Mártonffy Zsuzsa otthondolgozó háromgyerekes anya, szabadúszó újságíró, akit az egyik Évindító tervező Anyacsavar csoportban ismertem meg. Örökzöld téma, hogyan lehet hatékonyan beosztani az időt, szervezni a munkát, ha vállalkozó, szabadúszó, távmunkás és emellett kisgyerekes anya vagy. Zsuzsa most megoszt veletek tíz időzsonglőr tippet, ami neki bevált. Döntsd el, neked melyik a kedvenced!
1. Előre dolgozom, mindig van 2-3 heti tartalék a rendszerben.
Kirándulni is jobb a csapat élén, mint a többiek után kullogva. Nagyon rossz a határidő előtti éjszaka, kialvatlanul, stresszesen, utolsó pillanatban összecsapni a munkát, és közbe is jöhet valami. Igyekszem mindig 2-3 hétre előre dolgozni, mert bármikor beteg lehet a gyerek, kitörhet a szénszünet, bejöhet egy rendkívüli munka. Éjszakázni már nem bírok így negyven felett, fontosak a stabil mindennapok, amibe belefér a munka, gyerek, háztartás, sport és feltöltődés, ehhez a hajszát, amennyire lehet, el kell kerülni. Ha van ennyi tartalék, akkor jut idő a „fontos, de nem sürgős” feladatokra, lehet tervezni, és nem dől össze a világ, ha aznap kevesebbet haladtam, vagy mindenki bárányhimlős. Ebből következik, hogy ha kész vagyok egy nagy feladattal, akkor sem dőlök háta, hanem szépen dolgozom tovább. Szerintem ez a legfontosabb az otthoni munkaszervezésben. Ehhez persze nagy önfegyelem, tervezés, kitartás kell, és az, hogy imádjam a munkám. Ezek mindegyike nélkülözhetetlen annak, aki a főnök figyelő szeme nélkül akarja beosztani az idejét.
2. A többiek is tisztelik a munkámat.
Attól még, hogy nem lejtek el minden reggel kosztümben egy irodába, én is dolgozom. Ezt a családdal el kell fogadtatni. A „te nem is dolgozol?” kérdéseket zárjuk rövidre, és arra hivatkozzunk, ami az adott embert legjobban meggyőzi, hogy ez igenis munka: a pénzre, a fontos feladatokra vagy a dicsőségre. Attól még, hogy „anya otthon van”, nem fogok minden házimunkát és gyerekkel kapcsolatos feladatot én végezni, mert akkor elúszik a nap.
3. Apa is részt vesz.
Nem „segít” vagy „besegít”, hanem rendszeres, betervezhető feladatai vannak. Például a hét bizonyos napjain mindig ő viszi vagy hozza a gyerekeket, és akkor azalatt is tudok dolgozni.
4. A gyerek nem mászik rám, ha dolgozom.
Kegyetlenül hangzik, de ha dolgozom, akkor dolgozom, a gyerek ne ilyenkor kezdje rángatni a kezem vagy felmászni az ölembe. Sokat foglalkozom velük, van közös játék, sok program, mese, de nem vagyok napi 24 órás gyerekszórakoztató automata. Ott vannak a testvéreid, a játékaid, ha nincs életveszély, húsz percet kibírsz nélkülem. Ezt nem fogják elsőre elfogadni a gyerekek, de ha elég következetesen sugározzuk, akkor idővel éppúgy megtanulják, mint hogy nem rántják le a forró lábost a tűzhelyről.
5. 30 perc sokat ér.
Nem kell kimozdulni a lakásból, hogy valami elvonja a figyelmem. A gép előtt ülve ott a Facebook, a chat, e-mail, hírek, macskás videók, kihagyhatatlan ajánlatok. Sokat segít, ha beállítok egy időzítőt és 30 percig csak az adott feladatra koncentrálok. Pár ilyen etappal nagyot lehet haladni egy nap. Ha a gyerek különórán van (és nem lóg rajtam másik gyerek), akkor is el lehet ennyit végezni a laptopon az előtérben. Nem vagyok barátságos, a fodrásznál nem csacsogok, hanem dolgozom – másfél óra haladás.
6. Hasznos pótcselekvések.
Az otthoni munkában az a jó, hogy a feladatok közti pihenőt, a lazítást és a halogatást is hasznosan lehet tölteni. Fél óra munka után felállok és rendet rakok, felsöprök, elvégzek valamit a háztartásból. Ugyanez jól működik a nemszeretem feladatok helyetti pótcselekvésnek is. Azért próbáljunk 10-15 percnél maradni, hacsak nem a Martha Stewart-vonalon van vállalkozásunk.
7. Házimunka a gyerek ébrenlétében.
Ha alszik másfél órát a bébi délben, azalatt tudok nyugodtan dolgozni. Amit lehet, az ő ébrenlétükben, esetleg bevonásukkal végzek el, hadd lássák, hogy nem szorgos kis manók rakják rendbe a házat. Meglepően sok üresjárat van a gyerekek mellett. Amíg nyammognak az ebéden, már össze is rakom a konyhát. Amíg fogat mosnak, bepakolom a mosógépet.
8. Segítség kell.
Rendszeresen, és nemcsak akkor, ha kitört a pestis. Le kell vetni a beidegződéseket, hogy „milyenanyaazolyan”, vagy hogy minden segítséget ugyanolyan formában kell viszonozni. Nálunk az egyik ovistárs anyuka el szokta vinni edzésre az én gyerekemet is, mert ugyanoda jár az övé is. Én hiába ajánlkoztam, neki nem volt erre szüksége, de szemlátomást nem okozott neki gondot. Tudni kell elfogadni! A szomszéd néninek nincs gyereke, de el szoktam vinni sétálni a kutyáját, vagy egy hatputtyonyos bevásárlásnál megkérdezem, neki kell-e valami. Cserébe, ha baj van, át lehet hívni egy órára vigyázni a gyerekre. Jó, ha van bébiszitter, még ha csak két-három havonta hívjuk is ki, de ha a gyerekek ismerik, elfogadják, lehet ugrasztani, ha nagy a baj. Profi megoldás az olyan takarítónő, aki a gyerekekre is hajlandó vigyázni, és vészhelyzetben rá lehet hagyni egy órára a beteg gyereket, vagy fektetés után a port is letörli.
9. Az idő a legdrágább.
Ha otthon dolgozom, akkor a vásárláshoz, ügyintézéshez is ki kell mozdulni. Amit lehet, online intézek. Ma már minden kapható az interneten, én vettem már elektronikusan furulyát, gumicsizmát, árvácskát és bikinit. Van egy szállítási díj, és lehet, hogy Rákospalotán ezer forinttal olcsóbban megkapnám a cuccot, de amíg kiutazom meg vissza, nem tudok dolgozni. A második rendelésre már azt is kitapasztalom, melyik cégnél milyen a méretezés. Mivel otthon dolgozom, nem gond, hogy a postás napközben hozza a csomagot, és jó érzés ajándékot kapni. Ha mégis muszáj elmenni valahova, igyekszem összekötni valamivel, például bringával megyek és akkor mozgok is, olvasok a buszon, vagy beugrok a közelben patikába, postára. Élelmiszert hetente egyszer veszünk, szinte minden eláll addig, és nagyon sok ennivaló kibírja a fagyasztást, a kenyér is.
10. Éleslövészet: otthon van a gyerek.
Ez elég sűrűn előfordul intézményesített gyerkőcnél is, én például a tavalyi évben 100 munkanapot tudtam zavartalanul dolgozni egy iskolába és két óvodába járó gyerek mellett, a többi napokon mindig volt valami: betegség, nyári szünet, nevelés nélküli munkanap, sztrájk. (De ez akkor se lenne másképp, ha egy irodába kéne beérnem minden reggel 9-re!) Ilyenkor az egész arzenált bevetjük! Szerencsére nem borul azonnal minden, mert gondosan előre dolgoztam (1. pont). Ha nem halálos beteg a ded, pláne csak szünete van, akkor bizonyos teendők vele együtt is elvégezhetők, elvihetjük bevásárolni, tankolni, és lehet, hogy egy félórás munkamegbeszélést is kibír. Ha váratlan betegség az ok, én meg szoktam egyezni apával, hogy egy hétnél hosszabb otthonlétből ő is vállal heti egy napot. Hiába vagyok otthon, én is dolgozom (2., 3. pont)! Ilyenkor jól jön minden segítség, mindenkit izzítani kell, nagyszülőt, szomszédot, bébiszittert, ha 1-2 órára vigyáznak rá, azalatt is lehet haladni (5., 8. pont). Nagyobb gyerekkel meg lehet állapodni, hogy én most fél órát dolgozom, utána fél órát veled játszom (4. pont). Ha összecsapnak a hullámok, ér neten megrendelni az ebédet, vagy a heti bevásárlást, nem most leszek konyhatündér (9. pont). Ha már több hete tart a betegség és úszik minden, akkor egy este apára bízom a gyerekeket és beülök egy kávézóba dolgozni 6-tól 10-ig, az négy óra haladás. Végső esetben ott a tévé. Ha felelős szülőként nem engedjük sűrűn tévézni, akkor nagyon meg lesz hatva, hogy végre 1-2 órán át mesét nézhet.
Ugye, milyen hasznos volt? 🙂 További időkezelési tippekhez ajánlom még ezt a cikket, lelki energiafröccsnek pedig ezt a cikket.
Ősszel pedig várlak az Időzsonglőr Anyacsavar csoportban, ahol a saját igényeidre szabhatod mindezt a tudást!
