Miért vállalkozom kisgyerekes anyaként? Ezt a kérdést sokan és gyakran felteszik nekem a környezetemben, ezért most végig gondoltam, és összegyűjtöttem a válaszaimat.
A listám igen hosszú!
És annyit máris elárulhatok a biztonságra törekvő, kockázatkerülő többségnek, hogy nem kényszerből vállalkozom. Lássuk akkor, miért is?
1. Először is, imádom a kihívást! Azt, hogy valami jó és fontos dolgot szeretnék létrehozni, és ennek az ügynek az érdekében ismeretlen utakra lépek, kockázatot vállalok, naponta újat tanulok, minden egyes döntésemnek a következményéért magam vállalom a felelősséget, és a célom érdekében megmozgathatok minden követ – mert más nem fogja megtenni helyettem! Ilyenkor a gondolataim, az érzéseim és a hétköznapi tetteim mind egy irányba mutatnak, egy célért munkálkodnak, és gyakran élem át az igazi flow-élményt, amikor úgy elmerülök valamiben, hogy elfeledkezem az idő múlásáról.
2. A magam ura vagyok. Mit is jelent ez? A saját értékrendem, álmaim, vágyaim, etikai normáim szerint működtethetem a cégemet. Megválaszthatom a partnereimet, a munkatársaimat, és nincs főnököm. A saját szám íze szerint alakíthatom azt a viselkedési és munkakultúrát, amiben a mindennapjaimat élem. Egy mikrovilágot hozhatok létre, amiben jó élni, és talán ezzel hatással lehetek a szűkebb és tágabb környezetemre is.
3. Rugalmas az időbeosztásom! Szinte mindenkinek ismerős már az iskolából, és később a munkahelyeiről is az az állandó kényszer, amit a mások által meghatározott határidők jelentenek. A vállalkozásban magam határozom meg a céljaimat, magamnak szabok határidőket, és ami a legfontosabb, magamra szabhatom a munka elvégzésének ritmusát. Ebben nagyon különbözőek vagyunk. Van, aki reggel aktív, van, akinél délben indul a nap, és vannak igazi éjszakai baglyok. Ha vállalkozom, magamra, a saját belső ritmusomra szabhatom a munkabeosztásomat, és így sokkal produktívabban és persze jobb hangulatban végzem a feladataimat. Ráadásul – és ebben az életszakaszomban ez egy igazi adomány – össze tudom egyeztetni a munkámat a családdal kisgyerekes családanyaként is!
Nem rossz, igaz?
