Csomóné Lindmayer Katalin dúlát személyesen az általa tartott szülésfeldolgozó csoporton ismertem meg. 10 éve dolgozik szülés körüli segítőként, 2010 óta a szülé
s utáni időszak élettani folyamatait kutatja, tanulmányozza és tanulja napi szinten. Mind a személye, mind a módszertana nagy hatással volt rám, ezért szeretném bemutatni Nektek őt, és egy kis ízelítőt mutatni abból, hogyan gondolkodik néhány fontos, mindnyájunkat érintő témáról.
Sokunknak nem adatott meg
Miért kezdtél el szülésélmény-feldolgozó csoportokat tartani?
Több helyre hívtak, hogy dúlaként meséljek a szülés-születés természetes, egészséges folyamatairól, támogatásáról, és arról, hogy ebben hogy tud jól részt venni a család. Ezeken az alkalmakon, az előadások, műhelymunkák folyamán a szülés után lévő nők, és az őket támogató férfiak rendszerint beszámoltak a saját szüléshez kapcsolódó tapasztalataikról, fájdalmaikról, hiányérzetükről, és többen kérték, hogy tartsunk olyan alkalmat is, ahol ezekben a kérdésekben lehetne továbblépni. Én pedig kerestem a módját annak, hogyan lehetne a születő kisbabát is felhangosítani, elmondani, hogy vele mi történik, mire van szüksége, mire számít, mire vágyik.
Pontosan mire gondolsz?
Nagy tanítómesteremtől, Michaela Mrowetz cseh pszichoterapeutától és törvényszéki szakértőtől tanultam a szeparáció következményeiről: a szülés-születés élettani folyamata nem áll le akkor, amikor a kisbaba kibújik. Az anya szervezete tökéletesen dolgozik tovább, hogy neki biztonságos helyet adjon, amikor erre a világra érkezik, és minden annak van alárendelve, hogy az újszülött gyermek megérkezhessen, és a legtökéletesebben kezdhesse meg az életét az anyaméhen kívül. A kisbaba tökéletesen fel van készülve arra, hogy az édesanyja testét, a benne zajló élettani folyamatokat használja továbbra is, és ebből merítkezve erőre kapjon, és elinduljanak benne is azok a folyamatok, amik a világhoz való alkalmazkodását elősegítik. Képes megtalálni saját erejéből az élelem forrását, az anyamellet, megmelegedni, észlelni a külvilágot és finoman megérkezni. Ha ezt a folyamatot jól ismerjük, támogatjuk és tiszteletben tartjuk, akkor mérhetetlen erőt
találunk benne, ami képes erőt adni mind az anyának, mind a babának a túléléshez. Ez sokunknak nem adatott meg, hiányzik az életünkből, mivel el voltunk választva az édesanyánktól vagy gyermekeinktől, és ezt az erőt, ami ebben az időszakban hiányzott nekünk, keressük, kutatjuk az életünk folyamán, igyekszünk pótolni, pótlékokat találni, de semmi mással nem fogjuk tudni kitölteni az űrt, csak azzal, ha ide visszaérkezünk és megtöltjük. Erről szólnak a szülésfeldolgozó alkalmak.
…akár egészséges, akár beteg, akár élő, akár halott…
Hogyan alakult ki a csoport tematikája?
A tematika alapját Michaela Mrowetz traumafeldolgozó lépései határozzák meg, valamint az elmúlt évtized tanulmányai a szülés körüli időszak természetes folyamatairól, és rengeteg olyan elem van beleépítve, amit különböző csoportdinamikai módszerekből válogattam, tanultam az évek során. Hogy ezek közül intuitívan mit veszek elő, azt az adott csoport összetétele, dinamikája határozza meg. A feldolgozás alapja az a kiindulási pont, hogy a gyermek az anyához tartozik – akár egészséges, akár beteg, akár élő, akár halott. A gyermek a szüleihez tartozik. Minden körülmények között.
Mik az eddigi tapasztalatok: hogyan segít a csoport?
Nagyon izgalmasan alakultak a csoportok. Kiderült, hogy ezek az alkalmak mi minden mást is képesek gyógyítani. Van, aki a szülését hozta be többször, majd egy következő alkalommal a saját születését. Volt, aki a veszteségét tudta így feldolgozni, és volt, akinél meddőségi problémák oldódtak meg. A legfontosabb, hogy megerősíti az anyákban az anyaságot, a szülői kompetenciákat, megerősödnek nőként, és ami a legfontosabb számomra, a gyermekükkel való kapcsolat átíródik. Sokan számolnak be arról, hogy végre szívből jövően tudják megölelni a gyermeküket, a gyerekei szagát finomnak, illatosnak érzi, és amit eddig kötelességtudatból tettek, az immár valahonnan mélyről, belülről jön, és valódi örömet lelnek az anyaságukban. Van, akinek megváltozott a kapcsolata a saját édesanyjával, férjével. Sok nő éli azt meg a csoportban egy új babával várandósan, hogy képes lesz megszülni a kisbabáját. Nagy erőt érez, ami képessé teszi arra, hogy szüléséhez megtalálja a magában rejlő Utat, és ehhez a megfelelő támogatókat találja meg. Majd képes lesz arra, hogy kisbabáját az egészséges, élettani folyamatokban segítse, és megérezhetik azt a gyönyörű összjátékot, amit a szülés utáni időszak ajándékoz nekik.
A traumából fel lehet gyógyulni
A csoporton beszéltél a transzgenerációs traumaátadásról. Mit jelent ez?
A szülés-születés utáni szeparáció – a kisbaba és édesanyja elválasztása – széles körben bevett kórházi gyakorlat sajnos a mai napig, és mély nyomokat hagy mindkettőjükben. Ezen a fájdalmas és egyben félelmetes tapasztalaton majdnem mindenki átesett a ma élő társadalomban, és nagyjából a harmadik, negyedik generáció születik így. Mivel elértük azt a tömeget, ami már a többséget érinti, ezért kollektív traumáról beszélünk. Bár norma, attól még patológia. Mivel immár teljes generációkat érint, ezért transzgenerációsnak mondható. Ezt a folyamatot a szülésfeldolgozással meg lehet állítani, a traumából fel lehet gyógyulni. Meg nem történtté soha nem fogjuk tenni, de ha a sebeket elkezdjük gyógyítani és a heg már erős lesz és emlékeztetni fog, hogy soha, semmilyen módon nem szabad egy újszülöttet az édesanyjától eltávolítani.
Mi az oka annak, hogy a szüléskor a nőket körülvevő sok segítő gyakran a legjobb szándékkal is kárt okoz?
Ez a szeparációs trauma az orvosokat, szülésznőket, segítő szakembereket is érinti, ők maguk is többnyire így születtek. Amíg valaki ebben nem kap számára gyógyító támogatást, nem tudja ezeket a nagyon mélyen lévő fájdalmait letenni, addig ezt adja tovább. Nem képes másra, mert ez a társadalmi norma, ezért fel sem merül benne, hogy lehetne másképp, vagy ha felmerül, akkor is hamar hatnak a tudatos énjére, ami kibillenti a természetes, egészséges folyamatok támogatásából. Ezért nagyon fontos, hogy minden szülés körüli támogató, segítő megismerje a természetes, élettani folyamatokat, saját traumáit feldolgozza és így támogassa az édesanyákat és a kisbabákat.
Az apák kudarcként élik meg
A traumatikus szülésekkor az apák is sérülnek. Mi ennek az oka, és mi hozhat számukra gyógyulást?
A férfiak úgy vannak kitalálva, hogy védelmezzék a szeretett nőt, gyermeket, családot. 
Sokszor azt látják egy-egy szülésnél, hogy olyan dolgok történnek, aminek, ha a tizedét csinálná valaki a falakon kívül, már előtörne belőlük a vadász. Itt ezt nem tehetik meg, ezt sokan kudarcként élik meg, úgy érzik, mintha cserben hagyták volna a szeretteiket. Sok férfi ebből a helyzetből csak úgy talál megoldást, ha kimenekül belőle. Ezért is nagyon fontos a család egységként kezelése, és a szülésnél a családdá, anyává, apává válás transzformációjának támogatása.
Mit tehetünk azért, hogy kevesebb traumatikus szülésélmény legyen?
Első sorban a családok egységének támogatását tartom fontosnak, az édesanya különösen sok figyelmet, törődést kapjon, érezhesse, hogy ő egy új élet hordozója, egy kegyelmi állapot, egy megszentelt pillanat részese, amiben ő és a kisbaba főszereplő az édesapa közreműködésével. Ez mindannyiukra kihat, a testvérekre is. Ha az édesanyát és édesapát jól támogatjuk, saját traumánkon túllépve, akkor a bennük lévő erő képes lesz megnyilvánulni és gyógyítani. Őket és a körülöttük lévőket.
