Ember és egyéb palánták

Weimper-Horváth Anett története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, milyen kisgyerekes anyaként az önmegvalósítás útjára lépni, és szembe menve a külső elvárásokkal, diplomásként belevágni a biokertészkedésbe. Érdemes végig olvasni, mert gyönyörűen bemutatja azt az organikus belső változást, ami elengedhetetlen minden sikeres újrakezdéshez.

 

Balkonkertészből kiskerttulajdonos

 

Weimper-Horváth Anett vagyok, a 2,5 éves Anna anyukája.

Nagyjából 3 éve kezdődött pálfordulásom története, amikor a babavárás alatt a Belvárosból a XVI. kerületbe költöztünk, így lettem balkonkertészből kiskerttulajdonos és ez alapjaiban megváltoztatta az életemet. 

Bár bölcsészként végeztem néprajz-történelem szakon, az élet úgy hozta, hogy egy ipari automatizálással foglakozó cégnél dolgoztam évekig, mint kereskedelmi asszisztens. Nagyon szerettem  és élveztem a változatos, kihívásokkal teli munkámat, még szülni is szinte a céges vacsoráról mentem.  Emlékszem, amikor szülés előtt egyáltalán nem tudtam elképzelni, mi a csudát fogok itthon csinálni 2 évig?  Egyedül egy babával? Mi lesz velem a jó hangulatú munkanapok és a jó fej kollégák nélkül? A kislányom, Anna születése utáni első téli hetek, hónapok csiga lassúsággal teltek. Nagy öröm volt az érkezése, mert könnyen született, a szoptatással se volt gond és ez hatalmas erőt adott, de én mégis pörögtem volna tovább, ahogy korábban, ezért folyton nézegettem a céges leveleket, hátha valami fontosból maradok ki… Aztán szép lassan kitavaszodott és az ébredő természettel bennem is új erők szabadultak fel.

 

Zöldre váltás

 

A kisgyerekes életmóddal egyszerre én is elkezdtem egyre zöldebben gondolkodni és szép lassan a tisztítószerek lecserélése után mosható pelenkára váltottam, egyre tudatosabban vásároltam, és úton a hozzátáplálás felé adta magát a dolog, hogy miért ne termelhetnék én magam biozöldséget a családom számára, ha már a hely adott hozzá? Hiába a vidéki gyökerek – a felmenőim valamennyien a földből éltek- , én már sajnos nem értek a földműveléshez. A jó példát ugyan láttam, mivel nagymamám és anyukám is nagy szeretettel gondozta otthon a kiskertet, csak sajnos nekem nem adták át az ezzel kapcsolatos tudást.  Ugyanakkor nagyszerű könyvekre találtam (szoptatás alatt volt csak időm olvasni), amikből inspirálódtam, és hamar elindultam a megvalósítás útján. Volt is bőven teendő, mert a kertünket elég elhanyagolt állapotban vettük át az előző tulajdonostól.

 

 

Kertészkedés baba mellett

 

Egyértelműen a mániámmá vált a kertészkedés: alvásidőben, amikor más kismama alszik a babával, én palántáztam, ültettem, mulcsoztam, karóztam, komposztáltam. Esti lefektetés után alig vártam, hogy kint lehessek újra a növényeim között és egy szuper fejlámpával a fejemen még az sem zavart, hogy tök sötét van… Azt hiszem normális anya nem csinál ilyet… Nem biztos, hogy normális vagyok, de úgy érzem, hogy olyan célért dolgozom, aminek több  értelme van, mint feküdni a TV előtt. Elképesztő élmény volt rátalálni arra a tevékenységre, ami igazán nekem való, de úgy is mondhatnám, hogy csak feltörtek a gyökereim.:) Ahogy telt az idő, egyre kevesebbet gondoltam a szeretett munkahelyemre és már magam is meglepődtem, hogy mindenkivel csak a kertészkedésről szeretnék beszélgetni.

 

Kitartó építkezés és szüret

 

Az első év persze nem volt nagy sikertörténet, ami a hozamot illeti, mert a kártevők változatos hadával és a homokos talaj kihívásaival kellett szembe néznem. Ezért néhány tanfolyamot is elvégeztem (volt amelyiknek a szünetében szoptattam), így  a következő szezon már jobb volt és egy fóliasátrat is építettünk. Az idei évben arathatjuk le igazán az eddigi munkánk gyümölcsét, már nem csak a családomnak, hanem szomszédoknak, barátoknak, kollégáknak is jut a megtermelt zöldségekből.

 

Ember és egyéb palánták

 

Még mindig ugyanolyan ujjongással tudok örülni, amikor egy pici mag kibújik a földből, mint az első próbálkozások idején. Ezt az érzés számomra tényleg szinte olyan, mint az anyaság.  

Fantasztikus érzés, hogy némi veszteség árán ugyan (palánták letaposása, éretlen zöldség tépkedése), de a kislányomnak is átadhatom azt az örömöt, amit a növények gondozása és a saját termény szüretelése okoz. Még nagyobb öröm az, ha már ő is segít, vagy látni azt, amikor „palántázósat” játszik. Megnyugvással tölt el, hogy egészséges, vegyszermentes zöldségeket ehet és természetközeli helyen cseperedhet.

 

Vargabetűk és ráébredések

 

Közben letelt a GYED és visszamentem az irodába dolgozni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy valami végérvényesen megváltozott. A munkahelyi körülményeket illetően és az életcéljaimat, vágyaimat illetően is. A helyemet átvette egy másik kolléga, nekem csak a papírok futószalagszerű iktatása maradt, ami már egyáltalán nem olyan kihívásokkal teli feladat. El kellett jutnom arra a pontra, hogy ez így nem mehet tovább, nem szeretnék így élni évekig. Szeretnék olyasmit csinálhatni, aminek kézzelfogható eredménye van, igazán örömöt ad és akár hivatásként is tekinthetek rá. Rá kellett jönnöm, hogy a kertészkedés már több mint egy szabadidős tevékenység. A konkrét váltás még nem történt meg, de minden nappal egy lépéssel közelebb jutok az álmaimhoz. A munkámat már csak részmunkaidőben vállalom, heteken belül őstermelő leszek és jelenleg keresem a megfelelő bérelhető földet a további terveim megvalósításához.

 

Belső munka

 

Lelkiismeret-furdalás? Persze hogy van bennem nap, mint nap. Nincs mindig tisztaság és rend, vacsora sem, van hogy este sebtében kell bedobni egy mosást, hogy másnapra legyen tiszta ruha, mert nagyszülői vagy egyéb segítségre nem számíthatunk.

Nagyon nehéz szembemenni a családi hagyományokkal és véleményekkel. A szülők szerint nincs értelme mezőgazdasággal foglalkozni és különben is, ha az embernek van egy gyereke, akkor elvárható, hogy alárendeljünk a szülői feladatoknak mindent.

 

Külső és belső erőforrások

 

Valószínűleg így is tennék, ha nem lenne mögöttem egy támogató társ, aki jobban hisz bennem, mint én magamban. Nélküle nem menne, mert hol ásással, hol barkácsolással, fóliasátor építéssel, hol gyerekfelügyelettel, vagy anyagi és nem utolsó sorban lelki támogatással járul hozzá ahhoz, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék és boldog legyek, mert a családunk is ettől lesz boldog.

Hiszek abban, hogy nincs késő belevágni valami egészen újba, amiben sikerélményeket szerezhetek, ezért nap, mint nap teszek érte, hogy bizonyítsak magamnak és anyaként példát mutassak. Szeretném másoknak is megmutatni, hogy a növényekkel való törődés egészségesebb és boldogabb emberré tehet bárkit.

 

 

 

 

 

 

 

EMAIL
FACEBOOK0
FACEBOOK