“Az első alkalomtól nagyon sokat kaptam a csoporttól. Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy mások is hasonló (és persze mégis más) problémákkal és mumusokkal küzdenek, de még többet jelentett olyan társaságban lenni, ahol önzetlen, támogató környezetben lehet megosztani a kétségeket és a sikereket egyaránt.
Az első üléstől kezdve villámgyorsan elkezdtek helyre kerülni a már hosszú ideje emésztett dolgok, úgy érzem, pályára kerültem. Igazából a kihagyott két alkalom ellenére is megkaptam azt a csoporttól, amiért mentem: A már említett pályára állítást, azt, hogy sikerült kipillantani és ki is lépni a magam körül pörgő gondolatspirálból, és végre előre nézni. Disszonáns módon még az utolsó (kihagyott) alkalom is sokat segített: Rádöbbentett, hogy a rossz zsigeri működések nem múltak/múlnak el maguktól, és szuper a megtapasztalt hurrá optimizmus, de nem kellene azzal eltolni a kecsegtető jövőképet, hogy egy csomó rossz sémát hagyok még tombolni magamban 🙂
A kezdeti lendületet követően nehézségekkel szembesültem (betegségek, feszültségek). Mindez felemésztette azt a lendületet, amit az új inspirációk eredményeztek és azt a minimális megnyerhető időt, amit magamra és a változásokra fordíthatok. Így most egy elhúzódó hullámvölgyben tapasztalom meg azt, hogy az nem segít, ha türelmetlen vagyok… 🙂 A fiúk meg fognak gyógyulni, a szülési szabim első napja el fog érkezni, és közben lépésenként felépítem, amit kitaláltam. És persze, ha szingli lennék, akkor a nagy része kész lenne a jövő hónap végére, de így is kész lesz a jövő év végére. Végül is nem rohanunk 🙂
Kardos Zsuzsanna a Változáskezelés csoportról
