Pályára kerültem!

bolygo“Az első alkalomtól nagyon sokat kaptam a csoporttól. Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy mások is hasonló (és persze mégis más) problémákkal és mumusokkal küzdenek, de még többet jelentett olyan társaságban lenni, ahol önzetlen, támogató környezetben lehet megosztani a kétségeket és a sikereket egyaránt.

Az első üléstől kezdve villámgyorsan elkezdtek helyre kerülni a már hosszú ideje emésztett dolgok, úgy érzem, pályára kerültem. Igazából a kihagyott két alkalom ellenére is megkaptam azt a csoporttól, amiért mentem: A már említett pályára állítást, azt, hogy sikerült kipillantani és ki is lépni a magam körül pörgő gondolatspirálból, és végre előre nézni. Disszonáns módon még az utolsó (kihagyott) alkalom is sokat segített: Rádöbbentett, hogy a rossz zsigeri működések nem múltak/múlnak el maguktól, és szuper a megtapasztalt hurrá optimizmus, de nem kellene azzal eltolni a kecsegtető jövőképet, hogy egy csomó rossz sémát hagyok még tombolni magamban 🙂

A kezdeti lendületet követően nehézségekkel szembesültem (betegségek, feszültségek). Mindez felemésztette azt a lendületet, amit az új inspirációk eredményeztek és azt a minimális megnyerhető időt, amit magamra és a változásokra fordíthatok. Így most egy elhúzódó hullámvölgyben tapasztalom meg azt, hogy az nem segít, ha türelmetlen vagyok… 🙂 A fiúk meg fognak gyógyulni, a szülési szabim első napja el fog érkezni, és közben lépésenként felépítem, amit kitaláltam. És persze, ha szingli lennék, akkor a nagy része kész lenne a jövő hónap végére, de így is kész lesz a jövő év végére. Végül is nem rohanunk 🙂

Kardos Zsuzsanna a Változáskezelés csoportról

Kezdeményeztem a változást és élvezem

nezopont-valtas“Amit célul tűztem ki magamnak hirtelen mind a nyakamba zuhant, nem épp az elképzelt sorrendben. De nagy segítségemre volt, amit az Anyacsavar csoportban tanultam, például hogy kimondtam az igényeimet. Ennek köszönhetem, hogy egy szuper 8 órás állást sikerült az első adandó alkalommal 6 órásra lealkudnom. Nem mondom, még akadnak a szervezésben bökkenők így is, mégis rendre pozitívan csalódok a segítőimben. Kezdeményeztem a változást és élvezem, ahogy ez másokban is tudatosul. Amikor a csoport elindult, egyedül éreztem magam a helyzetemmel, és tele voltam kétségekkel. Azzal, hogy más perspektívába sikerült helyeznem a dolgot, sok felesleges terhet el tudtam engedni, és vélt problémát pozitívumként értékelni. Köszönöm én is, hogy együtt dolgozhattunk önmagunkon :)”

Szilvi a Változáskezelés csoportról

Segített, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak

Milyen életet szeretnék élni MOST?Mit is adtak nekem az Anyacsavar csoportok?

Az elmúlt időszakban – utána számolva több mint egy évtizedben – begyűjtöttem egy csomó „papírt”: van papírom arról, hogy egyetemre jártam, van egy papírom arról, hogy házasságban élek és nem utolsó sorban papírom van arról, hogy anya lettem. De a papír megszerzése még nem minden. Azt érzem, hogy a tanulás igazán csak a papír megszerzése után kezdődik/kezdődött. És ebben a tanulásban – elsősorban önmagamról – segítettek az Anyacsavar foglalkozások. Rácsodálkozások, felismerések, segítség ahhoz, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak.

Mérhetetlen kíváncsisággal vetettem bele magam minden alkalommal a foglalkozásokba: mit fogok ma tanulni, megtudni magamról, a szűkebb és tágabb környezetemről?
Az időkezelés csoportnak köszönhetem, hogy már nem szakadok bele a sok szerepembe, a feladatok nem temetnek magam alá. Fel tudom tenni azt a kérdést, hogy „ez a dolog most akkor kinek is fontos”? És ha nekem nem fontos, akkor könnyebben mondok nemet, elengedem a problémát: a lego darabokat bámulatos ügyességgel kerülgetem a nappaliban, a vasalnivaló jól elvan a ruháskosárban…. Keresem, hogy mivel lehetne leegyszerűsíteni, kiváltani egy-egy berögződött megoldási módot, amivel megkönnyítem a saját életem: pl. nem kell mindig házi süti, remek pogácsát lehet kapni a közeli cukrászdában; nem kell ötfogásos családi ebéd, ha a végére idegroncs leszek.
A szeretetnyelvek csoport hozadéka volt számomra, hogy megerősített abban, hogy a három gyerekem más-más szeretetformát igényel, és nekem kell azon dolgoznom, hogy rájöjjek arra, hogy ki igényli a sok-sok ölelést, melyikük szomjazik az elismerésre, és ki szeretne velem értékes közös időt tölteni, és segítséget kaptam abban, hogy ezt a tudást apró pénzre tudjam váltani.
Az Anyacsavar csoportokról általában feltöltődve, elszántan indultam neki az előttem álló két hétnek. Mások történetei, kisebb-nagyobb sikerei inspiráltak, jó érzés volt, hogy részese lehettem mások sikereinek. Olyan ötleteket, megoldási módokat tanultam el a többiektől, amiket utána alkalmazni tudtam a mindennapjaimban. Megtanultam, hogy nem kell mérföldeset lépnem ahhoz, hogy elérjem a céljaim, tyúklépésben is odaérhetek, ha elég kitartó vagyok.
Köszönet minden anyacsavaros társamnak, és külön köszönet Dórának, hogy megosztották velem az életük egy szeletét, és hogy segítettek abban, hogy fejlődjek, hogy tanuljak! Köszönet a pozitív visszajelzésekért, amik megerősítettek abban, hogy az irány amerre elindultam, az jó!

Deák Henrietta jogász, 3 kisgyerek édesanyja

A kitűzött célom az volt, hogy munkába álljak!

akadálypályaCsaládommal éppen nagy változások közepette voltunk, amikor elkezdtem a “Vissza a munkába” Anyacsavar csoportba járni. Épphogy túl voltunk egy költözésen, férjemnek új munkahelye, gyerekeknek új közösségbe való beilleszkedése, otthonunk belakása volt a feladat, ami minden percemet kitöltötte. A kitűzött célom az volt, hogy a kisgyerekkel otthon töltött éveket lezárva legkésőbb négy hónap múlva munkába álljak, és erre fejben, lelkileg felkészüljek, a családomat felkészítsem, a “kialvatlan anya” identitást a “szakértő kolléga” identitásra cseréljem.

A csoport legelső előnye és szerepe az volt, hogy végre volt egy konkrét, ismétlődő, “kötelező” időszelet, amikor kizárólag a saját a céljaimmal foglalkozhattam. Ez mind a családom felé, mind saját magamnak is adott egy keretet, motivációt. Az első ülésen döbbentem rá, hogy ugyan majd’ féléve kerestem már munkát, még nem ültem le két órára egyhuzamban, hogy csak a saját gondolataim társaságában, mások kívánságai és kérdései által nem megzavarva kitaláljam, mi a fontos számomra, milyen munkát keresek, mit szeretnék, és ebben hol tartok.

Nagyon sokat jelentett Dóra elfogulatlan, nem ítélkező, nem tanácsokat osztogató, nyugodt, érzékeny figyelme. Sokszor látott meg olyan összefüggéseket, mintákat, amik a számomra konfliktusos helyzetekben a megoldás lehetséges terepét jelentették. Például sok bosszúságom akadt azzal, hogy úgy éreztem, minden rám marad, mindent én végzek el, miközben valójában annyi történt, hogy én végeztem el leghamarabb őket a családom tagjainak eltérő időkezelése, temperamentuma miatt. Kiderült, hogy ha több időt adok nekik, és a feladatokat tudatosan delegálom, akkor nem elém kerülnek ezek a dolgok. Így ma már mindenki tudja, mi reggel a dolga, az ötéves lányom megterít a reggelihez, a férjem pelenkázza a kicsit, én befonom a lányom haját, stb.

A későbbi üléseken olyan technikákat, visszajelzéseket, kérdéseket kaptam és ismertem meg, amiket bármikor használni tudok majd, amikor némi reflexióra van szükségem, vagy arra, hogy kitörjek a saját gondolataim által kialakított “ördögi körből”, és új szempontokat is képes legyek felismerni. A csoportban felismertem, mennyi mindennel rendelkezem már: készségek, erőforrások, tudás, amivel az élet kisebb-nagyobb kihívásait eddig is sikeresen, ám egyáltalán nem tudatosan oldottam meg; ez önbizalmat adott. Megtanultam türelmesebben, “egy lépéssel hátrébbról” szemlélni a családom dinamikáját és benne a saját szerepemet, és megtanulni belehelyezni magam az ő helyükbe, illetve megoldásközpontú technikákat alkalmazni a problémákra, konfliktusokra. Nálunk például a reggeli elindulásból szokott idegőrlő káosz és veszekedés kerekedni, ezért kicsit át kellett szervezni a teendőket: amit lehetett, kikészítettünk előző este, felosztottuk férjemmel a reggeli feladatokat, kicsit korábban fektettünk, kicsit korábban keltünk… Nem állítom, hogy ma már zenközeli állapotban libbenünk fel a négyeshatosra, de legalább senki sem borul ki vagy késik el…

Az egyik legfelemelőbb, amit igyekeztem elsajátítani, az a belső engedélyek megadása volt. Erre nem láttam eddig példát, a családomban inkább az számít erénynek, ha mindenki látástól vakulásig, erején felül dolgozik, majd otthon is előbb jön a házimunka, mint a pihenés. Láttam, hogyan vezet ez bűntudathoz, kiégéshez, keserűséghez. Pedig egyszerű a képlet: egy halálosan fáradt, frusztrált szülő nem tud eléggé türelmes, jófej, strapabíró lenni… Megadtam a belső engedélyeket magamnak a pihenéshez, a feltöltődéshez, a munkába való visszatéréshez, az energiavámpír emberek leépítéséhez.

A negyedik ülésre két állásajánlatom is volt, ráadásul a kettőt ugyanaznap kaptam, hónapokkal a saját határidőm előtt. Mivel az első ülésen már végigböngésztem magamban, mi lenne az ideális munkahely, nem voltam nagyon zavarban, amikor választanom kellett. Az utolsó alkalomra már dolgozó anyaként mehettem el…

(Nádas Rita, kétgyerekes, immár újra dolgozó anya)

“Energiát, lendületet és inspirációt kapok a fejlődéshez”

Jó ötleteket kapok
Jó ötleteket kapok

Mit is kapok az Anyacsavar csoport alkalmain? Annyi mindent, hogy összefoglalni is nehéz! Nekem abban segít a legtöbbet, hogy egyéni, saját megoldásokat találjak a céljaim megfelelő kitűzéséhez és megvalósításához. Kisgyerekes anyaként hajlamosak vagyunk elveszni a mindennapok forgatagában, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy minden és mindenki más fontosabbá vált az életünkben, mint mi magunk. Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak? A mindennapokból kicsit kiszakadva, hátrébb lépve jobban rálátok a saját működésemre, és energiát, lendületet és inspirációt kapok a fejlődéshez. Előre visz az önismereti utamon, de hatékonyabbá tudom tenni általa a hétköznapi működésemet is. Összefüggéseket ismerek fel az életemre nézve, és mindig úgy megyek haza, hogy ma is gazdagabb lettem egy jó ötlettel, egy fontos felismeréssel, miközben egyáltalán nincsenek rám erőszakolt klisék, semmitmondó frázisok, vagy használhatatlan “instant megoldások”. Pozitív visszajelzéseket kapok az erősségeimről, és van kivel megosztani az apróbb és nagyobb sikereket is. Imádom a “kísérleteket”, vagy ahogy én gondolok rájuk, a “házi feladatokat”, amik két alkalom között is segítenek az önreflexióban. Köszönöm, Dóra, és köszönöm a csoport többi tagjának is! (Reinhardt Zsófi, 3 kisgyerek mellett vállalkozást tervező anya)

“Kicsit letehetem minden szerepemet”

100%-osan jelen vagyok
100%-osan jelen vagyok

Mit is ad nekem az Anyacsavar? Rendszeres kikapcsolódási lehetőséget, ahol velem hasonló helyzetben lévő felnőttekkel beszélgethetek, inspirálódhatok az élet komolyabb, mélyebb dolgairól. Ahol kicsit letehetem minden szerepemet (anya, feleség, nő, barátnő stb.) és csak magam lehetek, minőségi időt töltve saját magammal 🙂 Pár alkalom is elég volt hozzá, hogy elinduljon bennem valami új, valami változás, ami segít másképp ránézni az életemre, az aktuális problémáimra. Az Anyacsavar – és Dóra személye is – nagyon jó katalizátor, ami segít nekem megfogalmazni a céljaimat, megoldásközpontúan tekinteni a problémáimra. Egy olyan módszert tanulhatok itt meg, ami nemcsak a foglalkozásokon alkalmazható, hanem könnyen elsajátítható, és a későbbiekben bármikor használható. Velem már többször is előfordult, hogy úgy éreztem, nincs értelme elmenni az aznapi találkozóra, mert úgy sem tudnék aktív tagja lenni a csoportnak, hiszen ki sem látszom a mindennapi apró-cseprő teendőkből, gondjaimból, amik annyira lekötik az energiáimat, hogy nem tudok majd igazán jelen lenni. Aztán végül mindig azt veszem észre, hogy kb 5-10 perc alatt teljesen kikapcsolok minden zavaró tényezőt, és 100%-osan jelen vagyok. Köszönöm Dóra! (Soós-Lakos Katalin, kétgyerekes, GYED-en lévő anyuka)

“Jó volt érezni a csoport támogató erejét”

kérdések és válaszok“A harmadik gyermekem születése után időnként elkapott a pánik: ennyi év kihagyása után van-e még visszaút a pályámra? Mi történik a gyerekekkel, a családommal, ha számomra valami más is fontossá válik, amire időt, energiát kell szánnom?  Hogy lehet ezt működtetni? Az Anyacsavar csoportban való munka során sok kérdésemre találtam választ, és még több kérdés született meg bennem. Képek formálódtak a jövőmmel kapcsolatban, amik egyre konkrétabbá váltak a félév során. Jó volt érezni  a csoport támogató erejét,  nyitott, pozitív hozzáállását. Jó volt látni, hogy sokféle női út létezik. A társadalmi elvárások pedig olyan abszurdan maximalisták, hogy legjobb, ha mindenki tesz  rájuk magasról, és arra törekszik, hogy a maga és a családja számára megvalósítható megoldásokat válassza. A gyeses évek alatt sokat erősödik az ember, de a szakmai önértékelése, az önmagáról, mint dolgozó, kereső nőről alkotott képe igencsak megkopik. A csoport arra is jó volt, hogy ezt az utóbbi években igen elhanyagolt én-részemet  megerősítse.  (Farkas Melinda, háromgyerekes anya)

“Minden alkalommal egy kis megvilágosodás félével tudok hazatérni”

Használható segítség
Használható segítség

“Három kisgyerek anyukája vagyok. Az elmúlt hét év, amióta anya vagyok, alaposan megváltoztatta a tudatomat és az életformámat. Ennek feldolgozása és egyeztetése a külvilággal, korábbi önmagammal, férjemmel nehezebb feladat, mint amit a világ sugall. Nehéz a továbbélő ambícióimat összeegyeztetni ezzel az új élethelyzettel, és az ehhez szükséges feltöltődést és lendület megszerezni. Idegesít, hogy a világ sokszor nem hogy nem segít ebben, nem is vesz arról tudomást, hogy ez milyen nehéz. Úgy érzem, a „nem ér panaszkodni”, „én is, más is végigcsinálta” attitűd erősen uralkodik. Az Anyacsavar csoport sok mindenben nyújt támaszt. Azon kívül, hogy az önérvényesítésben, kommunikációban, és a gyakorlati életet érintő dolgokban konkrétan használható segítséghez vezet, minden alkalommal egy kis megvilágosodás félével tudok hazatérni, tanulok valamit magamról is, ami nagyon értékes számomra.” (L. D., háromgyerekes anya)

Mit adott számomra az Anyacsavar csoport? Energiát!

változás
Mit adott? Energiát!

“Az Anyacsavar csoportba jelentkezésemet – talán furcsán hangzik – elsősorban az motiválta, hogy megerősítést szerettem volna kapni arról, hogy nem én csinálok rosszul valamit, hogy más nőknek sem mindig könnyű az élet, függetlenül a családi helyzettől és a gyermekszámtól. És valóban, az időnkénti feszültségek, a fáradtság, az időhiány mindenhol jelen vannak, csak más és más körülmények között zajlik a logisztikázás. Sok trükköt sikerült ellesni a többiektől.

Egy barátnőm szerint jó pszichológus az, aki három ülésből legalább egy alkalommal tud egy olyan használható mondatot adni, amit jól tudsz alkalmazni az életedben, segít egy adott helyzettel való megbirkózásban. Az Anyacsavar csoporton minden alkalommal elhangzott valaki szájából egy olyan mondat, ami az aktuális hangulatomra, problémámra adott választ. Az is előfordult, hogy ez a bizonyos mondat még csak nem is az éppen tárgyalt tematikához kapcsolódva segített nekem.

A női közösségekben hihetetlen gyorsan alakul ki a kapcsolódás, az egymás segítésének egyértelműsége. Nem kell barátnővé válni, – nem is lehet ilyen rövid idő alatt -, mégis kialakul az a közösségi erő, amiben értjük egymást és próbálunk segíteni egymásnak. Mindenki emlékszik még arra, hogy milyen volt egy babakocsit felhurcolni a buszra, ezért ösztönösen indul segíteni ebben a helyzetben egy másik ismeretlen nőnek. Ez a fajta konstruktív empátia egyéb területeken is ezerrel működik.

Mit adott számomra az Anyacsavar csoport? Energiát! A futáshoz tudnám hasonlítani. Mindig nehezemre esett elindulni a csoportra, munka után, fáradtan, de tudtam azt is, hogy utána nagyon jól fogom magam érezni. Úgy mentem haza minden alkalommal, hogy azt éreztem, erős vagyok, és nincs az az akadály, amit ne tudnék legyőzni. Fellelkesítettek a témák, és egy reveláció volt a számomra, hogy bár itt mindannyian nagyon mások vagyunk, a problémáink hasonlóak. Hatalmas támogatást kaptam ebben a női közösségben.” (Léderer Judit, dolgozó anya)

“Ezekhez az útravalókhoz mindig vissza tudok majd nyúlni”

Anyacsavar_ajánlás“Az Anyacsavar csoport első sorban saját magamra szánt reflexiós időt jelentett nekem. Ez a kéthetente két óra szent volt és sérthetetlen, ami csak az enyém, amikor kicsit kiszabadulok a négy fal közül és ahol újradefiniálhatom önmagam.  Az Anyacsavar csoportban megélt ”aha-élmények”segítettek megadni magamnak a belső engedélyt, hogy magam alakítsam az életemet mások és a társadalom elvárásaitól függetlenül. Az év elején megfogalmazott terveimet az év végére sikerült megvalósítanom, amire nagyon büszke vagyok. Igazi közösségre leltem itt, ahonnan sok segítséget kaptam, feltöltődést és a megerősítő tudatot, hogy nem vagyok egyedül.  Nehéz témákhoz is mindig tudtunk humorral, öniróniával, alkotó módon viszonyulni. Megmaradnak azok az útravalók, amiket minden egyes alkalom végén megosztottunk egymással és még napokig, hetekig foglalkoztattak, inspiráltak.  Az oldott hangulatú összejövetelekre, az egyéni bölcsességekre jól esik visszagondolni, és bármilyen változás érjen, ezekhez az útravalókhoz mindig vissza tudok majd nyúlni.”  (Marosfalvi Csilla, egy 21 hónapos, boldog és kiegyensúlyozott kislány boldog és kiegyensúlyozott, dolgozó anyukája)