– tanulságok a Vissza önmagamhoz Anyacsavar csoportból
A Vissza önmagamhoz csoport egyik résztvevője – két kisgyerek dolgozó anyja, nevezzük most Annának – attól szenvedett a leginkább, hogy nagyon introvertált személy lévén rengeteg egyedül töltött időre lett volna szüksége a feltöltődéshez. Ő azt a célt fogalmazta meg az első alkalommal a csoportban, hogy szeretne minél több időt bűntudat nélkül teljesen egyedül tölteni azért, hogy energiát nyerjen minden máshoz. Az utolsó alkalommal, amikor összegeztük ki-ki elért eredményeit, kiderült, hogy Anna a csoport 2,5 hónapja alatt kétszer is egyedül tudott tölteni 1-1 hetet! Ráadásul az egyik hetet Londonban!
…legszívesebben egy lakatlan szigetre mennének…
Talán nem mindenki számára ismert tény, hogy az extrovertált (kifelé forduló) és introvertált (befelé forduló) emberek között többek között az is egy lényeges különbség, hogy míg az extrovertáltak attól töltődnek fel, ha társaságban vannak, gondolataikat kifejezhetik, sokat beszélhetnek és sok impulzus éri őket, addig az introvertáltak éppen ellenkezőleg működnek: őket az impulzusáradat, az emberekkel való együttlét fárasztja, még akkor is, ha nagyon kedvelik őket. Számukra az igazi feltöltődés az egyedül töltött idők alatt történik meg. Ők a gondolataikat talán nem osztják meg másokkal, belül azonban élénk belső életet élnek. Ők azok, akik legszívesebben egy lakatlan szigetre mennének nyaralni. Na de ki teheti ezt meg kisgyerekek mellett? Pláne, ha ő az anyukájuk?
Őszintén szólva senkit nem ismerek, aki két kisgyerek mellett ennyire sok saját időt tudott magának teremteni, mint Anna, és kíváncsi voltam, vajon hogyan csinálta? Mi a titka?
Megpróbálom az Anna által működtetett és bevált megoldásokat, megtett lépéseket összeszedni, hátha más introvertált kisgyerekes anyáknak is tud tanulságul szolgálni:
Mit tehet egy introvertált anya?
1. Lelkifurdalás kiküszöbölése
A legtöbb kisgyerekes anyára jellemző, hogy mély, belső meggyőződése, hogy akkor jó ember (jó feleség, jó anya), ha a családja szempontjait, igényeit mindig a sajátjai elé helyezi. Ha azonban vannak saját céljai, amelyekért tesz is, azzal időt, energiát, pénzt, figyelmet vesz el a családjától, tehát önző módon viselkedik.
Egy hétre elutazni Londonba, és az egész őszi szünetet egyedül tölteni, amíg a férj és a gyerekek vidéken vannak az anyósnál: vajon ez nem rossz a többieknek? Nem terheli túl a férjet, anyóst? Nem okoz hiányérzetet, vagy akár valami lelki törést a gyerekekben? – tette fel magának a kérdéseket Anna.
Szerencsére képes volt megoldásközpontúan reagálni ezekre a kérdésekre: Csináljuk úgy, hogy mindenkinek jó legyen!
2. Segítségkérés felső fokon
Sokunkban van egy belső hang, amelyik állandóan azt mondja nekünk: „Más is megcsinálta, te is meg tudod csinálni! Ki kell bírni!” Az Anyacsavar csoportok egyik visszatérő AHA élménye ennek a belső hangnak a megkérdőjelezése: „Igen, meg tudom, meg tudnám csinálni, de nem esik jól, nem szeretném, mert elfáraszt, megbetegít, kifacsar.”
Aki képes a saját tökéletességre törekvését megszelídíteni, az képes lesz feltérképezni a környezetében lévő erőforrásokat, és minden nehéz helyzetben segítséget kérni és elfogadni.
Anna tökélyre fejlesztette az adott helyzetben legmegfelelőbb erőforrások felkutatását és bevonását. Mivel a nagyszülőkre csak nagyon korlátozottan számíthatnak, ők külső segítséget kérnek azokra az átmeneti helyzetekre, amiket segítség nélkül csak nagyon nehezen, sok áldozat árán tudnának megvalósítani. Anna az őszi szünet idejére leszervezett minden napra egy másik városba (!) bébiszittert, aki segíti a férjét és az anyósát, és az őáltala nyújtott segítséget pótolja. Az egy hetes londoni út alatt az esti fürdetés, fektetés rutinja bizonyult volna szűk keresztmetszetnek a férj számára egyedül a két gyerekkel, így minden este 2 órát besegített egy profi bébiszitter, akit a gyerekek is szerettek, elfogadtak.
3. Feladat és töltekezés: kettő az egyben
Anna mindkét egyhetes egyedüllétkor egy-egy fontos családi feladat megoldását (pl. az őszi szünet alatt nagytakarítás) is kitűzte maga elé, amiket sikeresen teljesített is. Az egyedüllétet így is élvezni tudta, és töltődött általa, de a feladat-faktor beemelésével lelkiismeret nyugtató „ürügye” is volt már.
Kételyek és valóság: a puding próbája az evés
Természetesen mindkét alkalommal ott motoszkáltak benne a kételyek, hogy valóban jól döntött-e, és valóban nem áldozat-e a családnak az ő távolléte. Ezért is volt hatalmas megkönnyebbülés a számára, amikor hazaérkezve azzal szembesült, hogy mindenki jól vette az akadályt, kiegyensúlyozott, a nélküle eltöltött idő ellenére. Ez a tapasztalat megerősítette abban, hogy bátrabban merje érezni és kifejezni a saját igényeit, és higgyen abban, hogy léteznek mindenki számára jó megoldások, és meg lehet azokat találni.
Nyilván nincsenek tuti receptek, amelyek mindenkire egyformán érvényesek. A megoldásokat mindig személyre kell szabni. Anna példája azonban megerősítést adhat más kisgyerekes anyáknak abban, hogy a saját idő legitim igénye mindenkinek , és talán abban is, hogy a saját idő megtalálására bátran érdemes elkezdeni megoldásokat keresni.
