Anyai önbecsülésem hullámvasútján

Zsófia története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, milyen kihívásokkal szembesítette az anyává válás, és ezekre milyen saját megküzdési stratégiákat talált. Egy őszinte történet a szülői önismeret fázisairól, az anyai önbecsülés hullámvasútjáról, a segítségkérés megtanulásától, a hálaadás gyakorlásán át, az anyai intuíciót mások elvárásai elé helyezéséig. Sokunk szívéből szól…

Vágyak, elképzelések és a valóság

Gyerekkoromban semmire nem vágytam jobban, mint kistestvérekre – született is három, a legfiatalabb 15 évvel utánam, így mellette szinte pótanyaként funkcionáltam. Azt tervezgettem, hogy majd csecsemő- és gyermekotthont alapítok, ahol sokat lehetek gyerekekkel. Végül sokat dolgoztam babysitterként 6 éves koromtól kezdve egészen 23 éves koromig. Ha mindez nem lenne elég, pszichológusként nagyon érdekel a gyermeki lélek sok rejtelme, s ez számomra nem ismeretlen csoda-terület. Így azt gondoltam, hogy nekem nem lesz túl sok újdonság az anyaságban (persze a szoptatás meg a felelősség más, de azért nem lesz minden új). Ehhez képest, bár tényleg profitálok korábbi tapasztalataimból, mégis keményen meg kellett (és kell folyamatosan) küzdenem saját anyaságom megszületéséért, formálódásáért és anyai önbecsülésem kialakulásáért, megszilárdulásáért.

Amilyen kihívásokkal szembekerültem és amilyen megoldásokat kialakítottam rájuk:

Bizonytalanság

Alapvetően volt bennem egy bizonytalanság – életemben először szülök és leszek anya, bár vártam, de tartottam az ismeretlentől.

Képes vagyok-e rá? Meg tudom-e szülni? Jól fogom-e gondozni? Túléljük-e mindketten az első időszakot? Nevetségesnek tűnnek, de valóban szorongtam tőle.

A bizonytalanságomra nagyon jó gyógyszer volt egy dúla által tartott szülésfelkészítő és anyaságra hangoló csoport, ahol nagyon sok információt kaptam, ami oldotta az ismeretlentől való félelmem, növelte az anyai kompetencia-érzetem. Elkezdtem elhinni, hogy bízhatok a saját belső anyai megérzéseimben, hisz ezek valamilyen szinten belém vannak kódolva. Továbbá sokat segített, hogy olvastam sokat és beszélgettem más várandós és nemrég szült anyákkal, akik szintén őszintén meséltek félelmeikről, bizonytalanságukról. Önmagában a tény, hogy nem vagyok ezekkel egyedül nagyon sokat segített.

A tények, elvek és a valóság ütközése

Ami nálunk a leginkább előjött, az az alvás – evés.

Hiába olvastam, hogy kb. 3 óránta eszik majd eleinte, s utána mindig alszik kb. 2 órát a csecsemő, az enyém folyamatosan enni akart és max. 20 perceket aludt az elején. Így minden előzetes tervem és időbeosztásom – akár munkára, házimunkára, a szociális életemre nézve teljesen felborult. Az első 5 hétben szerintem mondhatjuk kis túlzással, hogy 0-24ben a szoptatós fotelben ültem, bébivel a karomban, s hol ettünk, hol aludtunk – az agyműködésem pedig korlátozódott néhány komikus sorozatra.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a nagy elveim (mellettünk, de a kiságyban alszik majd a gyerek, így esténként marad randi-időnk a férjemmel) alapból borultak, hisz az első hetekben bébikénk nemhogy a kiságyában, de a karomon kívül sehol nem aludt 15 percnél többet. Így már az is eredmény volt, ha mellettünk a nagy ágyba le lehetett tenni anélkül, hogy felébredne.

Az anyai értékrend kialakulása

Talán ez volt az első két hónapban a legnehezebb.

A várandósság alatt sokat olvastam, kértem számomra hiteles emberektől tapasztalatokat, véleményeket, s kialakult bennem néhány számomra fontos alapvető érték. Alapvetően azt hiszem, hogy nincs egy jó recept, minden anya-gyerek páros, minden család más. Azt tartom fontosnak, hogy ahelyett, hogy rá akarnánk anyaként húzni valamit a gyermekünkre, tanuljunk meg rá odafigyelni, és rá reagálni: az ő valódi szükségleteire, igényeire. Bármilyen elvünk lehet, bármilyen gyakorlat/szokás tetszhet, ha arra gyermekünk nem vevő, fontos a rugalmasság, hogy merjünk a gyerek szükségleteinek fényében változtatni. Ezen az alapvető szemléleten túl fontos érték számomra a hordozás, igény szerint szoptatás, altatás. Azon túl, hogy hozzám ez a szemlélet, ezek a gyakorlatok álltak közel, mind alaposan utána olvastam, kérdeztem, s úgy éreztem, hogy kezdődő anyai identitásom alappilléreivé válnak.

A környezet meghekkeli

Nem csoda hát, hogy mennyire nehéz volt az első két hónap, amikor is sokan a környezetemből, akár rokonok, ismerősök, akár szakemberek – többnyire lelkesen és jó szándékból, de ezeket megtorpedózták. Nagyon sokan fújták a kívülről megtanult nótákat – ne tartsd annyit ölben, elkényezteted (hogy lehetne egy pár hetes-hónapos csecsemőt elkényeztetni – azt sem tudja még, hogy ő tőlem különálló lény), csak 3-4 óránként etesd, hagyd sírni, majd megtanul magától elaludni, ne szokja meg, hogy rögtön felveszed, stb.

Kéretlen tanácsok okozta inkompetenciaérzés

A sok megjegyzésből azt éreztem, hogy nem bíznak sem abban, hogy képes vagyok az anyaságra, sem abban, hogy nem véletlenül csinálom úgy, ahogy csinálom. Tudom, hogy a többség tényleg őszintén segíteni akart, de ezzel inkább csak az amúgy is túlélő üzemmódban létező testem-lelkem lenyomták még jobban. Azt éreztették ezáltal, hogy valóban képtelen vagyok az anyaságra, nem bízhatok az intuícióimban. Nagyon nehéz volt az elvileg nálam tapasztaltabb anyák, szakemberek ellenében figyelnem a kisfiamra és azokra az értékekre, amiket fontosnak tartottam. Bizony sok sírós – lelkileg összeesős pillanatom volt. De végül kitartottunk és mára a gyümölcsét is látom. A legszebb az, hogy többen jelezték már vissza, hogy „jé, tényleg lehet, hogy igazad volt – ez a gyerek nagyon vidám és látszik, hogy biztonságban van”.

Hogyan, mi segített?

Önelfogadás

Először is „kidobtam” a gondolataimból a megnyomorító „kell-eket”. A fiamra és a köztünk levő kapcsolatra koncentráltam, egyszerűen elkezdtem élvezni, hogy létezünk. Eleinte nagyon gyakran emlékeztettem magam, hogy pont abban hiszek, hogy nincs egy jó recept, hanem mindenki más, így nincs is mihez tartanom magam. Ez nagyon felszabadító volt. Elkezdtem figyelni az érzéseimet, nagyon vázlatosan, de elkezdtem naplót írni – ezzel is tudatosítottam magamban, hogy mi egy saját történetet írunk. Elkezdtem élvezni a tökéletlenségünk szabadságát.

Tabutörés

Másodszor, a szégyenkezés és titkolózás helyett (jaj nehogy megtudja valaki, hogy ilyen gondolataim vannak – nincsenek is), elkezdtem (elsősorban magamnak, aztán másoknak is) kimondani őszintén, ami fáj, ami nyomaszt, ami nehéz. Érdekes, hogy ahogy én szabaddá váltam ezek felvállalására, azok az anyák, akikkel ezt megosztottam, szintén fellélegeztek, hogy milyen jó, hogy nincsenek ezzel egyedül. Ilyen „tabu-anyagondolat” például, hogy kár, hogy nincsen a kisfiamon kikapcsoló gomb, vagy néha azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy milyen lenne, ha ő nem lenne… Miközben nagyon szeretem és olyan örömforrása az életemnek, amit korábban el sem tudtam képzelni. De ezek az érzések elférnek egymás mellett.

Támogatói kör kiépítése

Ami nagyon fontos volt, hogy igyekeztem olyan emberekkel körülvenni magam, akik támogatnak, akik kevésbé akarják megmondani, hogy mit csináljak, hanem szabadságot adnak és bíznak bennem. Hálás lehetek, hogy több ilyen családtagot és barátot is találtam, s tudatosan velük osztottam meg őszintén magamat, a többiek felé pedig próbáltam jobban határokat húzni.

Emellett ami nagyon sokat segített, hogy tudatosan kerestem a tágabb ismerősi körből is hasonló élethelyzetben levő és hasonló szemléletű anyákat, tudatosan kerestem olyan programokat, ahol megismerkedhetek hasonló gondolkodású nőkkel – pl.: kismamatorna, majd babamama torna, szülésfelkészítő. Lettek is innen új baráti kapcsolataim, amikért nagyon hálás vagyok.

Végül, de nem utolsó sorban folyton olvastam széles körben: tudományos cikkeket, hiteles beszámolókat, amik alátámasztották és megerősítették az értékeim, szemléletem.

Fizikai korlátozottság, régi élet felborulása

Hiába tudtam elméletben, hogy a szülés utáni első hetek –inkább hónapok- nem könnyűek fizikailag, mégsem lehet erre eléggé felkészülni. Korábban mindig rengeteget sportoltam, sosem volt hosszabb betegségem vagy műtétem – így egészen meglepett, hogy a wc-ig is nehezen vánszorgok el az első hetekben. Nem volt jó érzés beismerni, hogy mennyire „mozgáskorlátozottá” váltam az előtte megszokotthoz képest.

Továbbá a testem elnehezedése mellett az életterem is nagyban beszűkült – hisz részben a fájdalom, részben az állandóan rajtam szopizó vagy kapaszkodó kismanó miatt nem nagyon tudtam kimozdulni a lakásból. Az én esetemben ráadásul télen nagyon hideg és havas idő volt, így az első sétára is csak 3 hetesen került sor.

Előtte egy folyton pörgős, otthonra csak aludni-járós életstílust éltem, így nem csoda, hogy kissé meghökkentett a hirtelen váltás.

Ami nagyon sokat segített, hogy ne őrüljek meg vagy forduljak be

Amire tudtam, szerveztem segítséget: megkértünk barátokat, hogy az első két hétben főzzenek nekünk, beosztottuk, hogy minden napra jusson egy „komatál”, ami hatalmas segítség volt. Továbbá, átgondoltam, hogy melyek azok a tevékenységek, amikre vagy időm, vagy erőm nem volt, s ezekben is bátran kértem segítséget (pl.. takarítás).

Tudatosan is töltöm magam: elkezdtem megszervezni, hogy a hetembe bekerüljenek olyan programok, amiket szeretek, amik kikapcsolnak: mozgás (eleinte csak a gyógytorna, majd úszás, maminbaba, stb.), vásárlás, valamennyi kreatív munka. Vállalkozóként szerencsére nagyon sokrétű a munkám, s be tudok vállalni heti 1-1 órát, vagy itthoni munkát.

Elkezdtem figyelni magam, hogy mikor mi esik jól. Akár úgy, hogy a kisfiam rajtam alszik vagy mellettem játszik vagy valaki jön velem, aki közben vigyáz rá – ami nekünk jó, elkezdtem figyelni Ábelt, mire hogy reagál, s mivel kifejezetten igényli a változatosságot, így bátran viszem már magammal szinte mindenhova. Közösen élünk egy életet – nem ő az életem egyedüli közepe és értelme, miközben bármikor meghalnék érte, annyira szeretem. Azt gondolom, hogy az az egészséges a gyereknek is, ha biztos a szülei szeretetében, de látja, hogy a szüleit nem csak ő teszi boldoggá és kiegyensúlyozottá, hanem alapból is azok. Boldog anya – boldog feleség – gondtalanabb élet az egész családnak.

Szülési „trauma” elfogadása

Azt hiszem, hogy a szülés egy olyan dolog, amiben az az egy biztos előre, hogy nem fog úgy történni 100%-ban, ahogy gondoltuk/terveztük.

És ez így szép, de azért nem mindig könnyű elfogadni, feldolgozni. Fájdalomcsillapítás módjai, császár/nem császár – ahány anya (és ahány orvos), annyi igény, terv, vágy. Én nagyon szerettem volna minél inkább háborítatlan, teljesen természetes szülést, s sok része meg is valósult, de a végén jogos indokkal császár lett, ami szintén szép élmény lett, csak maradt bennem egy veszteség, egy kudarcérzés.

Ami nekem a legtöbbet segített az a fókuszváltás volt: első este még kisírtam magam, hogy miért nem „voltam képes” természetesen megszülni, természetesen analitikusan belemagyaráztam mindent, aztán meg elkezdtem arra koncentrálni, ami igazán úgy történt, ahogy vágytam, pl.: a kisfiam rögtön rám került, és amíg nem kelhettem fel, 6 órán át ott szopizott, aludt rajtam – csodálatos volt. Rögtön egy hála: egy aranyóra helyett hatot kaptam! Segített az is, hogy utána még az orvosommal még egyszer átbeszéltük a kórházban és a 6 hetes kontrollon is, hogy mi történt. Végül kiírtam magamból az egész szülésem történetét, ez is segített, hogy ne maradjanak bennem elfojtva érzések, legyen tisztán kimondva. Ez az én történetem, az én első szülésem, Ábel fiam születése, nem tökéletesen az, amire előtte vágytam, de így kerek, így a mienk, senki mással nem cserélnék.

Összegzés

Lassan fél éves anyaként azt látom, hogy nem az a lényeg, hogy az anyai önbecsülésemben és kompetencia-érzetemben ne legyenek fentek meg lentek, mint egy hullámvasútnál, hanem az, hogy a saját pályámon biztonsággal mozogjak. A hasonlatnál maradva valószínűleg mindegyikünknek eltérő lejtésszögű sínek jutottak, de ha ezen megtanulok biztonsággal mozogni, a gyermekem is ezt a biztonságot fogja érezni, körülményektől és tényektől függetlenül. Merjem hát felfedezni a saját pályámat, mozgásomat, s ne ijedjek meg a sebességtől – lejtmenetektől, hisz pont ettől válik egyedivé, s hitelessé a történetem.

Záborszky Zsófia

2018-09-182018-10-05

Amikor káosz uralkodik kívül-belül, avagy egy dühös nő másfél éve

Noémi története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, milyen a élmény anyaként, amikor hiába érzed, hogy baj van, a környezeted hülyének néz és nem segít. Amikor kiderül, hogy beteg a gyereked és teljesen tehetetlen vagy, miközben erősnek kellene lenned. Amikor összeomlasz, és a környezeted és a saját bűntudatod versenyben ostoroz emiatt. Ahogyan rátalálsz a megfelelő segítőkre, és ahogyan visszatalálsz a saját belső erőforrásaidhoz. Ahogyan megtanulsz elég jó anya lenni. A gyerekeid és önmagad számára is.

Az erőm végén

Kristálytisztán emlékszem a napra, amikor lemondtam magamról. Amikor úgy éreztem, hogy nincs tovább, nem bírok megküzdeni a feladataimmal, egyszerűen nem vagyok hozzá elég. Pedig akkor még nem tudtam, hogy amit minden porcikámból és a zsigereimben érzek, az nem csak egy kósza gondolat, hanem sajnos tény lesz… Tudtam, hogy valami nincs rendben, de senki nem hitt nekem. Hisztis, depressziós anyuka, ezt gondolták, majd mondták rólam.

Manapság nem divat problémákról, gondokról beszélni, sebezhetőnek lenni, hiszen legyél tökéletes, bátor és felelj meg a kor kihívásainak.

Minden rendben van… Minden rendben van?

Van egy könyv, mely szerint: ha 40 körül jársz, van egy kamasz gyermeked (nekem 2!), meg a munkád éppen nem foglalja le minden pillanatát a napodnak, esetleg újszülött gyermeked van, valószínűleg nem a boldogság, hanem valami egészen más tölti ki az életed!

Persze így, hogy a fentiekből rám négyből négy igaz, az esélytelenek nyugalmával szemlélhetném messziről a boldogságot. De szerencsére azért nem teljesen így van! J

Az élet megváltozik egy kisbaba érkezésével és nyilvánvalóan arra számítottam, hogy amit lehetett, át és megéltünk már a nagyokkal így nincs sok meglepetés és mennyire jó lesz nekünk, hiszen „egy boszorka 3 fiával” lesz igazán szép kerek az életünk.

A harmadik kisfiam világra jövetelekor, a halk kis sírást azonnal abbahagyta, ahogy meghallotta a hangom:

– Minden rendben van kicsim! – megsimogattam a csöpp kis arcát és már el is vitték tőlem.

Minden rendben van… ez nálam minden esetben mantraként működött. De a várandósság alatt elvesztettem a nagymamám, lett egy újabb pocsék szülésélményem, meg komplikációk majd hosszú lábadozás és hatalmas holtpontok, szóval belül igazi káosz uralkodott.

Csakhogy mindig átlendültem, elmúlt vagy túléltem mindent, az idő meg segített ebben.

Az anyai intuíció megmagyarázhatatlan ereje

Aztán hazatérve a kórházból rám telepedett valami sötét, nehéz és kimondhatatlan belső félelem. Az ott történtek mélyen nyomot hagytak bennem, néha fortyogtam a dühtől, amit hol szabadjára engedtem, hol elfojtottam. Viszont valahol meg erőt adott a sok megpróbáltatás, mert tudtam, hogy a családom és magam miatt sem eshetek szét.

„Arra kell koncentrálni, ami jó, felemel és nem arra, ami lehúz. Holnap majd ismét kisüt a nap!” Ezt kaptam útravalónak a szülői házból. Ez működik is, csakhogy belebetegedtem, és ez épp elég jelzés volt a testem részéről, hogy végre komolyan vegyem magam. A nagyobbaknál megtapasztaltam, mikor kell őrült módon rohanni a balesetire, és mikor elég egy gyógypuszi, na meg egy kis extra szeretgetés. A legkisebbnél ez, mintha kiveszett volna belőlem, csak tompaság és rettegés töltött ki, azt gondoltam, hogy még sok idő kell, hogy begyógyuljanak a szülés utáni fizikai és lelki sebeim, hogy újra egészségesek legyünk mindketten.

Lelki hullámvasúton

Hullámzóan éltem meg a hétköznapokat, néha csak a csoda és a hála érzése öntött el, néha meg hormonsokkos kisgyerekes sárkánynak láttam magam. A kialvatlanság és a kétségbeesés volt az egyik serpenyőben, a gyerekek mosolya és ölelése a másikban. Egyensúlyoztam a szerepeim között, de leginkább csak a „szaranya” érzés nőtt bennem. Nem voltam felhőtlenül boldog, nem posztolgattam napi 3 übercuki képet, és nem mosolyogtam megállás nélkül, mint a körülöttem rózsaszínködbe burkolózott tökéletes családok és szuperanyuk. Jelzem, sem közelről, sem messziről nem vagyok tökéletes, és fogalmam sincs, hogyan csinálja a többi sokgyerekes anyuka, hogy van mindig mindenre idejük, energiájuk. Én csak fáradtságot, fásultságot és fájdalmat éreztem a legtöbbször.

Értetlenül álltam a saját érzéseim előtt

Pedig a legnagyobb öröm egy gyermek… hát még 3! Tényleg hihetetlen boldogság, amikor reggel megpillantom, és este álomba simogatom őket! Ezért is álltam értetlenül a saját érzéseim előtt. Mindezek ellenére kiegyensúlyozott, nyugodt kis manónk lett, aki bearanyozta a minden napjainkat. Eleinte szépen fejlődött, kerekedett a pofija, viszont a kobakja nem annyira kerek babafej, hanem egy kis csúcsfejre emlékeztetett inkább. Ha ebbéli aggodalmamat kifejezésre jutattam, depressziós paramaminak néztek. Szépen lassan a gyerekorvos, és a családom idegeire mentem. Én pedig elkezdtem kételkedni magamban, az ösztöneimben. Elvesztettem a hitem és már majdnem beletörődtem, hogy csak túlgondolom, vagy képzelődöm, de végül az én megnyugtatásomra, kaptunk egy beutalót a kórházba. Aztán felgyorsultak az események, miután a gyermekneurológus hangja tompán koppant vissza a folyosó kövéről: – Ennek a gyereknek műteni kell a koponyáját.

Műteni kell a babát! Hibáztatás, önmarcangolás, csodavárás

Egy professzorhoz irányít minket, röntgent kér és a felét nem is hallom annak, amit mond, mert bőgök, és nem hiszem el, hogy ez velünk történik. Pedig tudtam, éreztem, hogy valami nincs rendben, mégis mikor ott a bizonyosság, az nem megnyugvást hoz, hanem még több kérdést, kétséget. Vizsgálatok, telefonálások, internetes böngészések, teljes összeomlás, bőgés, várakozás. Majd döbbent csend és értetlenkedés, okok keresése, hibáztatás, önmarcangolás, teljes elutasítás, vad önámítás, csodavárás… az érzelmi skála minden létező bugyrát bejárva. Kifelé összeszedettség látszik, mert hamar jött a felismerés, hogy amíg ez „csak egy gyanú”, addig úgysem tudunk tovább lépni. Eltelik két hét, mire megvan a diagnózis. Én „felkészülten” állok a prof előtt, mert mindent elolvastam, amit csak találtam, hiszen tudni akartam hogy mivel állunk szemben, viszont a férjemet sokkolják a tények. Fejlődési rendellenesség… véletlen vagy örökletes, de mindegy is, mert nincs rá válasz. Van helyette 3 hónapnyi várakozás, hogy megerősödjön a kicsink és utána műtéti beavatkozás, egy jobb életminőség reményében.

Csak semmi sírás!

A fentiekkel nehéz mit kezdeni, hogy meséljem el bárkinek is, ha segíteni nem tudnak, sajnálni meg ne sajnáljanak. Ez egy csapda, mert hirtelen bezárul a kör, hiszen csak kevesek értik azt, mi zajlik bennünk, velünk. Azt a tanácsot kapjuk, hogy maradjon minden úgy, mintha minden rendben lenne, osszuk be, hogy mikor ki lesz az erős támasz, aki tartja magát és a többieket, na meg semmi aggodalmaskodás, gyötrődés, és legfőképp semmi sírás.

Semmi sírás… Ez a legnehezebb, a várandósság alatt sem lehetett, most sem…

Meg kell tanulni elfogadni és a lehető legjobbat kihozni a helyzetből, és persze örülni, hogy van megoldás erre a problémára. Magyarországon pár százan járnak hasonló cipőben.

Valódi segítség, sok bátorítás és mosoly

Szerencsére a család, a bajban összezárt és némi megnyugvást adott a várakozással teli időszakban, na és az a pár barát is, aki ismerte a helyzetet és ott volt egy jó szóra, ölelésre, figyelemelterelő beszélgetésre. Mire majdnem 7 hónaposan és 7 kilósan a műtétre került a sor, a bőrönd bepakolásnál vettem észre magamon, hogy átkapcsolt az agyam. Rutinszerűen csináltam mindent, amit időpocsékolásnak tartottam, ami viszont fontos, azt teljes beleéléssel. Így mikor a nagyoktól elköszöntünk, annyira erősen szorítottam őket magamhoz, hogy nem is vettem észre. Csak a „szeretempillanatokat” akartam átélni és megnyújtani.

A támogató sorsközösség ereje

A gyerekklinikán szembesültünk a ránk váró napokkal, kínokkal és a gyógyulás lépcsőfokaival. Sok segítséget, bátorítást és mosolyt kaptunk. Elnézve az osztályon lévő gyerekeket, az jutott eszembe, hogy mekkora hősök és tanítók ezek a csöppségek, épp csak megszülettek, máris micsoda akadályokat kell legyőzniük. A szülőtársak egyike szerencsére létrehozott egy csoportot, ahol egymást segítik, bátorítják az érintettek a fájdalom, a műtét, a létező terápiák, testi változások, hangulatingadozásokkal kapcsolatos felvetéseket. Szinte keresztülvezetik a betegségen a tagok egymást. Hihetetlenül jó, hogy van egy hely, ahol tudunk kérdezni, panaszkodni, örömöt-bánatot, sikerélményeket megosztani. Olvasva a többieket elfogadtam a dühömet, haragomat, a kétségbeesést, hogy biztosítékot kerestem a gyógyulásra, ami persze nincs. Tudtam, amíg ezt nem fogadom el, addig képtelenség elengedni, túllépni és jól lenni. Bebizonyosodott, hogy minden, amit eddig tanultam, nem volt hiábavaló, itt sorra jöttek az események, amiben hasznát vettem a tapasztalataimnak.

A düh elfogadásának útja

A beavatkozás után 1 hónappal, a picink leesett az ágyról, pedig mind ott voltunk és mégis megtörtént. A meggyőződés, hogy én tehetek róla, és hogy nem védelmeztem eléggé robbanásszerű érzelmi mélységbe taszított. Vulkánként tört ki belőlem az addig gondosan elfojtott sírás. Lefagytam a tehetetlenségtől.

4 hónapba telt mire mindent kivetettem magamból és már nem elfogadhatatlan érzelemként, gyengeségként éltem meg a dühömet. A sajgó fájdalom és a beleőrülés helyett, le kellett mennem a legmélyére, és ha kicsit bele is szakadtam, akkor is szembe kellett nézni azzal, ami igazán bánt, hogy megéljem, és végre feldolgozzam.

Elég jó anya lettem. Nekik és magamnak.

Kerestem és vágytam a pozitív élményekre, így minden örömforrást bevetettem, ami csak eszembe jutott. Találtam egy pályázatot is, beküldtem egy mesét, ami megjelent egy válogatás kötetben. Az írás felszabadít és rendezi a gondolataimat, így ez örök szerelem marad. 🙂

Mindeközben persze helyt kellett állni az életem minden területén, és küszködtem azért, hogy jó anya legyek, mindegyik gyermekemnek… vagy csak elég jó.

Elég nekik és magamnak.

Mindenféle neheztelés, elfojtás nélkül, hozzáférhető és elérhető legyek. Láttak már összetörve és így én is, jobban láthatom őket, mert megengedjük magunknak a valódi érzéseinket.

Ami segített túlélni

Hogy túléljem ezt az időszakot, kellett a család, a barátok, a segítő csoport, egy csodálatos Dévény tornász, a Klinika, és rengeteg remek ember.

Kellett egy erős érzelmi háttér, sok derű, pocsék napokon is a jó szó, megszámlálhatatlan bögre kávé, holtpontokon átlendítő kedves üzenet, elhinni, hogy hallgatni kell a megérzéseimre, tudni, hogy képes vagyok használni az eddig tanultakat. Vagy csak kiszakadni a megszokottból, valami furát csinálni, babakocsival a bringaúton járni, hatalmas szélbe beleállni, hinni és várni a csodát, és ha valami nem tetszik, hát kézbe kell venni a dolgokat, és változtatni kell.

Nem könnyű, nem is megy mindig, hiszen sokszor vagyok fáradt, hisztis, türelmetlen és egy csomó mindent elfelejtek. De csak ránézek a csodálatos gyerekeimre és a legkisebb buksijára, ahol a fültől fülig vágott sebhely, örökre emlékeztet arra, hogy mindig minden rendeződik valahogy… és ez így jó!

Noémi

Olvasd el az összes Női sorsok, női mesék történetet, és meríts belőlük erőt a saját utadhoz!

2016-01-092018-10-05

Gyakorlatok az aggodalom leküzdésére

A várandósság, a szülés, majd az első hónapok embert próbálóak voltak. Friss anyukaként ismeretlen és épp ezért néha ijesztő helyzetekkel találtam magam szembe és megtapasztaltam az óriási felelősséget is. Mégis, a legnehezebb dolgom nem a baba körüli teendőkkel, hanem önmagammal volt. Le kellett küzdenem a folytonos aggodalmat és időt kellett hagynom meggyötört testem regenerálódásának, ez azonban hosszú folyamat volt. Írásom arról szól, hogyan sikerült néhány egyszerű gyakorlaton keresztül visszanyernem az egyensúlyomat lelkileg és testileg.

Alapvetően tervezgetős és rendszerető ember vagyok, így nem volt idegen tőlem, hogy amint kiderült, babócát várok, az örömmámor közepette sem felejtettem el tudatosan törekedni az egészségünk szinten tartására. Minden nap tornáztam, figyeltem a táplálkozásomra, a folyadékbevitelre, eljártam a vizsgálatokra. Próbáltam megteremteni a lehető legideálisabb körülményeket a kisbabámnak a fejlődéséhez. És emellett persze, ha valami nem úgy jött össze, ahogyan azt elképzeltem, aggódni kezdtem és kételkedni önmagamban.

Az aggodalom és a kétely korábban is sokszor megnehezítette az életemet. Sejtettem, hogy ezektől baba mellett rövid úton meg kell szabadulnom, ha jót akarok magunknak. Az első számú nagy félelmem az volt, vajon meg tudok-e birkózni az elém táruló anyai feladatokkal, és eközben pedig tudok-e örökkön-örökké vidám maradni, egy követendő példa, aki minden helyzetben megállja a helyét. Vagyis, így utólag visszagondolva: tudok-e szuperanya lenni. Természetesen nem, és nem is kell annak lennem, de ezt akkor nem éreztem át igazán, csak az eszemmel tudtam – és az bizony nem volt elég.

A szüléstől viszont egyáltalán nem féltem. Bíztam abban, hogy mivel szép és egészséges gyermekvárásban volt részem, a szüléssel is boldogulni fogok. Így is lett, minden különösebb gond nélkül világra hoztam első gyermekemet. Aztán a kezembe adták őt, akit úgy vártam, és a fáradtság ellenére is nagyon, de nagyon boldog voltam, hogy végre találkozunk. A baj akkor kezdődött, amikor megpróbáltam felkelni a szülőágyról. Nem ment, folyton elájultam, így végül hordágyon toltak át a szobámba, a babámat pedig nem kaphattam meg egészen másnap reggelig, mert átmenetileg még magamat sem tudtam ellátni.

A kórházban töltött idő alatt alig aludtam, így az amúgy is csekély erőm egyre csak csökkent. Hazatérve viszont segítségemre volt a férjem és az anyósom, akik mindenben támogattak. A baba körüli teendőkben a férjem is részt vett, a házimunka jó részét pedig az anyósom végezte. A felépülésem azonban a segítség ellenére is csak nagyon lassan ment. Hetekig szédültem, alig volt erőm, egyre kimerültebb voltam. Aggodalmam ettől egyre csak fokozódott és gyarapodott sok-sok más félelemmel, melyek aztán egyre mélyebbre rántottak. Azon kaptam magam, hogy “békeidőben” is folyton rágódom gyakorlatilag bármin és mindenen.

Végül eljött az a pont, ahol azt mondtam, tovább nem engedem, hogy az aggodalom megkeserítse a mindennapjaimat. Lenevelem magam az aggodalmaskodásról, mert igenis meg tudom állni a helyem anyaként. Felhívtam egy barátnőmet, akinek minden addig felgyülemlett érzésemet kibeszélhettem, akiről tudtam, hogy meg fog hallgatni. Az, hogy elmondhattam, önmagában is sokat segített. A beszélgetésünket követően sok mindenre rájöttem.

Megláttam például a lehetőséget ebben az új helyzetben önmagam jobb feltérképezésére. Az anyává válással valaki új, valaki több, de egyben valaki más is lettem, akit még meg kellett ismernem és alkalmazkodnom az új helyzetekhez. Tudtam, hogy nyugodtan, türelmesen és kitartással kell hozzálátnom önmagam újrastabilizálásához, ami egy kisbaba mellett és holtfáradtan egyáltalán nem volt könnyű.

Apró lépésekkel kezdtem. Összeírtam magamnak néhány gyakorlatot, melyek segítettek túllendülni a nehéz perióduson. Ezeket minden nap végeztem, hogy megújulhassak.

Reggel, ébredés után az első dolgom volt, hogy megneveztem valamit, amiért hálás lehetek, vagy amit jól csináltam a babázás során. Ez a pozitív gondolat segített át a nap során adódó nehézségeken.
Tízóraira 10 felülés a laposabb hasért.
Ebédre 1 dal eléneklése a kislányomnak, valamint újabb 10 felülés.
Uzsonnára egy vicc, amin jót nevethettem, s ha már a rekeszizmomat így bemelegítettem, megint a hasizmom edzése jött 10 felüléssel.
Este pedig, a nap zárásaként felidéztem egy szép pillanatot a napból és leírtam, megörökítettem egy naplóban. Amikor később visszaolvastam ezeket a szösszeneteket, jó érzés töltött el, hogy mennyi szépség történik velem.

A fenti gyakorlatok – azon túl, hogy élvezetesek – arra voltak jók, hogy segítettek a figyelmemet összpontosítani. Például, ha elkalandoztam volna az aggodalmaskodás felé, akkor a napi pozitív gondolatomat előhívva máris visszavezettem magam a realitások talajára. Ha zavart a félig leeresztett léggömbhöz hasonló hasam látványa, arra gondoltam, hogy rendben, most ez van, de még néhány hónap és szebb leszek. Napról napra egyre jobb lett a közérzetem. Jó és szép gondolatokkal ápoltam a lelkem, tornával a testem, és a kettő, test és lélek jólléte erősítették egymást.

Natália írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

Szívesen merítenél erőt más, hozzád hasonló kisgyerek nők példáiból?

Csatlakozz az Anyacsavar On-line Klub támogató közösségéhez, ahol hónapról hónapra más-más témát dolgozunk fel együtt!

2015-02-012017-01-30

Az Anyacsavar pályázat nyertesei

Azok között, akik megírták saját útkeresésük és önmegvalósításuk történetét anyaként az Anyacsavar Női sorsok, női mesék sorozatába, a következő értékes nyereményeket sorsoltuk ki:

1. A Sütit akarok! blog olyan kipróbált recepteket mutat be, ami mind a blogger személyes kedvence. Van modern és klasszikus is, van közte amerikai édesség, olaszos ihletésű desszert, és van, amiért a nagyapja falujába ment el. Szeretné, ha mindenki finom sütivel kápráztatná el a családját és a barátait, ha tudna segíteni a lányoknak, anyukáknak, nagymamáknak abban, hogy rájöjjenek, ez a “sütés dolog” nem is olyan bonyolult.

A felajánlott nyeremény: egy süticsomag 10.000 ft értékben. “Legyen szó bármilyen családi eseményről, szülinapról, ünnepnapról, az anyukával együtt kitaláljuk, hogy egy aprósütis tál kellene, vagy inkább egy nagy torta! A sütiket Budapesten belül kiszállítom, vagy ha az anyuka szeretné megtanulni az elkészítésüket, szívesen bevásárolok, elmegyek hozzá, és elkészítjük együtt!” 🙂

A szerencsés nyertes: Szabó Zsófia

2. Stiglicz Bea diplomás kozmetikus elsődleges célja, hogy megtalálja vendégei számára a legelőnyösebb és legkíméletesebb eljárásokat. “Hiszem,hogy a szépség a test, a lélek és a szellem harmóniájából születik, és hogy egy jó szakember ebben rengeteget tud segíteni vendégeinek.”

A felajánlott nyeremény: Mikrodermabráziós bőrmegújítás.“A bőrcsiszolás hatására felgyorsul a működőképes és kollagénekben gazdag bőrsejtek képződése.Az elhalt hámrétegek eltávolítása után a bőr hatóanyag felvétele többszörösére növekedik, ezért a kezelés után kényeztető arc és dekoltázs masszázst végzek BIODROGA ásványi anyagokban gazdag krémmel, majd vitaminos ampullával dúsított szuperkoncentrátumot ultrahangozok a bőrbe.” A kezelés időtartama 60 perc, értéke 9.900ft.

A szerencsés nyertes: Czafrangó Ági

3. A Diéták & Álmok bloggere abban hisz, hogy a jól összeállított étrend hosszú távon segítheti kívánt testsúlyunk elérését és egészségünk megőrzését. “A diéta egy végtelenül kiegyensúlyozott étrendet tesz lehetővé, amely megtanítja az embert a változatos és rendszeres, de nem túlevős táplálkozás elsajátítására. Egy diéta igenis lehet izgalmas és élvezetes!”

A felajánlott nyeremény: egy 4 hetes személyre szabott diétás étrend összeállítása, figyelembe véve az ajándék nyertesének egészségügyi állapotát és saját ízlését. A 14.000 Ft értékű ajándékcsomag tartalmaz egy személyes, vagy skype-os konzultációt, a diéta összeállítását receptekkel, valamint a diéta megkezdésétől számítva a 2. és a 4. hét végén egy-egy 30 perces konzultációt Skype-on, ahol a nyertes pályázó felteheti a diéta alatt felmerülő kérdéseit, megoszthatja tapasztalatait.

A szerencsés nyertes: Richter Ingrid

4. Lénárd Orsi dúla , mentálhigiénés szakember és kismama masszőr saját szép szülései nyomán vált szülésfelkészítő és szüléskísérő dúlává. “Abban segítek, hogy minden édesanya a saját útját járhassa, amikor várandós, és amikor kisbabáját a világra hozza, és hogy a születés, a szülés a családnak életre szóló jó élmény legyen.”

A felajánlott nyeremény: Thai kismama és női masszázs, amely segít az ellazulásban, a felfrissülésben, a testi-lelki egyensúly visszaállításában. “A test energiavonalai mentén masszírozok – így enyhül a láb, a derék, a hát és a nyak feszültsége, és az igénybe vett testrészek megkönnyebbülnek és felfrissülnek. A masszázshoz aromaterápiás illóolajokat használok, hogy még teljesebb legyen az élmény.”

A szerencsés nyertes: Konkoly Margaréta

5. A Rendteremtőn olyan módszerekkel és eszközökkel találkozol, amelyekkel ügyesebben szervezheted meg a mindennapi tennivalókat, és gyorsíthatsz a házimunkán. A blogban egyszerű és praktikus tanácsok, ingyenesen letölthető táblázatok, tematikus ünnepekhez kapcsolódó projektek formájában találsz megoldásokat. “Anya mindent megtervez” címmel kifejezetten édesanyák számára terveztünk határidőnaplót.

A felajánlott nyeremény egy Rendteremtő termékcsomag: Anya mindent megtervez 2015-ös határidőnapló tippekkel rendrakáshoz, takarításhoz, szezonális és ünnepi ellenőrző listákkal, szünidő tervezővel; Zsebnaptár havi bontású, csomagolós listával és útitervvel a családi utazásokhoz; Táskarendező, amivel búcsút mondhatsz a kupis táskának. Játéktároló zsák kis méretű játékok tárolására otthon és útközben is.

A szerencsés nyertes: Singer Edina

6. A Zugligeti Kamra -házi finomságok boltja egy kertvárosi kis üzlet a XII.kerületben, amit séta, kirándulás előtt/után/közben felkereshetsz, hogy a vidék, vagy nagymamád konyhájának ízeit megtaláld: sajtok tehéntejből, kecsketejből, szörpök, lekvárok, gyümölcslapok, birsalmasajt, villányi borok, kézműves sörök, cider, bonbonok, friss és száraz házi tészták, fahéjas mandula, kekszek, tökmag-, mák-, szőlőmag-olaj, gyümölcslevek, homoktövis készítmények. Helyben fogyaszthatsz Lavazza kávét, teát és cukrászsütiket.

A felajánlott nyeremény: 6000 Forint értékű vásárlás az üzletben a finomságokból, amelyeket Te válogathatsz össze.

A szerencsés nyertes: Pádár Andrea

7. A NaDuPhotography megörökíti az értékes pillanatokat, amelyek egy család életében nap mint nap jelen vannak, és könnyeket csalnak a szemünkbe. “Ha ezt sikerül elérni a saját családomban a 2 pici gyermekemmel, akkor miért ne adnék ehhez hasonlót más családoknak? Belevágtam a fotózásba, hogy minél több Anyának és Apának, Testvérnek és Nagyszülőnek okozzak örömteli pillanatokat a fényképek átadásakor.”

A felajánlott nyeremény: 14.000 Ft értékű fotózás az otthonodban, vagy az általad választott helyen Pest megye területén, mely 10 db retusált képet tartalmaz elektronikus úton átadva -igény szerint CD-n, valamint az általad kiválasztott 3 db kis formátumú nyomtatott képet.

A szerencsés nyertes: Nagy Veronika

8. Az Anyacsavar megoldásközpontú coaching támogatást nyújt a saját legégetőbb problémáid megoldásához, a legfontosabb céljaid kitűzéséhez és sikeres megvalósításához kapj olyan útravalót, amelynek a segítségével már önállóan is boldogulsz. zavartalan reflexiós időt, gondolatébresztő kérdéseket és érzelmi támogatást kapsz, amelyek hozzásegítenek a számodra fontos célok eléréséhez a számodra legmegfelelőbb eszközökkel.

A felajánlott nyeremény: 90 perces egyéni coaching személyesen vagy Skype-on az általad választott életterületen és témában. Ha úgy érzed, elakadtál egy számodra fontos életterületen. Ha választási helyzetben vagy, és elbizonytalanodtál, merre tovább. Ha vannak céljaid, de nem tudod, hogyan érd el őket. Ha szeretnéd a maximumot kihozni az ötletedből. Ha szeretnéd kiteljesíteni önmagadat.

A szerencsés nyertes: Bacsó Flóra

9. Paramdev Kaur, Kundalíni jóga tanár szerint a Kundalíni jóga, ahogy Yogi Bhajan tanította, egy nagyszerű eszköz, ami megtanít türelmesnek maradni a káoszban, bizakodónak a nehézségekben. Rendszeres gyakorlása által erősödik az idegrendszer, növekszik a stressz tűrő képesség, javul az egészségi állapot, erősödik a belső stabilitás.

A felajánlott nyeremény: részvétel egész napos Kundalíni Jóga workshopon. Ezeket az egész napos jógaalkalmakat mindig egy-egy téma köré építjük. A nap folyamán a fizikai gyakorlás és a meditáció e felé a cél felé visz. A Kundalíni Jóga gyakorlatai kezdők számára is elvégezhetők, és rutinos jógázók számára is rejtenek kihívásokat. A nyeremény 2015 december 31-ig használható fel, és átruházható.

A szerencsés nyertes: Reinhardt Zsófia

10. Tihor Andrea szakképzett masszázsterapeuta specialitása a személyre szabott svéd- és gyógymasszázs, lávaköves masszázs, frissítő talpmasszázs, tibeti hátmasszázs, mézes hátmasszázs, arc- és test nyirok drenázs. “Jókor, jó helyen – ez az egyik legcsodálatosabb felismerés az életben. Én masszázsterapeutaként naponta többször és duplán tapasztalom meg ezt a bennem és a hozzám fordulókban is szinte látható, vagy stílusosan: tapintható, rendkívüli érzést.”

A felajánlott nyeremény: 60 perces masszázs. Választható kezelések: Stresszoldó teljes testmasszázs, a minden napok megpróbáltatásai által okozott izomgörcsök, fáradság, idegesség állapotát oldó kezelés! 30perc hát-30perc talpmasszázs, az ülő munka és kevés mozgás által okozott problémákra! 40perc hát-20perc arcmasszázs, irodai ülőmunka és monitor figyelés feszültségeinek oldására! 20perc arc-40perc talp-lábmasszázs mindenkinek, akinek csiklandós a háta, de feltöltődésre vágyik! Aromaterápiás relaxáló masszázs, amikor kikapcsolódásra és feltöltődésre vágyik az ember teste-lelke-szelleme!

A szerencsés nyertes: Marosfalvi Csilla

11. A Tünet Együttes független táncszínházi társulat, melynek művészeti vezetője Szabó Réka, aki mellesleg a Műegyetemen tanít matematikát, és nem mellesleg egy gyermek édesanyja. A Tünet Együttes előadásaiban a szellemesség és a játékosság játsszák a főszerepet, darabjaik egyszerre elgondolkodtatóak, drámaiak, gyermekien felszabadultak és felszabadítóak. Előadásaikban egyenrangú elemekként kezelik a szöveget, a mozgást, zenét, vizualitást, és kedvelik a különleges technikai megoldásokat. Hétköznapi, mindannyiunkat foglalkoztató témákat dolgoznak fel és szólaltatnak meg a nézőtér és a színpad határait feszegető személyes nyelven, groteszk, ironikus, költői látásmóddal.

A felajánlott nyeremény: 2 db tiszteletjegyaz Apropó 2.0 című előadásunkra (2015. március 4. 16h angol nyelven, helyszín: MU Színház). Plusz 3 alkalmas bérletSzabó Réka reggeli tornájára, mely minden hétfőn és csütörtökön reggel fél 10-től fél 11-ig van a társulat próbatermében (Jurányi Inkubátorház, II. kerület, Jurányi u. 1.). Hajlékonyság, erő, tartás- és közérzetjavítás.

A szerencsés nyertes: Terdi Panka

12. A HellóAnyu! baba- és mamabarát közösségi tér, ökokávézó és anyaközpont, amely elsősorban kisgyermekes nőknek és családjuknak teremt kimozdulási, kikapcsolódási lehetőséget a belvárosban. Egész napos nyitvatartásunkkal lehetővé tesszük, hogy bármikor betérhess egy kávéra, sütire, találkozhass a barátaiddal, miközben a szoptatás, pelenkázás sem akadály. Eközben a legkisebbek a babamatracon, a nagyobbak a gyerekkuckóban vagy a kamaszkuckóban játszhatnak, olvashatnak. Különtermeinkben akár alternatív gyerekfelügyelet igénybevételével vehetsz részt tanfolyamokon, képzéseken, szabadidős foglalkozásokon. Célunk a kisgyermekes nők közösségi és munkaerő-piaci reintegrációja.

A felajánlott nyeremény: HellóAnyu! Klubkártya, amely egy évig 10%-os kedvezményes fogyasztást biztosít, és 5% kedvezménnyel látogadhatod a programjainkat is. Mind közösségi terünk, mind programjaink a kisgyerekes nők és családtagjaik kikapcsolódását, feltöltődését, szakmai előrelépését segítik. Töltsük újra együtt az anyaságot!

A szerencsés nyertes: Kiss-Márton Adrienn

13. Dávid Zsuzsi dúla, ayurvédikus babamasszázs oktató és vízirelaxációs kezelő főleg a nőkért dolgozik, legyenek azok várandósak, gyermekágyasok avagy már dolgozó nők. Mindenkinek más szükségletei vannak, ehhez társítja egyedi szolgáltatásait. “Üzenetem: Merj segítséget kérni, szeresd önmagad.”

A felajánlott nyeremény: egy órás stresszoldó vízi relaxáció. A módszer kifejlesztője Watsu névvel illette a vízben történő speciális, összhangteremtő masszázs terápiát, melyet a 80-as években fejlesztett ki az USA-ban. A Watsu elnevezés az angol water (víz) és a japán Shiatsu szavak ötvözetéből létrejött mozaikszó. A Shiatsu (jelentése – ujjnyomás) az akupresszúra alapjain nyugvó, Japánból származó, teljes körű, professzionális gyógymód, melynek fő célja az egyensúly helyreállítása fizikai, érzelmi és energetikai szinten.

A szerencsés nyertes: Nádas Rita

14. A Nolám naturlaborról: Gyógynövénnyel töltött és elültethető ékszerek, illatos horgolt szélcsendők, álomőrző állatok és sok más titokkal teli alkotás a Nolám naturlabor. Illatok, természet, báj, bűbáj….“Minden alkotásommal igyekszem valami meglepetést okozni. Egy apró csodálkozást kiváltani, hogy “Nolám, de hiszen ez több, mint aminek látszik!”

A felajánlott nyeremény: A nyertes kívánsága szerint elkészített egyedi, illatos gyógynövényekkel, virágokkal vagy fűszerekkel töltött ékszerszettet. A szivárvány minden színe, valamint epermenta, levendula, csokimenta, citrus, boróka, ánizs és még számtalan illat várja a fülbevaló és nyaklánc megálmodóját!

A szerencsés nyertes: Mándokiné Tasnádi Elza

15. A Szkéné Színház a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem impozáns, központi épületében működik több mint négy évtizede. Mára az egyik legfontosabb, befogadó jelleggel működő független művészeti bázis, ahonnan számos ismert és adott esetben világhírre szert tett alkotó indította pályafutását (pl. Krétakör, Pintér Béla Társulata).

A felajánlott nyeremény: 2 jegy a Fajok eredete című előadásra 2015. február 20-ra Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Thuróczy Szabolcs főszereplésével. Egy kulturális impulzusokkal és önfeledt nevetéssel töltekezős este a szerencsés nyertesnek és partnerének!

A szerencsés nyertes: Pajter-Csolti Katalin

16. A Scolar Kiadó nevét a kisgyermekes szülők jól ismerik a népszerű Mit? Miért? Hogyan? Ravensburger-könyvekről, de ezúttal a kiadó egy másik arcát szeretnénk bemutatni: azt, amelyik teljesebbé teheti az anyukák gyermekük mellett töltött idejét!

A feljánlott nyeremény: egy 10 000 Ft értékű könyvcsomag! Ebbe beválogattunk egy könyvújdonságot az Autentikus terápia elnevezésű meditációs módszerről, amellyel megtanulhatjuk újra szeretni magunkat, egy szakácskönyvet, amivel a főzés nem nyűg, egy közhelyek nélküli, nagyon kedves és könnyed gyereknevelési „kézikönyvet”, és végül némi humort, mert azzal könnyebb az élet!

A szerencsés nyertes: Kiss Márta

17. A Hosszúlépés megmutatja a város ezernyi arcát, illatát, történetét és titkát egy-egy sétába sűrítve. Mindig új dolgokat keres, miközben a régit újra felfedezi. Hiszen ráérősen sétálva minden új és izgalmas: szeretünk kiszállni az autóból, leszállni a buszról, feljönni a metróból és látni a házakat, embereket, érezni az illatokat, koptatni a járdát. Elhagyni a járt utat a járatlanért, tekintetünket a lábunk helyett a magasba emelve, hogy lássuk, hogyan elevenedik meg a történelem, halljuk, miről mesélnek a házfalak és megismerjük a város kevésbé ismert vagy épp elfeledett részeit.

A felajánlott nyeremény: 2 sétajegy, amely fél éven belül bármelyik tetszőleges sétára beváltható. Mindenki találhat az érdeklődésének megfelelő programot: legyen az kínai gasztróséta, a gyermekvasút rejtélyes világa vagy a budapesti szecesszió kincsei.

A szerencsés nyertes: Királyné Takács Rita

18. A Plukkido egy magyar játéktervező csapat. Eszközeik olyan élethelyzetekre készülnek, melyek a hétköznapok során problémát jelentenek szülőnek és kisgyermeknek egyaránt. Első termékük, az otthoni használatra készült, mágneses Benefitto a szülőt is neveli. Pozitív megerősítésekkel, a gyermek fantáziavilágába bújva segíti az együttműködő kommunikációt olyan problémás élethelyzetekben mint például a reggeli, sürgető készülődés, a testvérek közötti viszályok, az önállóság hiánya vagy a hiszti.

A felajánlott nyeremény: egy Benefitto, mágneses motivációs játék extra táblával 9.990 Ft értékben, így akár két család is játszhat vele, vagy több gyermek esetén, a játékosok saját játéktáblán indulhatnak útnak manó figuráikkal. A Benefitto segít, hogy úgy beszélj gyermekeddel, ahogy azt megérdemli és megérti, még a nehezebb szituációkban is.

A szerencsés nyertes: Tóth-Marafkó Dóra

19. Szappanvarázs. A szappan mindig elvarázsol. Az illatával. A formájával. A mintájával. A selymességével. A természetességével. A kidolgozottságával. A Szappanvarázs a carpe diem szappana. Jelenlét az élményben. Megállás a forgatagban. Érzékek varázsa. Egyensúly ember és természet között. Igényesség a fürdőszobában. A szépség megtalálása a mindennapokban. Engedd, hogy elvarázsoljunk!

A felajánlott nyeremény: egy saját magatoknak összeállított családi szappancsomag. Az aktuális készletből szabadon választhatsz 1 db. 200 grammos kockaszappant, 2 db. 120 grammos kockaszappant és 1 db. 100 grammos szappan szeletet, amelynek értéke összesen 5000,- Ft.

A szerencsés nyertes: Módos Melinda

20. A KIMENŐ egy komplex női életmód tanácsadó program nők számára. A társadalmi vállalkozás küldetése, hogy támogassa a nőket abban, hogy kiteljesedett életet tudjanak élni és hétköznapjaik részévé váljon önmagukra fordított minőségi idő. A KIMENŐ szolgáltatásai támogatják a nőket a belső értékeik feltárásában, a céljaik eléréséhez szükséges erőforrásaik mozgósításában, a nőket érő társadalmi folyamatok felismerésében.

A felajánlott nyeremény: Személyi edzés – TRX állapotfelmérés. Ahhoz, hogy pontosan lásd merre menj, hasznos, ha ránézel arra, milyen állapotban vagy most fizikailag. Ebben segít az állapotfelmérés, ami 60 percet vesz igénybe, és ahol megbeszéljük a történetedet, az egészségügyi háttér-információkat, és megmérjük a tested jellemzőit, teszteljük a mozgásodat, hogy lássuk, milyen izmaid erősebbek, és melyeket kell fejleszteni, hogy egyensúlyban legyél.

A szerencsés nyertes: Tímár Noémi

Gratulálunk minden nyertesnek, és nagy köszönet illeti az összes történetírót, akik tapasztalataik tabumentes megosztásával hozzájárulnak más kisgyerekes anyák inspirálásához, útkereséséhez!

A beérkezett történeteket az Anyacsavar blogján olvashatjátok majd heti rendszerességgel!

2014-12-112014-12-18

Pályázat az Anyacsavaron!

Te hogyan zsonglőrködsz a női szerepekkel, hogy jó anya, jó társ és jó szakember legyél, ezeket össze tudd valamiképpen egyeztetni?

Hogyan valósítod meg a saját céljaidat kisgyerekes anyaként?

Hogyan oldod meg a rendszeres testi-lelki feltöltődést, hogyan gondoskodsz a folyamatos intellektuális és szellemi inspirációról az életedben?

Hogyan tudsz gyerekek mellett a szakmádban sikeres lenni? Mi a titka a kiváló teljesítményednek, a folyamatos szakmai fejlődésednek, az alkotó munkádnak?

Hogyan küzdesz háztartásbeliként a függőség, az elbutulás, az intellektuális, érzelmi és kulturális izoláció ellen?

Ha úgy érzed, egyedül nem megy, kitől és hogyan kérsz támogatást a környezetedben?

Hogy küzdöd le magadban a bűntudatot ezért, mert nem vagy tökéletes?

Meséld el, hogy csinálod!

Írd meg te is az útkeresésed és önmegvalósításod történetét anyaként!

„Úttörő munka volt a tágabb családdal elfogadtatni, hogy én két diploma után újra tanulni akarok, de ezúttal nem a megélhetésért, hanem hivatástudatból. Édesanyám egyenesen le akart beszélni róla, féltett, hogy a tanulás csak a családi élet rovására mehet, mert ő úgy élte le az életét, hogy az ambícióit a gyereknevelés alá rendelte. Nem volt tapasztalata arról, hogy a kettőt együtt is lehet, csak vagy család, vagy önmegvalósításban tudott gondolkodni. Így szembe kellett néznem a bűntudattal, mert a mi családunkban generációk óta a női értékek a szerénység, alkalmazkodás, tip-top háztartás voltak. Ezekkel nyíltan szembe kellett mennem, úgy éreztem, eljött az idő, hogy döntsek: másoknak akarok tetszeni, vagy jól akarom magam érezni a saját életemben?” (részlet Andi történetéből az Anyacsavar blogról, a Női sorsok, női mesék sorozatból)

Az Anyacsavar blogon pályázatot hirdetünk!

Oszd meg velünk a tapasztalataidat Te is **a Női sorsok, női mesék sorozatban**,

ahol különböző helyzetben lévő, más-más értékrenddel bíró nők mesélik el a saját választásaik, saját magukra találásuk történetét. A nehézségekkel, dilemmákkal, kételyekkel, konfliktusokkal és a támogatásokkal, felismerésekkel, helytállásokkal, szerencsés fordulatokkal együtt. Hogy ne csak az eredményeket, de az oda vezető kacskaringós utakat is megmutassuk egymásnak, amikről olvasva talán te is önmagadra, a saját útkeresésedre ismerhetsz, és a történeteddel másokat támogathatsz, inspirálhatsz.

Az írásod témája bármelyik anyaként megélt nehézségedre, kihívásodra talált sikeres megküzdési stratégiád lehet,

mint a várandósság és szülés, gyermekágy élményei, a többedik gyerek születése, a párkapcsolat változásai, a munkába állás, a nevelési elvek találkozása a gyakorlattal, a betegség vagy gyász, az örökbefogadás, a testedhez való viszony, az önismereti fejlődésed, vagy bármi – de tényleg bármi – egyéb.

**A pályázatra beküldött történetek közül hétről hétre válogatok majd az Anyacsavar blogra, a Női sorsok, női mesék sorozatba**.

Az írásodnak kérlek adj címet, és tüntesd fel benne, hogy az írásodat teljes névvel, monogrammal, keresztnévvel, vagy álnéven szeretnéd-e megjelentetni. Ha fotókkal is tudod illusztrálni a történetet, annak külön örülünk, de ez nem feltétele a pályázaton való indulásnak.

Amennyiben a történeted megszerkesztve kerülne nyilvánosságra, a megjelenés előtt erről írásban egyeztetek Veled, és a hozzájárulásodat kérem.

A pályázaton való részvétellel hozzájárulsz ahhoz, hogy e-mail címed bekerüljön az Anyacsavar adatbázisába, és hogy a későbbiekben hírlevelet küldhessek az e-mail címedre. (A hírlevelekről bármikor le tudsz iratkozni a levél végén található linkre kattintva.)

A beküldők között értékes nyereményeket sorsolok ki!

Hogy mit? Részletekért kattints ide! 🙂

Hova és meddig küldheted a történetedet?

Küldd el az írásodat az Anyacsavar e-mail címére: info{kukac}anyacsavar{pont}com!

Beküldési határidő: 2015. január 31. szombat éjfél

Sorsolás: 2015. február 1-én