A gyerekvállalással hoztam egyensúlyba a karrieremet és a magánéletemet

Gál Judit, az Auchan kommunikációs igazgatói székéből ment el szülni, majd tért vissza a pozíciójába, jelenleg a második babájával van otthon GYED-en. Arról mesél, ő hogyan hangolja össze a családot, a párkapcsolatot, a saját magas teljesítménymotivációját és a karrierjét. A Karrierépítés Anyacsavar Klub vendégeként még több részletet tudhatunk meg arról, ő hogyan tartja egyensúlyban a számára fontos életterületeket.

 

 

Szerinted mi a titka a karrier és az anyaság összehangolásának?

 

Amikor az iskola elvégzése után hivatást és párt választottunk, barátokat és hobbit, senki nem kérdezte meg, mi a titka a munka és a magánélet összehangolásának. Ment a 12 órázás, munka mellett a suli (nekem az egyetem után a szóvivő képzés, majd az MBA), a magánélet egyre jobban háttérbe szorult. Akkor is ugyanolyan fontos lett volna magunkkal törődni, de nem tettük, nem tettem. Én sem és a munkatársaim sem, így ment ez a húszas éveimben, és a harmincas éveim első felében, egészen első gyermekem megszületéséig.

Akkor nem tehettem többé, hogy fittyet hányok a magánéletemre, innentől a gyerekért menni, a családdal időt együtt tölteni szent és sérthetetlen lett. Ezért minden szakmai megbeszélést, konferenciát és nyilatkozatot úgy szerveztem, hogy a férjemmel és fiammal töltött idő a lehető legkevésbé sérüljön.

Cserébe persze a munkahelyemen már sok éve bizonyítottam, hogy a hatékonyságommal és maximalizmusommal továbbra is minden feladat meg lesz oldva. A munkaidőben pedig még hatékonyabban dolgoztam, mint valaha, minden perc ki lett számolva, nem hagyhattam elúszni egyetlen “kávészünetnyi időt” sem.

A férjem akkoriban, amikor újra munkába álltam, egyik este meg is jegyezte: kár, hogy ahhoz, hogy egyensúlyba hozzam a karrieremet és a magánéletemet, meg kellett várnia a gyermekünk születését. Hogy magamért és érte nem tettem meg korábban. Milyen igaza van!

 

Te hogyan tértél vissza a gyermeked mellől a kommunikációs igazgatói pozíciódba?

 

Szülési szabadságra is úgy mentem, hogy jeleztem, nagyjából mikor érzem úgy, hogy vissza tudok majd térni. A helyettesem kiválasztását még magam oldottam meg, így nyugodt szívvel maradtam otthon. Ő azonban egy év után távozott a vállalattól, így kicsit előbb, mint terveztem, visszatértem a korábbi székembe.

Nem bánom, mert nem hagytam ki túl sok időt és a fiunk is nagyon szociális, nyitott gyermek, élvezte a családi napköziben a többi, vele egykorú gyerek társaságát, nagyon könnyen beszokott a közösségbe. Kiváló helyet választottunk neki, máig hálás vagyok azért a sok odafigyelésért, szakmai hozzáértésért, amit ott kapott, és amit én nem tudtam volna neki megadni otthon.

A munkában kihagyott időt illetően pedig két hét után úgy éreztem, mintha nem is lett volna, olyan gyorsan elröppent az az egy év és olyan távolinak is tűnt hirtelen. Könnyen ment a visszailleszkedés, sok feladat meg is várt. Az otthon töltött órák pedig még tartalmasabbak lettek.

 

Szerinted mitől cool apa valaki manapság?

 

Attól, hogy nem csak látványosan tölti be az apa szerepet, hanem a láthatatlan terheket (házimunkát, éjszakai kelést, beteg gyerek ellátását, munkából gyermekért rohanást) ő éppúgy viseli, mint a párja. Ha ezeket a feladatokat csak az egyik fél látja el, akkor annak több munkahelyi konfliktusa, kevesebb munka- és magánéleti öröme lesz.

A gyereket (jellemzően) két szülő vállalta, és ha hozzánk hasonlóan mindkét félnek fontos a saját szakmai élete is, akkor a családi, láthatatlan munkából éppúgy ki kell vennie az apának is a részét. Enélkül az apai támogatás nélkül én sem tudtam volna visszatérni a fiam mellől dolgozni, majd nem mertem volna egy második gyermeket vállalni.

 

Volt, ami jó ötletnek tűnt a munka és a család összehangolásában, de nektek nem vált be?

 

Igen, például szuper megoldás lehet a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka, de egyiket sem tudjuk a saját, kommunikációs vezetői feladatkörünkben alkalmazni. (Férjem jelenleg hasonló pozícióban dolgozik a KPMG-nél). Nincs olyan, hogy félig elérhető kommunikációs vezető, vagy félig megoldott feladat, esetleg félig vállalt felelősség.

Bár eljátszottam a gondolattal, hogy részmunkaidőben dolgozzak (szerintem egy bölcsődébe/óvodába járó gyermek kb. 20%-át igényli a munkaidőnek, két gyermek kb. 40%-át), be kellett látnom, hogy ebben a feladatkörben ez nem működőképes modell. A rugalmas, bárhol és bármikor végezhető munka sokkal inkább. Egyébként is sok külső megbeszélés, konferencia és esemény van az életünkben, a gyerekvállalástól függetlenül is az állandó összeegyeztetésről szóltak a mindennapok.

 

Gyere, és oszd meg Te is a tapasztalataidat, vagy inspirálódj más, hozzád hasonló kisgyerekes nők egyedi megoldásaiból november 22-én a Karrierépítés Anyacsavar Klubon!

 

Felmondtam, és adtam magamnak 2 hónap feltöltődési időt!

Ezt a levelet kaptam nem rég egy ügyfelemtől, amit szeretnék Veletek megosztani a hozzá tartozó tanulságokkal:

“Kedves Dóra!

Még márciusban jártam Nálad személyes coachingon.

Már korábban is akartam írni Neked, hogy beszámoljak a fejleményekről. Márciusban arról beszéltünk, hogy elegem van a munkámból és valami mást szeretnék csinálni és nem bírom a napi 8+ órás robotot a 2 kisgyerekem mellett. Örömmel jelentem, hogy augusztus végén (azért még további jó néhány hónap tipródás után ) felmondtam, és november 13 óra itthon pihenek, töltődök! SZENZÁCIÓS!!! De tényleg. Adtam magamnak (és ami még fontosabb, a férjem is támogatott ebben!) 2 hónap feltöltődési időt, így azt gondoltam, január közepén kezdek nézelődni, hogy hogyan tovább.

Ezt az élet annyiban felülírta (pozitívan), hogy már több állásajánlatot is kaptam, ezek közül pedig egy olyat, amilyenre vágytam: azt csinálom majd, amit eddig (adótanácsadás), de maximálisan rugalmas feltételekkel! Így lehetőségem lesz részmunkaidőben dolgozni, tehát a családra és magamra is jut időm a munka mellett!

Ezt nevezem!

Ez a levél esszenciája annak, amit a megoldásközpontú coaching ad újra és újra azoknak – többnyire kisgyerekes anyáknak és egyre több apának is -, akik hozzám fordulnak:

– saját igények felismerése
– azok bevállalása saját magunk előtt
– belső engedélyek adása önmagunknak a változtatásra
– a céljaink, igényeink bevállalása a környezetünk előtt
– konkrét tervek kovácsolása
– a környezetünk támogatói hálójának mozgósítása
– a tervek megvalósítása lépésről-lépésre a saját utunkon
– a célok elérése kisebb-nagyobb kacskaringók után.

Köszönöm, hogy a támogatója, kísérője, tanúja lehettem!

Hogyan támogatja a munkahely az anyák karrierjét?

USA, New Jersey, Jersey City, Mother with baby boy (2-5 months) working from homeEzt a kérdést úgy is feltehetném, hogy hogyan támogatja az anya a saját karrierjét egy munkahelyen? A Karrierépítés gyerekek mellett témában megrendezett Anyacsavar Klubban elhangzott tapasztalatok kivétel nélkül mind egy irányba mutatnak. Azok a kisgyerekes nők, akik jó pozíciókba tudtak visszatérni a munkaerőpiacra, minden esetben egyedileg egyeztettek a munkáltatóval.Érdekel, mik a bevált gyakorlatok?

A sikeres visszatérés feltételei

  • a munkavállaló korábbi munkájával kiérdemelt és a munkaadó által megelőlegezett bizalom, és
  • a saját feltételek és igények – például a rugalmas munkaidő, ami lehetővé teszi, hogy a délután a családé lehessen – őszinte megbeszélése a főnök habitusához és igényeihez alkalmazkodva.

Grósz Judit a Microsoft Magyarország marketing és operatív igazgatója az Anyacsavar Klub vendége annak idején például nem rejtette véka alá, hogy amíg kicsik a gyerekei, nem akar munkavacsorákra és üzleti utakra járni, sőt, amikor beteg a gyereke, otthonról fog dolgozni, és minden iskolai anyák napi ünnepély prioritást élvez majd a munkahelyi jelenléttel szemben. Cserébe viszont a munkáját a tőle megszokott magas minőségben fogja ellátni, időre, megbízhatóan, ha kell éjszaka.

Szerencsére az eredményorientált szemlélet elterjedőben van Magyarországon is, ezért egyre több az olyan munkahely, ahol a lényeg az, hogy a munka el legyen végezve, és ahhoz elég nagy szabadságot kap a munkavállaló, hogy megoldja, mikor és hogyan teszi ezt.

Zvolenszky Zsófia filozófus, az Anyacsavar Klub másik vendége szerint ennek többek között az is az oka, hogy az elmúlt évszázadban sokat változott a munkahely koncepciója. Ma már nem feltétlenül gondoljuk azt, hogy a „komoly” munkát hagyományos munkaidőben, irodákban, íróasztalnál végzik férfiak, akik a háztartást delegálják valakinek. Egyre explicitebben jelen van a munkahelyeken annak a tudomásulvétele, hogy a főnöknek és a munkatársaknak is van gyereke.

A női vezetők és mentorok támogatásának ereje

Ennek kapcsán jegyezte meg Grósz Judit, hogy sok fiatal tehetséges nőt mentorál, akik úgy gondolják a karrierjük egy pontján, hogy nem pályáznak meg magasabb pozíciót, mert nem hiszik, hogy később helyt tudnának állni benne anyaként. Judit és számos más jelenlévő anya azonban megerősítette, hogy magasabb pozícióból egyáltalán nem nehezebb gyereket vállalni, mint egy alacsonyabból. Sőt, a tapasztalat az, hogy a munka mennyisége nem csökken attól, hogy valaki alacsonyabb pozícióban dolgozik. Ami csökken, az a fizetés, és a szabadság, hogy eldönthesd, mikor és hogyan végzed el a munkát.

Zvolenszky Zsófia ehhez kapcsolódva mesélte el, mennyit segített neki egy idősebb, tapasztaltabb női kolléga, aki a gyerekvárás idején azzal biztatta, hogy a szülés utáni első 6 hónapban könnyen fog tudni otthonról, a gyereke mellől is dolgozni (kutatni, tanulmányokat írni), mert a baba még rengeteget alszik. És valóban! „Persze később is a gyerek életkorával folyamatosan változik, hogy milyen fajta munkát tudok hatékonyan megcsinálni akkor is, amikor a gyerek velem van (például a közös konferencia-részvétel két éves korig egészen egyszerűen megoldható volt, viszont most már fokozatosan egyszerűbbé fog válni az az alternatíva, hogy egyedül utazzam el)”.

A tudatos tervezés előnyei

A hallgatóságban volt olyan is, aki tudatosan készült arra legjobb és legrosszabb forgatókönyvvel, hogy a babája különböző életkori szakaszaiban mit fog tudni csinálni otthonról, gyerekek mellől, majd a terveket kipróbálta a gyakorlatban, és a valóságra szabta, amikor annak eljött az ideje. Ezekről a tapasztalatokról egyébként rengeteget hasznosat ír Jónás Anna otthonról dolgozó értelmiségi anya Kicsivel könnyebben című könyvében.

A tudatos tervezésnek nagy előnye első sorban éppen az, hogy az anyaságba eleve beleképzeljük, beletervezzük a saját igényeinket is, mint intellektuális kihívások, szakmai fejlődés, karrier…stb., és megpróbálunk nekik lehetőséget, időt és az életünkben helyet teremteni. Fontos, hogy ezek az igények ne a legutolsó helyeken szerepeljenek majd a feladatok és teendők rangsorában, mint az oly gyakori sok kisgyerekes anya életében.

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Női erővel megtámogatva meglelhetem a saját utamat

Kicsit túl sok doloútravalóg van körülöttem, amiről már úgy éreztem, hogy ezt nem lehet bírni. Túl sok, túlságosan beterít és elveszek benne. Éreztem már egy jó ideje, hogy rendet kell vágni, vissza kell billenteni az egyensúlyt, meg kell találni a harmóniát, és el is kezdtem a magam erejéből. Ez persze egy kedves, ám de naiv elképzelés volt. Visszatérek a majomhoz, aki megpróbálja saját magát a hajánál fogva kihúzni a mocsárból. Hát, ahogy neki – úgy nekem sem megy egyedül. Így aztán nagy levegőt vettem, és felhívtam Dórát.

Hogy miért pont Dóra? Úgy érzem, hogy anyaként, nőként megérti, hogy miről beszélek, mi a bajom, mit is akarok, mit keresek. Kicsit nekem is elegem van a megmondókból, a bölcsek kövét villogtatókból és a tuti megoldásokat lobogtatókból. Valahol mélyen érzem, hogy itt másról van szó.

Voltam már többször is coachingon. Azt feltételeztem magamról, hogy tudom, mi ez. De erre nem számítottam. Megoldásközpontú coaching! Igen, megoldás kell, nem módszerek, nem valamilyen újabb kísérlet, vagy eltöltött órák, amíg elemezgetjük, hogy mit is kéne másképp.

És a coaching alatt, lélekben hirtelen ott találom magam a mezőn, ahol asszonyokkal körülvéve, női erővel megtámogatva meglelhetem a saját utamat, az alapkövet, amit a helyére kellett tenni. Amit egyedül nem találtam volna meg, akárhonnan is nézem a lapokat és keverem újra a paklit.

Ezért kell Dóra, aki azt mondja – nagyon szelíden, de határozottan – hogy tedd le a paklidat, amivel jöttél. Nem a kártyáidra vagyok kíváncsi, hanem az életedre, a belsődre, a Te saját megoldásodra. És könyörtelenül szembesít – csak tartja a tükröt és segít belenézni. Segít, hogy erőt merítsek, segít, hogy megtaláljam a kifelé vezető utat. Segít abban, hogy anya legyek, hogy feleség legyek, hogy vállalkozónő és karitatív munkát végző nő.

A prioritásai, az elvei erősek és nem engedi, hogy eltérjek az egészséges úttól. A szakmai alázata nekem nagyon sokat számít. Nem csak utat kapok, amit sajátomnak érzek, hanem prioritásokat is és konkrét feladatok, összefoglalást és segítőket, akikhez a továbblépésért, a konkrét megvalósításért fordulhatok.

Így hát egy szép télutói délutánon, a coaching után kiléptem a Dunapartra, beszippantottam az új élet leheletét, és nekiindultam új életem első napjának.

Köszönöm, és hálás vagyok, hogy megtaláltam Dórát, akinek a nő, az anya támogatása mélyéből fakad. Hálás vagyok, hogy nem hagyott elveszni a részletekben, hanem az út végén állt és mutatta merre menjek. Hogy meddig jutok el, és milyen útvonalon érek el hozzá, az már az enyém. Hogy mennyit vagyok képes egyszerre elvinni, lerakni, kihozni a másfél órámból, az tőlem függ. Ő azért van ott, hogy eljuthassak a célomhoz.

Próbáld ki Te is, kapsz egy társat, aki nőként, anyaként a legmélyebben megért és úgy támogat, hogy megkapod a saját utadat, saját megoldásodat.

Csomóné Lindmayer Katalin vállalkozónő és kisgyerekes anya

A kitűzött célom az volt, hogy munkába álljak!

akadálypályaCsaládommal éppen nagy változások közepette voltunk, amikor elkezdtem a “Vissza a munkába” Anyacsavar csoportba járni. Épphogy túl voltunk egy költözésen, férjemnek új munkahelye, gyerekeknek új közösségbe való beilleszkedése, otthonunk belakása volt a feladat, ami minden percemet kitöltötte. A kitűzött célom az volt, hogy a kisgyerekkel otthon töltött éveket lezárva legkésőbb négy hónap múlva munkába álljak, és erre fejben, lelkileg felkészüljek, a családomat felkészítsem, a “kialvatlan anya” identitást a “szakértő kolléga” identitásra cseréljem.

A csoport legelső előnye és szerepe az volt, hogy végre volt egy konkrét, ismétlődő, “kötelező” időszelet, amikor kizárólag a saját a céljaimmal foglalkozhattam. Ez mind a családom felé, mind saját magamnak is adott egy keretet, motivációt. Az első ülésen döbbentem rá, hogy ugyan majd’ féléve kerestem már munkát, még nem ültem le két órára egyhuzamban, hogy csak a saját gondolataim társaságában, mások kívánságai és kérdései által nem megzavarva kitaláljam, mi a fontos számomra, milyen munkát keresek, mit szeretnék, és ebben hol tartok.

Nagyon sokat jelentett Dóra elfogulatlan, nem ítélkező, nem tanácsokat osztogató, nyugodt, érzékeny figyelme. Sokszor látott meg olyan összefüggéseket, mintákat, amik a számomra konfliktusos helyzetekben a megoldás lehetséges terepét jelentették. Például sok bosszúságom akadt azzal, hogy úgy éreztem, minden rám marad, mindent én végzek el, miközben valójában annyi történt, hogy én végeztem el leghamarabb őket a családom tagjainak eltérő időkezelése, temperamentuma miatt. Kiderült, hogy ha több időt adok nekik, és a feladatokat tudatosan delegálom, akkor nem elém kerülnek ezek a dolgok. Így ma már mindenki tudja, mi reggel a dolga, az ötéves lányom megterít a reggelihez, a férjem pelenkázza a kicsit, én befonom a lányom haját, stb.

A későbbi üléseken olyan technikákat, visszajelzéseket, kérdéseket kaptam és ismertem meg, amiket bármikor használni tudok majd, amikor némi reflexióra van szükségem, vagy arra, hogy kitörjek a saját gondolataim által kialakított “ördögi körből”, és új szempontokat is képes legyek felismerni. A csoportban felismertem, mennyi mindennel rendelkezem már: készségek, erőforrások, tudás, amivel az élet kisebb-nagyobb kihívásait eddig is sikeresen, ám egyáltalán nem tudatosan oldottam meg; ez önbizalmat adott. Megtanultam türelmesebben, “egy lépéssel hátrébbról” szemlélni a családom dinamikáját és benne a saját szerepemet, és megtanulni belehelyezni magam az ő helyükbe, illetve megoldásközpontú technikákat alkalmazni a problémákra, konfliktusokra. Nálunk például a reggeli elindulásból szokott idegőrlő káosz és veszekedés kerekedni, ezért kicsit át kellett szervezni a teendőket: amit lehetett, kikészítettünk előző este, felosztottuk férjemmel a reggeli feladatokat, kicsit korábban fektettünk, kicsit korábban keltünk… Nem állítom, hogy ma már zenközeli állapotban libbenünk fel a négyeshatosra, de legalább senki sem borul ki vagy késik el…

Az egyik legfelemelőbb, amit igyekeztem elsajátítani, az a belső engedélyek megadása volt. Erre nem láttam eddig példát, a családomban inkább az számít erénynek, ha mindenki látástól vakulásig, erején felül dolgozik, majd otthon is előbb jön a házimunka, mint a pihenés. Láttam, hogyan vezet ez bűntudathoz, kiégéshez, keserűséghez. Pedig egyszerű a képlet: egy halálosan fáradt, frusztrált szülő nem tud eléggé türelmes, jófej, strapabíró lenni… Megadtam a belső engedélyeket magamnak a pihenéshez, a feltöltődéshez, a munkába való visszatéréshez, az energiavámpír emberek leépítéséhez.

A negyedik ülésre két állásajánlatom is volt, ráadásul a kettőt ugyanaznap kaptam, hónapokkal a saját határidőm előtt. Mivel az első ülésen már végigböngésztem magamban, mi lenne az ideális munkahely, nem voltam nagyon zavarban, amikor választanom kellett. Az utolsó alkalomra már dolgozó anyaként mehettem el…

(Nádas Rita, kétgyerekes, immár újra dolgozó anya)

Egy történet a Vissza a munkába csoportból

A Vissza a munkába Anyacsavar csoport 5 alkalmas folyamatából kettőn vagyunk túl, de máris szabad szemmel jól látható változásokat figyelhetünk meg.

“az anyaszerep mellet újra elismert szakértő”

akadálypálya
A legnagyobb kihívás, hogy elhiggye, erre ő képes

Van egy kisgyerekes anya, aki a sokéves háztartásbeli életmód után azzal a céllal érkezett a csoportba, hogy az anyaszerep mellet újra szeretne elismert szakértő lenni a szakmájában. A legnagyobb kihívásnak azt érezte, hogy lélekben (!) eljusson odáig, hogy elhiggye, erre ő képes még ennyi kihagyott év után, és ezt neki szabad kisgyerekes anyaként is. Legmerészebb célkitűzése az volt, hogy az 5. alkalom végére lesz egy aláírt munkaszerződése, lélekben és logisztikailag készen áll az új életmódra, és erre a változásra a családot is felkészíti.

Az elmúlt négy hétben megváltoztatta az álláskeresési stratégiáját: rájött, hogy rengeteg ideje és energiája megy el azzal, hogy az interneten böngészi a hirdetéseket (ahol persze csak elvétve talált olyat, ami megközelítette az ő komplex elvárásait), és ehelyett rászánt 2 órát (az 1. Anyacsavar csoport alkalmat) arra, hogy tisztázza, egészen pontosan mit is szeretne, majd elkezdett célzottan és tudatosan ilyen lehetőségeket keresni kevés, ám tudatosan kiválasztott csatornákon. Az eredmény? Egy konkrét állásajánlat azon a szakterületen, ahol szeretne elhelyezkedni! Most együtt dolgozunk azon, hogy sikerüljön a munkakörülményeket is családbarátra és az ő egyéni igényeire szabni. És ha ezzel is megvagyunk, jöhet a konkrét logisztika kitalálása, hogy:

sikerélmények érjék a munkában, és feltöltve érjen haza minden nap

legyen ideje a munka és a család mellett saját magára (igen, ezt is meg fogjuk tervezni!)

a férje és a gyerekei megtapasztalják ezeknek a változásoknak az előnyeit (pl. minőségibb együttlétek, vidámabb, türelmesebb, jobb fej mama, szexibb, kedvesebb, lazább feleség).

Ugye érdekelnek a történet további fejleményei? A következő hetekben erről is mesélek, és megosztok új történeteket is a Vissza a munkába csoportból. Mert az az igazság, hogy hál’ Istennek a bőség zavarával küszködöm… 🙂

paizsdora_anyacsavar_alairas

5 tipp vállalkozó anyáknak

Fa Kinga Pénzügyi Őrangyal
Fa Kinga Pénzügyi Őrangyal

5 tipp vállalkozó anyáknak Fa Kinga Pénzügyi Őrangyaltól, aki az Év Anyavállalata versenyen 2014-ben a Google különdíjasa volt. Két gyereket egyedül nevel, mellette épített fel egy sikeres vállalkozást, csak tanulni lehet tőle. Íme az ő 5 tippje minden vállalkozást tervező, vagy vállalkozást folytató anyának!

  1. Gondold végig a vállalkozásod valódi célját!

Egy vállalkozás üzleti tevékenység, attól függetlenül, hogy egy nő, egy férfi, egy anyuka, egy apuka vagy egyedülálló indítja el. Ha valami üzleti tevékenység, akkor pedig a vállalkozás fő célja, hogy jövedelmező legyen, hogy pénzt termeljen.

Vállalkozó anyukáknál viszont gyakran azt tapasztalom, hogy a fő célkitűzés nem is üzleti jellegű, hanem valami, teljesen más pl.

  • több időt tudjanak a gyerekeikkel eltölteni,
  • nyugalmasabb családi élet, pl. a pénzkereső férjüknek szeretnék a stabil hátteret megteremteni,
  • több szabadidő,
  • szellemi kihívás a gyerekek mellett,
  • társadalmi misszió, küldetés egy-egy anyai szerepből adódóan,
  • ne kelljen munkahelyre bejárni, mert sok időt vesz el,
  • szabadság, szabad időbeosztás,
  • valami egészen más,
  • esetleg ezek keveréke.

Nincs is ezzel semmi baj, de akkor a célodnak megfelelő eredményt is várj el! Ráadásul, ha nem a pénz keresete a legfőbb cél, költségeid akkor is lehetnek a vállalkozásoddal, pl. járulékokat kell fizetni.

  • A kérdés az, hogy ezt elbírja-e a családi költségvetés?
  • A párod és a családod is tudja, mi a valódi célod a vállalkozással?
pénz
Mindig legyen pénzügyi célod is!

Mivel a vállalkozás üzleti kategória, ezért mindig legyen benne a pénzügyi célod is, a korábban felsoroltak mellett!

Pl. Egy év múlva havi 200.000 Ft-ot megkeresni, 6 órában otthon is elvégezhető munkával, hogy a gyerekekre és a családra is maradjon elég idő.

A célok változhatnak idő közben, nincs azzal semmi baj, de akkor – mint a GPS – tervezz újra!

 

  1. Keresd meg mindig a legfontosabb stratégiai feladatot!

Ezzel minden nap foglalkozz legalább ½ – 1 órát, ne engedd, hogy a fő feladatról levedd a fókuszt és az apró-cseprő és sürgős feladatok legyenek a haladásod gátjai!

Ha az a fő feladatod, hogy növekedjen pl. az oldalad látogatottsága, akkor minden nap tegyél valamit érte. Írjál valami újat, amit szívesen elolvasnak az oldaladon, és ne szívességből egy vendég postot írjál, ami nem visz közelebb a fő célodhoz!

Ha együttműködésre kérnek fel, akkor mérlegelj: ez valóban közelebb visz a fő célodhoz, vagy csak látszólag?

 

  1. Ne légy türelmetlen!
Forrás: szabadonebredok.hu
Várd meg türelmesen, hogy megjöjjön a munkád eredménye!

A munkád eredménye nem mindig azonnal mérhető, ezért ne légy türelmetlen. Használj a munkád során mérőszámokat, amiből reálisan lemérheted a haladásod akkor is, amikor az eredmények még nem mindig látszódnak. Pl. még nem érted el a megfelelő látogatottság számot, de tudod, hogy minden héten megírtad azt 3-4 bejegyzést az oldaladra, ami az olvasóidat és a leendő olvasóidat érdekli, akkor ne aggódjál, majd az eredmény is jönni fog!

Ha következetesen a reálisan kitűzött fő célodra fókuszálva dolgozol, és nem kapkodsz össze vissza, akkor annak eredménye is lesz. Ne engedd magad a lényegtől eltéríteni, mert éppen olvastál egy új marketing módszerről, vagy mert a barátnődnek éppen bejött valami, vagy mert a konkurencia kijött egy új megoldással.

Egy célhoz több módszer is elvezethet, egy hegycsúcs tetejét is több ösvényen el lehet érni, de ha hol az egyiken, hol a másikon akarsz haladni, akkor az lesz a leglassúbb, és még el is tévedhetsz. Fókuszálj a célra, és haladj a saját magad által meghatározott úton! Még ha nem is mindig látod a hegycsúcsod, hidd el, az ott van, ha jól terveztél!

 

  1. Oszd be az idődet!

Vállalkozó anyukaként jobb, ha nem napi, hanem inkább heti időkeretben gondolkodsz. Bármikor közbe jöhet egy betegség, egy pár napos óvodai vagy iskolai szünet, egyéb elfoglaltság, amikor a munka elé bekerül a család.

Vállalkozóként, már senki nem mondja meg, mikor mit kell megcsinálni, a határidőket is Te magad szabod. Ez az egyik oldalról nagyon kellemes, a másik oldalról viszont nagy fegyelmezettséget és szervezőkészséget igényel, hogy valóban haladj is a munkáddal a célod felé.

idő2
A határidőket Te magad szabod…

A nagyobb célokat bonts kisebb munkafázisokra, és lehetőleg rendelj mellé időkeretet is! Ha tudod, hogy van még otthon töltött „gyerekzsivaj-mentes” nyugodt fél órád, ne legyints, hogy „ez semmire sem elég, inkább elindítok egy mosást”. Inkább fogj bele egy 20-25 perces kisebb feladatba, és húzd fel az időzítőt is, hogy figyelmeztessen, mikor kell felállnod, hogy ne kellejen folyamatosan az órát nézegetned. A mosást – vagy más, felületesebb figyelmet igénylő feladatot – el tudsz végezni akkor is, amikor a gyerekekkel vagy, egy óvodás akár még segíthet is pl. színek szerint szétválogatni a ruhákat.

Ne tervezz be túl sok feladatot, hanem csak annyit, amit valóban a munkádra tudsz szánni heti szinten. Egy-egy zűrösebb napon legfeljebb egy kicsit tovább fennmaradsz, vagy másnap korábban kelsz egy fél órával.

Amikor a gyermekeddel játszol, akkor viszont kapcsolj ki, és lélekben is legyél ott. Amikor egy lazább játszóterezés alkalmával, amikor a kis barátaival is jól el van, akkor viszont nyugodtan írjál fel egy-egy üzleti ötletet, vagy mond fel a mindig kéznél lévő telefonodra – majd a héten valamikor ezeket is feldolgozod.

Tudom, hogy nehéz, de találd meg az egyensúlyt! A legrosszabb az, amikor úgy dolgozol, hogy lelkiismeret furdalásod van a gyermekeddel kapcsolatosan, amikor meg vele vagy, akkor az üzleten jár az eszed. Fókuszálj mindig, és az adott pillanatot éld meg maximálisan.

 

  1. Tervezz pénzügyileg is!

Ahogy az elején is említettem, egy vállalkozás az üzlet, ha tetszik, ha nem.

Hidd el, ezért tervezni is kell. A vállalkozásnak milyen állandó és változó kiadásai vannak? Ki kell tudnod számolni, hol van az a töréspont, amikor a vállalkozásodba már nem kell pénzt belerakni. Vajon ezt a családi kassza ki fogja bírni, ezt az időszakot? Mikorra, hogyan várható, hogy pénzt is tudsz belőle kivenni?

Ha kiderül, hogy nem elegendő a pénzed, ne add fel!

Egyszerűen csak egy másik utat kell keresni, mert sokszor a pénz idővel, és kapcsolatokkal pótolható. Lehet, hogy kiderül a tervezésnél, hogy még nem hagyhatod ott a főállásod, nem baj! Milyen jó, hogy előre kiderült, és nem bizonytalanságban kell otthon dolgoznod!

Mondhatod most, hogy „Jó-jó, mind ez szép így leírva, de vajon ezt pontosan hogyan kell csinálni, hol tanulhatom meg, hiszen ebben nekem még semmi vagy kevés gyakorlatom van.”

Most mindezt, és még sok mást is megtanulhatsz az októberben induló Vállalkozó mamik Anyacsavar csoportban!

Jelentkezz MOST, várunk Téged is!

 

Miért vállalkozom?

Vállalkozás kisgyerek mellett
Vállalkozás kisgyerek mellett

Miért vállalkozom kisgyerekes anyaként? Ezt a kérdést sokan és gyakran felteszik nekem a környezetemben, ezért most végig gondoltam, és összegyűjtöttem a válaszaimat.

A listám igen hosszú!

És annyit máris elárulhatok a biztonságra törekvő, kockázatkerülő többségnek, hogy nem kényszerből vállalkozom. Lássuk akkor, miért is?

1. Először is, imádom a kihívást! Azt, hogy valami jó és fontos dolgot szeretnék létrehozni, és ennek az ügynek az érdekében ismeretlen utakra lépek, kockázatot vállalok, naponta újat tanulok, minden egyes döntésemnek a következményéért magam vállalom a felelősséget, és a célom érdekében megmozgathatok minden követ – mert más nem fogja megtenni helyettem! Ilyenkor a gondolataim, az érzéseim és a hétköznapi tetteim mind egy irányba mutatnak, egy célért munkálkodnak, és gyakran élem át az igazi flow-élményt, amikor úgy elmerülök valamiben, hogy elfeledkezem az idő múlásáról.

2. A magam ura vagyok. Mit is jelent ez? A saját értékrendem, álmaim, vágyaim, etikai normáim szerint működtethetem a cégemet. Megválaszthatom a partnereimet, a munkatársaimat, és nincs főnököm. A saját szám íze szerint alakíthatom azt a viselkedési és munkakultúrát, amiben a mindennapjaimat élem. Egy mikrovilágot hozhatok létre, amiben jó élni, és talán ezzel hatással lehetek a szűkebb és tágabb környezetemre is.

3. Rugalmas az időbeosztásom! Szinte mindenkinek ismerős már az iskolából, és később a munkahelyeiről is az az állandó kényszer, amit a mások által meghatározott határidők jelentenek. A vállalkozásban magam határozom meg a céljaimat, magamnak szabok határidőket, és ami a legfontosabb, magamra szabhatom a munka elvégzésének ritmusát. Ebben nagyon különbözőek vagyunk. Van, aki reggel aktív, van, akinél délben indul a nap, és vannak igazi éjszakai baglyok. Ha vállalkozom, magamra, a saját belső ritmusomra szabhatom a munkabeosztásomat, és így sokkal produktívabban és persze jobb hangulatban végzem a feladataimat. Ráadásul – és ebben az életszakaszomban ez egy igazi adomány – össze tudom egyeztetni a munkámat a családdal kisgyerekes családanyaként is!

Nem rossz, igaz?

paizsdora_anyacsavar_alairas

Találkozás a következő szülőgenerációval

andragógia_előadás
Előttük az élet

Meghívást kaptam, hogy az ELTE Andragógia mester képzésén tartsak előadást az Anyacsavarról azoknak a huszonéves hallgatóknak, akik még a gyermekvállalás és a karrierépítés előtt állnak.  Számomra is tanulságos volt.

 

 

Mivel nem szeretem az előadást, mint műfajt, ahol az előadó a tudás egyedüli letéteményeseként mondja a tutit, ezért inkább egy interaktív, gondolatébresztő szemináriumi formát választottam.

Miután bemutatkoztam, rögtön feltettem néhány egyszerűnek tűnő kérdést:

Milyen a jó munkaerő? A válaszok záporoztak: rugalmas, megbízható, naprakész tudással rendelkezik, folyamatosan fejleszti magát, jó problémamegoldó.

Milyen a jó barát? Megbízható, ott van a bajban, lehet rá számítani, rugalmas, elfogadó – mondták.

Milyen a jó szerető? Vad, figyelmes, gyengéd, vonzó – jöttek a különféle elvárások.

Milyen a jó társ? Őszinte, becsületes, megbízható, azonos érdeklődésű, egyenrangú partnerként kezel – szerintetek a legutolsót a fiúk, vagy a lányok mondták? J

Milyen a jó anya? Megbízható, mindig lehet rá számítani, türelmes, odafigyelő, elfogadó – mondták a fiatalok kórusban.

andragógia_ea
Mi segít dönteni?

Összegeztem a hallottakat: ha jól értem, közös vonás a megbízhatóság, az, hogy amikor szükség van rá, jelen van, lehet rá számítani. A fogós kérdés, amit feltettem a hallgatóknak az volt: Ha ezek a szerepek halmozódnak, mert egyszerre várja a türelmetlen főnököm, hogy határidőre teljesítsek, a zokogó barátnőm, hogy támogassam az akut párkapcsolati konfliktusában, a férjem, hogy két hét után ma végre tényleg bújjunk össze, a gyerekem viszont belázasodik, akkor mi a prioritási sorrend? Ki, vagy mi dönti ezt el?

Néhány fiú kijelenti, hogy az első, az anyaszerepben megfelelés, minden egyéb ezután következik. A többség azonban valóban elgondolkodik, szemmel láthatóan élik bele magukat a helyzetbe, és futtatják végig magukban a lehetőségeket, és azok következményeit.

Hogy segítsek nekik még jobban beleélni magukat a sokféle női szerepben egyszerre megfelelni vágyók helyzetébe, felolvastam néhány részletet kisgyerekes anyák vallomásaiból:

„Azok a férfiak, akikkel egy asztalnál ülök a management team-ben, arra érnek haza, hogy a gyerekeik leckéje kész, be van pakolva a táskájuk másnapra…stb., miközben engem egy második műszak vár otthon. (…)Rosszul esett, amikor az első gyerekem születése után a GYED-ről visszatérve azt mondta egy kolléga a fülem hallatára, hogy „milyen ember az, aki otthagyja a gyerekét!” (Grósz Judit a Nő, anya, vezető c. interjúban)

„Úttörő munka volt a tágabb családdal elfogadtatni, hogy én két diploma után újra tanulni akarok, de ezúttal nem a megélhetésért, hanem hivatástudatból. Édesanyám egyenesen le akart beszélni róla, féltett, hogy a tanulás csak a családi élet rovására mehet, mert ő úgy élte le az életét, hogy az ambícióit a gyereknevelés alá rendelte. Nem volt tapasztalata arról, hogy a kettőt együtt is lehet, csak vagy család, vagy önmegvalósításban tudott gondolkodni. Így szembe kellett néznem a bűntudattal, mert a mi családunkban generációk óta a női értékek a szerénység, alkalmazkodás, tip-top háztartás voltak. Ezekkel nyíltan szembe kellett mennem, úgy éreztem, eljött az idő, hogy döntsek: másoknak akarok tetszeni, vagy jól akarom magam érezni a saját életemben?” (Egyházyné Tóth Andrea a Női sorsok, női mesék sorozatban)

andragógia_szétszakadás

„Amikor azonban visszatértem a munkához, azzal a folyamatos lelki konfliktussal szembesültem, hogy sehol nem tudok igazán megfelelni, és ebben szétszakadok. (…)Lujza már négyéves volt, amikor eljutottam a saját határaimra. Minden percben úgy éreztem, valami dolgom van, jól szeretnék teljesíteni a munkában és otthon is, de ez lehetetlen. Eltűnt az életemből a szabadság élménye, amikor üres a fejem, és csak úgy felnézek az égre, van relaxáció a napjaimban. Fizikai tünetek is kísérték ezt a folyamatos belső feszültséget: a bal oldalamon minden ízületem elkezdett fájni, amire egyetlen orvos sem talált magyarázatot. Mivel minden tevékenységem energiát kért, és semmi nem töltött, az életem elkezdett örömtelen, és belül megélt kudarcélményekkel teli lenni.” (Szabó Réka az Alkotómunka család mellett? c. interjúban)

„mivel nálunk én vagyok a fő pénzkereső, a második gyerekem születése után hónapokkal észleltem, hogy noha bejöttek új költségek, ettől azonban nem lett hirtelen több bevételünk. Ettől megrémültem, és szembesültem azzal, hogy kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem, mint eddig, hiszen felelős vagyok azért, hogy milyen életkörülményeket tudok biztosítani a családomnak.” (Hankovszky Katalin az Egy coach reflexiói az anyává válásról c. interjúban)

Ezek az önvallomás részletek elkezdték felhozni a saját élményeket és tapasztalatokat: az egyik lány felidézte, hogy mennyire megbotránkoztak a kollégái, és milyen elutasítóan bántak azzal a nővel, aki a szülés után 4 hónappal vissza akart menni dolgozni; egy fiúnak eszébe jutott, hogy az édesanyja azért utasított vissza egy előléptetést, hogy a családnak ne kelljen másik városba költöznie, és így tovább.

A fiúk és a lányok szinte teljesen egybehangzóan egyetértettek abban, hogy igazságtalan az egyenlőtlen részvállalás a közös feladatokban, hogy nem jó, ha egy nő ekkora stressz alatt van, és hogy támogatni kell ezeket az anyákat. A fiúk mind úgy tekintettek magukra, mint leendő támogató partnerre, azonban azt tudjuk, mi a különbség a szóbeli „én mindenben támogatlak, drágám!” és a gyakorlati szerepvállalás között.

andragógia_együttműködés

Ezért utaltam Sheryl Sandberg Dobd be magad! című könyvében olvasottakra: Míg a férfiak többsége úgy gondolja, lehet egyszerre sikeres a munkában és boldog családapa, a nők folyamatosan arra látnak példákat a környezetükben, és arról olvashatnak történeteket, hogy képtelenség egyszerre jó anyának, jó feleségnek és jó munkaerőnek lenni. A társadalom pedig nem csak elnézi, egyenesen bátorítja a nőket arra, hogy helyezzék a családanya szerepet a sikeres szakember szerepe elé. Ennek következtében, ha úgy érzik, választaniuk kell a családalapítás és a karrier között, az egyetemisták körében dupla annyi lány választja a családot, mint fiú! 2006-os felmérés szerint az egyetemista fiúk 46%-a számított arra, hogy a párja majd lemond a karrierjéről a gyermekvállalás miatt, míg a lányoknak csupán 5%-a. (Sheryl Sandberg: Dobd be magad! – Nők több szerepben – könyvajánló)

Tettem egy merész kísérletet, és megkérdeztem szándékosan a fiúkat, és nem a lányokat, hogyan döntenének, ha választaniuk kellene a családalapítás és a karrier között. A válasz döbbenetes volt, ugyanis értelmezni sem tudták a kérdést. Egyszerűen nem tudtak a családalapításra és a karrierre, mint vagy-vagy helyzetre tekinteni. Mindnyájan úgy képzelték, hogy építik a karrierjüket kb. 30 éves korukig, majd családot alapítanak, és utána 1-2 év múlva tovább építik a karrierjüket onnan, ahol abbahagyták. Percekig kellett újra és újra feltenni a kérdést, hogy megértsék, vagy az egyiket, vagy a másikat választhatják, a kettőt együtt nem, de ezt a választási kényszert egyszerűen elutasították. Nagyon helyesen! Éppen úgy, ahogyan a nőknek is kellene.

Végül kis csoportokban azt a feladatot kapták a hallgatók, hogy vitassák meg, mi segíthet a fenti stresszes helyzetben lévő kisgyerekes anyáknak, és javasoljanak 3 eszközt, amivel nekifognának a támogatásnak. Meglepetésemre a gyermektelen huszonévesek javarészt olyan ötletekkel jöttek, amelyeket anyaként és szakemberként magam is alkalmazok az Anyacsavar csoportokban: lelki támogatás, energizálás, erőforrások feltérképezése, tudatos tervezés, hasonló tapasztalatokkal rendelkező nők társaságának keresése.

Végül nem álltam meg, és felolvastam Sheryl Sandbergnek, a Facebook alelnökének tanácsát útravaló gyanánt ezeknek a szépreményű lányoknak, és talán nem hétköznapi példaként a fiúknak: „A nőnek a karrierje során a legeslegfontosabb döntése az, hogy választ-e magának párt, és ha igen, kit. (…) Olyan férfit válasszunk, aki egyenrangú társra vágyik, szereti, ha egy nő okos, ambiciózus, saját véleménnyel, értékeli a méltányosságot, és számít rá, hogy ki kell vennie a részét, vagy ami még jobb, ki akarja venni a részét az otthoni teendőkből.”

Mik lehettek ennek a látogatásnak a lehetséges hasznai? Talán az „anyának lenni a legnagyobb boldogság” tabutörése, talán egy gondolatébresztő a fiataloknak a gyermekvállalásra és a karrierépítésre való tudatos készülődésre, talán a szempontváltás és érzékenyítés a tapasztalatok híján sarkos sztereotípiákban gondolkodóknak. Nekem pedig az a jó érzés, hogy mennyire nyitottak, kíváncsiak, okosak és érzékenyek ezek a huszonévesek, a következő szülőgeneráció, akik talán még tudatosabban és magától értetődőbben jobban csinálják majd a szülői idő- és szerepzsonglőrködést, mint mi.

paizsdora_anyacsavar_alairas