjobb befektetése volt!

Na jó, az egyik legjobb. Bár, ha átszámoljuk, hogy gyökeres változások indultak el 90 röpke perc hatására olyan területeken, amikkel hónapok, vagy évek óta küzdöttem… akkor mégis valószínűleg a legjobb.

Nem vagyok amúgy egy ilyen méregetős-számolgatós arc. Eredendően szociológiát is végzett kortárs táncművész vagyok, dolgoztam táncosként, koreográfusként, tanárként. Hosszú, merengő, intuitív beszélgetésekhez szokott lélekként mindig is szívesen analizáltam magam vagy mások Problémáit, nagy- nagy hajlamom van az adott helyzet szálazgatására, elemezgetésére, megoldásokon töprengésre, szeretek barátokkal lefutni egy kört amíg szomorkodunk a Probléma meglétén egy bor/ kávé mellett, majd ezt megtenni újra és újra…. Azt hittem, ez jó, mert éljen az önismeret (ez eddig oké) és emellett hatékony is, mert lassan-lassan közelebb kerülök valamiféle megoldáshoz.

Sajnos be kellett látnom, hogy ez nem így van. Az analizálás és egy probléma egyre mélyebb megértése vajmi kevéssé indít el egy megoldás felé. Ó, az a sok kávé és bor milyen hiába folyt el…

A coachingon viszont jön Dóra egy teával, és a jól irányzott kérdéseivel. Sajnálkozásra, érzékenykedésre, hosszas mélylélektani elemzésekre nincs idő, hanem kirobbant az eddigi nézőpontból, lökdös előre hogy TE MAGAD ki tudod találni a megoldást, ha arra figyelsz, és nem a problémára, na gyerünk, mit lehet csinálni, és még, és még, és még…?

Hihetetlen élmény volt, hogy mennyire lehet máshonnan is látni a helyzeteket, ha elhisszük, hogy van megoldás. Csodás, hogy egyszer csak megváltoznak a keretek. De a legjobb, hogy nem csak egy inspirálót beszélgettünk, hurrá, hanem tervekkel, szempontokkal, konkrét, gyakorlati feladatokkal távoztam, amiket szépen sorban leírva és lépésenként az életembe beépítve tényleg megtörténik a változás.

(Kulcsár-Vajda Enikő, 2 gyerek mellett vállalkozást indító anya)