Egy nap

Évekkel ezelőtt egy betelefonálós műsorban volt szerencsém végighallgatni egy középkorú úr fejtegetését az “azonos munkáért azonos bért?” témakörében. Az illető amellett érvelt, hogy a nők azonos munkáért valóban kevesebb fizetést érdemelnek, mint a férfiak, hiszen minden hónapban van pár nap, amikor a menstruáció miatt nem dolgoznak “rendesen”. Tehát a fennálló gazdasági-társadalmi gyakorlat biológiailag indokolt.

 

Láthatatlan munka az év 365 napján

Bár tudnám, ki volt az illető – most melegen ajánlanám neki, hogy nézze meg Szilágyi Zsófia Egy nap című tűpontos és zseniális filmjét. Ha másutt nem sikerült, legalább egy vödör popcorn társaságában megtanulhatna értelmezni olyan egzotikus fogalmakat, mint a láthatatlan munka és az érzelmi házimunka, amelyeket döntő többségükben nők végeznek. Munka mellett, tanulás mellett, az év 365 napján – és igen, azokon a nehéz napokon is.

 

Egy napom anyaként

A film adta az ötletet, hogy egy teljesen átlagos hétköznapon felkeléstől lefekvésig jegyezzem föl az összes láthatatlan/érzelmi házimunkát, amit végzek: minden apróbb-nagyobb végiggondolni-, előrelátni-, szervezni- és intéznivalót, ami nélkül nem működne olajozottan a család. (A listára ugyanakkor nem kerültek fel a minden nap rutinszerűen ismétlődő háztartási feladatok – reggeli-vacsora elkészítése, gyerekfürdetés, mosogatógép ki-bepakolása, ágyazás stb. –, sem a gyerekek problémáinak meghallgatása, megbeszélése, amelyet szintén az érzelmi házimunkához szokás sorolni.) A helyzetem annyiban tér el az átlagostól, hogy veszélyeztetett terhesként épp itthonról dolgozom. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a napi listáim nem voltak rövidebbek, amíg bejártam dolgozni, csak épp több elintéznivaló maradt az éjszakai órákra. És abban is holtbiztos vagyok, hogy tíz random leszólított anya közül minimum kilencnek kísértetiesen hasonló listája születne a nap végére, ha pontról pontra leírná, amit munka előtt, után, ebédszünetben és éjszaka „láthatatlanul” és „érzelmesen” végez.

 

Tehát íme az én listám.

Előző este összekészítve reggelre:

– iskolába szánt plakátkarton a bejárati ajtó mellé állítva

– lányom tízóraija részben elkészítve

– mosógép hajnalra programozva, hogy reggelre lejárjon

 

Reggel:

– lányom tízóraiját összecsomagolom

– férjem tízóraiját, ebédjét, uzsonnáját összecsomagolom

– a férjem és a lányom iskolába-munkába indulása után a lejárt mosást átrakom a szárítógépbe, berakok egy újabb mosást

– oviba viszem a fiamat, viszem magammal a tiszta tornacuccát és az előző nap letanúztatott hozzájárulást egy ovis oktatási programhoz

– visszafelé két emailt írok magamnak az ovis hirdetőn olvasott elintézendőkről (egyenpóló, nyilatkozat az őszi szünetben kért óvodai ellátásról)

 

Délelőtt és kora délután:

– munka+tanulás itthon, közben:

– a gyerekeknek nagy nehezen időpontot szerzek az éves szemészeti kontrollra (ezt csak a hét egy bizonyos napjának egy bizonyos órájában lehet egyáltalán megkísérelni)

– közben felírom magamnak, hogy délután az iskolás lányom üzenőjébe írjam be a fogszabályozása időpontját

– lejár a mosó- és a szárítógép, berakom az újabb szárítást, összehajtogatom a száraz ruhákat

– közben felírom magamnak, hogy a gyerekeknek bugyit és pizsamát kell venni, mert mindet kinőtték (pizsama egyben ajándékötlet is)

– egyúttal felírok két másik ajándék-ötletet is

– felírom, hogy a frissen kimosott néptáncos kötényt kivasalva be kell adni a lányom régi iskolájába (ezt este egyeztetni kell a férjemmel)

– felírom, hogy a frissen kimosott ovis váltópólókat délután be kell vinnem az oviba (ezt a cetlit a cipőmbe dugom, hogy induláskor majd emlékeztessen)

– a felnőttruhákat helyrerakom, a gyerekruhákat a gyerekek ágyára teszem, hogy délután pakolják el őket (írok melléjük egy-egy szívecskés cetlit is)

– a lányom szobájában meglátom az angol leckét, amiről eszembe jut a másnapi angoldolgozat: felírom, hogy keressek egy számokat és színeket gyakoroltató appot

– online befizetem a fiam ovis étkeztetését, egyúttal lemondok 3 napot az ünnepek miatt

– anyósommal és anyukámmal folytatom a levelezést a férjem születésnapi és karácsonyi ajándékáról és az ebéd helyszínéről

– egy másik rokon megrendelt ajándékával kapcsolatban levelet írok a férjemnek: megkérem, hogy munka után ugorjon be érte az üzletbe

– egy harmadik ajándék árát elutalom, egyúttal befizetek egy csekket is

 

Délután:

– elmegyek az oviba a fiamért

– tiszta váltóruhát teszek az ovis zsákjába

– kitöltöm az őszi szünetes nyilatkozatot

– megjegyzem, hogy másnapra faleveleket kell gyűjteni, ezt hazafelé elintézzük, a levélcsokrot a bejárati ajtó elé készítem, hogy ne maradjon itthon

– végiggondolom a másnapi ebédet, kiveszem a fagyasztóból, ami kell

– gyakorlófeladatokat írok a lányomnak egy dolgozathoz, ezeket később közösen csináljuk meg

– az iskolai üzenőfüzet bejegyzésének olvastán felírom, hogy pénteken fehér blúzba kell iskolába mennie (addig szereznem kell egy hosszú ujjú példányt)

 

Este, fektetés után:

– a férjem kérésére felírom, hogy másnap le kell mondanom az autószerelőt

– utánanézek, hogy a gyerekek karácsonyi ajándékaként tervezett színházjegyet meg lehet-e már venni online (nem)

– messengeren időpontot egyeztetek egy baráti házaspárral (vendégség), ehhez előtte a férjemmel megbeszélem a lehetséges dátumokat

– sms-ben időpontot kérek a lányom logopédusától

– és a záróakkord: megnézem az e-naplót.

 

Jónás Anna vendégposztja

 

Te mekkora részét töltöd az idődnek fizetetlen, mások számára láthatatlan, sokszor meg nem becsült, de pótolhatatlan apró-cseprő feladatokkal anyaként?

És mennyi időd marad a számodra legfontosabb dolgokra? Az osztatlan figyelemmel kapcsolódásra önmagadhoz, a gyerekeidhez, a párodhoz? A hivatásodra? A saját céljaidra?

Mi élvez prioritást, és honnan veszed el rá az időt?

Ha a válaszoddal nem vagy elégedett, várunk Téged is az Évindító tervező Anyacsavar csoporton!

 

EMAIL