A nők újra szerethetőnek, értékesnek érzik magukat

Ölelőhullám - Dávid Zsuzsanna dúla
Ölelőhullám – Dávid Zsuzsanna dúla

Az Anyacsavaron Dávid Zsuzsanna dúla mesél a szakrális szülésfelkészítés módszeréről, a gyermekágyi támogatás fontosságáról és a vízi relaxáció (Watsu) terápiás hatásáról.

“…segíteni kell a nőket abban, hogy bízzanak a saját erejükben…”

Mi vitt rá arra, hogy dúlának tanulj?

A saját szülésélményem ösztönzött arra, hogy dúla legyek, hiszen én is mindkétszer dúlával szültem. A várandósságom egy igazi utazás volt, sok könnyel és örömmel vegyítve. Úgy éreztem, szükségem van egy „már szült” nőre, akiben megbízhatok és támaszt nyújt majd szülésemkor. Bár nagyon sok könyvet elolvastam, jártam várandós jógára mégis azt kell, hogy mondjam a dúlai segítség nélkül nem lettek volna ilyen csodálatosan szép, erőt adó, orvosi beavatkozás nélküli szüléseim. Éreztem, hogy ez egy nagyon fontos esemény egy nő életében, amelyből aztán egész életünkben táplálkozunk. Azt éreztem, én is útkísérő/ dúla szeretnék lenni, aki úgy és ott segít, ahogy és ahol kell, akár érzelmi, fizikai értelemben, akár információk szintjén. 2013. elején DONA (Amerikai dúlaszervezet, Magyarországon a Magyar Dona Dúla Szövetség ) dúla lettem, az itt végzett dúlák általában a szülésnél segítenek. Azt gondoltam, ahhoz, hogy a szülések minősége javuljon, segíteni kell a nőket abban, hogy bízzanak a saját erejükben, hiszen szinte mindenki képes szülni. Ezért én egyedi szülésfelkészítést tartok, ahol bátorítom a nőket arra, hogy a felkészülés (2 napos elvonulás) során merjenek mély tapasztalatokat szerezni és gazdagodni, fejlődni az alábbi témákban: szexszel/testünkkel való kapcsolatunk, párunkhoz való kapcsolódásunk, saját női erőnkhöz való viszony, mert úgy gondolom, a várandósság során ezek a legfontosabb témák, melyekben harmóniát kell teremteni ahhoz, hogy készen álljunk a szülésre.

“A gyermekágyas időszak egyszerre felemelő és nehéz…”

Dúlaként te főként a szülést követő gyermekágyas időszakban nyújtasz támogatást. Milyen kérésekkel fordulnak hozzád az újdonsült anyák?

A gyermekágyas időszak egyszerre felemelő és nehéz időszak minden anya életében. Minden Anyának másra van szüksége a tapasztalataim alapján. Van, aki teljesen elhagyatottnak érzi magát, nagyon rossz szülés élménye volt, így érzelmi támogatásra van szüksége. Akinek például elsőre ikrei születnek, annak a háztartás megszervezésében, a mellre tételben, a napi rutin kialakításában van szüksége segítségre. Nem mindenkinek élnek a szülei, vagy esetleg az anyától nagyon messze laknak, így ha lehet még a szülés előtt javaslom a gyermekágyas tervet elkészíteni, amelyben szintén segítséget nyújtok, hiszen például az új szerepkörök felosztására érdemes már előbb felkészülni. Ez a terv hasonló, mint a szülési terv, és ez még egy mankót ad a nők, az újdonsült család kezébe, hogy ne a szülés után csapjanak össze a hullámok a fejük felett, amikor amúgy is egy teljesen új helyzetbe érkeznek. Nagyon fontosnak tartom, hogy az anya merjen segítséget kérni, és elfogadni, ezáltal sokkal könnyebb lesz az egész család élete. Nekem is nagyon nehéz időszak volt az első 10 hét, az első babám állandóan sírt, egész éjszaka szopizott és még az elején nem is ment a szoptatás. Férjem egy idő után szólt, hogy csináljak valamit magammal, mert elviselhetetlen vagyok, de ez sokat segített, mint egy sokkterápia olyan volt, aztán minden nap figyeltem magamra, és kezdtem magammal is törődni, nemcsak babámmal. Hívtam szoptatási szakembert, és egy idő után ment is a szoptatás, mint a karikacsapás. Azt hiszem ekkor kezdtem el bízni önmagamban és a testemben.

“…legyen lehetőségük a nőknek megünnepelni a szülést, és önmagukat…”

Felkészülés a szülésre a Watsu módszerével
Felkészülés a szülésre a Watsu módszerével

Te alkalmazol egy úgynevezett bezáró rituálét is. Ez mire jó?

Régebben a nők a szülés után is segítették egymást, a frissen szült nőt masszírozták, ünnepelték. Manapság ez kiveszőben van, én azt szeretném, hogy legyen lehetőségük a nőknek egyrészt megünnepelni a szülést, másrészt önmagukat. A szülés során a nő teste és lelke megnyílik, a test, amely eddig hordozta a gyermeket, hirtelen üressé válik. Ezt az üresség érzést élik meg a szült nők, én abban segítek, hogy lelkileg, fizikailag is segítsem őket az újra bezáródásban egy ünnepi rituálé során, amelyet közvetlenül a szülés után alkalmazok. Itt az anya van a középpontban, nem a baba, akit úgyis mindenki ünnepel. A rituálé során megáldom a női test minden porcikáját, ehhez finom sálakat alkalmazok és ténylegesen be is zárom velük finoman a testet, másrészt egy pocakösszehúzó pakolást készítek, melyhez természetes alapanyagokat és 100%-ban hidegen sajtolt olajat használok.

“…megtapasztalható a feltétel nélküli elfogadás élménye…”

Foglalkozol vízi relaxációval is. Ez mit takar pontosan?

A módszer kifejlesztője Harold Dull, aki Watsu (Water Shiatsu) névvel illette a vízben történő speciális, összhangteremtő masszázs terápiát, melyet a 80-as években fejlesztett ki az USA-ban. A Watsu elnevezés az angol water (víz) és a japán Shiatsu szavak ötvözetéből létrejött mozaikszó. A Shiatsu (jelentése – ujjnyomás) az akupresszúra alapjain nyugvó, Japánból származó, teljes körű, professzionális gyógymód, melynek fő célja az egyensúly helyreállítása fizikai, érzelmi és energetikai szinten. Harold Dull a Zen Shiatsu elvét alkalmazva új dimenziót nyitott meg a vízben, mely a mozdulatok légzéshez kapcsolása volt. Ez a “víz légzés tánc” a test nagyobb nyugalmát, ellazultságát eredményezi. Mivel a víz hőmérséklete közel azonos testünk hőmérsékletével (33-35 C) olyan, mintha az ember eggyé válna a vízzel.A biztonságot nyújtó karok ölelésében, súlytalanul lebegve, mély bizalmi kapcsolat alakul ki adó és kapó között, mely mentes minden elvárástól, függőségtől, ezáltal megtapasztalható a feltétel nélküli elfogadás, a teljes ellazulás élménye. Ebben az állapotban a test fájdalom nélkül túl tud lépni azokon a korlátokon, amelyek a félelem miatt máskülönben fennállnának. Napjainkban a WABA (Worldwide Aquatic Bodywork Association) – mely a vízi érintéses terápiák világszervezete –által végzett terepeutáknál, oktatóknál lehet megtanulni e módszert (Magyarországon a WATSU Magyarország Egyesületnél). Sok országban az egészségügyi ellátó rendszerben is felismerték gyógyító hatását, és tették a mindennapi gyógyító munka részévé a Watsut.

Kik és milyen jellegű problémákkal keresnek meg téged?

Vízi relaxáció: terápiás hatású bántalmazott nőknél is
Vízi relaxáció: terápiás hatású bántalmazott nőknél is

Eddig a következő problémákkal kerestek meg: állandósult álmatlanság a felhalmozódott stressz miatt; a kliens saját nőiségével, testével kapcsolatos problémái, ezáltal párkapcsolati és szexuális problémák; bántalmazott nők, akik még a bántalmazó kapcsolatban élnek és akik egyrészt úgy érezik, ők nem szerethetőek, védtelenek és gyengék, és már a napi rutin: a felkelés, a munka sem megy; kismamák, akik a várandós állapotból eredő mozgásszervi terhelés alól szeretnének egy időre kiszakadni, illetve a szülésre szeretnének lelkileg felkészülni; nők akik úgy érzik, nem képesek szeretet adni és kapni.

“…újra szerethetőnek, értékesnek érzik magukat…”

Mik a tapasztalatok, miben segít ez a módszer?

A bántalmazott nők minden esetben azt jelezték vissza, hogy noha az elfogadás, szeretet, érzelmi támasz – leginkább fizikai, de lelki vagy akár intellektuális szinten sem volt jelen az életükben, azt érezték a kezelés után, hogy egyrészt újra szerethetőnek, értékesnek érzik magukat, másrészt a fájdalmas hiányérzetük az iránt, ami nincs meg az életükben, megszűnt. Azok a nők, akik a saját testüket nem tudták elfogadni, arról számoltak be, hogy újra tükörbe mertek nézni, és egyikőjük még azt is elmondta, hogy bár az alkata nem változott meg, de mégis harmóniába került önmagával, és újra szívesen vette fel a rég elfeledett rövid szoknyáit. Akik álmatlanságban szenvedtek, azt mondták, nagyon rég nem pihentek ilyen mélyet, majd később arról számoltak be, hogy újra mélyen tudnak aludni, és már a munkahelyükön is nemet tudtak mondani egy –egy olyan feladatra, ami már rendkívül megterhelő lett volna a számukra.

Tetszett az interjú? Olvass hasonlóan izgalmas nőkkel készült beszélgetéseket itt!

Feltöltődés minden héten kisgyerekes szülőként is!

Heti egy feltöltődős nap Forrás: noivilag.hu

Az Anyacsavar csoportok egyik jól bevált gyakorlatát szeretném megosztani Veletek. Méghozzá azt, hogyan legyen heti egy feltöltődős napod még kisgyerekes szülőként is. Erre bárki mondhatja döbbenten, hogy 1 feltöltődős nap? Örülök, ha van összefüggő fél órám, amikor nyugodtan megihatom a kávémat, vagy elintézhetek egy telefont! Kíváncsi vagy, ezek a nők hogyan csinálták?

Valahogyan megoldják…

A történet úgy kezdődik, hogy az elmúlt egy évben az Anyacsavar csoportok időpontjai valahogy mindig kedd estékre estek – először csak véletlenül, aztán ebből mára szinte hagyomány lett. Mivel egy több alkalmas folyamatról van szó, a résztvevőknek a jelentkezéskor tulajdonképpen látatlanban el kellett köteleződniük amellett, hogy majd ráérnek ezekben az időpontokban, ami több, mint vicces feltételezés egy kisgyerekesnél, akinél a Maslow-i piramis legalján a gyerekei szükségletei vannak ugyebár – amikor tehát a gyerek fogzik, beteg, nyűgös…stb., akkor borul a családi program, de legalábbis az a része, ami a szülők testi-lelki egyensúlyát volt hivatott ápolni. A jelentkezőknek azonban, mit volt mit tenniük, ha szerettek volna jönni –márpedig nagyon szerettek volna -, meg kellett hozniuk a döntést, hogy a hetekkel későbbi alkalmakra is eljönnek – hiszen egymásra épülő alkalmakról van szó. Ha törik, ha szakad, ha fogzik a gyerek, ha beteg, valahogyan megoldják. És megoldodották!

Engedély saját magadnak

Belső engedély saját időre, pihenésreA pár hónapos gyerek mellől eljövő szoptatós (!) anyuka persze izgatottan várta az sms-t a férjtől a legelső alkalommal, hogy sikerült-e az addig csak cicin elalvó csecsemőt lefejt tejjel, cumisüvegből etetve elaltatni, de láss csodát, sikerült! És a kétkeresős családban is sikerült megbeszélni, hogy aznap a férj lesz az, aki hamarabb eljön a munkából, és tartja a frontot otthon, amíg a felesége munka után, bölcsibe rohanás helyett az Anyacsavar csoportban töltekezik. Sőt, ez a háromgyerekeseknél is működött, és ott is, ahol az egyedülálló anyának be kellett vonni a nagyszülőket. Ők mind hatalmas lépést tettek előre akkor, amikor engedélyt adtak maguknak arra, hogy egy saját maguk számára fontos célt – jelen esetben azt, hogy eljöhessenek az Anyacsavar csoportba -képviseljenek mások felé, érvelve, és az igényikért felelősséget vállalva, szívességeket kérve, másokkal együttműködve, bonyolult logisztikai trükköket végrehajtva, tervezve, szervezve, kísérletezve, hogyan építhető-e ez be a családi napirendbe – hiszen ez bizony a család többi tagját is érintő dolog. Ilyet minden szülő tesz naponta, de csak a gyerekeiért, és valódi belső akadályokat kell leküzdenünk – szinte mindnyájunknak – azért, hogy ugyanezt meg merjük tenni magunkért is.

Miért olyan nehéz ez? Mert tökéletes szülők szeretnénk lenni! Aki mindig és minden tekintetben a tökéleteset, a lehető legtöbbet nyújtja a gyerekének. És közben elfeledkezünk a saját lelkünk, a saját testi és lelki egyensúlyunk ápolásáról, aminek aztán súlyos következményei lehetnek.

Tökéletes helyett optimumra törekvés

Kevesebb, de minőségibb együtt töltött idő Forrás: parents.com Ahhoz, hogy valaki szülőként a saját testi-lelki egyensúlyát helyezze előtérbe, a legelső lépés egyfajta belső engedély, amit támogat az a szemléletmód, hogy a család minden tagjának a szempontjai egyaránt fontosak, és noha valószínűleg nincsen mindenki számára tökéletes megoldás egy-egy helyzetre, meg lehet találni azt az optimumot, ami mindenki számára a lehető legkevesebb áldozattal és a legtöbb haszonnal jár.

Nem hiszek a gyerekeikért és a férjükért folyamatosan áldozatokat hozó mártír anya-szerep létjogosultságában, egész egyszerűen azért, mert nem azt látom, hogy jól működne. Ezzel szemben azt tapasztalom a nagyon kevés női példaképemet figyelve, hogy azokban a családokban, ahol a nők felelősséget vállalnak a saját jóllétükért, értsd, tudatosan törekszenek arra, hogy normálisan étkezzenek, eleget aludjanak, rendszeresen feltöltődjenek, találkozzanak a barátaikkal, számukra inspiráló munkát végezzenek, ott kiegyensúlyozottabb a családi munkamegosztás, jobb otthon a hangulat, nyugodtabbak és empatikusabbak a családtagok egymással, természetesebb az egymás kölcsönös tiszteletben tartása.

Az igazán fontos dolgok az életben

Ha odafigyelsz a testi-lelki jóllétedre, az meghálálja magátHa választhatnál aközött, hogy jó a hangulat otthon, vagy rend és tisztaság van a lakásban – esetleg ez utóbbi behelyettesíthető háromfogásos vasárnapi ebéddel, szép zöld pázsittal a kertben, vagy azzal, hogy minden áldott nap te mész a gyerekért a bölcsibe/oviba/suliba, vagy hogy megvehetted a gyereknek a drága vágyott játékot – melyiket választanád? A jó hangulatot? Hidd el, a gyerekek is! Ha majd visszaemlékeznek a gyerekkorukra, a minőségi közös időkre fognak emlékezni: a sok nevetésre, a belefeledkezős együtt játszásokra, a szabad lelkű együtt bolondozásokra, a valódi, mély beszélgetésekre. Ehhez viszont szükséged van arra, hogy lelkileg a közepedben légy. Csak úgy tudsz adni másoknak, ha adsz magadnak is. Fel kell töltened néha az aksit. Te is ember vagy – attól még, hogy szülő lettél. Ha odafigyelsz magadra, a testi-lelki egyensúlyodra, az meghálálja magát. Ahogyan a folyamatos áldozathozatal pedig megbosszulja magát. Szóval érdemes fontossági sorrendet felállítani néha a kívülről jövő – és gyakran belsővé tett – kötelezettségek és az igazán fontos dolgok között. De mik az igazán fontos dolgok?

Nyilván mindenkinek más. De talán nagyon röviden összefoglalva azok a dolgok, amik a lelki békédet és növekedésedet szolgálják. Te milyen arányban töltöd ilyen tevékenységekkel egy napodat? Vagy legalább egy hetedet?

Egy ötgyerekes barátnőmmel egyszer együtt kávéztam, és miközben jót beszélgettünk, bevallotta, hogy most három gyerekének egyszerre van szülői értekezlete három különböző helyen. Ő mindenhol arra hivatkozott, hogy a másik szülőin van, és inkább eljött velem találkozni, mert – mint mondta – azt, ami a szülőin történik, úgyis megtudja máshonnan, ha viszont lelkileg feltöltődve megy haza, simán lesz türelme minden gyerek igényeire figyelni, hét emberre vacsorát főzni, mindenkit meghallgatni, és minden váratlan problémát könnyedén megoldani. Ő gyakran eszembe jut, amikor minden kötelezettségnek automatikusan meg akarok felelni, és segít megállni egy pillanatra és megkérdezni magamtól, mi most az igazán fontos? Ez a feladat most tényleg ennyire fontos?

A kevesebb néha több

Energikusan, vidáman térsz hazaHa tehát adsz magadnak engedélyt és lehetőséget rendszeres feltöltődésre, azzal nem okozol gyógyíthatatlan traumát a gyerekednek. Ő köszöni, szuper jól fogja magát érezni a nagyszülőkkel, vagy egy jó fej bébiszitterrel is egy-két órán át. Azt azonban meg fogja érezni, ha kisimulva, energikusan, vidáman térsz haza, és másképpen fordulsz oda hozzá. Amikor elmész sportolni, barátokkal találkozni, töltekezni, azzal nem csak magaddal, hanem a pároddal, és a gyerekeiddel is jót teszel. Sok elkalandozó figyelemmel, kapkodva, türelmetlenül, vagy morcosan töltött idő helyett kevesebb, de vidámabb, nyitottabb, türelmesebb, odafigyelősebb közös időt kapnak tőled.

Mennyiségre valóban kevesebb így az együtt töltött idő, minőségre azonban jóval több. Valójában ez a hétköznapi bölcsesség az, amit a legtöbb csoportrésztvevő a saját példáján át felismert, amikor az Anyacsavar csoportokról tettre készen, emelkedett hangulatban, lélekben megerősödve, inspiráló gondolatokkal távozott, és megfigyelte magán és a közvetlen környezetén mindennek hatását: az újonnan kitűzött célok felé megtett lépéseket, a hónapok óta halogatott feladatok könnyed elvégzését, a párokkal elkezdett odaforduló és építő párbeszédeket, a konfliktusos anya-gyerek viszonyok kisimulását, a munkahelyi akadályok sikeres megugrását, a családtagok és kollégák elismerő szavait.

Működik? Csinálj szokást belőle!

Alakítsatok ki új családi szokásokat

És most jön a lényeg! Ha sikerült egyszer megoldani a logisztikát (ki, mikor, hol, mit, és hogyan csinál a háztartási és gyerekgondozós feladatok közül, amíg Te távol vagy), miért ne működne legközelebb is? Az Anyacsavar csoport eddigi hús-vér résztvevőinél a következő dolgokra derült fény: Tulajdonképpen a férj simán meg tudja oldani, hogy egy héten egyszer korábban eljöjjön. Egy másik napon viszont neki jönne jól egy „kimenő” nap, amit ugyanígy simán meg tudtak oldani. A nagyszülők imádnak a gyerekekkel lenni, és viszont. A munkahelyen is nyitottak az előre tervezhető „rövidebb” napra.

Szóval nézd meg, mi az, ami jól működik és csináljatok belőle új családi szokást! Lehet, hogy amikor gyerek voltál, nálatok ez nem így működött a családban. De most már felnőttél, te is szülő vagy, neked is saját családod van, és lehetőséged van új családi szokások kialakítására! Élj hát vele! Nézd meg, mi működött jól az egy-egy óvatosan kialkudott, gondosan leszervezett saját szabad pár órád esetén, és kérdezd meg a résztvevőket, mit szólnának, ha ilyet gyakrabban is csinálnátok? Valószínűleg meg fogsz lepődni, mennyi nyitott kaput döngetsz, csak ugye amíg nem kéred te magad, a többiek nem fogják felajánlani, hiszen nem gondolatolvasók.

Készen állsz egy új családi szokásra? Hajrá, vágj bele! Nehezen adsz magadnak erre belső engedélyt? Várunk az Vissza önmagamhoz Anyacsavar csoportba Téged is!

paizsdora_anyacsavar_alairas

Segítség, bölcsis /ovis /iskolai szünet!

Forrás: arcanum.ca
Forrás: arcanum.ca

Biztosan belefutottál már abba, hogy tavasz végén, nyár elején hirtelen szembesülsz azzal, hogy hamarosan kitör a bölcsis /ovis /iskolai szünet, és hosszú heteken át meg kell oldanod csemetéid nyári szórakoztatását. Ha túl vagy a legnehezebbnek tűnő feladaton, a logisztika kitalálásán és megszervezésén (ki, mikor, hol és kire vigyáz/hová utazik, merre táborozik), még mindig marad jó pár hét, amit Neked kell valahogyan megoldanod. Minden nap hétvégének számít, és reggeltől estig élményekre éhes gyermekeid természetesnek veszik, hogy te fáradhatatlan mókamesterként találod ki számukra az újabb és újabb programokat.

De mit csinálj, ha a szűkösek az anyagi kereteid, és nem tudsz minden nap családi állatkert belépőt vásárolni?

Top 5 kedvenc pénztárcabarát gyerekprogram a nyári szünetre:

Játszótér

A játszótér kézenfekvő megoldásnak tűnik, de azért nem árt odafigyelni néhány dologra:

Szent István park, Budapest
Szent István park, Budapest

árnyékos legyen (főleg a meleg, UV riadós napokon fontos szempont ez),

– legyen körbe kerített (minél több gyereked van, annál több felé tudnak egyik pillanatról a másikra eltűnni),

– legyen néhány pad a felnőtt kísérőknek (hacsak nem szeretnél fél napot a homokozóban guggolva, vagy a kosárlabda pálya szélén álldogálva tölteni),

– vigyél magaddal pár „hisztimegelőző” dolgot, mint: víz, gyümölcs, sós harapnivaló, törlőkendő, naptej, váltópelenka és ruha, játékok cserealapnak (úgyse a sajátjával akar majd játszani, de legalább tudsz majd cserélni),

– legyen könnyen megközelíthető (hogy ne az rontsa el a programot, hogy elfáradtok az odajutásban, majd hisztisen, piszkosan, kimerülten hazakeveredni).

Vasútállomás

vasútállomásÉrdemes egy kevésbé forgalmasat választani, ahol a gyerkőcök nem keverednek el, mégis van akció: jön a vonat, sípol a kalauz, jönnek-mennek a gurulós bőröndök, leengedik a sorompót, lehet integetni a masinisztának. Tuti befutó minden 1-8 közötti fiúnak, de megkockáztatom, hogy talán még a lányoknak is. Itt is legyen nálad enni- és innivaló, törlőkendő, és jó, ha fel vagy készülve kissé balkáni WC állapotokra.

Strand

Forrás: ehow.com
Forrás: ehow.com

Ha van saját árnyas, fás kerted, az a legjobb anyagi és logisztikai szempontból is. Ha nincs, első körben gondold végig, melyik barátodnak, rokonodnak van, aki nem lakik nagyon messze, és szervezz oda strandos pikniket. Ha van egy felfújható gumimedence, 1-10 éves korig minden gyereknek szuper program a pancsolás, amíg ti felnőttek karnyújtásnyira tudtok inni egy jegeskávét és komplett összetett mondatokban beszélgetni. Ha a kert végképp nem megoldható, jön a fizetős strand. Itt érdemes többen összefogni és a csoportos/családi kedvezményekre hajtani. Olyat keress, ahol van rengeteg árnyék, külön tocsogó a kicsiknek, és érdemes a helyes felnőtt-gyerek arányra is ügyelned, ha te is szeretnél kicsit töltekezni. Ha legalább 3 felnőtt van, akkor megoldható, hogy amíg 2 figyel, a harmadik el tudjon menni úszni egy kicsit. Érdemes bizonyos időközönként a gyerkőcöket testületileg kiparancsolni a vízből, hogy a kánikulában is biztosan legyen ivás és evésszünet, amiről a játék hevében a kicsik könnyen megfeledkeznek.

Gyerek buli

Forrás: littlebellows.com
Forrás: littlebellows.com

Érdemes a szünetben is összeereszteni néhány hasonló korú és/vagy ismerős gyereket, akiknek a legfontosabb élményforrás a közös játék lesz, az szinte már részletkérdés, éppen mi. Például, ha van kert, akkor ez lehet kertészkedés, de ha van egy közeli park, akkor akár biciklizés, fogócska, bújócska is szóba jön, esetleg rajzverseny (egy csomag aszfaltkrétával 10 gyereket órákra le lehet foglalni). Ha pedig rossz az idő, jöhet az otthoni kézműveskedés, vagy a közös főzés. Az ideális felnőtt/gyerek arány: minimum három felnőtt és ehhez tetszőleges számú saját gyerek.

Vásárlás

Forrás: hdydi.com
Forrás: hdydi.com

Tudom, hogy nem trendi, amit most mondok, úgyhogy kövezzetek meg, de amikor 40 fok van napokig, vagy jégeső, és nem akartok a négy fal közé bezárva lenni, akkor érdemes kipróbálni egy bevásárlóközpontot, vagy fedett piacot. Igazi élményfröccs és izgalmas kaland lehet mindenféle korú gyereknek a sokféle üzlet, a sokféle áru, a mozgólépcső, a targonca, a pénztár, a fizetés, nagyobbaknak valami konkrét cikk megtalálása a bevásárló listáról.

De mikor és hogyan fogsz TE is töltődni ezeken napokon?

A kérdés jó, és nem is költői. Egy kis szervezést és tudatosságot igényel, de megéri.

Mikor fogsz TE töltődni?
Mikor fogsz TE töltődni?

Ugye, te is szeretnél a nyári szünet alatt te is nagyokat aludni, pihenni, a kedvenc időtöltésednek hódolni, barátokkal találkozni, bulizni, töltekezni?

Most megmutatom 8 egyszerű lépésben, mit tehetsz Te magad azért, hogy a hétvége Neked is feltöltő legyen!

Iratkozz fel az Anyacsavar hírlevelére és töltsd le az ingyenes kisokost MOST!

Kérem a Kisokost!

 

Családbarát pizzéria a Balatonnál

Gyerekparadicsom karnyújtásnyira a felnőttek asztalától
Gyerekparadicsom karnyújtásnyira a felnőttek asztalától

Családbarát pizzéria? Az olyan, mint a megbízható parkettás: mindenkinek szüksége lenne rá, de senki nem ismer ilyet. Bevallom, az elmúlt évek rossz tapasztalatain felbuzdulva most már tudatosan keresem a családbarát vendéglátóipari egységeket jártomban-keltemben. De hiába a tudatosság és a lankadatlan kísérletező kedv, az esetek java részében kellemetlen kaland kisgyerekkel étterembe menni. Ha valahol van etetőszék (általában maximum 1 darab), vagy pelenkázó, az már extrának számít. A gyereksarok ritka, mint a fehér holló, és általában az asztaloktól távol egy elkerített részen van, ami magával hozza azt, hogy a felnőtt családtagok valamelyike mindig ott guggol evés helyett, és próbálja szórakoztatni a csemetéket, akiknek addigra fogy el végképp a türelme, amikorra végre kihozzák a rendelést. Ezért is lelkesedtem be a minap, amikor is séta közben botlottunk bele a Ciao ciao Italia pizzériába Balatonszéplak-alsón: füves területen gyerekparadicsom trambulinnal, homokozóval, kismotorral, fejlesztőjátékokkal, MELLETTE karnyújtásnyira a felnőtteknek asztal székekkel. Így történhetett meg, hogy nyugodtan megvacsorázhattunk úgy, hogy közben a kétéves is jól érezte magát, a kivetítőn ment a foci VB, én meg isteni bort ihattam ülve, borospohárból. Az olasz tulajdonos, Antonio szintén kisgyerekes apukaként magától értetődőnek tartja azt, hogy a családdal érkező kisgyerekeknek ugyanúgy élvezzék az ott töltött időt, mint a felnőttek. Sőt, házhoz szállítást is vállalnak, ha valaki a nyaralója teraszán a nyugágyban enne egy finom pizzát. Éljenek a családbarát szolgáltatók! Ha a Balaton déli partján jártok gyerekekkel, meleg szívvel tudom ajánlani a helyet már csak a szuper olasz konyha miatt is!

HellóAnyu! – családbarát közösségi tér és ökokávézó

Lipták Orsi
Lipták Orsi, a HellóAnyu megálmodója; fotó: Szőllősi Mátyás

Belvárosi ökokávézó, ahol úgy tudsz találkozni a barátaiddal, és kikapcsolódni, hogy közben a gyerekeid is jól érzik magukat? Ahol van pelenkázó, babakocsi parkoló, játszószőnyeg, tanulósarok, kisgyerekek számára is egészséges ételek? Az Anyacsavaron Lipták Orsival, a HellóAnyu családbarát közösségi tér és ökokávézó megálmodójával és megvalósítójával beszélgettünk.

Hogy jött a családbarát ökokávézó ötlete?

Amikor megszületett az első gyerekem 11 évvel ezelőtt, úgy éreztem, mintha egy függönyt húztak volna le az előző életem és az aktuális életem közé. Mintha fal alakult ki az előző szerepeim, a társaságom, az időtöltéseim, a hobbijaim és az újak között, úgy éreztem, el vagyok vágva a régi életemtől, mert egy kisbabával azok a közösségi terek, ahová addig jártam, nem voltak látogathatóak.

Miért?

Egyrészt nem volt internet, ezt ma szinte már el se tudjuk képzelni. Valamikor a lányom egyéves kora táján lett betárcsázós netünk, de fórumok, virtuális közösségek akkoriban még alig léteztek. Aztán a nyilvános helyeken még dohányoztak, ami ma már nincs így. Viszont a mai napig általános, hogy egy kávézóban nincs kialakítva pelenkázó, nem lehet szoptatni, a babakocsi nem fér be, nincsen kisgyerekek számára megfelelő egészséges étel, ital az étlapokon, a kúszó-mászó párhónapost nem lehet letenni a földre, a nagyobbaknak pedig nincs játszósarok, ahol le tudják kötni magukat, amíg a mamájuk pár szót váltana valakivel. Így nem tudtam találkozni a barátaimmal ott, ahová ők jártak, és ahová addig én is jártam, hanem ők jöttek el hozzám, de így gyakran éreztem, hogy be vagyok zárva a négy fal közé, elszigetelődöm. A környezetemben lévő kisgyerekes nőkön is láttam, hogy sokan jelentős szerepváltáson mennek keresztül, és a szülés után ők többé nem nők, nem emberek, nem feleségek, hanem kisgyerekes anyukák, akiknek onnantól a gyerekük határozza meg az életüket, és szinte csak olyan dolgokat csinálnak, amiket gyerekkel együtt lehet csinálni. Ahol nincsen nagyszülői támogatás, ott hatalmas erőfeszítésbe kerül a hétköznapi ügyintézés is kisgyerekkel; gondoljunk itt egy nagybevásárlásra, egy postai sorállásra, vagy csak a tömegközlekedésre. Gyakran éreztem magamat mozgásában, cselekvésében korlátozottnak, és ez meg tudja keseríteni az ember életét.

Hogyan oldottad meg, hogy legyen saját magadra fordítható szabad időd?

Időbe telt, mire a játszóterekről, gyerekfoglalkozásokról megismert kisgyerekes anyákból kialakult egy új ismeretségi köröm, akikkel aztán segítettük egymást. Például hetente egyszer hárman csináltunk közös programot, ahová mindenki hozta a gyerekeit, és ilyenkor felváltva ketten vigyáztak a gyerekekre, amíg a harmadiknak „kimenője” volt. Mondjuk elmentünk együtt egy strandra nyáron, és mind a hárman tudtunk fél órát úszni a délelőtt során, amíg a gyerekek piknikeztek. Fontos szempontváltás volt az, hogy ez most egy felnőtt program, aminek a célja az, hogy a barátnők találkozzanak egymással, és természetesen a gyerekek is ott vannak, és ők is nagyon jól érzik magukat. Télen pedig valamelyikünk lakásán találkoztunk, bár nagyon hiányzott, hogy kimozdulhassunk otthonról.

Mindeközben nagy örömmel vetettem bele magam a kisbabás, kisgyerekes létbe: sokat olvastam gyerekekről, rengeteg helyre jártam velük együtt, ezáltal megismerkedtem a kisgyerekes nők helyzetével is, és rájöttem, hogy ez általános probléma, azaz van itt egy társadalmi igény, amit be kellene tölteni. Végül egy családi napközi tanfolyamot is elvégeztem, és az Ökomama Programba már a családbarát ökokávézó projekttel nyertem felvételt.

Mi változott az elmúlt évek során?

A mai kisgyerekes anyák talán nyitottabbak, aktívabbak, egyre nagyobb az igényük arra, hogy kiszakadjanak a háztartási és gyerekgondozási feladatok mókuskerekéből. A hordozókendők divatja pedig behozta azt a szemléletet, hogy a kisgyerekkel is könnyen el lehet jutni bármilyen programra, lehet igény szerint szoptatni, aktív életet élni. Megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, mint a távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő, hogy akik szeretnének, hamarabb visszatérhessenek dolgozni. Az új trendek ellenére azonban Budapesten az infrastruktúra még mindig hiányzik. Ha elmegyek a gyerekemmel néhány órára, közben át kell majd valahol pelenkáznom, és nagy kérdés, hol tudom ezt megtenni (főleg télen), ahol ki is tudom őt venni egy kicsit a babakocsiból, én is tudok inni egy kávét, és nem azon feszengek végig, hogy a gyerekem hány terítőt ránt majd le, és hány ember cipőfűzőjét köti ki az asztal alatt. A játszóházi program pedig a gyerekeknek nagyon jó, de a szülőknek nem nyújt igazi kikapcsolódást, és nem is produktív idő.

Milyen lesz a mama- és bababarát kávézó?

Azt szeretném, ha ez egy „felnőtt” hely lenne, ami mindig nyitva áll, ahová be lehet esni akármikor, akár gyerekekkel együtt is. Úgy lesz kialakítva a tér, és olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, hogy mindkét korosztály jól érezhesse magát. Olyan otthonos helyről álmodom, min egy nagy nappali, csak éppen itt társaságban vagy, és még sem te vagy a házigazda, mert kimozdultál, és egy belvárosi kávéházban ülsz. A gyerekek pedig karnyújtásnyira, a kicsik babamatracon, a nagyobbak a játszósarokban, a még nagyobbak pedig akár egy olvasósarokban, ahol tudnak a másnapi sulira készülni.

Milyen programokat terveztek?

Alulról kezdeményezett közösségi programokat szeretnénk befogadni, amikre az anyukáknak – és apukáknak – igényük van: beszélgető-köröket, előadásokat, börzéket. Ezeknek külön helyiséget biztosítunk. És mi magunk is szeretnénk olyan programokat szervezni, amelyek segítik a kisgyerekes anyák munkaerő-piaci visszailleszkedését. Szeretnénk infópontot létesíteni, mind a belföldi, mind a külföldi turistáknak, olyan térképpel, amelyen fel vannak tüntetve a játszóterek, családbarát létesítmények, kávézók, éttermek.

Vannak már ehhez hasonló kezdeményezések?

Gyerekkuckó Kapolcson a Palya Udvarban
Gyerekkuckó Kapolcson a Palya Udvarban

Nyáron teszteltük Kapolcson a Palya-udvarban, hogy hogyan tudja magát egyszerre minden generáció jól érezni. Van egy színpad, széksorok, és emellett oldalt csináltunk egy gyereksátort babamatraccal, homokozóval, alkotósarokkal, ahol lehetett rajzolni, gyöngyöt fűzni, olvasni, társasozni, ahonnan látszik a színpad és élvezhető a program, azaz nincsenek a gyerekek és velük együtt a kisgyerekes szülők szeparálva. Ez nagyon nagy siker volt, idén is megismételjük! Nagy inspirációt adott Berlin, ahol több évig éltem, ott kerületenként több hasonló hely is akad, de nem csak ott, más európai nagyvárosokban sem ritkaság a baba-mama kávézó. A kedvencem Barcelona, ahol a köztereken létesített kis játszótér közvetlen közelében ott van a kávézó, ahol a felnőttek élik a saját társasági életüket, és szemmel tartják a gyerekeket, akik szintén élik a magukét. Este pedig az utcabálon kint vannak a szülők, a pici pedig békésen alszik a kendőben vagy babakocsiban, fel sem merül, hogy a felnőttek ne vegyenek részt programokon, csak azért, mert szülővé váltak, ahogyan az sem, hogy ha részt vesznek is, azt csak a gyerekük nélkül tehetik meg. Abban nőnek fel, és arra szocializálódnak a gyerekek, hogy a család minden tagja képes egyszerre és egy helyen jól érezni magát. A spanyol barátaink nem értik, miért van az, hogy nálunk egy gyereknek 8-kor ágyban a helye, ahogyan azt sem, miért vannak külön gyerek- és felnőtt programok. Ők integrálják a gyerekeiket egészen pici koruktól kezdve szinte minden tevékenységükbe, és a gyerekek is megtapasztalják, hogyan élnek, és mitől érzik jól magukat a szüleik. Budapesten is sok hasonló kezdeményezés indult az utóbbi években, aminek nagyon örülök.

Hol tart most a HellóAnyu! megvalósítása?

A VII. kerületi önkormányzattól szóbeli ígéretet kaptunk egy helyiségre, erre számoltuk ki a pályázati költségvetést. Két helyről is nyertünk, de mivel az önkormányzat közben visszalépett, sürgősen másik helyet kellett keresnünk. Így béreltük ki a Csányi utca 7. alatti erősen kompromisszumos helyiséget, ami egyfelől megfelelt a paramétereinknek: földszinti, utcáról megközelíthető, belvárosi, de viszonylag csendes utcában, jó tömegközlekedéssel, hogy akár a belföldi, akár a külföldi kisgyerekes turistáknak is könnyen megtalálható legyen, valamint a kiszolgáló funkciók, pl. babamatrac, babakocsi-parkoló, különterem is beleférnek. Másfelől viszont nagyobb és sokkal rosszabb állapotú az eredetileg kiválasztott helynél, 10 éve áll üresen, és gyakorlatilag semmi nem működik benne. Támogatta a projekt létrejöttét a NESsT az üzleti terv elkészítésében és egy egyösszegű pénzdíjjal, és a Norvég Civil Támogatási Alap, amelyből a szükséges felújítás egyharmadát tudtuk finanszírozni, amivel készen is volnánk. Egyelőre a rendelkezésünkre álló területnek csak egy részét tervezzük megnyitni, de ott is hátravan még a kőművesmunka és a burkolás, amelyre jelen pillanatban nincs anyagi keret. A felsorolt támogatásokon kívül is nyertünk díjakat, kaptunk elismeréseket a kezdeményezéshez, de ez sajnos még így is kevés.

Mennyi pénz hiányzik?

Épül az ökokávézó, gyűlnek a bútor-felajánlások
Épül az ökokávézó, gyűlnek a bútor-felajánlások

A teljes felújításhoz szükséges gépészeti és egyéb munkákhoz még hiányzik 2,1 millió. Jó hír, hogy végül az önkormányzat is besegít kicsit a felújításba, vállalták e villamos hálózat helyreállítását. A tervek szerint ősszel elindítunk egy közösségi finanszírozási kampányt is, ahonnan remélünk civil adományokat. Ezen kívül volt már olyan munkálat, amiben többen segítettek, de várunk segítő kezeket majd a festéshez, vagy az újrahasznosított bútorok csiszolásához, és szívesen elfogadunk bútor-berendezés felajánlásokat is.

Mikorra tervezitek a nyitást?

Nyár végén tervezünk egy próbaüzemet, de teljes fordulatszámon szeptembertől indítanánk a működést.

Ha bármilyen formában támogatni szeretnéd a projektet, a következő címen kaphatsz információt: info@csaladbaratvaros.hu

Sorstársi közösség segíthet egy baba elvesztésének gyászában

gyászcsoportAz Anyacsavaron Pintér Ilona dúlával, négygyerekes anyával beszélgettünk a karitatív missziójáról: a babájukat elvesztett nőknek, és pároknak tartott önsegítő gyászcsoportok tapasztalatairól, valamint a magyar kórházi gyakorlatról, a férfiak és nők gyászában megmutatkozó különbségekről, a feldolgozatlan veszteségről és a poszttraumás növekedésről.

Hogy jutott eszedbe a gyász témájával foglalkozni?

Egyrészt a családunkban volt egy tragédia: az édesanyám nővére meghalt tízéves korában. Ezt a nagymamám sosem dolgozta fel; még az én kamasz koromban is állandóan temetőbe jártunk. A három generáció egy fedél alatt élt, és más családokkal ellentétben nálunk a betegség, a halál nem volt tabu téma: beszéltünk róla, és másoknak talán szokatlan módon a gyerekek is részt vettek a temetéseken. Számomra emiatt a halál sosem volt félelmetes dolog, inkább természetes. Másrészt viszont a nagymamám veszteségének feldolgozatlansága oda is vezetett, hogy amikor én megszülettem, ő úgy tekintett rám, mint aki az ő meghalt kislánya helyett született. Gyerekként számtalanszor hallottam tőle, hogy mennyire örül annak, hogy én vagyok, mert az ő kislánya visszajött.

Ez rád milyen hatással volt?

Ez sokáig rányomta a bélyegét az életemre: nagyon magányos gyerek voltam, nem voltak barátaim, sokáig alacsony volt az önbizalmam, állandóan megkérdőjeleződött bennem, hogy az élethez van-e jogom, a boldogsághoz van-e jogom, hiszen nem engem vártak, mit is keresek hát itt. Haragudtam anyukámra emiatt. De csak negyvenéves koromra jöttem rá, hogy ez így nem stimmel, és akkor kezdtem el az önismereti munkát, amelynek során feldolgoztam a történteket, és ma már megértem az édesanyám és a nagymamám akkori döntéseit. Negatív érzések már nincsenek bennem, és mára megerősödtem abban a tudatban, hogy én saját jogomon születtem ebbe a világba, nem pedig valaki helyett. Ezt a feldolgozott tapasztalatot jól tudom hasznosítani a gyászcsoportokkal folytatott munkámban is.

Miért pont a babájukat elvesztett nőknek és pároknak tartasz csoportot?

Dúlaként eleve nőkkel és párokkal dolgozom, őket kísérem a várandósság és a születés folyamatában, ezért úgy érzem, őket tudom a leghitelesebben kísérni a várandósság és a születés közbeni veszteség feldolgozásának folyamatában is. Az egyik dúla-továbbképzésen Singer Magdolna beszélt arról, mennyire mostoha körülmények között kell elszenvedniük a veszteségüket azoknak a nőknek, akik kórházi körülmények között veszítik el a babájukat. Mivel az orvosok és az egészségügyi személyzet számára is egy tabutéma ez, ezért nem tudnak vele mit kezdeni. A nem megfelelő hozzáállás egy plusz traumát jelent a veszteségen túl ezeknek az asszonyoknak. Puszta jó szándékú hozzá nem értésből jönnek azok a sablon mondatok, hogy „lépjen túl”, „felejtse el, majd az idő megoldja”, „majd jön másik”.

Mi lenne a megfelelő segítség?

Sokszor a legegyszerűbb, de legjótékonyabb hatású segítség a puszta jelenlét: csak odaülni a másik mellé, jelen lenni, csak megfogni a kezét, csak hallgatni, hagyni sírni a gyászoló anyát. Nagy probléma az is, hogy a babákat a mamáknak meg se mutatják, sőt, ha szeretné megnézni, óva intik ettől, mert „nem szép látvány”. Noha lenne joguk hozzá, a halva született babákat csak nagyon ritkán kapják karba az édesanyák, leginkább rögtön elviszik őket, így nem tudnak elbúcsúzni tőlük. Mivel nem marad semmilyen konkrét emlék az elvesztett babáról, ez megnehezíti az elgyászolását. Németországban létezik egy olyan szolgáltatás, hogy az elvesztett babákról emlékdobozt készítenek: benne egy talplenyomat, egy fénykép, egy hajtincs, a kis cédula a kezéről. Ezt a dobozt hónapokig tárolja a kórház arra az esetre, hogy ha közvetlenül az elvesztést követő órákban, napokban nem is, de később az édesanyában megérik az igény arra, hogy a babájára ilyen módon is emlékezzen.

Mi történik a gyász csoportokban?

Ősszel indítom a csoportokat, és a 12 alkalmas folyamat fél évet ölel fel, így tavasszal ér véget. Minden jelentkezővel van előtte egy személyes beszélgetés, amelynek során tisztázódik, hogy az illetőnek vajon a csoport lenne-e a leghasznosabb segítség, és előfordulhat, hogy másik feldolgozási formát javaslok, például egyéni terápiát, vagy családállítást. Az első alkalom után zárttá tesszük a csoportot, hiszen nagyon mély témákat érintünk, így fontos az állandóság, és a csoporttagok között kialakuló bizalom. A csoportban egy tematika mentén haladunk, igazodva a gyász természetes fázisaihoz, de ettől el is térhetünk, ha a csoportdinamika megkívánja. Írásos, rajzos, mozgásos gyakorlatokat végzünk, amelyek előhozzák azokat az érzéseket – mint a szégyen, fájdalom, keserűség, harag -, amelyek az elvesztést kísérik, majd ezeket igény szerint megbeszéljük, de semmiben sem kötelező a részvétel. Gyakori, hogy irracionális érzelmek is felbukkannak: például haragszanak más kismamákra, irigyek rájuk, elkerülik őket, és nem tudják ezeket az érzéseiket kezelni. Ezeket az érzéseket senkivel nem tudják megosztani, de a csoportban mindenki más érti, átérzi ezeket, így nem kell szégyenkezniük, itt senki sem fogja elítélni őket. De azzal is foglalkozunk a feldolgozás vége felé, hogy kinek hogyan sikerül megerősödve, nem ritkán az addigi életet is más szemmel nézve, kijönni ebből a tapasztalatból, amit úgy hívnak, hogy poszttraumás növekedés.

Kik jönnek a csoportba?

Vannak a babájukat a terhesség korai, vagy későbbi szakaszában elvetélt anyák, vannak halva született, vagy babájukat csecsemőként elveszített gyászolók, és van olyan is, aki abortuszon esett át. A csoportban a nők hihetetlenül elfogadóak és támogatóak egymással szemben, mert mindenki átérzi azt, hogy függetlenül attól, hogy valaki mikor és milyen körülmények között veszíti el a babáját, a szívében, lelkében már anya volt. Sokszor párok is érkeznek, aminek nagyon örülök, mert a gyerekek elvesztését általában a párkapcsolat is megsínyli, a csoport viszont segíti megérteni mindkét félnek, hogyan gyászolnak másképpen a férfiak és a nők.  Noha a férfiak általában kísérőként érkeznek, és nekik gyakran nem is komfortos a veszteséggel foglalkozni, pláne mások előtt, a csoport egy olyan közeg, ahol ők is lehetnek „gyengék”, ők is sírhatnak, kifejezhetik azokat az érzéseiket, amelyeket máshol nem szeretnek felvállalni, ami számukra mindenképpen terápiás hatású.

Hogyan?

A férfiaknak gyakran nem komfortos a veszteséggel foglalkozni, pláne csoportban, és sokszor úgy próbálják támogatni a párjukat, hogy „tartják a frontot”, nem borulnak ki nyilvánosan, nem is beszélnek a bennük kavargó érzésekről, inkább a megoldandó feladatokra koncentrálnak, próbálnak erősnek mutatkozni, amit a párjuk úgy él meg, mint érzéketlenséget, közönyt. A nőknek arra lenne igényük, hogy a férjük velük együtt sirassa a gyereket, kifejezze fájdalmát. Amikor egy-másfél év elteltével a nők gyásza kezd csendesedni, és a férfinak már nem kell megtartaniuk a nőt, általában   akkor omlanak össze, lesznek depressziósak, mutatnak fizikai tüneteket. A párkapcsolatot azért teheti tönkre a feldolgozatlan gyász, mert a harag, a feszültség mindkét félben ott van, és ezt a párok tehetetlenségükben gyakran egymáson vezetik le.

Milyen eredményeket tapasztaltál azoknál, akik részt vettek a gyászcsoporton?

Kivétel nélkül mindenki arról számolt be, hogy nagyon sokat segített neki a csoport összetartó ereje, a közeg, ahol értik egymás rezdüléseit is. Van, akinek abban segít a csoport, hogy túlélje a következő napokat, van, akit elindít a gyógyulást útján, és ki tud a depresszió és önvád mókuskerekéből szállni, és olyan is van, aki a fél év alatt nagymértékben képes feldolgozni a veszteségét, és erőt merít ahhoz, hogy egy új babát vállaljon, vagy visszatérjen dolgozni.

 

 

 

 

 

Beszélgetés a HipnoSzülésről

Anyacsavar_HipnoSzülés
Fotó: Kallos Bea

“Mi a szülés kontextusában a siker?”

Az Anyacsavaron Schimcsig Nóra dúla a pár éve Magyarországon is megjelent HipnoSzülés módszeréről beszél.

Hogyan lett a hivatásod a HipnoSzülések kísérése dúlaként? 

Hogy honnan indult az utam? Kacskaringós volt az eleje. Főleg az érdekelt, hogy miért úgy szerveződik az emberiség, miért működik úgy az ember, ahogy. Közgazdaságtant, majd pszichológiát tanultam. A végzés idején érkezett a fiam, és egyszerre beszippantott mindaz, amit a szülésről, anyaságról, szoptatásról, gyermeknevelésről meg lehet ma tudni. Minél többet tudtam meg, annál jobban vonzott, annál jobban inspirált, és annál inkább éreztem, hogy nekem itt dolgom van. Dúlává válás, további képzések, aktivista időszak következett. Egy pár éve már dúla voltam, amikor külföldön a HypnoBirthing (HipnoSzülés) módszerre is ráleltem, és másokkal együtt hazahoztam. Tulajdonképpen három hivatásom van, és mind a szüléshez kötődik valahogy. Az egyik a HipnoSzülés, ami inkább szülésfelkészítés, mint szüléskísérés: tanfolyamokat tartok, illetve egyéni konzultációkat. Aztán kísérek családokat dúlaként is, vagyis asszonytársi segítőként a megfoganás-várandósság-szülés-szoptatás úton, információval, érzelmi és kényelmi támogatással. A harmadik hivatásom a szülésélmény feldolgozása, integrálása – olykor örömteli, máskor traumatikus élmények ezek -, személyközpontú segítő beszélgetésekben, önsegítő női körökben, olykor pedig a kliensemet pszichiáterhez továbbirányítva.

…azt gondolják, hogy mi nagyon lilák vagyunk…

Mit érdemes tudni a hipnoszülésről? Egyáltalán, lehet hipnózisban szülni?

A HipnoSzülés kicsit több, kicsit más, mint pusztán szülészeti hipnózis. Marie Mongan ennek a módszernek az “anyja”, szerinte a fókuszban annak kell lennie, hogy egy pár kompetens legyen a saját szülését illetően, hiszen ez elsősorban családi esemény. A szemléletmód mellett, természetesen néhány gyakorlati tippet, készséget is érdemes elsajátítani (erre való a tanfolyamunk), ezek egyike az önhipnózis, amit a várandós kismama hasznosnak találhat a várandósság, szülés, vagy gyermekágy idején. És igen, lehet hipnózisban szülni! :)

Miben más a hipnoszülésre felkészítő tanfolyam más szülésfelkészítőknél?

A legtöbben, akik először hallanak a HipnoSzülésről, azt gondolják, hogy mi nagyon lilák vagyunk, a hipnózis valami ezoterikus izé. A jógázó feleség által elcipelt mérnök apukák, vagy az agykontrollos férj által elrángatott informatikus kismamák nagyon meg szoktak könnyebbülni, amikor kiderül számukra, mennyire gyakorlatiasak maradunk, noha valóban holisztikus a szemléletmódunk. Az biztos, hogy aggódnivalók sorolása helyett mi a pozitívra összpontosítunk, bátorítunk. Az is tény, hogy rajtunk kívül mások nem nagyon oktatják a mély relaxáció, vizualizáció, önhipnózis technikáit szülésfelkészítés keretein belül – talán csak a kismamajógán. Egy harmadik dolog, hogy nálunk a kísérőtárs (például az apa) kulcsfontosságú szereplő. Kifejezetten javasoljuk, hogy a szülésfelkészítés minden alkalmán vegyen részt, és otthonra is javasolunk olyan közös tevékenységeket, beszélgetéseket a párnak, melyek révén a  kísérőtárs a szülőszobán sem a “kispadról”, kívülállóként szemléli majd tanácstalanul aggódva az eseményeket, hanem aktív és kompetens segítő tud lenni.

Bárki el tudja sajátítani a technikát?

Mivel a tanfolyamunk komplex, nem egyetlen technikát tanít csak, és bátorítunk mindenkit, hogy a maga szája íze szerint építkezzen a felkínált tippekből, ezért úgy gondolom, mindenki fog olyat találni, amit hasznosítani tud a gyakorlatban, mindegy milyenek az egyéni adottságai.

Mik a sikeres HipnoSzülés előfeltételei?

Tegyük fel másképpen a kérdést: mi a szülés kontextusában a siker? Ha az elégedett anya a cél, akkor mindenképpen fontos, hogy a környezet legyen támogató, bíztató, és a döntések ne az anya feje fölött, hanem általa történjenek! A HipnoSzülésnél  fontos, hogy a kismama és kísérőtársa értsék, ez a módszer elköteleződést igényel, a készségek elsajátításához gyakorlás kell, ahhoz pedig kitartás, rászánt idő. A biciklizés megtanulásához sem elég, ha megmutatják a bringát és elhadarják a KRESZ-t. Nekünk fel kell ülni rá, ráadásul sokszor, és belejönni a tekerésbe, egyensúlyozásba. Utána megy már magabiztosan – akkor is, ha a körülményeink nem is ideálisak!

Mik az eddigi  magyarországi tapasztalatok a HipnoSzülésre felkészült nők között? Mennyire sikerül a magyar kórházi gyakorlatban alkalmazni az elsajátított technikát?

Még kevés a visszajelzésünk, így a bíztató statisztikák mind külföldiek. Az anyák történetei változatosak, de általában azt mondják, hasznosnak találták a tanfolyamot, ha végül talán egész másképp is zajlott a szülésük, mint eredetileg elképzelték.

Kinek ajánlanád ezt a technikát?

Azoknak, akik már tudják, milyen jótékonyak a relaxációs technikák – ők a szülés körül is hasznosnak találják majd ezeket. Azoknak, akik magabiztosságra és derűs nyugalomra vágynak, mert aggódnak, félnek, és a környezetük is csak még jobban elbizonytalanítja őket. Azoknak, akiknek magától értetődő, hogy ebben a folyamatban az apának is fontos szerepe van. Azoknak, akik tenni szeretnének a szülésük lehető legjobb kimeneteléért, és nem csak a sors kegyére bíznák, ami történik majd.

A fotót Kallos Bea készítette.

Mamabarát autósiskola

autó2Az én jogsim tizennyolc éves korom óta a fiókban lapult, és sosem fűlt hozzá a fogam, hogy valóban vezessek autót. Ahogy megszületett a gyerekem, hirtelen elkezdett hiányozni az autó. Már nem esett jól babakocsit tolva hátizsákkal nagybevásárolni, a balatoni nyaraláshoz tartozó öt köbméter cuccot a nagyszülőkkel lefuvaroztatni. Úgy döntöttem, muszáj újra vezetni tanulni, mert már azt sem tudom felidézni, melyik pedál a gáz, melyik a fék, de emlékeztem még a türelmetlen, lekezelő férfi oktatóra, és a stresszre, amit minden vezetés órán átéltem.Egy ismerősöm ajánlotta a figyelmembe a Smink and Drive Autósiskolát, ahol kimondottan nők oktatására szakosodtak. Nem csalódtam! Sosem hittem volna, hogy az autóvezetés örömteli élmény lehet, és én valaha is magabiztosan vezetek majd. Az oktatóm azt mondta, eddig mindenkit megtanított vezetni; a legfiatalabb tanítványa tizenhat, a legidősebb hetvenkét éves volt, szóval sosem késő! Szívből ajánlom őket minden kezdő és újrakezdő nőnek!