Egy nap

Évekkel ezelőtt egy betelefonálós műsorban volt szerencsém végighallgatni egy középkorú úr fejtegetését az “azonos munkáért azonos bért?” témakörében. Az illető amellett érvelt, hogy a nők azonos munkáért valóban kevesebb fizetést érdemelnek, mint a férfiak, hiszen minden hónapban van pár nap, amikor a menstruáció miatt nem dolgoznak “rendesen”. Tehát a fennálló gazdasági-társadalmi gyakorlat biológiailag indokolt.

 

Láthatatlan munka az év 365 napján

Bár tudnám, ki volt az illető – most melegen ajánlanám neki, hogy nézze meg Szilágyi Zsófia Egy nap című tűpontos és zseniális filmjét. Ha másutt nem sikerült, legalább egy vödör popcorn társaságában megtanulhatna értelmezni olyan egzotikus fogalmakat, mint a láthatatlan munka és az érzelmi házimunka, amelyeket döntő többségükben nők végeznek. Munka mellett, tanulás mellett, az év 365 napján – és igen, azokon a nehéz napokon is.

 

Egy napom anyaként

A film adta az ötletet, hogy egy teljesen átlagos hétköznapon felkeléstől lefekvésig jegyezzem föl az összes láthatatlan/érzelmi házimunkát, amit végzek: minden apróbb-nagyobb végiggondolni-, előrelátni-, szervezni- és intéznivalót, ami nélkül nem működne olajozottan a család. (A listára ugyanakkor nem kerültek fel a minden nap rutinszerűen ismétlődő háztartási feladatok – reggeli-vacsora elkészítése, gyerekfürdetés, mosogatógép ki-bepakolása, ágyazás stb. –, sem a gyerekek problémáinak meghallgatása, megbeszélése, amelyet szintén az érzelmi házimunkához szokás sorolni.) A helyzetem annyiban tér el az átlagostól, hogy veszélyeztetett terhesként épp itthonról dolgozom. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a napi listáim nem voltak rövidebbek, amíg bejártam dolgozni, csak épp több elintéznivaló maradt az éjszakai órákra. És abban is holtbiztos vagyok, hogy tíz random leszólított anya közül minimum kilencnek kísértetiesen hasonló listája születne a nap végére, ha pontról pontra leírná, amit munka előtt, után, ebédszünetben és éjszaka „láthatatlanul” és „érzelmesen” végez.

 

Tehát íme az én listám.

Előző este összekészítve reggelre:

– iskolába szánt plakátkarton a bejárati ajtó mellé állítva

– lányom tízóraija részben elkészítve

– mosógép hajnalra programozva, hogy reggelre lejárjon

 

Reggel:

– lányom tízóraiját összecsomagolom

– férjem tízóraiját, ebédjét, uzsonnáját összecsomagolom

– a férjem és a lányom iskolába-munkába indulása után a lejárt mosást átrakom a szárítógépbe, berakok egy újabb mosást

– oviba viszem a fiamat, viszem magammal a tiszta tornacuccát és az előző nap letanúztatott hozzájárulást egy ovis oktatási programhoz

– visszafelé két emailt írok magamnak az ovis hirdetőn olvasott elintézendőkről (egyenpóló, nyilatkozat az őszi szünetben kért óvodai ellátásról)

 

Délelőtt és kora délután:

– munka+tanulás itthon, közben:

– a gyerekeknek nagy nehezen időpontot szerzek az éves szemészeti kontrollra (ezt csak a hét egy bizonyos napjának egy bizonyos órájában lehet egyáltalán megkísérelni)

– közben felírom magamnak, hogy délután az iskolás lányom üzenőjébe írjam be a fogszabályozása időpontját

– lejár a mosó- és a szárítógép, berakom az újabb szárítást, összehajtogatom a száraz ruhákat

– közben felírom magamnak, hogy a gyerekeknek bugyit és pizsamát kell venni, mert mindet kinőtték (pizsama egyben ajándékötlet is)

– egyúttal felírok két másik ajándék-ötletet is

– felírom, hogy a frissen kimosott néptáncos kötényt kivasalva be kell adni a lányom régi iskolájába (ezt este egyeztetni kell a férjemmel)

– felírom, hogy a frissen kimosott ovis váltópólókat délután be kell vinnem az oviba (ezt a cetlit a cipőmbe dugom, hogy induláskor majd emlékeztessen)

– a felnőttruhákat helyrerakom, a gyerekruhákat a gyerekek ágyára teszem, hogy délután pakolják el őket (írok melléjük egy-egy szívecskés cetlit is)

– a lányom szobájában meglátom az angol leckét, amiről eszembe jut a másnapi angoldolgozat: felírom, hogy keressek egy számokat és színeket gyakoroltató appot

– online befizetem a fiam ovis étkeztetését, egyúttal lemondok 3 napot az ünnepek miatt

– anyósommal és anyukámmal folytatom a levelezést a férjem születésnapi és karácsonyi ajándékáról és az ebéd helyszínéről

– egy másik rokon megrendelt ajándékával kapcsolatban levelet írok a férjemnek: megkérem, hogy munka után ugorjon be érte az üzletbe

– egy harmadik ajándék árát elutalom, egyúttal befizetek egy csekket is

 

Délután:

– elmegyek az oviba a fiamért

– tiszta váltóruhát teszek az ovis zsákjába

– kitöltöm az őszi szünetes nyilatkozatot

– megjegyzem, hogy másnapra faleveleket kell gyűjteni, ezt hazafelé elintézzük, a levélcsokrot a bejárati ajtó elé készítem, hogy ne maradjon itthon

– végiggondolom a másnapi ebédet, kiveszem a fagyasztóból, ami kell

– gyakorlófeladatokat írok a lányomnak egy dolgozathoz, ezeket később közösen csináljuk meg

– az iskolai üzenőfüzet bejegyzésének olvastán felírom, hogy pénteken fehér blúzba kell iskolába mennie (addig szereznem kell egy hosszú ujjú példányt)

 

Este, fektetés után:

– a férjem kérésére felírom, hogy másnap le kell mondanom az autószerelőt

– utánanézek, hogy a gyerekek karácsonyi ajándékaként tervezett színházjegyet meg lehet-e már venni online (nem)

– messengeren időpontot egyeztetek egy baráti házaspárral (vendégség), ehhez előtte a férjemmel megbeszélem a lehetséges dátumokat

– sms-ben időpontot kérek a lányom logopédusától

– és a záróakkord: megnézem az e-naplót.

 

Jónás Anna vendégposztja

 

Te mekkora részét töltöd az idődnek fizetetlen, mások számára láthatatlan, sokszor meg nem becsült, de pótolhatatlan apró-cseprő feladatokkal anyaként?

És mennyi időd marad a számodra legfontosabb dolgokra? Az osztatlan figyelemmel kapcsolódásra önmagadhoz, a gyerekeidhez, a párodhoz? A hivatásodra? A saját céljaidra?

Mi élvez prioritást, és honnan veszed el rá az időt?

Ha a válaszoddal nem vagy elégedett, várunk Téged is az Évindító tervező Anyacsavar csoporton!

 

A gyerekvállalással hoztam egyensúlyba a karrieremet és a magánéletemet

Gál Judit, az Auchan kommunikációs igazgatói székéből ment el szülni, majd tért vissza a pozíciójába, jelenleg a második babájával van otthon GYED-en. Arról mesél, ő hogyan hangolja össze a családot, a párkapcsolatot, a saját magas teljesítménymotivációját és a karrierjét. A Karrierépítés Anyacsavar Klub vendégeként még több részletet tudhatunk meg arról, ő hogyan tartja egyensúlyban a számára fontos életterületeket.

 

 

Szerinted mi a titka a karrier és az anyaság összehangolásának?

 

Amikor az iskola elvégzése után hivatást és párt választottunk, barátokat és hobbit, senki nem kérdezte meg, mi a titka a munka és a magánélet összehangolásának. Ment a 12 órázás, munka mellett a suli (nekem az egyetem után a szóvivő képzés, majd az MBA), a magánélet egyre jobban háttérbe szorult. Akkor is ugyanolyan fontos lett volna magunkkal törődni, de nem tettük, nem tettem. Én sem és a munkatársaim sem, így ment ez a húszas éveimben, és a harmincas éveim első felében, egészen első gyermekem megszületéséig.

Akkor nem tehettem többé, hogy fittyet hányok a magánéletemre, innentől a gyerekért menni, a családdal időt együtt tölteni szent és sérthetetlen lett. Ezért minden szakmai megbeszélést, konferenciát és nyilatkozatot úgy szerveztem, hogy a férjemmel és fiammal töltött idő a lehető legkevésbé sérüljön.

Cserébe persze a munkahelyemen már sok éve bizonyítottam, hogy a hatékonyságommal és maximalizmusommal továbbra is minden feladat meg lesz oldva. A munkaidőben pedig még hatékonyabban dolgoztam, mint valaha, minden perc ki lett számolva, nem hagyhattam elúszni egyetlen “kávészünetnyi időt” sem.

A férjem akkoriban, amikor újra munkába álltam, egyik este meg is jegyezte: kár, hogy ahhoz, hogy egyensúlyba hozzam a karrieremet és a magánéletemet, meg kellett várnia a gyermekünk születését. Hogy magamért és érte nem tettem meg korábban. Milyen igaza van!

 

Te hogyan tértél vissza a gyermeked mellől a kommunikációs igazgatói pozíciódba?

 

Szülési szabadságra is úgy mentem, hogy jeleztem, nagyjából mikor érzem úgy, hogy vissza tudok majd térni. A helyettesem kiválasztását még magam oldottam meg, így nyugodt szívvel maradtam otthon. Ő azonban egy év után távozott a vállalattól, így kicsit előbb, mint terveztem, visszatértem a korábbi székembe.

Nem bánom, mert nem hagytam ki túl sok időt és a fiunk is nagyon szociális, nyitott gyermek, élvezte a családi napköziben a többi, vele egykorú gyerek társaságát, nagyon könnyen beszokott a közösségbe. Kiváló helyet választottunk neki, máig hálás vagyok azért a sok odafigyelésért, szakmai hozzáértésért, amit ott kapott, és amit én nem tudtam volna neki megadni otthon.

A munkában kihagyott időt illetően pedig két hét után úgy éreztem, mintha nem is lett volna, olyan gyorsan elröppent az az egy év és olyan távolinak is tűnt hirtelen. Könnyen ment a visszailleszkedés, sok feladat meg is várt. Az otthon töltött órák pedig még tartalmasabbak lettek.

 

Szerinted mitől cool apa valaki manapság?

 

Attól, hogy nem csak látványosan tölti be az apa szerepet, hanem a láthatatlan terheket (házimunkát, éjszakai kelést, beteg gyerek ellátását, munkából gyermekért rohanást) ő éppúgy viseli, mint a párja. Ha ezeket a feladatokat csak az egyik fél látja el, akkor annak több munkahelyi konfliktusa, kevesebb munka- és magánéleti öröme lesz.

A gyereket (jellemzően) két szülő vállalta, és ha hozzánk hasonlóan mindkét félnek fontos a saját szakmai élete is, akkor a családi, láthatatlan munkából éppúgy ki kell vennie az apának is a részét. Enélkül az apai támogatás nélkül én sem tudtam volna visszatérni a fiam mellől dolgozni, majd nem mertem volna egy második gyermeket vállalni.

 

Volt, ami jó ötletnek tűnt a munka és a család összehangolásában, de nektek nem vált be?

 

Igen, például szuper megoldás lehet a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka, de egyiket sem tudjuk a saját, kommunikációs vezetői feladatkörünkben alkalmazni. (Férjem jelenleg hasonló pozícióban dolgozik a KPMG-nél). Nincs olyan, hogy félig elérhető kommunikációs vezető, vagy félig megoldott feladat, esetleg félig vállalt felelősség.

Bár eljátszottam a gondolattal, hogy részmunkaidőben dolgozzak (szerintem egy bölcsődébe/óvodába járó gyermek kb. 20%-át igényli a munkaidőnek, két gyermek kb. 40%-át), be kellett látnom, hogy ebben a feladatkörben ez nem működőképes modell. A rugalmas, bárhol és bármikor végezhető munka sokkal inkább. Egyébként is sok külső megbeszélés, konferencia és esemény van az életünkben, a gyerekvállalástól függetlenül is az állandó összeegyeztetésről szóltak a mindennapok.

 

Gyere, és oszd meg Te is a tapasztalataidat, vagy inspirálódj más, hozzád hasonló kisgyerekes nők egyedi megoldásaiból november 22-én a Karrierépítés Anyacsavar Klubon!

 

Otthondolgozó anya vagyok – tíz időzsonglőr tipp a mindennapokra

Mártonffy Zsuzsa otthondolgozó háromgyerekes anya, szabadúszó újságíró, akit az egyik Évindító tervező Anyacsavar csoportban ismertem meg. Örökzöld téma, hogyan lehet hatékonyan beosztani az időt, szervezni a munkát, ha vállalkozó, szabadúszó, távmunkás és emellett kisgyerekes anya vagy. Zsuzsa most megoszt veletek tíz időzsonglőr tippet, ami neki bevált. Döntsd el, neked melyik a kedvenced!

 

1. Előre dolgozom, mindig van 2-3 heti tartalék a rendszerben.

Kirándulni is jobb a csapat élén, mint a többiek után kullogva. Nagyon rossz a határidő előtti éjszaka, kialvatlanul, stresszesen, utolsó pillanatban összecsapni a munkát, és közbe is jöhet valami. Igyekszem mindig 2-3 hétre előre dolgozni, mert bármikor beteg lehet a gyerek, kitörhet a szénszünet, bejöhet egy rendkívüli munka. Éjszakázni már nem bírok így negyven felett, fontosak a stabil mindennapok, amibe belefér a munka, gyerek, háztartás, sport és feltöltődés, ehhez a hajszát, amennyire lehet, el kell kerülni. Ha van ennyi tartalék, akkor jut idő a „fontos, de nem sürgős” feladatokra, lehet tervezni, és nem dől össze a világ, ha aznap kevesebbet haladtam, vagy mindenki bárányhimlős. Ebből következik, hogy ha kész vagyok egy nagy feladattal, akkor sem dőlök háta, hanem szépen dolgozom tovább. Szerintem ez a legfontosabb az otthoni munkaszervezésben. Ehhez persze nagy önfegyelem, tervezés, kitartás kell, és az, hogy imádjam a munkám. Ezek mindegyike nélkülözhetetlen annak, aki a főnök figyelő szeme nélkül akarja beosztani az idejét.

2. A többiek is tisztelik a munkámat.

Attól még, hogy nem lejtek el minden reggel kosztümben egy irodába, én is dolgozom. Ezt a családdal el kell fogadtatni. A „te nem is dolgozol?” kérdéseket zárjuk rövidre, és arra hivatkozzunk, ami az adott embert legjobban meggyőzi, hogy ez igenis munka: a pénzre, a fontos feladatokra vagy a dicsőségre. Attól még, hogy „anya otthon van”, nem fogok minden házimunkát és gyerekkel kapcsolatos feladatot én végezni, mert akkor elúszik a nap.

 

3. Apa is részt vesz.

Nem „segít” vagy „besegít”, hanem rendszeres, betervezhető feladatai vannak. Például a hét bizonyos napjain mindig ő viszi vagy hozza a gyerekeket, és akkor azalatt is tudok dolgozni.

 

4. A gyerek nem mászik rám, ha dolgozom.

Kegyetlenül hangzik, de ha dolgozom, akkor dolgozom, a gyerek ne ilyenkor kezdje rángatni a kezem vagy felmászni az ölembe. Sokat foglalkozom velük, van közös játék, sok program, mese, de nem vagyok napi 24 órás gyerekszórakoztató automata. Ott vannak a testvéreid, a játékaid, ha nincs életveszély, húsz percet kibírsz nélkülem. Ezt nem fogják elsőre elfogadni a gyerekek, de ha elég következetesen sugározzuk, akkor idővel éppúgy megtanulják, mint hogy nem rántják le a forró lábost a tűzhelyről.

 

5. 30 perc sokat ér.

Nem kell kimozdulni a lakásból, hogy valami elvonja a figyelmem. A gép előtt ülve ott a Facebook, a chat, e-mail, hírek, macskás videók, kihagyhatatlan ajánlatok. Sokat segít, ha beállítok egy időzítőt és 30 percig csak az adott feladatra koncentrálok. Pár ilyen etappal nagyot lehet haladni egy nap. Ha a gyerek különórán van (és nem lóg rajtam másik gyerek), akkor is el lehet ennyit végezni a laptopon az előtérben. Nem vagyok barátságos, a fodrásznál nem csacsogok, hanem dolgozom – másfél óra haladás.

 

6. Hasznos pótcselekvések.

Az otthoni munkában az a jó, hogy a feladatok közti pihenőt, a lazítást és a halogatást is hasznosan lehet tölteni. Fél óra munka után felállok és rendet rakok, felsöprök, elvégzek valamit a háztartásból. Ugyanez jól működik a nemszeretem feladatok helyetti pótcselekvésnek is. Azért próbáljunk 10-15 percnél maradni, hacsak nem a Martha Stewart-vonalon van vállalkozásunk.

 

7. Házimunka a gyerek ébrenlétében.

Ha alszik másfél órát a bébi délben, azalatt tudok nyugodtan dolgozni. Amit lehet, az ő ébrenlétükben, esetleg bevonásukkal végzek el, hadd lássák, hogy nem szorgos kis manók rakják rendbe a házat. Meglepően sok üresjárat van a gyerekek mellett. Amíg nyammognak az ebéden, már össze is rakom a konyhát. Amíg fogat mosnak, bepakolom a mosógépet.

 

8. Segítség kell.

Rendszeresen, és nemcsak akkor, ha kitört a pestis. Le kell vetni a beidegződéseket, hogy „milyenanyaazolyan”, vagy hogy minden segítséget ugyanolyan formában kell viszonozni. Nálunk az egyik ovistárs anyuka el szokta vinni edzésre az én gyerekemet is, mert ugyanoda jár az övé is. Én hiába ajánlkoztam, neki nem volt erre szüksége, de szemlátomást nem okozott neki gondot. Tudni kell elfogadni! A szomszéd néninek nincs gyereke, de el szoktam vinni sétálni a kutyáját, vagy egy hatputtyonyos bevásárlásnál megkérdezem, neki kell-e valami. Cserébe, ha baj van, át lehet hívni egy órára vigyázni a gyerekre. Jó, ha van bébiszitter, még ha csak két-három havonta hívjuk is ki, de ha a gyerekek ismerik, elfogadják, lehet ugrasztani, ha nagy a baj. Profi megoldás az olyan takarítónő, aki a gyerekekre is hajlandó vigyázni, és vészhelyzetben rá lehet hagyni egy órára a beteg gyereket, vagy fektetés után a port is letörli.

 

9. Az idő a legdrágább.

Ha otthon dolgozom, akkor a vásárláshoz, ügyintézéshez is ki kell mozdulni. Amit lehet, online intézek. Ma már minden kapható az interneten, én vettem már elektronikusan furulyát, gumicsizmát, árvácskát és bikinit. Van egy szállítási díj, és lehet, hogy Rákospalotán ezer forinttal olcsóbban megkapnám a cuccot, de amíg kiutazom meg vissza, nem tudok dolgozni. A második rendelésre már azt is kitapasztalom, melyik cégnél milyen a méretezés. Mivel otthon dolgozom, nem gond, hogy a postás napközben hozza a csomagot, és jó érzés ajándékot kapni. Ha mégis muszáj elmenni valahova, igyekszem összekötni valamivel, például bringával megyek és akkor mozgok is, olvasok a buszon, vagy beugrok a közelben patikába, postára. Élelmiszert hetente egyszer veszünk, szinte minden eláll addig, és nagyon sok ennivaló kibírja a fagyasztást, a kenyér is.

 

10. Éleslövészet: otthon van a gyerek.

Ez elég sűrűn előfordul intézményesített gyerkőcnél is, én például a tavalyi évben 100 munkanapot tudtam zavartalanul dolgozni egy iskolába és két óvodába járó gyerek mellett, a többi napokon mindig volt valami: betegség, nyári szünet, nevelés nélküli munkanap, sztrájk. (De ez akkor se lenne másképp, ha egy irodába kéne beérnem minden reggel 9-re!) Ilyenkor az egész arzenált bevetjük! Szerencsére nem borul azonnal minden, mert gondosan előre dolgoztam (1. pont). Ha nem halálos beteg a ded, pláne csak szünete van, akkor bizonyos teendők vele együtt is elvégezhetők, elvihetjük bevásárolni, tankolni, és lehet, hogy egy félórás munkamegbeszélést is kibír. Ha váratlan betegség az ok, én meg szoktam egyezni apával, hogy egy hétnél hosszabb otthonlétből ő is vállal heti egy napot. Hiába vagyok otthon, én is dolgozom (2., 3. pont)! Ilyenkor jól jön minden segítség, mindenkit izzítani kell, nagyszülőt, szomszédot, bébiszittert, ha 1-2 órára vigyáznak rá, azalatt is lehet haladni (5., 8. pont). Nagyobb gyerekkel meg lehet állapodni, hogy én most fél órát dolgozom, utána fél órát veled játszom (4. pont). Ha összecsapnak a hullámok, ér neten megrendelni az ebédet, vagy a heti bevásárlást, nem most leszek konyhatündér (9. pont). Ha már több hete tart a betegség és úszik minden, akkor egy este apára bízom a gyerekeket és beülök egy kávézóba dolgozni 6-tól 10-ig, az négy óra haladás. Végső esetben ott a tévé. Ha felelős szülőként nem engedjük sűrűn tévézni, akkor nagyon meg lesz hatva, hogy végre 1-2 órán át mesét nézhet.

Ugye, milyen hasznos volt? 🙂 További időkezelési tippekhez ajánlom még ezt a cikket, lelki energiafröccsnek pedig ezt a cikket.

Ősszel pedig várlak az Időzsonglőr Anyacsavar csoportban, ahol a saját igényeidre szabhatod mindezt a tudást!

Éles kanyar: párból szülővé válás

cool parentsA párból szülővé válás volt legutóbbi Anyacsavar Klub témája, ami ezúttal az apáknak is szólt. Beszélgetőpartnernek Halmos Gábor pszichológus trénerkollégámat, A férfi útja férfikör vezetőjét, az Apa megint jó fej lesz blog íróját, Bacsó Flóra mediátort, aki kisgyerek mellett is dolgozó anya és Szél Dávid pszichológust, az Apapara blog és könyv szerzőjét hívtam meg. Azért őket, mert mindhárman olyan különlegesen kiváló szakemberek, akik a szaktudásukat folyamatosan tesztelik önmagukon, és nem restellnek nap, mint nap kíváncsian kérdezni, alázatosan újat tanulni önmagukról a szülői szerepben is.

Készülni a szülőszerepre?

A klubra sok pár érkezett, olyanok is szép számban, akik az első babájukat várják. Jó volt látni, hogy van, aki nem csak a szülésre készül, hanem a szülővé válásra is. Minden tiszteletem az ő bölcs öngondoskodásuké és előre tervezésüké.

A szülővé válással kapcsolatban nap mint nap látom, tapasztalom, mekkora hatalma van az otthonról hozott mintáknak, éppen ezért leginkább két kérdés izgatott:

Hogyan lehet az otthonról hozott rossz szülői mintáktól szabadulni?

És hogyan lehet jó példa híján valamilyen saját, jól működő, új családi szokást kinöveszteni?

 

A legfontosabb tanulságok:

1) Gábor arról számolt be, hogy neki az volt egy fontos felismerés, hogy a folyamatos viták elkerüléséhez mennyire fontos felosztani a feladatokat és hatásköröket a párjával egymás között, majd kibírni, tiszteletben tartani azt, ha a felesége talán másképpen csinálja, mint ahogyan ő csinálná. Náluk a családi munkamegosztás úgy alakult, hogy ő a fő pénzkereső, és az idő 80%-ban a felesége van a gyerekekkel, ezért a feladatok mellé azt a döntést is átadta a feleségének, hogy a saját legjobb belátása szerint tegye mindezt, és ne a partvonalról osztogasson tanácsokat neki arról, hogyan nevelje a gyerekeket, vagy menedzselje a háztartást.

cool daddy32) Ennek kapcsán került szóba, hogy mennyire fontos megtanulni delegálni. Amikor egy feladatot nem csak átruházunk valakire, hanem delegáljuk neki, akkor a feladattal együtt bizalmat és felelősséget is adunk neki. Megengedjük, hogy a kitűzött célt a maga módján, a saját maga által választott eszközökkel oldja meg.

 

3) Fontos megismerni egymás hozott mintáit, és beszélni arról, hogy egy-egy helyzetben ezek hogyan mutatkoznak meg, milyen érzelmi terheket rónak a szülőpárra. Annak a nőnek, akinek az apja korán meghalt, és egész gyerekkorában azt a mintát látta, hogy az anyja egyedül küzd, nem könnyű kilépni a hozott szerepmintából egy olyan férjjel, aki azt hozza otthonról, hogy őt kiszolgálják. És a férjnek sem könnyű paradigmát váltania, hiszen ez a két szerep oly magától értetődően egészítené ki egymást.

 

4) Mondjuk ki együtt, hogy mit (nem) szeretnénk, hogy legyen esély közösen kialakítani a saját családi szokásainkat, munkamegosztásunkat, értékekeinket, hagyományainkat. Annának meghatározó gyerekkori élménye például, hogy az anyukája sosem ér rá vele játszani, mert a konyhában sürgölődik, ezért ő minden nap a munkahelyi menzáról hozza haza a vacsorát, hogy a lányával minőségi időt tölthessenek együtt.

 

cool mama5) Gyerekek mellett változik a fontossági sorrend is. Segít, ha tudatosan engedünk el korábban fontosnak tartott dolgokat, és nem érzünk állandó bűntudatot, vagy veszekszünk a párunkkal olyasmin, ami igazából lényegtelen. Ahogyan Vekerdy fogalmazott nagyon találóan: „Aludj, amikor a gyerek alszik, egyél, amikor a gyerek eszik, vasalj, amikor a gyerek vasal.”

 

6) Merjünk hozzányúlni a „szent tehenekhez” is, a családban generációk óta élő hagyományokhoz is, ha azok már nem szolgálják a családi egységet, sőt feszültséget hoznak a hétköznapjainkba, és ünnepeinkbe. Erre jó példa, hogy nálunk nincs – nem hogy napokig tartó, de semmilyen – karácsonyi sütés-főzés, és a Szenteste reggel van, hogy a gyerekek egész nap játszhassanak a játékaikkal. De erre jó példa Gáboréké is, akik a kizárólag gyerekekkel közös nyaralások helyett külön-külön is elmennek pár napokra feltöltődni, mert introvertált szülőpárosként erre van a legnagyobb igényük.

 

7) Nem kell a gyerekvállalásba becsavarodni! Lehet elfogadni, sőt kérni külső támogatást bármihez. A „szüleim is meg tudták csinálni, én is meg tudom” megközelítés helyett érdemes belátni, hogy „meg tudom csinálni, de lehet, hogy nem szeretném”. Nem kell, hogy a szülővé válás feltétlenül egyet jelentsen a mártíromsággal, és a saját életünk, kiteljesedésünk, önmegvalósításunk, és jóllétünk feladásával. Ez néha borzasztóan nehéz tud lenni. Kérni ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint delegálni.

 

cool daddy8) Nem „kell” a gyereknek kötelezően örülni, ahogyan azt a környezetünk elvárja. Lehet kezdetben ambivalensen érezni a gyerekünk iránt, vagy nyomorúságosan a saját bőrünkben, vagy új identitásszeletünkben. Szabad a saját ritmusunkban megérkezni a kötődésbe, a szülői szerepbe, ami bizony akár hónapokig is eltarthat. Ettől még értékes és szerethető emberek vagyunk.

 

9) Nem csak szülők vagyunk, csomó minden más is vagyunk – ahogyan Dávid fogalmazott. Például szeretők, akiknek szükségük van az intim együttlétekre, barátok, akik szeretnék ápolni a felnőtt kapcsolataikat, vagy szakemberek karrierambíciókkal. És mindezekről nem szeretnénk lemondani csupán azért, mert szülők lettünk. A család egy rendszer, amelyben minden családtagnak jól kell magát éreznie – a szülőknek is -, és mindegyiknek kell alkalmazkodnia is – a gyereknek is. Erről sokat ír az általam korábban is előszeretettel hivatkozott Nem harap a spenót című gyereknevelési alapmű.

 

10) Amikor a környezetünk – a szüleink, párunk, távolabbi rokonok – nem támogatja a döntéseinket, nem erősít meg a választott utunkban, nagyon könnyen esünk bűntudatba. A saját családi szokásaink kialakításánál sokat segítenek mások jó példái és támogatóktól jövő külső megerősítések addig is, amíg belül meg nem erősödünk annyira, hogy lerázzuk a bűntudatot, és a külső nyomásgyakorlás kényszerítő erejét. Jó esetben a szülőpár képes párként összezárni a kívülről jövő nyomás felé, rossz esetben komoly párkapcsolati konfliktussal szembesülhet a két családból hozott minták mentén.

 

cool daddy2+1) A szüleid jó szülőnek tartanak Téged? És Te saját magadat? Erősítsük meg magunkat a „jó szülő” szerepben. Tudatosítsuk, mi mindent csinálunk szülőként máris jól. A pozitív megerősítés nem csak kívülről jöhet, mi magunk is tehetünk az önelfogadással saját magunkért, és szülői kompetenciaérzésünkért.

 

Coaching kérdések

Végül álljon itt néhány gondolatébresztő kérdés azoknak, akik szeretnének önmagukon dolgozni ebben a témában:

A szüleidet miben tartod példaképnek?

Mi az, amit szeretnél másképpen csinálni, mint a szüleid?

Milyen mintát hozol otthonról a családi munkamegosztásról?

Te milyen neked leosztott szerepekben érzed magad jól? És mikben nem?

A pároddal mik azok a tevékenységek, helyzetek, amikben jól működtök együtt, és hol vannak rendszerint konfliktusok?

Mik azok a feladatok, szerepek, amelyekért mindketten benyúltok, és mi az, aminek nincs gazdája?

Aminek nincs gazdája, akit kinek lehetne esetleg delegálni, (ahelyett, hogy egymásra nyomnátok, vagy önmagatokat erőszakolnátok meg)?

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

Férfias-e apának lenni?

apa és gyerekAnna férje olyan közegben dolgozik, ahol azt sugallják a kollégák, hogy a gondoskodó apai szerep nem férfias! Az, akinek délután le kell lépnie, hogy elhozza a gyereket az oviból, egy lúzer. Ez a társas nyomás nem könnyíti meg a még oly liberális szemléletű férfiak helyzetét sem abban, hogy az egyenlő otthoni munkamegosztás felé elmozduljanak szemléletmódjukban és a gyakorlatban is.

Ami jó hír

Zvolenszky Zsófia filozófus, az Anyacsavar Klub vendége szerint szerencsére az elmúlt években tapasztalható egy általános elmozdulás abban, mi számít vagánynak, főleg Amerikában, Nyugat-Európában. A klasszikus alfa férfiak helyett manapság a munkahelyeken is egyre inkább a csapatjátékosokat preferálják, még felső vezetői pozíciókban is. Ez reményt ad arra, hogy a gondoskodó szülői szerep felvállalása egyre kevésbé jelent egy férfinak stigmatizált identitást.

Milyen mintát látunk otthon?

Amíg erről beszélgettünk, eszembe jutott az is, hogy a mi családunkban például az apai gondoskodás generációk óta az anyagi gondoskodásban nyilvánul meg. A fiúk – és persze a lányok is – ezt látták otthon: az étteremben a családfő fizet, a gyerekek taníttatását, első lakását a férfiak által összetalicskázott pénz fedezi. Ha egy felcseperedő fiúnak ez példaértékű, és ezt a mintát belsővé teszi, akkor a legnagyobb jóindulat van a mögött az attitűd és viselkedés mögött, amikor nem akarja, hogy a felesége dolgozzon (mert ez számára a stresszel egyenlő, amitől meg szeretné megkímélni), és az anyagiak előteremtését saját feladat- és hatáskörének érzi.

független nőJól emlékszem, hogy fiatal felnőttként, amikor a saját lábamra álltam, és rengeteget dolgoztam, sokszor fáradt voltam, de mindig jóleső érzés volt, hogy független vagyok, éppen ezért eléggé rosszul érintett, hogy a szüleim aggódnak értem. Amikor ezt a szemükre vetettem, ők őszintén kérdezték, mi mást érezhetnének, mint aggodalmat. Én pedig rávágtam, hogy „Legyetek rám büszkék!” Láttam rajtuk a döbbenetet, és azt, hogy nekik tényleg most esik le, hogy engem nem sajnálni kell azért, mert fiatal nőként fáradt vagyok a munkáimtól, az önálló élet kihívásaitól, mert ezt én választottam, és én élvezem az izgalmas munkámat, a sok kihívást, az új dolgok tanulását, a személyes hatékonyságot, a szakmai kompetenciám növekedését, az anyagi függetlenséget. Lehet velem örülni, és a teljesítményemért, a sikereimért lehetnek rám büszkék is akár.

Milyen mintát látnak a gyerekeim?

Két fiam van, és nagyon gyakran eszembe jut, milyen férfiaknak szeretném őket látni, amikor majd felnőnek. Természetesen azt szeretném, hogy legyenek kiegyensúlyozott lelkű, rugalmas, kreatív, okos, kedves és meleg szívű, szilárd erkölcsű, ám ugyanakkor jó humorú, társaságkedvelő fiúk, akik hűséges barátok, gondoskodó szülők, jó szeretők, együttműködő házastársak, keményen dolgozó munkatársak. Örökölje mindnyájunk legjobb tulajdonságait, és növessze ki mellé a belőlünk hiányzókat. “Persze, még mit nem?” mondaná a hároméves nagyobbik, valamelyik népszerű meséből idézve.

Mert tudom, és nap mint nap tapasztalom is, hogy mindegy, mit mondok nekik, mindennél erősebb a minta, amit tőlünk látnak. Ezért örülök neki, hogy látják, hogy én is dolgozom, és szeretem is a munkámat. Hogy én is vezetek autót – meg is kérdezte a múltkor a Kisvakond képeskönyvet lapozgatva a fiam, hogy hol vannak a sofőr nénik? Örülök neki, hogy az apjuktól és a nagypapáktól is tapasztalnak érzelmi gondoskodást, és azt, hogy minden férfi tud pelenkázni, főzni, játszóterezni és álomba ringatni. Hogy gondoskodni férfiként is önjutalmazó dolog. És persze ezért nem örülök neki, hogy alig látják az apjukat, olyan későn jár haza a munkából. Hogy az otthoni teendők oroszlán részét én csinálom. Hogy szinte mindig én megyek a bölcsibe, oviba. Hogy mindketten sokat panaszkodunk, hogy fáradtak vagyunk. Szóval van még hová fejlődnünk…

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

Mi az anya feladata?

Anyai feladat vagy szülői feladat?

dolgozó anya 2Ha megkérdeznénk az utca emberét, vagy csak saját magunkat, erre a kérdésre minden bizonnyal jönnének olyan válaszok, hogy az anyák hatáskörébe tartozik a csecsemők és gyerekek gondozása, ellátása, az „otthon melegének” biztosítása, a betegekről gondoskodás, a háztartásvezetés, az ovival, iskolával való kapcsolattartás…stb.

De mi lenne, ha ezeket a feladatokat nem az anyaszerephez kapcsolnánk, hanem a szülői/gondviselői szerephez, amit kortól és nemtől függetlenül a család bármely felnőtt tagja tulajdonképpen el tudna látni. Erről beszélgettünk az Anyacsavar Klubban, ahol a témánk a Karrierépítés gyerek mellett volt.

Hogyan változtass?

Fogas kérdés, hogy amikor megszületik egy párnál az a felismerés, hogy nem fenntartható a férj-feleség kapcsolatban az a dinamika, hogy a háztartás és a gyerekgondozás oroszlánrészét a nő viszi a vállán automatikusan, sokszor a saját szükségletei és igényei (pl. karrierje) kárára, akkor mi segít a változtatásban. Noha a szerepek összehangolása mindig küzdelmes dolog, és sokszor nincsenek ideális, csak az adott helyzetben optimális megoldások, a következő segítő tényezőket azonosítottuk be az Anyacsavar Klubon közösen, ki-ki a saját működő gyakorlatából:

  • Rengeteget segít a jó férj-feleség együttműködésben az otthonról hozott minta. Azok a fiúk, akiknek dolgozó anyja volt, és az apjuk is részt vállalt a háztartási és gyerekgondozási teendőkben, ezt veszik természetesnek, és velük sokkal könnyebb megugrani a független férfi-független nő viszonyból a váltást a felelős szülő-felelős szülő szerepekbe.
  • Ugyanakkor van, ahol éppen az apánál látott rossz példa – szinte nem is volt kapcsolata a gyerekeivel annyit volt távol – segíti az újdonsült férjet abban, hogy eltökélten akarjon másmilyen apa lenni.
  • Anyaként segít a változtatni akarásban annak az újra és újra tudatosítása, hogy fontos, milyen mintát lát a gyerekem. Úgy élek most, ahogyan szeretném, hogy a gyerekem éljen 30 év múlva? Milyen nőnek, férfinek, anyának, apának szeretném őt látni? Én és a férjem jó példák vagyunk erre?
  • apa segítHa változást szeretnénk a családi munkamegosztásban, rettenetesen fontos, hogy bírjuk ki, hogy NEM nyúlunk be egy feladatért csak azért, mert azt olyan gyorsan, jól, rutinosan meg tudnánk oldani. Nehéz megállni, de bírjuk ki, hogy nem vesszük át a pelenkázással szerencsétlenkedő, a rántást kondérban készítő, az altatással rendre kudarcot valló férj kezéből a feladatot. Mert ha kiveszem a kezéből, azzal csak arra kondicionálom, hogy ő úgysem jó ebben, és arra, hogy majd én úgyis megcsinálom. Ez rövid távon kényelmes, hosszú távon nem jó neki sem, nekem sem. Helyette végig gondolhatjuk, hogyan tudjuk támogatni abban, hogy ugyanolyan profi legyen benne, mint mi. Biztatással? Békén hagyással? A nekünk bevált trükkök megmutatásával?
  • Segít még a változtatásban a környezetünk – nagyszülők, barátok, bébiszitter – edukációja, hogy a segítség akkor és abban a formában érkezzen, ahogyan szeretnénk. Gondolok itt arra, hogy szeretnénk-e, ha az anyósunk rendet rakna a ruhásszekrényünkben, a nagypapa gumicukrot adna a kicsiknek vacsorára, vagy a bébiszitter a telefonján mutatna-e videókat…stb. Ehhez Csilla szerint meg kell tanulnunk a delegálás módszertanát, mert az otthoni feladatokat éppen úgy kell delegálnunk, mint a munkahelyieket. Mottó: a többiek nem gondolatolvasók!
  • Amikor mi magunk is tanuljuk a változást, segít, ha „helyzetben hagyjuk a másikat”. Elmegyünk otthonról kora reggel a másikra hagyva a reggeli elindulást, vagy nem megyünk haza fektetésre, bízva abban, hogy a másik – talán nem pont úgy, ahogyan mi szoktuk csinálni, de a maga módján – megoldja. És tényleg! Egy-egy ilyen helyzet megoldódása dupla hasznot hoz: mi megbizonyosodhatunk róla, hogy nélkülözhetőek vagyunk, a másik félnek pedig nő a kompetenciaérzése, „ezt is meg tudom csinálni!”
  • Flóra módszere az érzékenyítés: tételesen elmeséli egy-egy otthon, gyerekgondozással töltött nap végén, hogy mi mindent csinált aznap, hogy a férje fejében lévő gyakori „te egész nap csak otthon vagy, pihengetsz” tévképzet átértékelődjön.
  • Zsófi az elcsúszott, rosszul sikerült helyzeteket használja fel arra, hogy kezdeményezze, legközelebb legyen másképpen. Hiszen az senkinek nem jó, ha a kapcsolatban az egyik, vagy mindkét fél túlterhelt, frusztrált. Ahogyan Zsófi fogalmazott, „minden megbeszélés kérdése”.
  • határidőnaplóVan, akik saját módszert fejlesztettek ki az egyenlőtlenségek ellen. A naptármódszer lényege, hogy egy közös családi naptárban aki befoglalt egy időpontot saját programra – például céges vacsora, továbbképzés, orvosi vizit…stb. – azé az elsőbbség, és ilyenkor vitán felül áll, hogy a másik dolga mondjuk elhozni a gyerekeket az óvodából.
  • Juditéknál az vált be, hogy minden évben gyerekes baráti társasággal mentek el nyaralni. Ennek nagy előnye, hogy egyszerre ad lehetőséget a gyerekekkel minőségi időtöltésre, elégíti ki a felnőtt társaságra való igényt, és ad lehetőséget a felnőtteknek egy kis saját szabadidőre, vagy a barátok segítségével kettesben töltött időre, amiből a hétköznapokban komoly hiány, és így feszültség lehet.

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Karrierépítés gyerek mellett

egy Anyacsavar klub tapasztalatai I.

helloanyu karrier klubEbben a megoldásközpontú beszélgető körben arra kerestünk bevált gyakorlatokat, és arról cseréltünk tapasztalatokat, hogyan lehet összehangolni két olyan női szerepigényt, mint a karrierépítés és az anyává válás. Mint a Sziget Fesztiválon évente egyszer a punkok, előrajzottak a karrierépítő anyák a HellóAnyuba, és jó volt megtapasztalni, hogy ezzel az igénnyel senki nincsen egyedül, ráadásul milyen szuper láthatatlan klub tagjai lehetünk. A negyven gyereket, meg a HellóAnyu kávéfőzőjét túlkiabálva rengeteg saját megoldást, felismerést és megküzdési stratégiát osztottunk meg egymással. Ezen az Anyacsavar Klubon vendégeink voltak Grósz Judit, a Microsoft Magyarország marketing és operatív igazgatója, aki két gyerek mellett építi a karrierjét a versenyszférában, és Zvolenszky Zsófia filozófus, egyetemi docens, aki nemzetközi tudományos karriert épít anyaként.

Miért jó gyerek mellett karriert építeni?

Első körben erre kerestük a választ közösen, a saját tapasztalatainkra alapozva, mert a csapból is az folyik, hogy ez eleve lehetetlen vállalkozás, vagy ha lehetséges is, akkor hatalmas szívás, és egyébként is borzasztóan önző dolog, amivel rosszat tesz az anya a család minden tagjának. Lássuk, mit mondtak azok, akik ezt az utat választották és nekik jól működik.

Anyaként karriert építeni jó, mert:

  • Fantasztikusan jó érzés, amikor valaki annyira szereti a munkáját, hogy az más életterületen meg nem tapasztalható flow-élményhez és sikerélményhez juttatja, az identitása része. Miért is akarná hát abbahagyni ezt a munkát azért, mert gyereke született? Azok a nők, akik töltekeznek a munkájuk során, az ott termelődő pozitív energiát türelem, humor és odafordulás formájában haza is viszik a gyerekeiknek, férjüknek. (Egyébként érdemes belegondolni, hogy férfiak milyen furcsán is hatna, ha egy férfihoz intéznének olyan megjegyzést, hogy „Tudom, hogy meghatározó számodra a munkád, de nem értem, miért akarod folytatni most, hogy szülő leszel.”)
  • A kereső munka anyagi függetlenséget nyújt, és ezzel egyidejűleg megszünteti a sok kisgyerekes nőt érintő anyagi kiszolgáltatottságot. Lehetővé teszi fizetett segítség kérését azokhoz a feladatokhoz, amik nem szorosan vett „anyai feladatok”, mint részt venni egy anyák napi ünnepélyen, virrasztani a beteg gyerek mellett, aki az anyjához ragaszkodik…stb. Példaként említették a résztvevők a házimunkát, és a gyerekekkel töltött „nem minőségi” időt arra, amikor az anya igenis pótolható. Ahogyan azt Kati megfogalmazta, „péntek esténként bébiszitter őrzi a gyerekeim álmát, amíg én és a férjem viszont minőségi időt tölthetünk végre kettesben”.
  • A kétkeresős családokban más az otthoni hatalmi dinamika – jegyezte meg Zvolenszky Zsófia, filozófus. Általában demokratikusabb a döntéshozatal – fel sem merül a sajnos sok családban klasszikus „én keresem a pénzt, én döntöm el, mire költünk, nekem jár a búvárkodás, neked nem jár a jógaóra…stb.” okfejtés a férjtől. Emellett az a tapasztalat, hogy nagyobb a férjek részvétele a házimunkában és a gyereknevelésben, hiszen a feleség is dolgozik, akárcsak ők. Ahogyan Zsófi fogalmazott, „csomó mindent elvárhatok a férjemtől. Férfi-nő dimenzió helyett könnyebben tudjuk emberi dimenzióban nézni a napi együttműködést. Ami őt elfárasztaná, az engem is éppen úgy elfáraszt, ezt nem kell elmagyarázni.”
  • Amikor kétkeresős a család, a férfi válláról hatalmas teher kerül le – tapasztalja Grósz Judit. Ki ne látott volna abba a felelősségbe beleroppanni férfiakat, és házasságokat is, hogy egyetlen emberen múlik az egész család egzisztenciája. Ennek a lelki tehernek a viselése hatalmas stressz, és igazságtalan és felesleges is, hogy egyetlen ember viselje – ahogyan az is igazságtalan és felesleges, hogy a háztartási és gyermekgondozási feladatokat egyetlen ember – tipikusan az anya – vigye a vállán.

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Süt, főz, takarít és rock&roll?

– egy Anyacsavar Klub tanulságai

dolgozó mamaEnnek a női beszélgető körnek a témája a régi, otthonról hozott minták megkérdőjelezése és az új családi szokások kialakítása volt. Miközben a klubnak helyet adó HellóAnyuba bicikliztem, eszembe jutott, hogy gyerekként mennyire haragudtam anyukámra, amikor arra panaszkodott, hogy ő milyen sokat dolgozik otthon, és mi ezért mennyire nem vagyunk hálásak. Emlékszem az unalomig ismételt „mosok, főzök, takarítok” kezdetű litániára, és arra, hogy nem értettem, miért mártírkodik anyu, miért nem tudja ezeket a “női” feladatokat lazán, vidáman, humorral, sőt, a jó teljesítményére büszkén, de minden esetre természetesen csinálni.

Aki karriert és családot is szeretne

Az is idegesített, ha anyu nyúzott volt, és irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akiknek a mamája melírozott, dauerolt hajjal, kisminkelve és divatos neccpólóban mászkált, nem úgy, mint az én értelmiségi anyukám, aki összefogott hajjal és visszafogottan elegáns, tehát nem menő ruhákban járt, mindig hajszolt volt, és saját magát utoljára hagyta önnön fontossági sorrendjének felállításánál.

Azt csak kamaszként raktam össze, hogy anyunak mikrobiológus doktorival a munkahelyén tudományos ambíciói vannak, és csak felnőttként tudtam meg, hogy a 80’-as években a kutatási eredményeit a Nature Magazinban publikálta, kb. egyetlen magyar kutatóként ezen a területen. Azt pedig csak anyaként értettem meg, mennyire nehéz helyzetben volt, és van ma is az a nő, aki karriert és családot is szeretne, és minden női szerepében helyt kíván állni.

Közfelfogás, hogy a háztartás és a gyerekgondozás a nő feladata

Mit sem változott az elmúlt évtizedekben az a közfelfogás, hogy a háztartás és a gyerekgondozás a nő feladata a családban. A férfi, ha nagyon jó fej, akkor segít, amiért a nőnek hálásnak kell lennie. Esetleg nem segít, de engedi, hogy a nő bevonjon külső segítséget, mondjuk takarítónőt, bébiszittert, de ezért is hála illeti a férfiakat, hiszen nagylelkűen szemet hunytak a feleségük „defektes” működése, vagy „allűrje” felett. A nőknek pedig marad a bűntudat, amiért nem tudtak rendesen helytállni a szerepeikben, valamelyikben megbuktak, kevésnek, elégtelennek bizonyultak.

Az olvasókönyvek is ezt a mintát sulykolják

gyerekrajzElgondolkodtam, miért haragudtam anyukámra gyerekként, és miért gondoltam én magam is azt, hogy természetes, hogy a háztartás és a gyerekek az ő vállán vannak. Hogy természetes, hogy az iskolás családi rajzomon, amíg apám a kanapén újságot olvas, és a húgommal a szobában tanulunk, addig anyám a fürdőszobai kád szélén egyensúlyozva tereget a fregolira munka utáni második műszak gyanánt. A klubra érkező kisgyerekes anyáktól jött a megfejtés: már a gyerekmesék, versek, kisiskolás olvasókönyvek is ezt a mintát és családi munkamegosztást sulykolják. Az 1980-ban megjelent „A baba 1. lexikonja” egy klasszikus kétgyerekes család hétköznapjain kalauzol végig: amíg apa elmegy reggel dolgozni, és csak késő délután bukkan fel újra, anya az, aki otthon marad, és végig kíséri a gyerekeket a napon: elvégzi a szükséges háztartási feladatokat, és megfelelő programokat biztosít a csemetéknek. Így az ő intellektuális és társas szükségletei a répatisztítás, homokozás és kukásautó-bámulás Bermuda háromszögében vesznek el valahol, és ez így természetes. Fél napja gondolkodom, de nem tudok felidézni egyetlen mesekönyvet, verset, ahol más mintával is találkoznánk, mondjuk dolgozó anya, háztartásbeli apa, vagy dolgozó szülők mellett külső segítséget bevonó család…

A burkolt üzenet az, hogy nem vagyok gondoskodó nő

anyósGyors közvélemény kutatást végeztem: a klubon résztvevő anyáknak kivétel nélkül megvolt arra a belső engedélyük, hogy külső segítséget vonjanak be mind a háztartás, mind a gyerekgondozás terén, mégis csupán negyedük élt valóban ilyen segítséggel a hétköznapokban, és még ők is arról számoltak be, hogy gyakran kelt bennük ezért bűntudatot a párjuk, vagy az anyjuk, anyósuk – tehát nőtársak is! A nyílt, vagy burkolt üzenet az, hogy aki nem maga végzi a háztartási és gyerekgondozási feladatokat, az nem gondoskodó nő. Ez a kritika pedig végtelenül szorongató tud lenni egy kisgyerekes nőnek, hiszen a női és anyai identitását kérdőjelezi meg.

A férfi “jó fej”, ha segít

Míg a jelenlévők java része találkozott már személyesen olyan férfiakkal, – vagy legalább hallott ilyenről, – akik a családi munkamegosztással kapcsolatban rendkívül liberális férj segítnézeteket vallottak, sőt részt is vállaltak ezekben az otthoni feladatokban, addig senki nem tudott olyan tapasztalatról beszámolni, hogy a gyakorlatban is kiegyenlítettek lettek volna egy párkapcsolatban a lehetőségek és kötelességek. Még hallomásból sem. Máig a legjobban működő családi munkamegosztások is azon alapulnak, hogy a férfi “jó fej és segít” a nőnek. Noha azzal a céllal gyűltünk össze, hogy a legjobb bevált gyakorlatainkat osztjuk meg egymással, a mindennek a netovábbja az volt, ha valaki maga is dolgozott, és igénybe vett fizetett segítséget a háztartási feladatokban, vagy olykor a gyerekfelügyeletben.

A zsebpénz intézménye

Az egyetlen téma, ahol konszenzus volt a résztvevők között, és valódi bevált praktikákat tudtunk megosztani, az a közös kassza és a pénz elosztása volt. Rejtélyes módon ezen a területen a legtöbb pár közös döntéseket hoz, és sokaknál működik a „zsebpénz” intézménye, az az egy havi fix összeg a pár mindkét tagjának, amit szabadon költhet el magyarázkodás nélkül bármire, függetlenül attól, ki a fő pénzkereső. Ez a bevált gyakorlat sokak szerint segít megelőzni a pénzköltési szokásokban megmutatkozó különbségekből fakadó konfliktusokat.

Hiányzik a megtartó, elfogadó női közösség

Az többen megemlítették, mennyire hiányzik a megtartó, elfogadó női közösség az anyává válás idején. Akik nem ítélkeznek, hanem támogatnak, akiktől el lehet lesni jó példákat, akik megosztják a tapasztalataikat, vagy akár egy-egy nehéz helyzetben konkrét segítséget is tudnak nyújtani. Végül is az Anyacsavar Klub, ez a női beszélgető kör ezzel a céllal jött létre, és ha csak havonta egyszer is találkozunk, mindig más és más közérdekű női témában osztjuk meg ítélkezés- és tabumentesen a tapasztalatainkat, bevált megoldásainkat.

Mi legyen a következő Anyacsavar Klub témája?

Ha szeretnéd befolyásolni, mi legyen a következő Anyacsavar Klub témája, szavazz ezen a kérdőíven, és mondd el, mi az, ami Téged a leginkább foglalkoztat. A legtöbb szavazatot kapott téma lesz a március 13-i következő havi klub témája, amire gyerekeddel, barátnőddel, anyukáddal, férjeddel, vagy nélkülük várlak szeretettel!

 

paizsdora_anyacsavar_alairas

 

 

 

 

Mennyi időt veszek el a gyerekemtől?

időmenedzsment
Mennyi időt vettem el a gyerekemtől?

Ha kisgyerekes anyaként dolgozol, esetleg vállalkozásba fogtál, vagy tanulsz, biztosan feltetted már magadnak a kérdést: mennyi időt vettem el ezáltal a gyerekemtől? Ha esetleg te elfeledkeztél volna arról, hogy feltedd magadnak ezt a kérdést, egy jóindulatú családtag, barát, szomszéd, vagy vadidegen biztosan feltette már neked. A kérdésfeltevés a meg nem felelés okozta bűntudatból fakad. De kinek is akarunk tulajdonképpen megfelelni?

A gyereknek 3 éves koráig az anyja mellett van a helye?

A helyzet az, hogy „a gyereknek 3 éves koráig az anyja mellett van a helye” meggyőződésnek és társadalmilag széles körben támogatott hozzáállásnak Magyarországon kulturális gyökerei vannak. Nem véletlen, hogy nálunk egyedülálló módon 2 évig jár a GYED, és a gyerekek 3 éves koráig jár a GYES. Fantasztikus a lehetőség, hogy elvben akár 3 évig otthon maradhat egy anya a gyerekével, a gyakorlatban azonban néhány kivételtől eltekintve nem szolgálja sem a családon belüli harmonikus munkamegosztást – gondoljunk itt a klasszikus leosztásra, ahol a férfi 12 órázik, hogy előteremtse a megélhetéshez szükséges pénzt, amíg az asszony a négy fal közé bezárva 24 órás szolgálatban a háztartási és gyermekgondozási feladatokat látja el -, sem a családtagok lelki egyensúlyát – hiszen a férfiak szinte nem látják felnőni gyerekeiket, a nők pedig becsavarodnak egyedül otthon -, sem a család egzisztenciális biztonságát – hiszen egy keresetből nem lehet hosszú távon megfelelő életszínvonalat biztosítani.

Optimális családi munkamegosztás?

apák egyensúlyoznak
Forrás: theguardian.com

Más kultúrákban teljesen elfogadott, hogy az anya is tanul, dolgozik, mondjuk részmunkaidőben, önmegvalósít, értsd önálló, pénzkereső, jár neki az intellektuális kihívás és a sikerélmény. Hollandiában például a gyes nagyon rövid (4 hónap, amiből egyet a szülés előtt kell kivenni), tehát 3 hónaposan vagy beadják a gyereket intézménybe, – de nincs állami bölcsi, a magán meg nagyon drága -, vagy keresnek valami más megoldást. Államilag csak az iskolát támogatják, ami a 4. szülinapon kezdődik, 4 évet tehát családilag kell valamiképpen megoldani. Addig állami kezdeményezésre működik a Papa Dag – apa nap -, ami azt jelenti, hogy heti egy napot az apák vannak a gyerekekkel otthon. Ez egy informális intézmény, amellyel az állam támogatja az apukákat és a munkáltatókat annak érdekében, hogy az apák többet gondoskodhassanak a gyerekeikről. Ennek keretében a munkáltató elfogadja, hogy az apa heti 1 nappal kevesebbet dolgozik, ehhez igazítják a fizetését is, de ki nem rúghatják. Ezzel csökkentik a bölcsi árát, – ha valaki ezt választja – és növelik az apák bevonódását. Amsterdamban szerdán van Papa Dag, és ilyenkor sok apát lehetett látni a játszótéren. A nagyszülőkkel meg általában mindenki megbeszéli, hogy melyik másik napot vállalják el. Így anyuka csak 3 napot dolgozik egy héten, azt viszont valóban végig dolgozza részmunkaidősként, 2 napot pedig a picivel van. A nők nem esnek ki a munkaerőpiacról, a férfiak is teljes értékűen bevonódnak a gyereknevelésbe, akárcsak a nagyszülők többsége, a gyerekek pedig több forrásból kapják a gondoskodást.

Mire van szüksége a gyereknek?

Meggyőződésem, hogy a gyereknek nem arra van szüksége, hogy egyvalaki legyen az összes szeretet, intellektuális és érzelmi impulzus forrása, hanem hogy rendszeresen kapjon ezekből, és lehetőleg ugyanazoktól a gondoskodó, szerető személyektől. Lehet anyától, apától, nagyszülőktől, nagynéniktől, nagybácsiktól…stb. Régen ez működött Magyarországon is a nagycsaládokban, ahol több generáció élt egy fedél alatt.

Alalkítsatok ki új családi szokásokat
Új családi szokások kialakítása

Sokan talán megbotránkoznak most, és azt kérdezik, mi lesz azzal a szegény gyerekkel, aki 1-2 napot bölcsiben tölt? Hadd kérdezzem meg: és az anyával, aki napi 24 órában, heti 7 napon van szünet nélkül szolgálatban? És az apával, aki látástól-vakulásig dolgozik? Nézzük meg, azt javaslom, hogy mire van szüksége a családnak, mint entitásnak! Mint együtt élő, egymásra kölcsönösen ható közösségnek. Hiszen tudjuk, hogy ha egy rendszer egyik elemét hatás éri, az dominószerűen végigmegy a teljes rendszeren, hatással van annak minden elemére. Vajon létezik-e olyan megoldás, ami figyelembe veszi mindenki igényeit?

Olyan nincs, hogy az anya vég nélküli áldozatokat hoz, a saját szükségleteit és céljait rendre a háttérbe szorítja, és ez a gyereknek nagyon jó. Mert az anya frusztrációja, fáradtsága ki fog hatni a gyerekre, és a férjjel való kapcsolatra is. Ugye ezt ti is tapasztaltátok?

A tökéletes helyett az optimális megoldásra törekedni

Tökéletes megoldás sajnos nincsen. Nincs olyan, hogy egy közösség – család – minden tagja számára ideális megoldások egyszerre tudnának működni. Ideálok helyett azonban egy közösen megalkotott optimum reális cél lehet. Közösen gondosan megvizsgálhatjuk, ki, miben és mekkora kompromisszumot tud kötni a közös célok – mint például a harmonikus családi élet – érdekében. Tökéletes helyett lehet az adott körülmények közötti lehető legjobb megoldásokra törekedni.

Minden új gyerek megérkeztével új és új családi szokásokat kell kialakítani azért, hogy a család minden tagjának legfontosabb igényei kielégülhessenek. És a családi szokások kialakításakor olyan prózai szempontokat is szem előtt érdemes tartani, mint hogy elegendő-e egy kereset a család fenntartására, vagy az anyának is kell pénzt keresnie. Hogy a háztartási és gyereknevelési feladatokat hogyan a legoptimálisabb felosztani. Hogy a gyerekek testi-lelki-szellemi szükségleteit kik képesek kielégíteni? Hogy mennyi intim időre van szüksége a szülőknek? Saját szabad időre az anyának és az apának?

Jó példák itthonról

családi kupak
Közös megoldástervezés

A holland példa jól mutatja, hogyan lehet a családtagok lehetőségeit és igényeit egymáshoz közelítve egy optimális családi működést kialakítani. Egyre több ilyen példát látok magam körül itthon is, de egyelőre még mindig ez modell van kisebbségben. Ők azok, akik a családi feladatok optimális elosztása érdekében vállalkozásba kezdtek, részmunkaidőre váltottak, külső segítséget, például nagyszülőket, esetleg bébiszittert vontak be 1-1 napra. Ők azok, akik félévente családi kupaktanácsot tartanak, és a megváltozott körülményekre igazítják a feladatmegosztást. Ők azok, akik előre terveznek, és kifogások keresése helyett a saját kezükbe veszik a sorsukat. Ők azok, akik nyitottak új családi szokásokat kialakítani akár a társadalmi nyomásnak fittyet hányva. Ők bátorítanak másokat a jó példákkal elől járva arra, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogyan a szüleinktől láttuk.

Anyaként vállalkozást tervezel? Vagy már bele is fogtál?

Sok mindent tudsz a vállalkozói és anyai létről is, csak épp azt nem tudod, hogyan hangold össze ezt a kettős szerepet?

Tanuld meg, hogyan tudod a legtöbbet kihozni a különböző női szerepeidből! Rakd rendbe egy egész életre, hogy ne mások elvárásainak akarj megfelelni, hanem a saját és családod igényeinek.

Várunk Téged is az októberben induló Időzsonglőr Anyacsavar csoportba, vagy a Változáskezelés Anyacsavar csoportba!

(Külön köszönet Nádas Ritának, aki megosztotta személyes tapasztalatait a hollandiai Papa Dag intézményéről!)

paizsdora_anyacsavar_alairas

Találkozás a következő szülőgenerációval

andragógia_előadás
Előttük az élet

Meghívást kaptam, hogy az ELTE Andragógia mester képzésén tartsak előadást az Anyacsavarról azoknak a huszonéves hallgatóknak, akik még a gyermekvállalás és a karrierépítés előtt állnak.  Számomra is tanulságos volt.

 

 

Mivel nem szeretem az előadást, mint műfajt, ahol az előadó a tudás egyedüli letéteményeseként mondja a tutit, ezért inkább egy interaktív, gondolatébresztő szemináriumi formát választottam.

Miután bemutatkoztam, rögtön feltettem néhány egyszerűnek tűnő kérdést:

Milyen a jó munkaerő? A válaszok záporoztak: rugalmas, megbízható, naprakész tudással rendelkezik, folyamatosan fejleszti magát, jó problémamegoldó.

Milyen a jó barát? Megbízható, ott van a bajban, lehet rá számítani, rugalmas, elfogadó – mondták.

Milyen a jó szerető? Vad, figyelmes, gyengéd, vonzó – jöttek a különféle elvárások.

Milyen a jó társ? Őszinte, becsületes, megbízható, azonos érdeklődésű, egyenrangú partnerként kezel – szerintetek a legutolsót a fiúk, vagy a lányok mondták? J

Milyen a jó anya? Megbízható, mindig lehet rá számítani, türelmes, odafigyelő, elfogadó – mondták a fiatalok kórusban.

andragógia_ea
Mi segít dönteni?

Összegeztem a hallottakat: ha jól értem, közös vonás a megbízhatóság, az, hogy amikor szükség van rá, jelen van, lehet rá számítani. A fogós kérdés, amit feltettem a hallgatóknak az volt: Ha ezek a szerepek halmozódnak, mert egyszerre várja a türelmetlen főnököm, hogy határidőre teljesítsek, a zokogó barátnőm, hogy támogassam az akut párkapcsolati konfliktusában, a férjem, hogy két hét után ma végre tényleg bújjunk össze, a gyerekem viszont belázasodik, akkor mi a prioritási sorrend? Ki, vagy mi dönti ezt el?

Néhány fiú kijelenti, hogy az első, az anyaszerepben megfelelés, minden egyéb ezután következik. A többség azonban valóban elgondolkodik, szemmel láthatóan élik bele magukat a helyzetbe, és futtatják végig magukban a lehetőségeket, és azok következményeit.

Hogy segítsek nekik még jobban beleélni magukat a sokféle női szerepben egyszerre megfelelni vágyók helyzetébe, felolvastam néhány részletet kisgyerekes anyák vallomásaiból:

„Azok a férfiak, akikkel egy asztalnál ülök a management team-ben, arra érnek haza, hogy a gyerekeik leckéje kész, be van pakolva a táskájuk másnapra…stb., miközben engem egy második műszak vár otthon. (…)Rosszul esett, amikor az első gyerekem születése után a GYED-ről visszatérve azt mondta egy kolléga a fülem hallatára, hogy „milyen ember az, aki otthagyja a gyerekét!” (Grósz Judit a Nő, anya, vezető c. interjúban)

„Úttörő munka volt a tágabb családdal elfogadtatni, hogy én két diploma után újra tanulni akarok, de ezúttal nem a megélhetésért, hanem hivatástudatból. Édesanyám egyenesen le akart beszélni róla, féltett, hogy a tanulás csak a családi élet rovására mehet, mert ő úgy élte le az életét, hogy az ambícióit a gyereknevelés alá rendelte. Nem volt tapasztalata arról, hogy a kettőt együtt is lehet, csak vagy család, vagy önmegvalósításban tudott gondolkodni. Így szembe kellett néznem a bűntudattal, mert a mi családunkban generációk óta a női értékek a szerénység, alkalmazkodás, tip-top háztartás voltak. Ezekkel nyíltan szembe kellett mennem, úgy éreztem, eljött az idő, hogy döntsek: másoknak akarok tetszeni, vagy jól akarom magam érezni a saját életemben?” (Egyházyné Tóth Andrea a Női sorsok, női mesék sorozatban)

andragógia_szétszakadás

„Amikor azonban visszatértem a munkához, azzal a folyamatos lelki konfliktussal szembesültem, hogy sehol nem tudok igazán megfelelni, és ebben szétszakadok. (…)Lujza már négyéves volt, amikor eljutottam a saját határaimra. Minden percben úgy éreztem, valami dolgom van, jól szeretnék teljesíteni a munkában és otthon is, de ez lehetetlen. Eltűnt az életemből a szabadság élménye, amikor üres a fejem, és csak úgy felnézek az égre, van relaxáció a napjaimban. Fizikai tünetek is kísérték ezt a folyamatos belső feszültséget: a bal oldalamon minden ízületem elkezdett fájni, amire egyetlen orvos sem talált magyarázatot. Mivel minden tevékenységem energiát kért, és semmi nem töltött, az életem elkezdett örömtelen, és belül megélt kudarcélményekkel teli lenni.” (Szabó Réka az Alkotómunka család mellett? c. interjúban)

„mivel nálunk én vagyok a fő pénzkereső, a második gyerekem születése után hónapokkal észleltem, hogy noha bejöttek új költségek, ettől azonban nem lett hirtelen több bevételünk. Ettől megrémültem, és szembesültem azzal, hogy kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem, mint eddig, hiszen felelős vagyok azért, hogy milyen életkörülményeket tudok biztosítani a családomnak.” (Hankovszky Katalin az Egy coach reflexiói az anyává válásról c. interjúban)

Ezek az önvallomás részletek elkezdték felhozni a saját élményeket és tapasztalatokat: az egyik lány felidézte, hogy mennyire megbotránkoztak a kollégái, és milyen elutasítóan bántak azzal a nővel, aki a szülés után 4 hónappal vissza akart menni dolgozni; egy fiúnak eszébe jutott, hogy az édesanyja azért utasított vissza egy előléptetést, hogy a családnak ne kelljen másik városba költöznie, és így tovább.

A fiúk és a lányok szinte teljesen egybehangzóan egyetértettek abban, hogy igazságtalan az egyenlőtlen részvállalás a közös feladatokban, hogy nem jó, ha egy nő ekkora stressz alatt van, és hogy támogatni kell ezeket az anyákat. A fiúk mind úgy tekintettek magukra, mint leendő támogató partnerre, azonban azt tudjuk, mi a különbség a szóbeli „én mindenben támogatlak, drágám!” és a gyakorlati szerepvállalás között.

andragógia_együttműködés

Ezért utaltam Sheryl Sandberg Dobd be magad! című könyvében olvasottakra: Míg a férfiak többsége úgy gondolja, lehet egyszerre sikeres a munkában és boldog családapa, a nők folyamatosan arra látnak példákat a környezetükben, és arról olvashatnak történeteket, hogy képtelenség egyszerre jó anyának, jó feleségnek és jó munkaerőnek lenni. A társadalom pedig nem csak elnézi, egyenesen bátorítja a nőket arra, hogy helyezzék a családanya szerepet a sikeres szakember szerepe elé. Ennek következtében, ha úgy érzik, választaniuk kell a családalapítás és a karrier között, az egyetemisták körében dupla annyi lány választja a családot, mint fiú! 2006-os felmérés szerint az egyetemista fiúk 46%-a számított arra, hogy a párja majd lemond a karrierjéről a gyermekvállalás miatt, míg a lányoknak csupán 5%-a. (Sheryl Sandberg: Dobd be magad! – Nők több szerepben – könyvajánló)

Tettem egy merész kísérletet, és megkérdeztem szándékosan a fiúkat, és nem a lányokat, hogyan döntenének, ha választaniuk kellene a családalapítás és a karrier között. A válasz döbbenetes volt, ugyanis értelmezni sem tudták a kérdést. Egyszerűen nem tudtak a családalapításra és a karrierre, mint vagy-vagy helyzetre tekinteni. Mindnyájan úgy képzelték, hogy építik a karrierjüket kb. 30 éves korukig, majd családot alapítanak, és utána 1-2 év múlva tovább építik a karrierjüket onnan, ahol abbahagyták. Percekig kellett újra és újra feltenni a kérdést, hogy megértsék, vagy az egyiket, vagy a másikat választhatják, a kettőt együtt nem, de ezt a választási kényszert egyszerűen elutasították. Nagyon helyesen! Éppen úgy, ahogyan a nőknek is kellene.

Végül kis csoportokban azt a feladatot kapták a hallgatók, hogy vitassák meg, mi segíthet a fenti stresszes helyzetben lévő kisgyerekes anyáknak, és javasoljanak 3 eszközt, amivel nekifognának a támogatásnak. Meglepetésemre a gyermektelen huszonévesek javarészt olyan ötletekkel jöttek, amelyeket anyaként és szakemberként magam is alkalmazok az Anyacsavar csoportokban: lelki támogatás, energizálás, erőforrások feltérképezése, tudatos tervezés, hasonló tapasztalatokkal rendelkező nők társaságának keresése.

Végül nem álltam meg, és felolvastam Sheryl Sandbergnek, a Facebook alelnökének tanácsát útravaló gyanánt ezeknek a szépreményű lányoknak, és talán nem hétköznapi példaként a fiúknak: „A nőnek a karrierje során a legeslegfontosabb döntése az, hogy választ-e magának párt, és ha igen, kit. (…) Olyan férfit válasszunk, aki egyenrangú társra vágyik, szereti, ha egy nő okos, ambiciózus, saját véleménnyel, értékeli a méltányosságot, és számít rá, hogy ki kell vennie a részét, vagy ami még jobb, ki akarja venni a részét az otthoni teendőkből.”

Mik lehettek ennek a látogatásnak a lehetséges hasznai? Talán az „anyának lenni a legnagyobb boldogság” tabutörése, talán egy gondolatébresztő a fiataloknak a gyermekvállalásra és a karrierépítésre való tudatos készülődésre, talán a szempontváltás és érzékenyítés a tapasztalatok híján sarkos sztereotípiákban gondolkodóknak. Nekem pedig az a jó érzés, hogy mennyire nyitottak, kíváncsiak, okosak és érzékenyek ezek a huszonévesek, a következő szülőgeneráció, akik talán még tudatosabban és magától értetődőbben jobban csinálják majd a szülői idő- és szerepzsonglőrködést, mint mi.

paizsdora_anyacsavar_alairas