Az Anyacsavar története

Dobbantó konferencia2Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy az Anyacsavar alapítójaként meghívást kaptam a Budapest Bank és a Seed Alapítvány szervezésében megvalósuló Dobbantó program 6. születésnapjára. A konferencián én is megoszthattam a Dobbantón végzett társaimmal a történetemet. Azt, hogy hogyan született az Anyacsavar, és mi az, amire a vállalkozásomban eddig a legbüszkébb vagyok.

Hogyan jött létre az Anyacsavar?

Világ életemben emberekkel foglalkoztam, saját magam és mások önismereti útján igyekeztem tapintatos kísérő, motiváló „edző”, támogató társ lenni barátként, és a munkám során pedagógusként, később szervezetfejlesztőként, trénerként, majd megoldásközpontú coachként. A leginkább az érdekelt, hogyan lehet a belső erőforrások segítségével az emberekben rejlő lehetőségeket felszínre hozni.

egyedülálló anya4Az első gyerekem születése után a barátnőkkel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy az egyéni tapasztalatok sokfélesége ellenére a legtöbb nőnek ugyanazok a nehézségei, problémái vannak, mint amelyekkel mi is szembesültünk. Ilyen például az állandó időzavar, a küzdelem a környezetünk felől érkező külső elvárásokkal, a saját testi-lelki és önmegvalósítási igények háttérbe szorulása, a kulturális és intellektuális izolálódás, az emberi kapcsolatok átrendeződése, a pénzügyi nehézségek, a másoknak kiszolgáltatottság és függőség, a megnövekedett felelősség, és az ezek miatti rengeteg szorongás…stb.

A megküzdési stratégiáim csődöt mondtak

Sok nagy változás volt addig is az életemben (pályakezdés, nővé serdülés, külföldön próbálkozás, szeretteim elveszítése…stb.), ezért a korábbi krízisek kezelésének bevált gyakorlataihoz igyekeztem nyúlni.  Például inspiráló közösségi programokon részt venni, ezért elmentem egy vállalkozó nőknek szóló reggelire – a nyolchónapos kisfiammal. Sajnos ez nem bizonyult jó ötletnek. Noha a kisfiam minta nyolchónaposként viselkedett, a másfél óra leforgása alatt így is volt egy etetés, egy pelenkázás, és az altatási idő közeledtével egy kiadós hiszti, majd a program vége előtt fél órával távoznunk kellett. Amíg ott voltunk, azt tapasztaltam, hogy zavarjuk a többieket a felnőtt működésükben, a páros gyakorlatoknál egyedül maradok, talán nem vagyok kellően inspiráló mások számára, és én sem tudok osztatlan figyelmet adni másoknak, hiszen fél szemem egy örökmozgó gyereken van. Inspiráció helyett fáradtsággal és frusztráltan távoztam. Vágytam a felnőtt közegre, de kisgyerekkel nem igen találtam magamnak programot.

Saját igény mamabarát programokra

anya kávézikFel kellett tennem a kérdést magamnak, mi segített volna ahhoz, hogy izgalmas, feltöltő legyen számomra ez a program, és jó érzésekkel, inspiráló tapasztalatokkal gazdagodjak? 1. ha engem érdeklő, számomra fontos témákról gondolkozhatok, cserélhetek tapasztalatokat 2. hasonló érdeklődésű és tapasztalatú emberekkel találkozom 3. zavartalanul tudok magamra és másokra figyelni, mert tudom, hogy a gyerekem jó kezekben van. Kisgyerekes anyáknak az őket érintő kérdésekről, problémákról, felnőtt női témákról szóló program? Egymást kölcsönösen inspiráló támogató csoport, ahol mindenki a saját legégetőbb problémái megoldásához, céljai eléréséhez kaphat minőségi időt, ötleteket, együtt gondolkodást, vagy akár konkrét segítséget? A barátaink közül még soha senki nem vett részt ilyenen, de még csak nem is hallott ilyenről. Bababarát programokból sokat találni, ahol ülhetek egy játszószőnyeg szélén népdalokat dúdolgatva, ami egyáltalán nem hoz lázba, de mamabarát programról ki hallott?

 

Az első pilot csoport

Meséltem róla egy tréner barátnőmnek, aki teljesen belelkesedett. Úgy döntöttük, megcsináljuk. Magunknak, a barátainknak, a többi, hozzánk hasonló nőnek, akik szeretnének a saját életük irányítójává válni, a változásokból a lehető legtöbb tapasztalatot leszűrni, áldozatok helyett örömteli, teljes életet élni anyaként is.

Körbe kérdeztük a baráti/ismeretségi körünkben, kit érdekelne egy ilyen csoport? A megkérdezettek 90%-a lelkesedett az ötletért. Kerestünk olyan helyszínt, ami kellemes, inspiráló, segíti a kikapcsolódást, a reflexiót, és játszósarokkal is rendelkezik. Ez volt a Briós Kávézó Újlipótvárosban. Felfogadtunk egy profi bébiszittert, és elkészítettük a meghívót az első és egyben pilot, éppen ezért önköltséges csoportunk részére. Reklámszövegíró barátnőm jóvoltából kifejező nevet is találtunk magunknak: Anyacsavar. Elkészítettük az e-mail címünket, és leszerveztük a segítséget a gyerekeink mellé a felkészülés idejére.

Hogy mit hozott az önköltséges pilot Anyacsavar csoportunk?

DóraMinőségi saját időt, rendszeres intellektuális kihívást, a közös alkotás örömét, tapasztalatcsere és másoktól tanulás lehetőségét, inspirációt, felszabaduló új energiákat, egy ügyet, amit a sajátunknak érzünk, és lehetőséget arra, hogy önmagunk lehessünk, alkalmat arra, hogy adhassunk és hathassunk olyan személyiség szeleteinkkel, amelyeket a szülés óta ritkán használunk. És pár ezer forint veszteséget!

 

Mi a best practice?

Ekkor jelentkeztem a nők pénzügyi tudatosságát fejlesztő 12 napos Dobbantó tanfolyamra. Ez 2013-ban volt. Most pedig meghívást kaptam a 6. születésnapra, hogy a közel 300 végzett közül a 6 kiválasztott egyikeként meséljek, mint „best practice” vállalkozónő, bármit jelentsen is ez…

Valahogy a vállalkozásomra gondolva sosem szokott az eszembe jutni az, hogy best practice. Nem érzem, hogy példaértékűen sikeres vállalkozó lennék. Inkább talán az év legbalf@szabbul marketingelője díjat tudtam volna elképzelni, amikor eszembe jutottak a kezdeti szárnypróbálgatásaim. Maradjunk annyiban, hogy tudnék mesélni…

Aztán mégiscsak elkezdtem végig gondolni, mi az, amiben én magam is követendő példának érzem magam. 4 dolgot találtam:

1. Azt csinálom, amit szeretek. Ezért engem a munka feltölt, és nem kifáraszt. Minden munkával töltött óra boldogabbá tesz. Én vagyok az, aki ha nyer egyszer a lottón, akkor sem fogja abbahagyni a munkát. És ez olyasmi, amire büszke vagyok, amit valóban best practicenek gondolok, mert a saját értékrendemben ez az egyik legfontosabb elérhető cél a teljes, boldog és értelmes élet.

2. A második gyerekemmel már az újszülött mellett is dolgoztam. Azonnal, az első naptól kezdve. Lehet, hogy csak egy fél órát, de az nagyon jól esett. Nem gondolom, hogy mindenki másnak is dolgoznia kell egy csecsemő mellett, azt azonban fontosnak tartom, hogy nem dőltem be annak a széles körben elfogadott paradigmának, hogy NEM lehet csecsemő mellett dolgozni, és választani kell a munka és a család között, ha pedig a munkát választom, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy anyaként megbuktam. Én azt tanultam meg a saját 4 évnyi kisgyerekes tapasztalatommal, hogy egy csomó mindent lehet, és a kérdés az, hogyan. Ebben nekem is rengeteget segített a coaching.

3. Hosszú távon gondolkodom és ügyelek arra, hogy jelen tudjak lenni a pillanatban, meg tudjam élni azt, ami MOST van. Ehhez elfogadom a tökéletlenséget, és megengedem magamnak, hogy most NEM fér bele minden az időmbe, amit szeretnék. Egy csomó ötletet most jegelek, és vannak együttműködések, marketing kampányok és posztok, amik nem születnek meg. Az emlékezetembe idézem, hogy ideje van a vetésnek, és ideje van az aratásnak. Hogy nem a vállalkozásért élek, hanem a vállalkozás van értem, értünk. Nap, mint nap választások előtt állok, és nyugodt szívvel tudok választani. Nem azon kesergek, mit szalasztok éppen el, hanem sokkal inkább azt tudatosítom, amit éppen megélek, és amiért MA hálás lehetek.

4. Folyamatosan tesztelem, mi az, ami éppen most jól működik a munka-magánélet egyensúlyban tartásához. Mert ez folyamatosan változik, és sokszor csak abból derül ki, hogy átmentünk egy határon, és megéljük, hogy most ez már nem jó. Ezekből a tapasztalatokból pedig folyamatos újratervezés következik, és egyfajta családi optimumra törekvés, ahol a család minden tagjának az igényei szem előtt vannak, és nincs minden a gyerekeknek alárendelve. Ez a folyamatos tesztelés, kísérletezés magában hordozza a hibázás lehetőségét, és ezt megengedem magamnak még akkor is, ha olykor nehéz az otthonról hozott bűntudatommal megküzdeni, amiért nem teljesítek mindig és mindenhol tökéletesen.

 

Amit közvetítek

Group Of Mothers With Babies At PlaygroupTalán ezekben hiteles példa vagyok néhány hozzám hasonló kisgyerekes nőnek. Én első sorban ezt a megengedést, ezeket az önmagunknak megadható belső engedélyeket igyekszem közvetíteni a blogomon és a coaching csoportjaimban is más kisgyerekes nők felé. És ezeket hitelesen tudom közvetíteni, mert valóban hiszek abban, hogy

Az anyaság és a munka nem csak szolgálat lehet, hanem örömforrás is!

Lehet dolgozni egészen kicsi gyerekek mellett is!

Nem csak a 4 vagy 8 órás munka számít! Fél óra munka is értékes!

A munkát és a családot össze lehet hangolni!

Mindenre helyzetre van egy optimális megoldás: a Tiédre is!

Elengedheted a tökéletességre törekvést! Lehet hibázni, a tanulságok alapján mindig lehet újratervezni!

A belső engedélyeken túl azt is közvetítem a blogomon keresztül, hogy bármilyen helyzetre, problémára sok és sokféle lehetséges megoldás, jó példa van. Mások bevált gyakorlataiból sok erőt meríthetünk, és a tapasztalataink, megküzdési stratégiáink megosztása másoknak sokat segíthet.

 

A megoldásközpontú megközelítés ereje

gondolkodásA hozzám forduló nőknél visszatérő nehézség az önbizalomhiány. Rengetegszer hallom azt, hogy „Nagyon jó lenne, szeretném, de nem merem/nem tudom…” Noha külső szemlélőként világosan látszanak a megoldási lehetőségek, a rátermettség, a külső és belső erőforrások, ezeket a nőket a saját önkorlátozó hiedelmeik tartják a tanult tehetetlenség állapotában.

Erre a tanult tehetetlenségre kiváló eszköz a megoldásközpontú coaching. Olyan támogatást nyújt, mint amit egy bába nyújt a szülő nőnek. Megkönnyíti a sokszor hosszú és fájdalmas vajúdást a női szerepekben való újjászületésben, és megerősít abban a kompetenciaérzésben, hogy a saját életemnek, saját megoldásaimnak én vagyok a legjobb szakértője.

Ennek a szemléletmódnak a terjesztése az egyik legfontosabb misszióm.

A valóra vált álmok

Minderre büszke vagyok. Úgy érzem, valami fontosat, jót csinálok minden nap, ami nem csak nekem okoz örömet, hanem másoknak is rengeteget ad. Arról azonban mindeddig meg voltam győződve, hogy vállalkozóként nincs különösebben mire büszkének lennem. Egy hete azonban megnéztem a 2013-as Dobbanós üzleti terveimet, és legnagyobb meglepetésemre az akkor megfogalmazott legtöbb terv és álom mára valóra vált! 🙂 Mi több, a vállalkozás nyereséges! Köszönöm ezt többek között a Dobbantónak, ahol inspirációt, és támogató közösséget kaptam ahhoz, hogy az ötletből mára egy sok apró sikert maga mögött tudó, napról napra fejlődő vállalkozás lett.

Érdekelnek a részletek?

Gyere el személyesen valamelyik Anyacsavar klubba, és hallgasd meg más kisgyerekes vállalkozónők tapasztalatait! Korábbi anyagokat a blogon olvashatsz!

Ha szeretnél dolgozni a munkába visszatérés témáján, de személyesen nem tudsz eljönni, csatlakozz az Anyacsavar on-line klubhoz, ahol ehhez a témához is kaphatsz coaching támogatást havi egy tejeskávé áráért!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

A bejegyzés kategóriája: Mamabarát, Napló, Testi-Lelki, Vissza a munka világába
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.