Banális történet terhességről, kilókról, kísérletezésről és megoldásokról pánikolós kismamáknak – 3. fejezet
Az úgy kezdődött, hogy amint terhes lettem, hirtelen megemelkedett a pulzusom, és nem tudtam folytatni az évek óta bevált alakformáló tornámat, ahol az edző torkaszakadtából üvöltött, hogy „ne tedd le a lábad, pont téged nézlek, most ég a karfiol a fenekedről!”. Ráadásul ezzel egy időben mindent elsöprő vágyakozást kezdtem érezni mindenféle ételek iránt, mint a túrós tészta, a gyümölcsök, a sütemények. Azzal áltattam magam, és ebben a környezetem nap mint nap megerősített, hogy „terhesen mindent szabad”, „a babának nem szabad éheznie”, úgyhogy hónapokig folytattam az önfeledt zabálást. Tovább az 1. fejezethez és a 2. fejezethez
Az ivás tényleg segít!
Na, vége a „mézes heteknek”, ami kb. 1 hétig tartott, és elkezdtem éhes lenni étkezések között is, és legfőképpen este, a klasszikus „stresszevős” időszakban, amikor a kicsit végre letettük, és amikor már elvileg nem szabad enni. Na, nem az a kínzó, mardosó éhség volt ez, amit mákosrétes-függőként éltem meg, mégis meglepett. Nóra, aki a legfőbb támogatóm és a Diéták & Álmok bloggere azt mondja, csupán arról van szó, hogy a testem kezd alkalmazkodni a diétához, és jelez: például azt, hogy szomjas vagyok. Ó, erről el is feledkeztem: a jó öreg vízivás! Most egy pelenkázó táska méretű retikült cipelek egész nap, amibe belefér az uzsonnás dobozom és a palack vizem is. Az ivás tényleg segít!
De nagyon érdekelt, mit lehet büntetlenül enni. Sajnos kb. semmit! Valójában azonban lehet trükközni pár dologgal. Ehhez segítségül hívtam a Kalória Guru tápanyagtáblázatait, és sok ötletet merítek azoknak a sorstársaknak az ötleteiből, akik a Facebookon támogatják egymást. Sorra derül ki a környezetemben is sokakról, hogy diétáznak, és még többekről, hogy szeretnének, de még nem vettek erőt magukon, hogy belevágjanak. Ez utóbbiakat csak biztatni tudom: diétázni egyszerűen jó!
Százszor jobban érzem magam mindenféle lemondás és vágyakozás nélkül
A mérlegre még nem mertem ráállni, viszont tisztelettel jelentem, nyom nélkül elmúlt a terhességi refluxom, és a zavaró vizesedésem! Ez is a szénhidrát-bevitellel függhet össze? Rejtély! Minden esetre nem várt kellemes meglepetés. A dokimat arról faggattam, vajon nem árt-e, ha úgy diétázom, hogy nem is vagyok cukros, de megnyugtatott, hogy az alacsony szénhidrát alapú étrend lenne a normális, egészséges táplálkozás tulajdonképpen mindenkinek.
Logisztika rutinos versenyzőként
Amit még tanulok, de kezdek már belejönni, az az egész napi ritmusomat átalakítása, kezdve a korai keléssel, és a 3óránkénti kötelező evéssel, hogy tudjam a diétát követni. A hetem megtervezésekor oda kell figyelnem arra, mikor tudok sportolni, mikorra és hová időzítsek egy fontos munkamegbeszélést, de ezt szerencsére kezdem megszokni. Ha a megbeszélés egy kávézóban zajlik, mostanra már rutinos versenyzőként kérem ki a koffeinmentes hosszú kávémat tejszínnel, vagy a zöld teámat, és nem jövök zavarba, ha elő kell húznom a táskámból egy fél almát Korpovit keksszel. Eddig még senki nem szólt be, talán a pocakomra tekintettel…
Hamarosan folytatom! 🙂
