Otthondolgozó anya vagyok – tíz időzsonglőr tipp a mindennapokra

Mártonffy Zsuzsa otthondolgozó háromgyerekes anya, szabadúszó újságíró, akit az egyik Évindító tervező Anyacsavar csoportban ismertem meg. Örökzöld téma, hogyan lehet hatékonyan beosztani az időt, szervezni a munkát, ha vállalkozó, szabadúszó, távmunkás és emellett kisgyerekes anya vagy. Zsuzsa most megoszt veletek tíz időzsonglőr tippet, ami neki bevált. Döntsd el, neked melyik a kedvenced!

 

1. Előre dolgozom, mindig van 2-3 heti tartalék a rendszerben.

Kirándulni is jobb a csapat élén, mint a többiek után kullogva. Nagyon rossz a határidő előtti éjszaka, kialvatlanul, stresszesen, utolsó pillanatban összecsapni a munkát, és közbe is jöhet valami. Igyekszem mindig 2-3 hétre előre dolgozni, mert bármikor beteg lehet a gyerek, kitörhet a szénszünet, bejöhet egy rendkívüli munka. Éjszakázni már nem bírok így negyven felett, fontosak a stabil mindennapok, amibe belefér a munka, gyerek, háztartás, sport és feltöltődés, ehhez a hajszát, amennyire lehet, el kell kerülni. Ha van ennyi tartalék, akkor jut idő a „fontos, de nem sürgős” feladatokra, lehet tervezni, és nem dől össze a világ, ha aznap kevesebbet haladtam, vagy mindenki bárányhimlős. Ebből következik, hogy ha kész vagyok egy nagy feladattal, akkor sem dőlök háta, hanem szépen dolgozom tovább. Szerintem ez a legfontosabb az otthoni munkaszervezésben. Ehhez persze nagy önfegyelem, tervezés, kitartás kell, és az, hogy imádjam a munkám. Ezek mindegyike nélkülözhetetlen annak, aki a főnök figyelő szeme nélkül akarja beosztani az idejét.

2. A többiek is tisztelik a munkámat.

Attól még, hogy nem lejtek el minden reggel kosztümben egy irodába, én is dolgozom. Ezt a családdal el kell fogadtatni. A „te nem is dolgozol?” kérdéseket zárjuk rövidre, és arra hivatkozzunk, ami az adott embert legjobban meggyőzi, hogy ez igenis munka: a pénzre, a fontos feladatokra vagy a dicsőségre. Attól még, hogy „anya otthon van”, nem fogok minden házimunkát és gyerekkel kapcsolatos feladatot én végezni, mert akkor elúszik a nap.

 

3. Apa is részt vesz.

Nem „segít” vagy „besegít”, hanem rendszeres, betervezhető feladatai vannak. Például a hét bizonyos napjain mindig ő viszi vagy hozza a gyerekeket, és akkor azalatt is tudok dolgozni.

 

4. A gyerek nem mászik rám, ha dolgozom.

Kegyetlenül hangzik, de ha dolgozom, akkor dolgozom, a gyerek ne ilyenkor kezdje rángatni a kezem vagy felmászni az ölembe. Sokat foglalkozom velük, van közös játék, sok program, mese, de nem vagyok napi 24 órás gyerekszórakoztató automata. Ott vannak a testvéreid, a játékaid, ha nincs életveszély, húsz percet kibírsz nélkülem. Ezt nem fogják elsőre elfogadni a gyerekek, de ha elég következetesen sugározzuk, akkor idővel éppúgy megtanulják, mint hogy nem rántják le a forró lábost a tűzhelyről.

 

5. 30 perc sokat ér.

Nem kell kimozdulni a lakásból, hogy valami elvonja a figyelmem. A gép előtt ülve ott a Facebook, a chat, e-mail, hírek, macskás videók, kihagyhatatlan ajánlatok. Sokat segít, ha beállítok egy időzítőt és 30 percig csak az adott feladatra koncentrálok. Pár ilyen etappal nagyot lehet haladni egy nap. Ha a gyerek különórán van (és nem lóg rajtam másik gyerek), akkor is el lehet ennyit végezni a laptopon az előtérben. Nem vagyok barátságos, a fodrásznál nem csacsogok, hanem dolgozom – másfél óra haladás.

 

6. Hasznos pótcselekvések.

Az otthoni munkában az a jó, hogy a feladatok közti pihenőt, a lazítást és a halogatást is hasznosan lehet tölteni. Fél óra munka után felállok és rendet rakok, felsöprök, elvégzek valamit a háztartásból. Ugyanez jól működik a nemszeretem feladatok helyetti pótcselekvésnek is. Azért próbáljunk 10-15 percnél maradni, hacsak nem a Martha Stewart-vonalon van vállalkozásunk.

 

7. Házimunka a gyerek ébrenlétében.

Ha alszik másfél órát a bébi délben, azalatt tudok nyugodtan dolgozni. Amit lehet, az ő ébrenlétükben, esetleg bevonásukkal végzek el, hadd lássák, hogy nem szorgos kis manók rakják rendbe a házat. Meglepően sok üresjárat van a gyerekek mellett. Amíg nyammognak az ebéden, már össze is rakom a konyhát. Amíg fogat mosnak, bepakolom a mosógépet.

 

8. Segítség kell.

Rendszeresen, és nemcsak akkor, ha kitört a pestis. Le kell vetni a beidegződéseket, hogy „milyenanyaazolyan”, vagy hogy minden segítséget ugyanolyan formában kell viszonozni. Nálunk az egyik ovistárs anyuka el szokta vinni edzésre az én gyerekemet is, mert ugyanoda jár az övé is. Én hiába ajánlkoztam, neki nem volt erre szüksége, de szemlátomást nem okozott neki gondot. Tudni kell elfogadni! A szomszéd néninek nincs gyereke, de el szoktam vinni sétálni a kutyáját, vagy egy hatputtyonyos bevásárlásnál megkérdezem, neki kell-e valami. Cserébe, ha baj van, át lehet hívni egy órára vigyázni a gyerekre. Jó, ha van bébiszitter, még ha csak két-három havonta hívjuk is ki, de ha a gyerekek ismerik, elfogadják, lehet ugrasztani, ha nagy a baj. Profi megoldás az olyan takarítónő, aki a gyerekekre is hajlandó vigyázni, és vészhelyzetben rá lehet hagyni egy órára a beteg gyereket, vagy fektetés után a port is letörli.

 

9. Az idő a legdrágább.

Ha otthon dolgozom, akkor a vásárláshoz, ügyintézéshez is ki kell mozdulni. Amit lehet, online intézek. Ma már minden kapható az interneten, én vettem már elektronikusan furulyát, gumicsizmát, árvácskát és bikinit. Van egy szállítási díj, és lehet, hogy Rákospalotán ezer forinttal olcsóbban megkapnám a cuccot, de amíg kiutazom meg vissza, nem tudok dolgozni. A második rendelésre már azt is kitapasztalom, melyik cégnél milyen a méretezés. Mivel otthon dolgozom, nem gond, hogy a postás napközben hozza a csomagot, és jó érzés ajándékot kapni. Ha mégis muszáj elmenni valahova, igyekszem összekötni valamivel, például bringával megyek és akkor mozgok is, olvasok a buszon, vagy beugrok a közelben patikába, postára. Élelmiszert hetente egyszer veszünk, szinte minden eláll addig, és nagyon sok ennivaló kibírja a fagyasztást, a kenyér is.

 

10. Éleslövészet: otthon van a gyerek.

Ez elég sűrűn előfordul intézményesített gyerkőcnél is, én például a tavalyi évben 100 munkanapot tudtam zavartalanul dolgozni egy iskolába és két óvodába járó gyerek mellett, a többi napokon mindig volt valami: betegség, nyári szünet, nevelés nélküli munkanap, sztrájk. (De ez akkor se lenne másképp, ha egy irodába kéne beérnem minden reggel 9-re!) Ilyenkor az egész arzenált bevetjük! Szerencsére nem borul azonnal minden, mert gondosan előre dolgoztam (1. pont). Ha nem halálos beteg a ded, pláne csak szünete van, akkor bizonyos teendők vele együtt is elvégezhetők, elvihetjük bevásárolni, tankolni, és lehet, hogy egy félórás munkamegbeszélést is kibír. Ha váratlan betegség az ok, én meg szoktam egyezni apával, hogy egy hétnél hosszabb otthonlétből ő is vállal heti egy napot. Hiába vagyok otthon, én is dolgozom (2., 3. pont)! Ilyenkor jól jön minden segítség, mindenkit izzítani kell, nagyszülőt, szomszédot, bébiszittert, ha 1-2 órára vigyáznak rá, azalatt is lehet haladni (5., 8. pont). Nagyobb gyerekkel meg lehet állapodni, hogy én most fél órát dolgozom, utána fél órát veled játszom (4. pont). Ha összecsapnak a hullámok, ér neten megrendelni az ebédet, vagy a heti bevásárlást, nem most leszek konyhatündér (9. pont). Ha már több hete tart a betegség és úszik minden, akkor egy este apára bízom a gyerekeket és beülök egy kávézóba dolgozni 6-tól 10-ig, az négy óra haladás. Végső esetben ott a tévé. Ha felelős szülőként nem engedjük sűrűn tévézni, akkor nagyon meg lesz hatva, hogy végre 1-2 órán át mesét nézhet.

Ugye, milyen hasznos volt? 🙂 További időkezelési tippekhez ajánlom még ezt a cikket, lelki energiafröccsnek pedig ezt a cikket.

Ősszel pedig várlak az Időzsonglőr Anyacsavar csoportban, ahol a saját igényeidre szabhatod mindezt a tudást!

Heti tervező workshop anyáknak

– avagy zsonglőrködés az idővel felső fokon

heti tervező

Te is csak hajszolod magad, és úgy érzed, semmire nem jut elég időd?

Úgy érzed, sosem tudsz egyszerre “elég jó” anya, feleség, munkaerő…stb. lenni?

Fogalmad sincs, mikor fogod végre igazán kipihenni magad?

Állandó lelki furdalásod van, hogy eleget foglalkoztál-e a gyerekekkel/férjeddel/szüleiddel?

Jó lenne végre bűntudat nélkül egy kicsit önfeledten töltekezni?

Szeretnéd a napi feladatáradatban újra megtalálni önmagadat, és megvalósítani a céljaidat?

Fogalmad sincs mások hogy csinálják, de szívesen tanulnál a jó példákból?

 

Igen, érdekel!

 

feladatáradat„Állandóan furdalt a lelkiismeret, hogy a gyerekemmel nem foglalkozom eleget, a férjemmel se, mellesleg magammal se, a vállalkozásom terveinek megvalósításával folyamatosan lemaradok, a lakás romokban, képtelen vagyok rendet tartani stb. Az Anyacsavar segítségével jöttem rá, hogyan lehet az igazán lényegesre koncentrálni, és hogy mennyire szükséges a feltöltődés, pihenés is.” (Kata, sikeres vállalkozást vezető családanya)

 

Kinek ajánlom a heti tervező workshopot?

Mindazoknak, akik úgy érzik, állandó időzavarral küzdenek, és

  • szeretnék megzabolázni az állandó feladatáradatot
  • össze akarják hangolni a munkát és a családot mindenki megelégedésére
  • szeretnének rendszeres én-időt, amikor töltekezhetnek
  • meg akarnak szabadulni az folyamatos sürgetettség-érzéstől
  • szeretnék végre a saját ritmusukban élni az életüket

 

teazas„Lendületesen szeretem végezni a feladatokat, és hajlamos vagyok túltolni. Nincs meg az egyensúly a „pörgetem a feladatokat, nézem az órát, pipálom a listát” és az „időtlen, belefeledkezős, pihentető tevékenységek” között. Ezért feltérképeztük, hogyan tudnám úgy strukturálni a napot a teendők szempontjából, hogy rövid pihenőket iktassak be, mielőtt túlfáradnék vagy túlpörögnék.” (Flóra, teljes állásban dolgozó kisgyerekes anya)

 

Mi fog történni a Heti tervező workshopon?

Csoportos coaching támogatással

  • feltérképezed a kiaknázható erőforrásaidat, és
  • megtervezed a saját igényeidnek, céljaidnak megfelelően,
  • a családi optimumra törekedve egy átlagos hetedet úgy, hogy helyet kapjanak benne
  • a fontos célok, hétköznapi teendők épp úgy, mint a feltöltődés, és a minőségi együtt töltött idő a szeretteiddel.

Ilyen nincs? De mégis van!

Jól hangzik? Hát még milyen klassz megtapasztalni, amikor működik! 🙂

 

Jelentkezem!

 

apa segít„Sok bosszúságom akadt azzal, hogy úgy éreztem, minden rám marad, mindent én végzek el, miközben valójában annyi történt, hogy én végeztem el leghamarabb őket a családom tagjainak eltérő időkezelése, temperamentuma miatt. Kiderült, hogy ha több időt adok nekik, és a feladatokat tudatosan delegálom, akkor nem elém kerülnek ezek a dolgok. Így ma már mindenki tudja, mi reggel a dolga, az ötéves lányom megterít a reggelihez, a férjem pelenkázza a kicsit, én befonom a lányom haját, stb.” (Rita, kétgyerekes anya, a munkaerőpiacra visszatérés előtt)

 

Ki vezeti?

Paizs Dóra tréner, megoldásközpontú coach, kétgyerekes anya. Több infóért kattints ide.

 

Hányan és kik lesznek ott? Hozzád hasonló kisgyerekes anyák lesznek ott, akik szeretnék hatékonyabban kezelni az idejüket. A workshop minimum 8 fő jelentkezése esetén indul, és maximum 12-en vehetnek részt.

Forrás: szabadonebredok.hu

„Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak?” (Zsófi, négygyerekes GYED-en lévő anya)

 

Hol és mikor?

A helyszín a méltán kedvelt Sütit akarok!,  (Budapest, Frankel Leó út 72.), ami a csak a mi rendelkezésünkre áll november 24-én délelőtt 9.30-12.00-ig.

 

Mennyibe kerül?

Anyacsavar On-line Klub-tagoknak a workshop 3.500.-/fő kedvezményes áron elérhető! Lépj be az On-line Klubba most, és kezd el használni a kisgyerekes nők önmegvalósítását támogató kedvezményeket még ma!

Klubtagság nélkül a 2,5 órás alkalom ára 4.900.-/fő, amihez A3-as heti tervezőt kapsz ajándékba!

 

Jelentkezem a Heti tervező workshopra!

 

 

 

 

Időgazdálkodás – és lelki karbantartás – kisgyerekek mellett

Ez a néhány időgazdálkodás módszer- és ötlet azt a célt szolgálja, hogy segítségedre legyen a napjaid hatékony megszervezésében kisgyerekes szülőként is. A fókuszban nem csak a feladatáradat kezelésével, hanem a mindennapi feltöltődésre, lelki karbantartásra szánt idő megteremtésével is.

Mindennapjaink ápolása

  1. Reggel:

    Ha odafigyelsz a testi-lelki jóllétedre, az meghálálja magátA nap egészének kiegyensúlyozottsága szempontjából a legnagyobb ártalmat a reggelek időzavara, izgatott kapkodása jelenti. Ennek elkerülésére minden reggel biztosíts magadnak (akár korábbi felkeléssel) tíz nyugodt zavartalan percet. Tudom, könnyű mondani, de egy próbát megér…

Ülj le (ha lakáskörülményeink nem teszik másképp lehetővé, akár a fürdőszobában) és sorrendben gondold végig az előtted álló nap tennivalóit, a következők mérlegelésével:

 

Előreláthatóan hogy fog eltelni a napom?

Belefér-e mindaz, amit elterveztem?

Ha nem, MI AZ, ami legkevésbé lényeges, AMIT MA ELHAGYHATOK?

 

Milyen örömeim lesznek?

Ha nem találsz várható örömöket, nézz magadba: mit szeretnél csinálni?

BEILLESZTHETED EZT A TEVÉKENYSÉGET A MAI NAPODBA?

 

Milyen kellemetlen helyzetek várnak rám?

Feltétlenül szükségesek, vagy elkerülhetők?

Ha nem, hogyan fogok viselkedni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a helyzetből?

Előreláthatóan hogyan viselkednek velem szemben?

Én hogyan fogok reagálni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a helyzetből? ÉS MÉG MILYEN LEHETŐSÉGEIM VANNAK?

 

meg tudom csinálniVégül: az előtted álló nap végiggondolását zárd le valamilyen, számodra kellemes gondolattal. Mondj el magadban néhány verssort, amelyet szeretsz, idézz fel egy szép emléket, gyereked egy kedves megnyilvánulását, partnered örömet hozó megjegyzését vagy simogatását, egy filmet, ami tetszett, egy szép tájat, zenét stb. Ha van megerősítő mantrád – pl. „elég jó anya vagyok”, „meg tudom csinálni”…stb., az a legjobb. Ezzel a jó élménnyel vágj neki a napnak.

 

  1. Napközben:

    “Egy félóra, ami csak az enyém.” Általában a munkaidő (gyerekekkel és háztartással egyedül otthon töltött idő) befejezése után, mielőtt egyéb teendőinkhez látnánk, ajándékozzuk meg magunkat ezzel a kikapcsolódást, lazítást jelentő félórával – mondjuk a kocsiban ülve, hazafelé, vagy egyedül sétálva egyet. Ezt az időt töltsük el igényeink szerint – hangosan üvölttetve a zenét, barátokkal beszélgetve, egyedül a gondolataikkal, a fürdőkádban lazítva…stb. Gondolhatunk arra a szívesen végzett tevékenységünkre, amit a reggeli tervezésnél magunknak megígértünk.

 

  1. Este:

    Minden este, mielőtt a teendőidet befejeznéd – lehet munkahelyi feladat, háztarás, gyerekgondozás egyaránt, – írd fel egy papírra, mik a legfontosabb teendőid a következő napra. Az 1. helyre a legfontosabbat írd fel, és így tovább. Ezt a papírt hagyd az íróasztalodon, vagy az éjjeli szekrényeden. A következő reggelen az 1. számú teendővel kezdd a napot az újságolvasás, az e-mailek és lehetőleg a kollegák megérkezése / gyerekek ébredése – vagy bármi egyéb intenzív külső hatás kezdete – előtt.

Esti visszapillantás: Elalvás előtt az ágyban képszerűen gondoljuk végig egész eltelt napunkat. A visszapillantás feltétlenül képszerű legyen, úgy pergessük le a napot, mint egy filmet. Az a cél, hogy szemlélőivé váljunk a nap eseményeinek és benne önmagunknak. Nagy mennyiségű rejtett információhoz juthatunk ezen a módon, amikor néhány percre eltávolodunk önmagunktól, kívülről szemléljük a velünk történt dolgokat. Vedd számba, mi mindent csináltál aznap, milyen erősségeidet használtad a különböző helyzetekben, mivel gazdagítottad a világot, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtál Te magad.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

Segített, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak

Milyen életet szeretnék élni MOST?Mit is adtak nekem az Anyacsavar csoportok?

Az elmúlt időszakban – utána számolva több mint egy évtizedben – begyűjtöttem egy csomó „papírt”: van papírom arról, hogy egyetemre jártam, van egy papírom arról, hogy házasságban élek és nem utolsó sorban papírom van arról, hogy anya lettem. De a papír megszerzése még nem minden. Azt érzem, hogy a tanulás igazán csak a papír megszerzése után kezdődik/kezdődött. És ebben a tanulásban – elsősorban önmagamról – segítettek az Anyacsavar foglalkozások. Rácsodálkozások, felismerések, segítség ahhoz, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak.

Mérhetetlen kíváncsisággal vetettem bele magam minden alkalommal a foglalkozásokba: mit fogok ma tanulni, megtudni magamról, a szűkebb és tágabb környezetemről?
Az időkezelés csoportnak köszönhetem, hogy már nem szakadok bele a sok szerepembe, a feladatok nem temetnek magam alá. Fel tudom tenni azt a kérdést, hogy „ez a dolog most akkor kinek is fontos”? És ha nekem nem fontos, akkor könnyebben mondok nemet, elengedem a problémát: a lego darabokat bámulatos ügyességgel kerülgetem a nappaliban, a vasalnivaló jól elvan a ruháskosárban…. Keresem, hogy mivel lehetne leegyszerűsíteni, kiváltani egy-egy berögződött megoldási módot, amivel megkönnyítem a saját életem: pl. nem kell mindig házi süti, remek pogácsát lehet kapni a közeli cukrászdában; nem kell ötfogásos családi ebéd, ha a végére idegroncs leszek.
A szeretetnyelvek csoport hozadéka volt számomra, hogy megerősített abban, hogy a három gyerekem más-más szeretetformát igényel, és nekem kell azon dolgoznom, hogy rájöjjek arra, hogy ki igényli a sok-sok ölelést, melyikük szomjazik az elismerésre, és ki szeretne velem értékes közös időt tölteni, és segítséget kaptam abban, hogy ezt a tudást apró pénzre tudjam váltani.
Az Anyacsavar csoportokról általában feltöltődve, elszántan indultam neki az előttem álló két hétnek. Mások történetei, kisebb-nagyobb sikerei inspiráltak, jó érzés volt, hogy részese lehettem mások sikereinek. Olyan ötleteket, megoldási módokat tanultam el a többiektől, amiket utána alkalmazni tudtam a mindennapjaimban. Megtanultam, hogy nem kell mérföldeset lépnem ahhoz, hogy elérjem a céljaim, tyúklépésben is odaérhetek, ha elég kitartó vagyok.
Köszönet minden anyacsavaros társamnak, és külön köszönet Dórának, hogy megosztották velem az életük egy szeletét, és hogy segítettek abban, hogy fejlődjek, hogy tanuljak! Köszönet a pozitív visszajelzésekért, amik megerősítettek abban, hogy az irány amerre elindultam, az jó!

Deák Henrietta jogász, 3 kisgyerek édesanyja

24 óra mire elég?

– egy Anyacsavar Klub tanulságai

heti tervezőAz Anyacsavar Klub márciusi témája az idővel való zsonglőrködés volt kisgyerekek mellett. Ezen az interaktív tabumentes női tapasztalatmegosztón olyan témákról beszélgettünk, mint hogy anyaként ki mikor és hogyan biztosítja magának a szabadidőt, milyen bevált módszerek vannak a családtagok szabadidejének tervezésére, és mi történik, ha a családon belül ütköznek a prioritások: ki dönt abban, hogy kinek és mikor „jár” a szabad idő?

Panaszkórus helyett a bevált gyakorlatok megosztása

Az Anyacsavar Klubokon összesen két norma betartására szoktunk törekedni. Az egyik, hogy nem adunk egymásnak kéretlen tanácsokat, hiszen anyaként így is épp elegen mondják meg a frankót a szomszéd nénitől kezdve a postáson át a védőnőig arról, hogyan neveljük a gyerekünket és miért is nem vagyunk elég jó anyák. A másik, amire figyelünk, hogy egy-egy téma kapcsán ne fulladjon a beszélgetés egy panaszkórusba, hanem inkább arra használjuk ezt a rövid együttlétet, hogy a legjobb ötleteinket, saját megoldásainkat osszuk meg egymással, hogy mindenki valami hasznos gondolattal gyarapodhasson ebben a kis közösségben.

anyacsavar klub időkezelésTöbb mint 20 kisgyerekes nő érkezett a HellóAnyuba erre a lassan hagyományteremtő női beszélgető körre nagyjából 20 lurkóval, akiket a Budai Fonó hangosításának és mikrofonjának segítségével sem mindig sikerült túlkiabálni, mégis nagyon jó hangulatban és sok hasznos tapasztalattal gyarapodva távoztunk. Ezeket szeretném összefoglalni azok számára, akik nem tudtak eljönni.

Hogyan teremts én-időt?

Ez talán a legkeményebb dió, minél kisebb gyerekei vannak valakinek, annál inkább. A kulcsa egyfajta belső engedély megadása önmagunk számára, ami segít támogatást kérni és elfogadni ahhoz, hogy a gyerekeinket néhány órára másra bízzuk, és csak sajátmagunkra, a saját töltekezésünkre figyelhessünk. De mi segít kezdetben megadni önmagunknak ezt a belső engedélyt, amikor erre nem láttunk otthon példát a saját anyukánktól, sőt, gyakran hozzuk magunkkal a „más is kibírta, én is kibírom!” belső parancsot, és egy idealizált tökéletes anya képét, ami miatt állandó bűntudattal küzdünk?

A beszélgetés alatt 4 féle példa – ebből kettő kifejezetten konstruktív, egy pedig igencsak romboló – merült fel arra, hogyan születtek meg ezek a belső engedélyek:

  1. dolgozó mamiValamilyen kényszerítő körülmény, ami jó ürügy, hogy a környezetünk is – és a „bennünk élő kötözködő anyós” is – elfogadja legitimnek a segítségkérést: pl. „visszamentem dolgozni 8 órában”, vagy „betegség miatt kórházba kell mennem”.
  2. Az összes testi és lelki tartalék felélése után a teljes kiborulás – pl. „megütöm a gyerekemet, amit sosem hittem volna, hogy képes vagyok megtenni” -, ami a környezetemet és engem is – nagyon zavar, és azonnali beavatkozásra szólít fel.
  3. Mások jó példája: amikor szerencsés esetben a családban, vagy a közvetlen baráti körben látunk olyan kisgyerekes anyákat, akik már rendelkeznek belső engedéllyel arra, hogy segítséget kérjenek, és önmagukra – a saját feltöltődésükre, önmegvalósításukra – is szánjanak időt, pénzt és energiát, ne csak mások szolgálatára.
  4. Saját megerősítő tapasztalat arról, hogy a gyerekemnek is jó, amikor a nagymamával, nagynénivel, apukájával – egy szóval nem csak az anyjával – van. Ebből jó esetben levonhatjuk azt a következtetést, hogy ami az anyának jó, az lehet egyidejűleg a gyereknek is jó, nem szükségszerű, hogy valaki rosszul járjon, áldozatot hozzon.

Hogyan lehet rendszeresíteni a szabad időt a hétköznapokban?

életterületekAz kiderült, hogy ennek minden esetben a gondos tervezés a kulcsa, ezt nem lehet megúszni. Aki szeretne magának én-időt, annak le kell mondania a szingli életében megszokott spontaneitásról, hogy akkor csinál programot, amikor úri szeszélye úgy diktálja. Több jó ötletet, bevált gyakorlatot is hallottunk a jelenlévőktől:

  1. Sokan hetente előre terveznek – mondjuk minden vasárnap délután a következő hétre -, amikor a feladatok megosztása mellett végig beszélik a párjukkal, ki mikor szeretne szabad, saját magára fordítható idősávot.
  2. A rutinosabb, többgyerekes anyukák, ahol több a váratlan beeső feladat, ami boríthatja a terveket, gyakran gondolkodnak előre B tervben – sőt, C és D tervben is. Előre végig gondolják, és megbeszélik az érintettekkel, hogy ha lebetegszik valamelyik gyerek, és plusz segítség kell, ki lesz hadra fogható, nem bízzák a saját heti betevő feltöltődésüket a véletlenre.
  3. Van, aki egyszer vívja meg azt a csatát a környezetével, hogy neki „járjon” szabad idő, és onnantól a család elfogadja, és rutinszerűen veszi a kanyart, hogy anyu minden kedden tornázni megy, és péntek este barátnős kimenője van. Ez a kiszámíthatóságot kedvelő segítőknek és a gyerekeknek is jobb, és energiát spórol meg az anyának is.
  4. A kedvenc történetem azé az anyáé, aki a felsővezető férjének céges naptárjába interneten keresztül szokta befoglalni azt az idősávot, amikor apukás délután van, hogy az elfoglalt férj véletlenül se felejtsen el elmenni a gyerekért az oviba, keresztülhúzva az ő szabadidős programját. Bevált! 🙂
  5. Van, ahol lehetetlen előre tervezni, mert mondjuk a férj munkaideje szabadúszó lévén napról napra változhat. Ők egy falra kitűzött közös naptárba írják be hét közben is az elfoglaltságokat, feladatokat és szabadidő igényeket, egymáshoz alkalmazkodva.
  6. Jól működik, ha az egész évre előre nézünk, és 6-8 hetente betervezünk egy lazulós hosszú hétvégét – férjjel kettesben, családi kirándulósat, vagy baráti családokkal közöset -, amit lehet várni a nehéz időszakokban is.

Ütköző prioritások: kinek a szava dönt?

konfliktus_kep1Mi van olyankor, amikor mindenki fáradt, kimerült, és mindkét szülő szeretne töltekezni, de egymás segítségére vannak ebben utalva? Kinek jár inkább a szabadidő? Mi a bevett gyakorlat a családokban?

  1. Sajnos még mindig nem ritka az a felállás, hogy azé az elsőbbség, aki a pénzt hozza haza. Ami, mint tudjuk, 90%-ban a férfit jelenti. Ez a klasszikus női ingyen munka – a háztartásvezetés és gyerekgondozás 24 órás szolgálatának – széles körben bevett társadalmi szintű el nem ismerése. Mivel a kulturális, társadalmi és otthonról hozott normáink nem támogatnak bennünket, kisgyerekes anyákat ezeknek az elismertetésében, magunkra vagyunk utalva abban, hogy a párunkkal új alapokra helyezzük az ezzel kapcsolatos gondolkodást és hozzáállást. Ez sokaknak nehéz feladat lehet, ilyenkor jól jön minden pozitív példa és támogatás a környezetünkből.
  2. Gyakori az a játszma is, hogy elindul egyfajta versengés az anya és az apa között, hogy ki mutatja be meggyőzőbben a „hattyú halálát”, azaz hogy ő mennyire fáradt, stresszes, beteg…stb., és zsarolja ki magának a másik kárára a figyelmet, szabad időt. A gyermekágyi időszakban például, ahol mindenki valóban az ereje végén van, alváshiányos, feszült….stb., jól bevált gyakorlat ennek a játszmának az elkerülésére, ha nem egymástól kér és vár a pár szívességet, plusz figyelmet, hanem külső segítséghez folyamodik. Ha a családból nem tud jönni ez a segítség, simán meg lehet kérni barátokat is. Szép példa volt egy barátnők közötti barter, ahol az egyik fél saját készítésű sütivel honorálta a gyerekvigyázást. Noha ez nem egy elterjedt gyakorlat, remekül tud működni. Te például milyen segítségnek örülnél, és mit tudnál cserébe felajánlani.
  3. Követendő példa annak az értetlenkedő kisgyerekes apának a hozzáállása, akinek a szájából az hangzott el, hogy náluk „nincsenek férfi és női szerepek, hanem megosztás van”.
  4. De sokat lehet tanulni azoktól a pároktól is, ahol noha az otthonról hozott értékrendek ütköznek, és más-más módon látják, kinek mi a „kötelessége” és a „joga” egy családban, képesek ezen felülemelkedve egyfajta kölcsönösségre törekedni. Mindkét fél dolgozik, mindketten hozzájárulnak a családi kasszához, és mindkettejüknek egyformán jár a szabadidő – mondjuk hetente kétszer.

Nálunk bevált

idő2A beszélgetés végén számba vettük, mik azok a jól működő gyakorlatok, praktikus időkezelési, szervezési ötletek, amik valakinek beváltak – hátha egy-egy tippet, trükköt el lehet lesni egymástól.

  1. Maximalizmus helyett priorizálás. Tipikus női csapda, hogy mindenkinek igyekszünk szívességet tenni, mindenkit végig hallgatunk, igyekszünk támogatni – aztán éppen a számunkra fontos dolgokra nem jut idő. Ezért egy-egy bennünket megtaláló feladatnál érdemes megállni egy pillanatra, és megkérdezni önmagunktól, hogy „ez most nekem fontos, vagy másnak?”, és megtanulni nemet mondani.
  2. Nem lehet mindent egyszerre! Noha sok minden jó lenne, egy fontossági sorrendet kell kialakítanunk a célkitűzéseink között is. Csecsemő mellett lehet, hogy arra kell minden szabadidőnket használnunk, hogy kialudjuk magunkat, később jöhet el a rendszeres én-idő, majd a munkába állás feladata, és ha még ez is sikeresen ment, jöhet a sport az életünkbe, vagy egyéb célkitűzés. (Természetesen ez a fontossági sorrend mindenkinél más és más.)
  3. Megtervezni az étkezéseket! Konkrétan azt, hogy ki, mikor és mit fog enni. Ez hasznos azokban a háztartásokban, ahol egészen pici baba van, és az anya néha elfeledkezik önmagáról gondoskodni a csecsemő mellett, de jól jön azokban a családokban is, ahol mindkét szülő dolgozik, a háztartás pedig úszik.
  4. Tematikus napokat tervezni! Van, akinek a picikkel otthon töltött temérdek időnél bejön, ha a hetét előre megtervezi úgy, hogy minden napnak van egy fő fókusza. Például van piacos, bevásárlós nap, van takarítós nap, van én-idős nap. Ez garantálja, hogy semmi fontos nem marad el a héten, és azt is, hogy nem lesz túlságosan sok minden betervezve egy adott napra.
  5. Este előkészülni a reggelre. Zseniális módszer arra, hogy megelőzzük a reggeli kapkodás-idegbetegség-összeveszés klasszikus forgatókönyvét. Olyan apróságokból áll, mint a ruhák előkészítése, a reggeliző asztal megterítése…stb., hogy a lehető legkevesebb felé kelljen figyelni félig kómásan.
  6. Reggeli rutin képekben! A gyerekek imádják a kiszámíthatóságot, ezért jól napirend kártyákműködik, ha a reggeli rutin – peluscsere, öltözködés, reggeli…stb. – rajzos ikonok formájában fel van rakva egy jól látható helyre, ahová csak oda kell mutatnunk „Na, és most mi következik?”, és a gyerek boldogan kooperál. A másfél órás idegtépő készülődés ezzel a módszerrel a negyedére csökkenthető.
  7. Mit mikor csinálok hatékonyan? Ez egy önismereti kérdés, mindenkinek egyedi válasza van erre, szóval érdemes alaposan megfigyelni, mert időt és energiát spórolhatunk meg ezáltal. Ha például tudom, hogy délelőtt vagyok a munkámban a leghatékonyabb, reggel sportolok a legszívesebben, vagy este tudok a legjobban töltődni a barátokkal, érdemes mind a feladatidőket, mind az én-időket, és hozzájuk a támogatókat, külső segítséget ennek mentén szervezni.

Ha szeretnéd befolyásolni, mi legyen a következő Anyacsavar Klub témája, szavazz ezen a kérdőíven, és mondd el, mi az, ami Téged a leginkább foglalkoztat. A legtöbb szavazatot kapott téma lesz a következő havi klub témája, amire gyerekeddel, barátnőddel, anyukáddal, férjeddel, vagy nélkülük várlak szeretettel!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

 

 

Rendteremtés a káoszból kisgyerekes anyaként

Csányi Andi Rendteremtő portre-199x300Otthon nem tudsz pihenni, kikapcsolódni, mert bármerre nézel, csak feladatokat látsz? Nem tudod utolérni magad, állandó káosz van a lakásban, a fejedben, és sokszor a lelkedben is? Lelkifurdalásod van amiatt, hogy mersz támogatást kérni, és nem egyedül, szuperhősnő módjára oldasz meg minden problémát? Az Anyacsavaron Csányi Andreát a Rendteremtő bloggerét kérdeztük a saját anyává válásának tapasztalatáról, és arról, hogyan vált „hivatásos rendteremtővé”.

Az anyává válás milyen változásokat hozott az életedbe, és hogyan élted meg ezt az időszakot?

Dolgozó nőből anyává válni nagy változás volt számomra. Hiába éreztem úgy, hogy felkészült voltam az anyaságra, mégis sorra olyan problémákba ütköztem, amelyekkel elsőre nem tudtam mit kezdeni. Úgy éreztem csődöt mondtam anyaként, mert a síró gyermekemnek nem tudtam segíteni, elképzelésem sem volt, mi lehet a gond. Ugyanakkor felelős voltam azért az apróságért a kiságyban, tehát megoldást kellett keresnem. Két hónapba telt, de találtam. A szülést követő első évben állandó időzavarban voltam, nem volt stabil napi rutinunk, egyre nagyobb káosz uralkodott el a lakásban. Ez megint új dolog volt, nem voltam hozzászokva ilyen szétszórtsághoz. Azt mondják innen szép nyerni 🙂

Mi, vagy ki segített a legnehezebb helyzetekben?

Szerencsés voltam és vagyok, mert az édesanyámra több szempontból is számíthattam. Anyaként segített nekem rendbe tenni a lakást: hihetetlen élénk személyiség, mellette nehéz lazsálni. „Gyerünk, csináljuk, meglátod utána sokkal jobb lesz.” Jobb lett, mindig jobb lesz. Miközben pakoltunk és takarítottunk jókat beszélgettünk: Megkérdeztem, ő hogyan tartotta rendben mellettünk a lakást, mert mindig szép rend volt, és pihenni is volt ideje. Ez adott ötletet a saját napi rutinom kialakításában. Védőnőkét pedig a fiammal kapcsolatos problémák megoldásában volt a támaszom. A másik segítségem sok-sok önismereti könyv és honlap volt, ezek elgondolkoztattak, arra késztettek, hogy nézzek magamba. Papírt és tollat ragadtam, ötleteket jegyzeteltem, és válaszoltam a könyvekben szereplő kérdésekre.

Hogyan született meg a Rendteremtő?

A Rendteremtő annak a kezdeti mélyrepülésnek, és változásnak az utolsó lépése, amely az anyaságom első másfél évét jelentette. Amikor összeszedtem magam, elhatároztam, hogy indítok egy blogot, ahol megosztom más anyukákkal és nőkkel, mindazokat a dolgokat, amiket megtanultam a saját esetemből. Ötleteket, hogy hogyan lehet rendbe tenni a lakást, hogyan lehet napi rutint kialakítani, listákat írni.  A blogírás segített abban, hogy a megkezdett úton maradjak.

Mik voltak a főbb holtpontok a vállalkozás-indításnál, és mi segített kilábalni?

Visszagondolva azt mondhatom, hogy igazán komoly holtpontok nem voltak, a blogból nőtte ki magát a vállalkozás, szépen évről évre. A kisebb megrekedéseket inkább alkotói válságnak nevezném. Ilyenkor az extra pihenés segített, a kiszakadás a napi rutinból. Például szerdára szabadnapot csináltam, és elmentem wellnessezni.

Mit üzennél más kisgyerekes anyáknak, akik most nehéz időszakban vannak?

Ne dugjátok homokba a fejeteket, ha gond van! Tegyétek meg magatoknak azt a szívességet, hogy elfogadjátok a problémákat. Aztán keressetek egy biztos pontot, ami segít a problémamegoldásban, és a változások előidézésében. Lehet ez egy gondolat, egy szeretett személy, egy szakember. A fontos, hogy higgyetek benne, hogy biztosak legyetek benne, hogy támaszkodhattok rá. Aztán fogjatok hozzá a változtatáshoz, szépen lépésenként. Végül pedig egy mondat, amit én nagyon sokat ismételgettem: “Meg tudom csinálni!”

Szívesen olvasnál más, hozzád hasonló, és tőled különböző kisgyerekes anya tapasztalatairól, megküzdési stratégiáiról, bevált gyakorlatairól? Kattints ide!

 

24 óra? Nem elég!

idő2– jegyzetek egy Anyacsavar csoport naplójából

Örökzöld téma felső vezetőknek és kisgyerekes anyáknak: mi az? Igen, eltaláltad: az időkezelés.

Részletes tevékenységnapló

Mivel a legutóbbi Anyacsavar csoportnak az egyik fő témája az idő- és szerepzsonglőrködés, ezért „házi feladat” gyanánt azt kértem a csoport tagjaitól, hogy a következő alkalomig legalább két hétköznapjukról, és egy hétvégi napjukról írjanak részletes tevékenységnaplót. Mit is jelent ez? Azt, hogy folyamatosan vezetniük kell, hogy éppen mit csinálnak, és mennyi ideig, a lehető legnagyobb részletességgel: pl. mosogatok (és közben telefonálok) – 8perc; vezetek a munkahelyemre (és közben a piros lámpánál sminkelek) – 25 perc; esti mese olvasás – 18 perc…stb.

Bárki azt gondolhatja – én is így voltam vele -, hogy ezt a klasszikus tréning gyakorlatot végigcsinálni képtelenség. Nem elég, hogy az ember a millió feladatát végzi kisgyerekes anyaként, és igyekszik nem elfelejteni semmi fontosat, még erre is figyeljen? Valóban iszonyú nehéz, én annak idején, amikor először – és utoljára – két héten át vezettem a tevékenységnaplót, nem csak a pokolba kívántam az egészet, hanem kicsit feleslegesnek is éreztem, hiszen úgy gondoltam, pontosan tisztában vagyok vele, mivel is töltöm az időmet. A helyzet ezzel szemben az, hogy megéri kipróbálni; nekem sok izgalmas felismerésem született, és eddig akárki csinálta végig a gyakorlatot, nagyon meg tudott lepődni az eredményeken.

Felismerések a tevékenységnapló nyomán

Hogy milyen felismerésekkel gazdagodtak az Anyacsavar csoportba járó kisgyerekes anyák? Természetesen mindenki valami mással. És ezek a felismerések segítettek mindenkinek abban, hogy egyéni célokat tűzzön ki maga elé, és azokhoz saját magára szabott megoldásokat keressen.

dolgozó mamaVolt, aki az összesítés után döbbent rá arra, hogy az ébren töltött idejének a 95%-át (!) a gyerekek és a háztartás ellátása teszi ki, és egy nap maximum 5 órát alszik, azt is részletekben. Ő fogalmazta meg találóan azt is, hogy az anyai Maslow-i piramis legalján nem a saját, hanem a gyermekeink szükségletei vannak. Amíg azok nincsenek kielégítve, nem foglalkozunk a saját szükségleteinkkel – pedig azok attól még ott vannak.

Volt, aki azzal szembesült, hogy otthon egész egyszerűen nem tud pihenni, kikapcsolódni, mert bármerre néz, csak káoszt, rendetlenséget és feladatokat lát, minden arra emlékezteti, milyen távol áll még a saját belső mércéjének az elérésétől: az otthonában uralkodó tökéletes rendtől és tisztaságtól. Neki fontos felismerés volt, hogy a feltöltődéshez el kell mennie otthonról, ki kell szakadnia a megszokott környezetéből.

Volt, aki arra jött rá, hogy túl sok belső és külső kényszer alatt végzett feladata van, és muszáj segítséget kérnie. Amikor pedig sikerült tudatosítania, mennyire sok dologban segít ő maga is másoknak, elmúlt a lelkifurdalása, amit amiatt érzett, hogy mer támogatást kérni, és nem egyedül, szuperhősnő módjára old meg minden problémát.

Heti egy feltöltődős nap Forrás: noivilag.hu
Heti egy feltöltődős nap
Forrás: noivilag.hu

Volt, akit a gyerekek betegsége ítélt több napos „szobafogságra”, és ez ráébresztette, hogy ha egész héten nincsen teljesen egyedül, saját ritmusban eltöltött zavartalan szabadideje, akkor becsavarodik. Ő ezt így fogalmazta meg: “Rádöbbenés, hogy NINCS olyan tevékenységem, amit a gyerekek ne szakítanának meg, ha velem vannak, márpedig szinte mindig velem vannak, vagy legalább egy közülük. És én ezt még 6 év után is tök rosszul viselem néha, pedig nincs más választásom, mint megszokni, mert a gyerekek ilyenek, ez bizony együtt jár velük. Viszont annál jobban tudom élvezni azokat az időket, amikor nagy ritkán nincsenek velem, és úgy érzem, hogy hatékony tudok lenni bármiben, amit megszakítás nélkül csinálok, a pihenőidőket pedig nagyon de nagyon meg tudom becsülni.”

És volt, aki azt figyelte meg, hogy ha a körülmények engedik, a saját – dolgozó kisgyerekes anyaként is nagyon ambiciózus – terveihez képest is 120%-on teljesít, arra gondolva, hátha a következő héten nem lesz elegendő produktív ideje, mondjuk a gyereke váratlan megbetegedése miatt, és az egész családi logisztika rugalmas újratervezést igényel majd. Micsoda előrelátás!

Ha van kedved, próbáld ki Te is a tevékenységnaplót, akár 1-2 hasonló cipőben járó barátnő bevonásával, és vessétek össze az eredményeiteket, meglátásaitokat. Tanulságos lesz, ígérem! 🙂

paizsdora_anyacsavar_alairas

 

Mai flow-élmény és önmagam vállon veregetése

esős nap– Egy hétköznapi történet az időkezelésről

Pocsék idő van, vigasztalanul zuhog, én meg már elajándékoztam a Vörös Keresztnek a hellyel-közzel vízálló kabátomat. Kisgyerek mellett vállalkozó anyaként ezer dolgom van, csomó mindent terveztem mára,  – de persze biciklivel.

Először megpróbálom erőltetni a terveket, még érveket is hozok fel önmagamnak, de eltökéltség helyett csak a belső ellenállásom nő, amikor elképzelem magam ronggyá ázva a tömött villamoson, ázott kutya szagú tömegben.

Úgy döntök, hogy lemondok a terveimről, és otthon maradok, amitől persze jön a bűntudat, és a meg nem felelés érzés. A belső hang eleinte azt szajkózza, hogy “nem igaz már, hogy egy kis eső elrettent! kibírtad volna! mások is kimennek esőben!” Aztán, ha már itthon vagyok, nekilátok olyasmiket megcsinálni, amiket hónapok óta halogatok, mert sosincs rá időm: új fotókat keresek az Anyacsavar csoportok projektív feladataihoz, megírok egy ajánlatot, rendezem a postaládáimat, és a délutáni megbeszélést átteszem Skype-ra, így lemondani sem kell, és ázott kutyák is kiiktatva a napból.

Rájövök, hogy tulajdonképpen egy időkezelési technikát, az újratervezést alkalmaztam! A zsákomban levő 100 feladatból nem azt a 10-et, és nem úgy csináltam, ahogyan eredetileg terveztem, hanem a körülményeket tekintetbe véve a leghasznosabban használtam fel a napot: csupa olyat pipáltam ki a “to do” listámról, ami megkönnyebbülést okoz, és különféle kisebb-nagyobb céljaimhoz közelebb visz, ha jól meggondolom.

Összegezve: Engedély önmagamnak az újratervezésre + ennek megvalósítása = Mai flow-élmény és önmagam vállon veregetése. Lett egy jó napom, eső ide, vagy oda! 🙂

paizsdora_anyacsavar_alairas