Tizennégy heti jegeskávé

Zsuzsanna története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, hogy akármennyire tudatosan is készül valaki az anyává válásra, biztos, hogy sok tapasztalat készületlenül éri. Kisgyerekes anya tervez, kisgyerek végez. Ekkor jön a jól ismert újratervezés. Kérdés, van-e elegendő lelki muníció és külső támogatás ahhoz, hogy a kezdeti kanyarokat jól vegye az anya. Ez a történet egy szívmelengető pozitív példa erre.

 

Erre nem készültem

Minden téren nagyon tudatosan készültem a kisfiam érkezésére. Nemcsak a várandósságról, a szülésről, de a gyermekágyról is sokat olvastam, beszélgettem anyákkal, készültem a szoptatásra, hordozásra, mosható pelenkázásra.

Amikor hazaérkeztem 14 héttel ezelőtt a kórházból, kezemben Barnabással, aki éppen torkaszakadtából ordított, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek vele, rám tört az érzés, ami azóta sokszor: erre nem készültem fel.

 

Képes vagyok rá

Mindig én támogattam másokat az anyaságukban, bátorítva őket arra, hogy hallgassanak az ösztöneikre, megerősítve, hogy jól csinálják, képesek rá, elég jó anyák. A szülésem csodálatos, katartikus élmény volt. A szoptatás pedig a kínok kínja az első pár hétben, amikor sírtam a fájdalomtól, és a férjem tehetetlenségében többször ajánlotta, hogy akkor legyen inkább tápszer, mert ez kinek jó…tudtam, hogy jó a technika, nincs lenőve Barni nyelve, egyszerűen ennyi kellett, míg hozzászoktam ehhez az igénybevételhez. Visszanézve hálás vagyok, hogy kitartottunk.

 

Végre azt csinálhatom, amit szeretnék?

Úgy gondoltam, a babával itthon töltött időszak lesz, amikor végre azt csinálom, amit szeretnék, tanulhatok, főzhetek, lesznek hétvégék, amikor mehetünk ide-oda, lesz újra nyár és ünnepek. Az első hat hétben a tenyerükön hordoztak, a férjem, a család, a barátaink és a gyülekezet, más dolgom nem volt, mint a baba ellátása. Akkor még sokat aludt, volt időnk filmeket nézni, nekem szüléstörténetet írni, ruhákat hajtogatni, kakaós csigát sütni…aztán ráeszmélt a világra, és azóta a második gyermekágyat éljük.

Szerettem volna mindennap menni valahová, mozogni, közösségbe, zenebölcsibe, gyülekezetbe. A kisfiam azt mondta, nem. Ő még erre nem érett, megijesztik más kisgyerekek, nem mindig (általában nem) tűri végig a tornát, sem a hátamon, sem a matracon. Ha nincs este fürdés, altatás viszonylag fix időben, kiborul. Ha nappal alszik, inkább elnyúlok mellette, minthogy nekiálljak főzni. Ha máshol töltjük az éjszakát, sír. Az altatás kétemberes munka, kell hozzá porszívóhang, labda, amin ringatózunk és egy férj, aki átveszi, amíg zuhanyzom vagy már nem bírja a derekam.

 

Amit elengedtem, és amihez ragaszkodtam

Nagyon nehezen engedtem el a saját elvárásaimat, a házimunkát, a főzést, a sok programot. Sorban húztam ki a képzeletbeli listámról a balatoni esküvőt, a dédmama meglátogatását, az istentiszteletet, a hosszú sétákat, a gyakori vendégfogadást. A végén két dolog maradt, amihez ragaszkodtam a túlélésem és jóllétem érdekében: a jegeskávé és a mozgás. Amikor van 10 percem kávézni vagy 30-40 percem tornázni, amíg a férjemmel elvan a baba, akkor töltődöm fel a maradék 23 órájára a napnak. Egyelőre ennyi megy, a bűntudathullámok ritkulnak, az pedig, hogy a kisfiam ébren töltött idejében (amikor nem fáradt) végig mosolyog, megerősít abban: jól van ez most így, nem lehet mindent egyszerre. Majd lesz tanulás, szabad este, teljes edzés, részidős munka, sütés-főzés a maga idejében. Ahogy érik rá a kisfiam. Addig pedig neki hiszek és nem mindenki másnak, aki megállapítja, hogy „hozzászokik, ha mindig felveszed, soha nem fogod tudni letenni”. Majd leteszem. Ha megérett rá.

R.Zsuzsanna

 

Ez a történet 2018-ban az Anyacsavar második Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett. A sorozat többi történetét itt találod!

 

Gyakorlatok az aggodalom leküzdésére

aggodalom2A várandósság, a szülés, majd az első hónapok embert próbálóak voltak. Friss anyukaként ismeretlen és épp ezért néha ijesztő helyzetekkel találtam magam szembe és megtapasztaltam az óriási felelősséget is. Mégis, a legnehezebb dolgom nem a baba körüli teendőkkel, hanem önmagammal volt. Le kellett küzdenem a folytonos aggodalmat és időt kellett hagynom meggyötört testem regenerálódásának, ez azonban hosszú folyamat volt. Írásom arról szól, hogyan sikerült néhány egyszerű gyakorlaton keresztül visszanyernem az egyensúlyomat lelkileg és testileg.

Alapvetően tervezgetős és rendszerető ember vagyok, így nem volt idegen tőlem, hogy amint kiderült, babócát várok, az örömmámor közepette sem felejtettem el tudatosan törekedni az egészségünk szinten tartására. Minden nap tornáztam, figyeltem a táplálkozásomra, a folyadékbevitelre, eljártam a vizsgálatokra. Próbáltam megteremteni a lehető legideálisabb körülményeket a kisbabámnak a fejlődéséhez. És emellett persze, ha valami nem úgy jött össze, ahogyan azt elképzeltem, aggódni kezdtem és kételkedni önmagamban.

Az aggodalom és a kétely korábban is sokszor megnehezítette az életemet. Sejtettem, hogy ezektől baba mellett rövid úton meg kell szabadulnom, ha jót akarok magunknak. Az első számú nagy félelmem az volt, vajon meg tudok-e birkózni az elém táruló anyai feladatokkal, és eközben pedig tudok-e örökkön-örökké vidám maradni, egy követendő példa, aki minden helyzetben megállja a helyét. Vagyis, így utólag visszagondolva: tudok-e szuperanya lenni. Természetesen nem, és nem is kell annak lennem, de ezt akkor nem éreztem át igazán, csak az eszemmel tudtam – és az bizony nem volt elég.

A szüléstől viszont egyáltalán nem féltem. Bíztam abban, hogy mivel szép és egészséges gyermekvárásban volt részem, a szüléssel is boldogulni fogok. Így is lett, minden különösebb gond nélkül világra hoztam első gyermekemet. Aztán a kezembe adták őt, akit úgy vártam, és a fáradtság ellenére is nagyon, de nagyon boldog voltam, hogy végre találkozunk. A baj akkor kezdődött, amikor megpróbáltam felkelni a szülőágyról. Nem ment, folyton elájultam, így végül hordágyon toltak át a szobámba, a babámat pedig nem kaphattam meg egészen másnap reggelig, mert átmenetileg még magamat sem tudtam ellátni.

A kórházban töltött idő alatt alig aludtam, így az amúgy is csekély erőm egyre csak csökkent. Hazatérve viszont segítségemre volt a férjem és az anyósom, akik mindenben támogattak. A baba körüli teendőkben a férjem is részt vett, a házimunka jó részét pedig az anyósom végezte. A felépülésem azonban a segítség ellenére is csak nagyon lassan ment. Hetekig szédültem, alig volt erőm, egyre kimerültebb voltam. Aggodalmam ettől egyre csak fokozódott és gyarapodott sok-sok más félelemmel, melyek aztán egyre mélyebbre rántottak. Azon kaptam magam, hogy “békeidőben” is folyton rágódom gyakorlatilag bármin és mindenen.

Végül eljött az a pont, ahol azt mondtam, tovább nem engedem, hogy az aggodalom megkeserítse a mindennapjaimat. Lenevelem magam az aggodalmaskodásról, mert igenis meg tudom állni a helyem anyaként. Felhívtam egy barátnőmet, akinek minden addig felgyülemlett érzésemet kibeszélhettem, akiről tudtam, hogy meg fog hallgatni. Az, hogy elmondhattam, önmagában is sokat segített. A beszélgetésünket követően sok mindenre rájöttem.

Megláttam például a lehetőséget ebben az új helyzetben önmagam jobb feltérképezésére. Az anyává válással valaki új, valaki több, de egyben valaki más is lettem, akit még meg kellett ismernem és alkalmazkodnom az új helyzetekhez. Tudtam, hogy nyugodtan, türelmesen és kitartással kell hozzálátnom önmagam újrastabilizálásához, ami egy kisbaba mellett és holtfáradtan egyáltalán nem volt könnyű.

Apró lépésekkel kezdtem. Összeírtam magamnak néhány gyakorlatot, melyek segítettek túllendülni a nehéz perióduson. Ezeket minden nap végeztem, hogy megújulhassak.

  1. Reggel, ébredés után az első dolgom volt, hogy megneveztem valamit, amiért hálás lehetek, vagy amit jól csináltam a babázás során. Ez a pozitív gondolat segített át a nap során adódó nehézségeken.

  2. Tízóraira 10 felülés a laposabb hasért.

  3. Ebédre 1 dal eléneklése a kislányomnak, valamint újabb 10 felülés.

  4. Uzsonnára egy vicc, amin jót nevethettem, s ha már a rekeszizmomat így bemelegítettem, megint a hasizmom edzése jött 10 felüléssel.

  5. Este pedig, a nap zárásaként felidéztem egy szép pillanatot a napból és leírtam, megörökítettem egy naplóban. Amikor később visszaolvastam ezeket a szösszeneteket, jó érzés töltött el, hogy mennyi szépség történik velem.

A fenti gyakorlatok – azon túl, hogy élvezetesek – arra voltak jók, hogy segítettek a figyelmemet összpontosítani. Például, ha elkalandoztam volna az aggodalmaskodás felé, akkor a napi pozitív gondolatomat előhívva máris visszavezettem magam a realitások talajára. Ha zavart a félig leeresztett léggömbhöz hasonló hasam látványa, arra gondoltam, hogy rendben, most ez van, de még néhány hónap és szebb leszek. Napról napra egyre jobb lett a közérzetem. Jó és szép gondolatokkal ápoltam a lelkem, tornával a testem, és a kettő, test és lélek jólléte erősítették egymást.

Natália írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

Szívesen merítenél erőt más, hozzád hasonló kisgyerek nők példáiból?

Csatlakozz az Anyacsavar On-line Klub támogató közösségéhez, ahol hónapról hónapra más-más témát dolgozunk fel együtt!

 

 

 

Gyermekágy második gyerekkel

IMG_2472_2ps– mézeshetek, vagy megtudtuk, mi a magyarok istene

6 hét esszenciája arról, amit terveztünk, amire nem számítottunk, és kénytelenek voltunk újratervezni, és arról, ami bevált, és egyfajta tanulság saját magam számára is. Meg talán Nektek… Előre szólok, ez hosszú lesz!

Amit terveztünk

Jól emlékszem, milyen mellbevágó volt az, ahogyan az első gyerekünk születése után fenekestül felfordult az életünk. Mint egy súlyos baleset után: testi és lelki tartalékaink az utolsókat rúgták, az anyagi terhek miatt az életszínvonalunk egy szintet visszaesett, a társas életünk egy része teljesen megszűnt, egy másik része gyökeresen átalakult: azok a barátaink maradtak meg, akik hajlandóak voltak velünk délután 4-8 között találkozni, és tolerálni, hogy 3-4 mondatonként megszakítja a beszélgetést egy pelenkacsere, egy etetés, egy újraaltatás. Ők – nagyon kevés kivételtől eltekintve – azok voltak, akiknek már szintén volt gyerekük. Úsztunk az árral, és nem tudtuk magunkat utolérni hónapokig. A nyaralás egy alvásmegvonásos munkatáborra hajazott, a hétköznapok stressz-szintje elérte a tűréshatárt.

Hiába mondta mindenki, hogy a gyerekgondozás 24 órás szolgálat, ez teljesen értelmezhetetlen, ha valakinek nincsen még gyereke. Készültünk a szülésre, de a gyermekágyas időszakra nem – nem is gondoltuk, hogy kellene, erről senki nem beszélt, a frankómegmondás széles körben elterjedt kultúrája ellenére erre nem igazán kaptunk jó tanácsokat a környezetünkből.

Amikor a 2. gyerekemmel lettem várandós, öröm helyett először páni rettegés uralkodott el rajtunk, és el sem tudtuk képzelni, hogy fogjuk még egyszer kibírni az első hónapokat. Közben irigységgel vegyes csodálattal figyeltem a környezetemben azokat, akik ezt az időszakot örömtelien, zökkenőmentesen, lazán tudták megélni. Vajon hogy csinálják?

Elhatároztuk, hogy most már a korábbi tapasztalatainkkal felvértezve alaposan felkészülünk az első időkre. Készítünk gyermekágyi tervet, és nem bízzuk a véletlenre, hogy fogunk-e enni, aludni, zuhanyozni, töltekezni, egymással minőségi időt együtt tölteni. Szemrebbenés nélkül fogunk segítséget kérni, lelkifurdalás nélkül fogjuk a felajánlott támogatást elfogadni, nem hagyjuk szétesni önmagunkat és a kapcsolatunkat.

Egy vasárnap délután leültünk a férjemmel, és külön-külön összeírtuk, mi az, amitől tartunk, vagy amire megoldást keresünk.

A következők kerültek a listánkra, majd mellé lehetséges megoldások gyanánt:

apa alszikHogyan fogunk tudni aludni? Ki, mikor kel fel majd éjjelente a kicsi(k)hez?   A férjem alszik többet éjjel, én próbálok nappal.

Ki fog főzni?  Összeállítunk egy top 10 menüt, és anyukámat kérjük meg, hogy főzzön, hiszen rá minden nap számítunk majd a kezdetekkor.

És bevásárolni ki fog? Apukámat kérjük meg, hogy bevásároljon gondosan megírt és e-mailben átküldött lista alapján.

Hogy fogjuk megoldani 2 gyerekkel az esti fürdetés+fektetés rutint? A kicsit nap közben fürdetjük – hiszen neki tök mindegy, mikor fürdik, nem lett piszkos a játszótéren -, így nem kell két gyereket fürdetni egyszerre.

Hol alszik majd a kicsi? (A mi szobánkban? A nagyobbikkal egy szobában? A mi ágyunkban? Saját ágyban, Bölcsőben?) A kicsi a szomszédság körében vándorló kölcsön bölcsőben alszik majd a mi szobánkban, és kb. félévesen átköltözik a nagyobbik szobájába.

Ki viszi a nagyobbikat a bölcsibe és hozza onnan haza az első napokban? Reggelente a férjem viszi a nagyobbikat bölcsibe, és ez egyben nekik egy minőségi kettesben töltött idő tud lenni. A három nagyszülő felváltva hozza haza őt, amíg én nem erősödöm meg annyira, hogy én hozzam el – és onnantól pedig ez a mi közös minőségi időnk lesz a nagyobbikkal.

Mit tehetünk, hogy a nagyobbik jól vegye a kanyart a kistesó érkezésekor?    Sokat mesélünk a nagyobbiknak a kistesó érkezéséről mesekönyvekből, illetve válaszolunk a kérdéseire. A kicsi már a pocakból „küld neki ajándékokat”. Amikor megszületik a kicsi, családilag megünnepeljük, hogy a nagyobbik nagy testvér lett, ajándékkal, tortával, és a nagyszülőket is betréningezzük, hogy a nagyot ugrálják körbe a kicsi születése alkalmából, csökkentendő a féltékenységet.

Tudok-e majd rendesen szoptatni?     Szoptatási tanácsadókból listát készítünk arra az esetre, ha szükség lenne rájuk, és anyatej-lelőhelyeket kutatunk fel, arra az esetre, ha nem lenne tejem.

pihenés babávalHogyan fogunk napi szinten töltekezni?    Mindketten írtunk egy rövid listát azokról a dolgokról, amik gyorsan és könnyen feltöltenek bennünket, és betervezhetőek a hétbe (olvasás, masszázs, barátok, futás, zenehallgatás…stb.) a testi-lelki szétesést megelőzendő.

Hogy jut majd minőségi időnk egymásra a férjemmel,  és a nagyobbikkal? A férjemmel közös időt úgy képzeltük el, hogy a nagyobbikat kiszervezzük pl. a nagymamához, és a kicsit magunkra kötve elmegyünk valahová.

Ki intézi majd a szokásos kafkai hivatali ügyeket?    A hivatali ügyintézést a férjem intézi majd, és fogjuk fel kimenőként, amikor zenét hallgathat a villamoson és kedvére nézhet ki a fejéből, amíg nem szólítják.

Mit csinálunk, ha fertőző betegek vagyunk, hogy a csecsemő ne kapja el? Először is NEM leszünk betegek, de ha a nagyobbik hazahoz valami mutáns vírust a bölcsiből, akkor fájó szívvel a nagymamához költöztetjük, amíg fel nem épül, és nem kockáztatunk egy kórházas kört a kicsivel – amire sajnos rengeteg példát láttam az elmúlt hónapokban a közvetlen környezetemben.

Kinek a segítségére számíthatunk, és miben?  A három lelkes és ráérő nagyszülőn kívül a korábbi bébiszitterünket elhívjuk hetente 2 alkalommal, és természetesen számítunk a barátainkra is bármiben, amit felajánlanak.

Szuperül hangzik, igaz?

Ehhez képest a valóság egy kissé felülírta a terveket. Volt, ami könnyebben ment, volt, ami zűrösebben alakult a vártnál.

 

Amit újra kellett tervezni

IMG_2358_psKülső támogatás. Amikor 10 nappal a kiírt dátum után végre kibújt a kicsi, akkor apukám külföldön volt éppen és csak egy hét múlva jött haza, anyukám beteg volt, és pár nap múlva egy műtét várt rá, az apósom pedig nyugdíjas vállalkozóként végre kapott pár sürgős megrendelést több hónapnyi szünet után. A lényeg az, hogy éppen, amikor a leginkább szükség lett volna rájuk – az első 2 hétben – szinte alig tudtak segíteni.

A bevált szuper bébiszitterünk, akinek hetekkel a szülés előtt jeleztük, hogy számítunk rá, bemondta az unalmast – mikor, ha nem most – és egy teljesen új jelölttel kellett elkezdenünk az összeszokást gyakorlatilag a szülés után, ami nem lett egy sikertörténet a megbillent lelkű nagyobbik kezelését illetően.

A barátaink tapintatból az első napokban nem kerestek bennünket.

Mi eléggé kipurcantunk a testi-lelki tehertől. Elszoktunk már a nem alvástól, és nem számítottunk a nagyobbik extrém reakciójára, amivel szemben teljesen eszköztelennek éreztük magunkat.

Testvérféltékenység. A kicsi éjjel született, addig a nagyobbik anyukámnál volt, és onnan aznap délután érkezett haza. Nagyon készültünk arra, hogy a találkozás a kistesóval pozitív élmény legyen neki. De hiába „hozott” neki a kicsi kisvasutat ajándékba, és hiába ünnepeltük csokitortával, hogy immár nagytesó lett, ő mégis nagyon kiakadt, amint meglátta a kicsit mellettem az ágyban. Szívfájdító volt látni a szomorú, csalódott, szemrehányó tekintetét. És hiába volt 10 napig otthon velünk, hogy összeszokjunk, idilli együttlétek helyett hatalmas dührohamok jöttek a semmiből minden nap. Rá sem ismertem a gyerekemre: fejhangon üvöltött, ököllel ütött minket – a kicsit szerencsére nem – és szándékosan tört-zúzott maga körül. Kétségbeejtő volt a helyzet, és roppant mód fárasztó.

játszótérA gyermekágy ki(nem)pihenése. A terveinkben szerepelt, hogy a segítőink pár órára majd lekötik alkalmanként a nagyobbikat, elviszik játszótérre, állatkertbe, ahol ő majd nagyon jól érzi magát, hiszen személyes törődést, csak neki szóló figyelmet kap. Hát, ez nem jött be: ő csak velünk szeretett volna lenni, kivéve, amikor csak velem, és az imádott nagyszülőkkel sem volt hajlandó szóba állni hosszú ideig. Eddig sosem látott szomorúságot, dührohamokat és végeláthatatlan hisztiket hozott az első pár hét, ami mindenkinek a türelmét próbára tette. Bármivel próbálkoztunk, nem volt jó: a nagyobbik pokolian haragudott ránk, és a frusztrációját le is vezette rajtunk. Noha a bábáim a lelkemre kötötték, hogy 2 hétig szigorúan feküdnöm kell, ebből szinte semmi nem valósult meg. Hamar rájöttünk, hogy a család összességében vett lelki nyugalma érdekében akkor járunk a legjobban, ha a nagyobbik a lehető legtöbb időt töltheti el csak velem. A harmadik héttől minden reggel én vittem már a bölcsibe és délután 2,5 órát töltöttünk el együtt a játszótéren, amíg a kicsire otthon valaki vigyázott.

Szorongás- és pánikrohamok. Arra sem számítottam, hogy a szülés után 2-3 nappal szorongás- és pánikrohamaim lesznek, akár az első szülés után. Annak idején ezt a traumatikus szülésélmény számlájára írtam, és nem értettem, most miért bukkant fel újra. A legdurvább tünet az volt, hogy amint becsuktam a szemem és lefeküdtem, elkezdtem fulladni. Hiába voltam hulla fáradt, hiába aludtak a kicsik, nem tudtam pihenni. Amint elszenderedtem, arra riadtam fel, hogy elfelejtettem levegőt venni, és megfulladok. Egy idő után elkezdtem az estéktől félni, már vártam a halálfélelmet és a pánikot. 5 nap alatt összesen 8 órát aludtam, és éreztem, ezt nem bírom ki sokáig.

A szorongások sokfélék voltak, és nagyon erősen jelentkeztek: hogy a kisfiam, akit most szültem, egyszer meg fog halni, és én semmit nem tehetek ez ellen; hogy én is meghalok egyszer; hogy a szülés fontos tapasztalatát nem tudom megosztani a férjemmel, mert nincsenek rá szavaim, és a megoszthatatlanság távolságot teremt közöttünk; hogy hogyan fogjuk bírni fizikailag és lelki energiákkal két gyerekkel, amikor néha eggyel is alig birkózunk meg?

Végül mindkét problémára a barátnőm prána-kezelése hozta meg az azonnali gyógyírt. El sem tudom mondani, mennyire jó volt végre aludni, és végre szorongások nélkül egyszerűen csak örülni a családomnak.

Váratlan meglepetés volt a teljesen problémamentes terhességet követően, hogy a szülés után szinte azonnal összeomlott az immunrendszerem. Taknyos voltam, köhögtem és kijött a számon egy herpesz, gyógyszert a szoptatás miatt persze nem vehettem be, maradt a pemetefű cukorka és a népi kuruzslás. A két hét kötelező fekvés helyett folyamatos pörgés következett minimális alvással. Mindennek tetejébe elestem, és összezúztam az alsó csigolyáimat, ami miatt alig tudtam ülni, és nagyon fájt a mozgás. A túlerőltetéstől achilles ínhüvely gyulladásom lett – mintha a Jóisten kicsit didaktikusan üzenne, hogy maradjak már veszteg, hiszen pihennem kell!

Ami bevált

Háborítatlan első napok. Hogy mire gondolok? A szülés után másnap a saját otthonomban, a saját ágyamban ébredni az újszülött gyerekemmel és a férjemmel. Tudom, könnyű ezt mondani, amikor a magyar kórházi gyakorlatban csak papíron létezik ambuláns szülés, de fontosnak tartom megosztani ismét, hogy számomra mennyire meghatározó volt, és mennyire rányomta a bélyegét a gyermekágyas időszakra a háborítatlanság. Nem csak a szülésé, hanem az első napoké is, ami egy kórházban semmilyen szempontból nem ideális. Ezeket a saját tempóban, intimitásban megélt első napokat is az otthonszülésnek köszönhetem. A gyerekem eszik, alszik, szemlélődik, és nyugodt, amilyen az én lelkem volt a terhesség és a szülés alatt.

Ha odafigyelsz a testi-lelki jóllétedre, az meghálálja magát

Szülésfeldolgozás. Mert bármilyen jó élmény volt is, a szülés egy hatalmas testi sokk, és a kétgyerekes szülővé válás egy nagy változás az életemben, amit mindenféle lelki hullámhegy és –völgy kísér – lásd a nem várt szorongásokat és az endorfin-fröccsöt. És ez a feldolgozás most kétféle módon történik meg. Négy szorongásokkal teli álmatlan éjszakán át a férjemmel órákon át beszélgetünk a szabad levegőn, kint az erkélyen csizmában és pokrócokba csavarva. Ha beszélek és beszélnek hozzám, érzem, hogy élek, csökken a halálfélelem, a pánik. Megtudom, ő hogyan élte meg a szülést, mennyire aggódott, hogy nem lesz-e valamilyen komplikáció, de soha nem beszélt erről a félelméről, hogy ne terheljen ezzel. Ő így támogatott a döntésemben, hogy otthon akarok szülni. Ezen az introvertált módon fejezte ki a szeretetét. És elkezdem lejegyezni magamnak a hirtelen tudatosuló, megfogalmazódó, de illékony tapasztalatokat, amikből megszületik végül a szülésélmény posztom.

Amire nem számítottam, azok a bennem munkáló örömhormonok voltak – ez az első szülés után nekem teljesen kimaradt. Minden nap többször elöntött a mélységes öröm és hála, hacsak ránéztem a gyerekeimre, vagy a férjemre. Mint amikor az ember szerelmes. És ez a sok öröm és hála erőt adott és felemészthetetlen energiát a napi terhek viselésére. Meglepett, mennyire jól bírom a napi 3-4 óra alvást, a fizikai megerőltetést, az állandó türelmet és figyelmet igénylő gyerekeimmel törődést, és bármi nehézséget, változást.

Lazaság, rugalmasság. Magamra szabom a divatos gyerekgondozási elméleteket, mások tapasztalatait, és egyáltalán nem érdekel, hogy ehhez ki mit szól. Amikor az első két napban nem volt tejem, és a kicsi vérhólyagot szopott a mellemre, eldöntöttem, hogy nem leszek hős mártír, nem kockáztatok egy mellgyulladást, és szoptatás helyett fejtem a tejet pár napig, ha pedig nincs elég tejem, tápot adok neki. Mire a seb begyógyult, lett tejem is, és szépen beállt az igény szerinti szoptatás – noha ezzel tuti szembementem a kórházi csecsemős nővérek és a La Leche Liga ajánlásaival.

Új dolgokkal kísérletezünk. Noha a nagyobbik sosem tűrte magán a hordozókendőt, a kisebbikkel ismét nekifutottunk, és vele bevált. Öröm a hordozás neki és nekem is. Az újrapróbálkozás pedig megerősít valahogy az anyai kompetenciáimban – ez is sikerült – és segít nyitottnak maradni más új dolgok felé. Például befizetünk egy hosszú hétvégére barátokkal, és bizakodunk benne, hogy jó lesz, menni fog.

A nagyé az elsőbbség. Mindig. Mindenben. A napi csak vele töltött idő, csak rászánt figyelem megtérül: a gyermekágy végére a napi átlag nyolc hiszti kettőre redukálódik. A jó idő kedvez a napi kettesben játszóterezésnek, és az óvodai nyílt napokra is kettesben megyünk, amit nagyon élvez. Ő is akar szopizni, hát megengedem neki. Éjszakánként magához hív „Mamamadár! Mamamadár! Én egy kis fióka vagyok.”, és jön velem aludni. A nagy szófán összebújások után nyugodtabb reggelek jönnek. Az eleinte feneketlen kútnak tűnő szeretettankját a sok együtt töltött idővel sikerül szép lassan újratölteni.

komatál2Komatál. Kajarendelés. Mindenképpen szuper ötletnek bizonyul a rendszere főzés elengedése ezekben az első hetekben. Hét közben a Nemsütiből rendelek ebédet, hétvégén egy közeli étteremből. Igen, kétszer annyiba kerül, mintha én készíteném el otthon, de erre most tényleg nincsen időnk, és olyan jól esik ezzel most kényeztetni magunkat. A barátaink közül többen felajánlják, hogy hoznak ennivalót. Mindenkitől elfogadjuk – egyszer. Ilyenkor ez a legjobb ajándék, hálásak vagyunk mindenkinek érte. Esküszöm, akkora izgalom, mint gyerekkoromban a Mikulás-csomag bontogatás: „vajon mit hozott?”

Családi fotózás. Azt hiszem a legkialvatlanabbak azon a délelőttön voltunk, a felnőttek rémesen néznek ki szinte az összes képen, de nem bántam meg, hogy készültek az ötnaposról minden családtaggal profi fotók hála a közelben lakó kedves kisgyerekes anyának, aki eljött hozzánk, és belefotózott a hétköznapjainkba.

Vásárlás kiszervezése apukámnak, aki lelkiismeretesen és körültekintően szállította nekünk a túlélő csomagokat hétről hétre. Ehhez készítettem a telefonomba egy alap listát (pelenka, popsitörlő, kenyér, tej…stb.) és ezt szerkesztettem újra hétről-hétre.

Barátnőm segítsége reggelente. Felbecsülhetetlen egy nyugis napindítás. Akinek kisgyereke van, az pontosan tudja, mekkora stressz bír lenni egy reggeli elindulás, és mennyit számít, ha sikerült beleszuszakolni a reggeli készülődésbe egy ülve megivott teát, egy zuhanyozást, és a nagyobbikkal egy kis meseolvasást, indulás előtti játékot. A barátnőm szinte minden reggel eljött hozzánk heteken át – hétvégén is! – 7-9 között, és derűs mosollyal átvette valamelyikünktől a kicsit, és etette, ringatta, amíg mi összeszedtük magunkat. Ezzel azt hiszem sok családi egymásnak feszülést megspóroltunk magunknak.

Napközben, a kicsi alvásidejében töltekezem. A két gyerekes lét egyik legelső felismerése az, hogy egy gyerekkel szinte wellness… Amíg a kicsi alszik, én szépirodalmat olvasok és naplót, posztokat írok, ami egyben reflexiós idő is számomra: az élmény áradatot segít egy kicsit feldolgozni. Ez nekem még az alvásnál is fontosabb, az én Maslow-i piramisom legalja, a lelki integritásom kulcsa.

Minőségi intim idő a férjemmel. Na, attól valóban féltem, hogy egymásra semmi időnk nem jut majd, és szép lassan elszigetelődünk egymástól. Kellemes meglepetés volt, hogy az első hetekben az éjszakai közös ébredések a kicsihez közös talált idők voltak. Együtt örültünk az újszülöttnek, és tudtunk semmi másra, csak egymásra figyelve pár szót váltani.

Látogatók hétről-hétre. A baráti látogatások alkalmával mindig meg tudtam osztani az éppen aktuális élményeket. Ezek a megosztások reflexiós idők is voltak, és segítettek a történtek feldolgozásban is. Ezen kívül „felnőtt” idők, ahol ki tudtam szakadni a gyermekgondozás nem éppen intellektuálisan kihívó feladataiból. Azokkal a barátaimmal, akik meglátogattak ezekben az első hetekben, a kapcsolatunk is erősödött, talán mert valami igazán fontos életeseményben a lelki kísérőimnek szegődtek. Sokakat én magam hívtam, most tudatosan tettem az elszigetelődés ellen.

Masszőr házhoz. Na, ez életmentő volt a szülés után 2-3 nappal, amikor még testileg összetörtnek éreztem magam, viszont „szobafogságon” voltam. Tulajdonképpen csak tettem egy próbát: felhívtam azt a lányt, akihez járni szoktam masszázsra, hogy belefér-e neki, hogy felugrik valamikor hozzánk. És belefért. Büszke vagyok magamra, hogy eljutottam oda, hogy egy ilyen igényt meg tudok magamnak fogalmazni, és utána ahelyett, hogy lebeszélném magamat róla („Miért is jönne ki hozzám?” = nekem ez nem jár), azt keresem, vajon van-e megoldás erre az igényre.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

Arra gondolok, úgysem fog sikerülni. Aztán arra, hogy talán mégis.

kendő“Tíz napja született meg a kisfiam. Kendőben alszik, a nyakamba szuszog. Én a gép előtt ülök és pályázatot írok. Nem a megélhetésem múlik rajta, önkéntes vagyok egy alapítványnál, mediációs kampányt tervezünk. Nem vagyok fanatikus. Csak így félórára elfelejthetem, mennyire fáj a sebes mellem, mennyire kimerült vagyok, mekkora sokk az, hogy lett egy gyerekünk. A férjemmel jól informáltan, elvárások nélkül néztünk a családdá válás elé, de erre nem lehet felkészülni.” Flóra története a Női sorsok, női mesék sorozatban.

Kinézek az ablakon, a szél a fák rügyező ágát lengeti. A mediációs gyakorlati képzés vezetője jut eszembe. Látszott rajta, hogy abból él, amit igazán szeret csinálni. Tréningeket tart, kutat és mediál. Az egyik óra után megkérdeztem tőle, hogy csinálja. Nyitott szemmel jár, és nem fél lépni, mondja. Azóta nem ő keresi a lehetőségeket, hanem azok találják meg őt. Könnyű neki, férfi, gondolom. Nem, nem könnyű neki, két gyereke van, felelősséggel tartozik a családjáért, messze nem csak anyagilag. Nem nyerünk a pályázaton. Sajnálom, de most nem is lenne kapacitásom kampányeseményeket szervezni. A célom, hogy szabadúszóként mediációból és nyelvtanításból éljek, emellett jusson időm néha az írásra is. A férjem szintén vállalkozást tervez, emellett zenél. Arra gondolok, hogy úgysem fog sikerülni. Aztán azt, hogy talán mégis.

Ez a szabadság

Az autóban légkondi, odakint harminckét fok. Autózunk, mostohaapám vezet, anyám mellette. Hátul ülök, egyik kezemben a számítógép, másikkal az alvó gyerek kezét fogom. Már öt hónapos. A kerek ujjhegyei, mint a borsók. Nem a kezét kellene nézegetnem, negyven percem van befejezni a szövegemet, ennyi egy alvásciklusa. Írótáborba megyünk. Kómásan ülök a foglalkozásokon. Néha elkések, mert szoptatok vagy altatok. Egy régi szövegemet hoztam el. Tudom, hogy nem smakkol, altatás közben, egy kézzel javítgattam, és közben dúdoltam. Tényleg vannak benne hibák, de jó szöveg lesz, mondják. Délutánonként leviszem a gyereket a többiekhez, idén csak lányok vannak. Terhességről, szülésről, gyerekekről, beszélgetünk, mindenki elmondja a saját sztoriját. Megállapítjuk, hogy a szülés a nőknek az, ami régen a férfiaknak a katonaság volt, de most már a férfiaknak is a szülés a katonaság. Néha elhallgatunk, hogy hátha jön más téma, de nem. A lányok közül majdnem mindenkinek van gyereke. Az egyik szabad délutánon a hátamra vettem Mót, és felmentünk a kilátóba. Csúszott az út és meredek volt, bokáig agyagos lettem. Féltem, nehogy elessek a gyerekkel. látom magam, ahogy imbolygok, süllyedek a sárban. Végül nem estem el. Szeretném, ha eszembe jutna ez a túra, amikor azt érzem, elakadtam és nem tudok tovább menni, de attól tartok, nem jut majd eszembe, a kétségbeeséstől elfelejtek erre gondolni. Hazafelé, a völgyben beleálltam a patakba, lesikáltam az agyagot a cipőmről, hideg volt a víz, Mó a hátamról figyelte, ahogy csobog. Hazafelé cuppogott a cipőm. Nem is cuppogott, slattyogott. Azt éreztem, ez a szabadság, patakba állni cipőstül, aztán csak úgy hazaslattyogni, gyerekkel a hátamon.

Valahogy fejlesztenem kell a tudásomat

Egyik kezemmel pötyögök, a másikban Mó, az ő kezében a telefonom. Odakint a nyárfa egyre kopaszabb. Fújja a szél a sárga leveleket. Egy sor után abbahagyom, mert a gyerek elejti a telefont és a billentyűzet után nyúl. Kimegyünk inkább hintázni, süt a nap. Majd befejezem a kérdőívet, ha elaltattam. Vagy majd holnap. Vagy hétvégén. Vagy sose. Egy online felmérést szeretnék készíteni a párkapcsolati konfliktuskezelési szokásokról. Amíg nincs lehetőségem mediációs üléseket tartani vagy tréningekre eljutni, valahogy családfejlesztenem kell a tudásomat. Eddig, amíg Mó aludt, mediációs tanulmányokat és irodalmi folyóiratokat olvasgattam a telefonomon. Most azt érzem, kicsit több az erőm, elég a passzív tevékenységekből. A kérdőívet útnak indítom, tíz nap alatt kétszázhetven választ kapok. Jól van, menni fog ez. Szeretném egy hónap alatt kiértékelni és összefésülni a szakirodalommal. Nem sikerül. Csalódott vagyok. Miért nem megy ez gördülékenyebben. A családom Debrecenben él, a férjem este hétre ér haza munkából, de mindenki segít, amikor tud. Október végére elkészülök. Büszke vagyok magamra.

El akarom mesélni

Mó alszik, van negyven percem. A Litera irodalmi portál szabadnapló pályázatot hirdet. Aki bekerül, attól egy héten át minden nap közölnek szöveget. Be akarok kerülni. El akarom mesélni, milyen, amikor először oltásra viszed a gyereked, vele sírsz, és az orvos kicsit hülyének néz. Amikor megfázik a kicsi, takonybuborékot fúj, és ha kipukkan, nevet. Amikor elmész egy esküvőre, végre táncolhatnál egyet, anyádék vigyáznak a gyerekre, de te olyan kimerült vagy, hogy vacsora után hazamész aludni, és közben haragszol magadra. Amikor jönnek a rokonok, a gyerek kézről kézre jár, szeretgetik, nyúzzák, elfárad és sírni kezd, te félreteszed minden udvariasságodat, kiveszed a kezükből, magadra kötöd és elviszed sétálni. Kicsit tipródsz, majd amikor látod, milyen békésen szuszog az alvó gyerek, egyszerre leszarod, ki mennyire sértődött meg. Utána visszamész, mosolyogsz, visszaadod a kipihent gyereket egy félórára, és felmész a férjeddel táncolni a tetőre. E-mailt kapok a Literától. A főszerkesztőnek nagyon tetszik a naplóm, jövő héten megjelenik. Örömömben felkiáltanék, de azzal felkelteném Mót, tíz perc múlva úgyis ébred, addig címet kell találnom a szövegeknek.

Nem hagyhatom, hogy sírjon, ne haragudjatok

Az alapítványtól, ahol önkéntes vagyok, lehetőséget kapok egy szimulációs gyakorlaton való részvételre. A három napos tréning egészén nyilvánvalóan nem tudok részt venni, Mó nyolc hónapos, igény szerint szopik, nappal még kétszer alszik. Csak én, a férjem vagy anyám tudja elaltatni, de a férjem és az anyám dolgoznak. A tréning utolsó két órájára bejelentkezem, ennyi csak belefér. Gondosan megtervezem, mi mindent viszünk, laptop, játékok, pelenka, uzsonna. A délutáni alvás után egyből indulunk, a testvérem barátnője eljön velünk, a szomszéd irodában játszik majd Móval, amíg tart a foglalkozás. A gyerek későn alszik el, ónos eső esik, persze, hogy elkésünk. Nem baj, még nem maradtam le a gyakorlatról. A tréner kiadja az instrukciókat. Mó felsír a szomszéd szobában. Elnézést kérek, átmegyek. Megvigasztalom. Visszamegyek a terembe, újra sírni kezd. Az ajtóban állok, a tréner rám néz, nem tudnak tovább várni. Szégyellem magam, amiért megvárakoztatom őket, a vállam görcsbe áll. Nem hagyhatom, hogy sírjon, ne haragudjatok. Átmegyek a szomszéd szobába, a gyerek mosolyog, kicsit még játszunk a gurulós székkel, aztán hazamegyünk. Talán csak meg kellett volna kérdeznem a résztvevőktől, zavarná-e őket, ha a gyerek is a teremben lenne. Eljátszott volna a sarokban a segítőmmel, csak annyi kellett neki, hogy egy légtérben legyen velem, hogy láthasson. Nem mertem megkérdezni, lehet, csak udvariasságból mondták volna, hogy nem zavarja őket. A tanítványomat például nem zavarta, Előfordult már, hogy nem volt segítségem, és úgy tartottam angolórát. Közben ugyanis egy ismerősöm beajánlott az egyik kliensének, aki nyelvvizsgázni szeretne, így heti egy-két órát is tartok. Többnyire azért inkább este, amikor a férjem már otthon van.

Nem tudok koncentrálni, tetőzik a fáradtság

Kinézek az ablakon. A szél a fák pucér ágait rángatja. Pánikolok, próbálom összeszedni magam. Egy hét múlva le kell adnom a mesét, indulok az Aranyvackor pályázaton. Nem haladok. Nem tudok koncentrálni, tetőzik a fáradtság. Mó születése óta nagyon éber alvó, az éjjeli ébredések száma mindig tíz fölött van. Egy hétig számoltuk. A férjemmel ketten visszük az éjszakákat. Elengedem most ezt, majd pályázok a legközelebbin, mondom a férjemnek. Ne izélj, az csak két év múlva lesz, mondja, elviszem Mót sétálni, ülj le a géphez. Magára köti, elmennek. Nagyon hálás vagyok a csendért. A mese alakulni kezd. Határidőre elkészül, a pályázatot viszont elhalasztják. Legalább lesz időm még javítani rajta. A férjem közben youtube-ról kitanulja a honlapszerkesztést, és csinál nekem egy mediációs oldalt. Szöveget kell írnom rá és blogbejegyzéseket.

Fogalmam nincs, hogy tudom kivitelezni gyerek mellett, de elvállalom

Január elején behívnak az alapítványba egy megbeszélésre. Szívesen megyek, de csak gyerekkel tudok, azt mondják nem gond. Amíg beszélgetünk, a tíz hónapos Mó a szőnyegen játszik, kapott egy netkábelt és egy használaton kívüli egeret, azokat kivégzi egy percen belül, és a könyvespolcra támad. Mellé ülök, amit lepakol, azonnal teszem vissza. Közben kiderül, azért hívtak be, mert azt szeretnék, hogy tartsak egy előadást az őszi felmérésem eredményeiből, és vigyem én az esemény kommunikációját. Fogalmam nincs, hogy tudom kivitelezni gyerek mellett, de elvállalom. Lendületet kapok, a férjem biztat. Amikor csak lehet, ő csinálja a fürdetést és az altatást. Kiderül, hogy a szervezetem annyira hozzászokott a kevesebb alváshoz, hogy altatás után újabban nem dőlök ki. Lassan, de haladok. A facebook posztjaimat egyre többet nézik, és a jelentkezők száma is nő. Az előadás előtti héten Mó megbetegszik. Lázas, csak rajtam bír létezni. Rázza a hideg, nyöszörög. Vele sírok, együtt ülünk a hűtőfürdőbe. A férjem üzleti úton, anyámék szintén elutaztak, anyósomék Felvidéken laknak. A barátnőim kisgyerekesek, nem tudnak segíteni. A férjem egyik barátja itt alszik, ennivalót hoz, és segít beadni a lázcsillapítót, amit Mó rendre kiköp. Az ötödik napra lemegy a láza és elalszik. Kisírom magam, és leülök a prezentációmhoz. Este hazajön a férjem, átveszi a gyereket. Amíg eteti, elgyakorlom előttük a prezentációt. Az utolsó pillanatig javítom, mégis marad benne hiba. Az előadás napján anyám vigyáz a gyerekre. Nagy pelyhekben esik a hó, mint a filmekben karácsonykor. Tudom, hogy nem lesz tökéletes a prezim, de ennyi idő alatt ennyire sikerül felkészülni. A teremben sokan vannak. Figyelnek rám. A közönség szerint lehetett volna pörgősebb, de az alapítványosok nagyon elégedettek, számítanak a munkámra továbbra is. Új feladatot bíznak rám. Fogalmam nincs, hogy csinálom meg, de valahogy sikerülni fog. Otthon minden rendben, anyám mosolyogva meséli, milyen jól telt nap, Mó nem is hiányolt.

Két nappal később. Ma van az anyacsavaros pályázat leadási határideje. Még bele se kezdtem, de olyan nincs, hogy nem lesz kész.

Bacsó Flóra

Flóra története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

 

Kisgyerekes nőként Te is vágysz az inspiráló, támogató környezetre? Kíváncsi vagy mások őszinte és tabumentes tapasztalatmegosztására? Szeretnéd fejleszteni az önismeretedet, megvalósítani a céljaidat, kiteljesíteni önmagadat anyaként is?

Várunk az Anyacsavar On-line Klubban Téged is!

Gyermekágyi terv többedik gyereknél – készülj tudatosan! II. rész

kistesó érkezikMár azt hitted rutinos szülő vagy a 2. gyerek érkezésekor, hiszen egyszer már végig csináltad a gyermekágyat? Vagy gyanút fogtál, amikor a barátaidtól azt hallottad, két gyerekkel a feladatok nem duplázódnak, hanem hatványozódnak? Mire érdemes készülni a többedik testvér születésekor? A cikk I. részét itt találod. Praktikus szempontok Lénárd Orsi dúla, mentálhigiénés szakember ötletei alapján azoknak, akik inkább a kellemes meglepetéseket szeretik…

A testvérekkel kapcsolatos feladatok megszervezése

Ez kemény dió tud lenni, és érdemes néhány dolgot előre végig gondolni:

• Ki viszi, hozza a bölcsiből, oviból, suliból a nagyobb gyereket?
• Ha iskolás, mikor és kivel tanul majd?
• A különóráit, a zsúrokat, egyéb programokat mikor és hogyan bonyolítjátok?
• A játszás, levegőzés, séta mikor és kivel történik majd?
• Ezeknél a kérdéseknél célszerű rögtön végig gondolni több alternatívát mozgósítható segítségre (akár vészhelyzet esetére is, amikor egy felnőttnek kétfelé, vagy kettőnek háromfelé kellene szakadnia mondjuk egy rozsdás szögbe lépés utáni baleseti sebészet látogatás alkalmával).
• Az esti fürdetéseket hogyan egyeztetitek össze? (Itt megjegyzem, hogy szerintem a kicsi fürödhet akár nap közben is, neki teljesen mindegy, mikor van a napi tisztálkodás, így felesleges estére tenni, és egy probléma meg is van oldva. De van, akinél kiválóan működik az együtt fürdetés is, ami egy közös családi programmá nőtte ki magát.)
• Az etetések, közös étkezések összehangolása, főleg, ha nálatok bevett rituálé a reggeli, vagy esttesók2i közös asztalhoz ülés, hiszen kétismeretlenes egyenlettel van dolgunk, két különböző igénnyel, ritmussal, amit egymáshoz és a ti szülői igényeitekhez is hozzá kell hangolni. Türelem rózsát terem!
• Fektetés, altatás felosztása (apával, esetleg nagyszülőkkel). Az egyedülálló nőknél, vagy ahol az apa nem bevonható gyakran hallok olyan megoldásokat, hogy amíg a csecsemőt ringatja, cicin altatja, közben a nagyobbiknak mesét olvas. Éljenek ezek a hős anyák!
• Rendrakás a gyerekszobában: mi egyszerűsíti? Gondolok itt az “ápol és eltakar” ikeás dobozokra például, ahová elég beszórni este a játékokat, hogy az éjszaka botorkálós útvonalakon elkerüljük a gyanútlan “legóbalépést” – akinek már megvan a tapasztalat, tudja, miről beszélek…
• Napirend összeállítása, feladatmegosztás lehetőségei a pároddal, és a nagyobb testvérekkel! Bizony, ne felejts el készülni ez utóbbi lehetőségre is, hiszen hihetetlen könnyebbség, ha a nagyobbik reggel hiszti nélkül készül el, és maga is részt vesz a teendőkben. Nálunk a 2 éves már önállóan kidobta a pelusát a szemetesbe, kivitte a holmiját a szennyesbe, és irigykedve figyelem az önállóan reggeliző és öltözködő hasonkorúak szüleit, hiszen ezek szerint még ezt is meg lehet a kicsit nagyobbaknak tanítani. A nagyobbak önállóságra neveléséhez sokat tudnak segíteni a Gyereketető ingyenesen letölthető anyagai, és a Plukkido társasjátéka, a Benefitto is.
• Forgatókönyv influenza szezonra, vagy bármilyen fertőző betegségre: amikor a kis bioterrorista nagytesók hozzák haza a bacikat a bölcsiből, oviból, Te pedig otthon figyelsz egy érzékeny immunrendszerrel, és egy pár hetes csecsemővel, akinek még egyáltalán nem fejlődött ki az immunrendszere. Megoldható-e a kicsik szeparálása úgy, hogy a beteg nagyobbik kapjon megfelelő törődést ebben a testileg és nyilván lelkileg is elesett állapotban?
• Együfektetéstt alszanak majd a testvérek, vagy külön? Ha együtt, mikortól és hogyan? Át kell ehhez rendezni a szobát? Hogy van ez tálalva a nagyobbiknak? És az, hogy a kicsi a szülőkkel alszik, amíg a nagy külön? Ebben a témában nagyon fontos a fokozatos felkészítés a változásra, és a nagy testvér bevonása, amibe csak lehet a zökkenőmentes váltás érdekében! Túsztárgyaló diplomaták előnyben…
• Hogyan tölt mindkét szülő minőségi időt minden gyerekkel? Ez megint csak olyan kérdés, amelyre a választ legkönnyebben egy tudatos heti tervezéssel tudjátok majd megadni. Ez lehet az együtt villamosozás és közben meseolvasás az oviba menet, egy közös bevásárlás, vagy főzés, ha az élmény a gyereknek, és nem igazán megoldható a közös, csak egy gyerekkel játszás, vagy külön program.

Általános (újra)racionalizálás többedik testvér érkezésekor

Érdemes végiggondolni egy családi kupaktanács keretében ezeket a témákat, kérdéseket még a baba érkezése előtt:

apa és gyerek• Mit intézhetünk el már a baba születése előtt? – Ide tartozik a babaszoba berendezése, átrendezése, a nagytesók lelki felkészítése, a gyermekágyi időszak háztartási feladatainak előrehozása, például napi meleg étel előre lefőzése, lefagyasztása. Ide tartozhat, ha például vállalkozó vagy, némi előre dolgozás, hogy ne hirtelen váljál elérhetetlenné az ügyfeleid számára, vagy akár egy helyettes munkatárs betanítása.
• Szükséges-e mosogatógép, szárítógép, nagyobb mélyhűtő beszerzése? Vagy bármilyen egyéb bútoré, akár kölcsönbe?
• Anyagilag hogyan fogjuk kigazdálkodni? Pár költséget biztosan nem lehet megúszni, de érdemes végig gondolni, mi az, amit lehet kölcsönbe kérni, elcserélni, esetleg barter keretében intézni a kezdeti – és későbbi – költségek csökkentése érdekében. Ajánlom még ebben a témában a Pénzügyi Őrangyal tanulmányát.
• Ki lesz az anyával az első hetekben? Állandó vagy alkalmi segítséget igényel-e? Ezt babávallehet, hogy előre nehéz elképzelni, ezért érdemes A és B tervvel készülni.
• Mi az, amit másra tudunk bízni? Itt biztosan fel fog merülni pár paradigmaváltó ötlet, amit korábban el sem tudtál volna képzelni. Például érdemes barterben gondolkodni más szülőkkel, és az úszóedzésre felváltva vinni 2-3 család csemetéit. A gyerekek imádni fogják, rátok pedig fele annyi feladat jut a kezdeti időhiányos életszakaszban.
• Kik tudnak segíteni, mikor és miben? Ha elkészítetted a támogatói hálót, akiknek a segítségére számítasz, időt kell szakítanod arra, hogy megbeszéld velük, pontosan miben is kéred a segítségüket, esetleg a leendő feladatokat együtt be is gyakorolhatjátok. Nálunk például a nagyobbik testvér bölcsibe fuvarozása ilyen, de akár a heti piaci nagybevásárlás lebonyolítása is.
• Mi az, amit a háztartási feladatok, vagy családi kötelezettségek közül feltétlenül el kell végezni majd ugyanúgy, mint eddig? Mi az, amit elég az eddigieknél ritkábban végezni? Nyilván ízlések és pofonok, de klasszikus idetartozó témák a lakásban tartott rend, tisztaság, napi főzés…stb. kérdése.
• Mi az, ami leegyszerűsíthető, átalakítható? Például lehet, hogy nem akarsz lemondani a rendszeres bevásárlásról, de átmenetileg tökéletesen megfelel, ha a napi piacozás helyett valamelyik on-line házhoz szállítós céggel intézed ezt hetente egyszer megspórolva az időt, fáradtságot.
• Melyik nap milyen tevékenységet végzünk? Érdemes végig gondolni, hogy a még mindig temérdek feladatot hogyan osztod el a hét napjaira úgy, hogy a család minden tagjának testi és lelki igényei kielégülhessenek legalább hellyel-közzel, beleértve a Tiédet is.

Sok sikert a tervek megvalósításához, és várom a bevált gyakorlatokról a tapasztalataitokat!

paizsdora_anyacsavar_alairas

Gyermekágyi terv többedik gyereknél – készülj tudatosan! I. rész

gyermekágy2Már azt hitted rutinos szülő vagy a 2. gyerek érkezésekor, hiszen egyszer már végig csináltad a gyermekágyat? Vagy gyanút fogtál, amikor a barátaidtól azt hallottad, két gyerekkel a feladatok nem duplázódnak, hanem hatványozódnak? Mire érdemes készülni a többedik testvér születésekor? Praktikus szempontok Lénárd Orsi dúla, mentálhigiénés szakember ötletei alapján azoknak, akik inkább a kellemes meglepetéseket szeretik…

Ami nehezebb lesz kettővel, mint eggyel:

1. Étkezések zökkenőmentes lebonyolítása, mármint a Tiéd és a párodé! Akár egy asztalnál esztek családilag, akár külön-külön, ki mikor éhes. Fontos kérdés, hogy hogyan tudsz majd tápláló meleg ételhez jutni nap mint nap? Remek intézmény erre a komatál hagyománya, amikor a rokonok, barátok, szomszédok egymás között fkomatálelosztották, hogy az első hetekben ki mikor visz meleg ételt a gyermekágyas házba. Ez most is tud működni, viszont valószínűleg Neked kell megszervezned, és érdemes előre. Ha nincs a közelben rokon, ismerős, mert pl. most költöztetek új helyre, még mindig tudsz előre leszervezett házhoz szállításban gondolkodni, vagy Te magad tudsz előre lefőzni és mélyhűteni pár hétre meleg ételt még a szülés előtt.

2. A saját testápolásod, öltözködésed, hiszen anyaként most még kevesebb időd lesz magadra – na, itt kell figyelni, hogy ne másfél évig hordd ugyanazt a kitérdesedett tréningnadrágot, és foltos atlétatrikót!

3. Kikapcsolódás: Mit tehetsz, hogy a hobbid, a sport, az olvasás, vagy bármi, ami Téged tölt a hétköznapjaid részei maradhassanak? Ma már rengeteg lehetőség van arra, hogy a babáddal együtt vegyél részt felnőtt, a Te töltődésedet szolgáló programokon. Ha mozogni vágysz, ajánlom a Gyerünk, anyukám!, a Latin fitness Krisztával! és a Fuss, babakocsival! programjait! Ha intellektuális töltődésre vágysz, remek lehetőség a szoptatások, ringatások, babakocsis séták közben a hangoskönyv hallgatás. Ha barátokkal találkoznál, segítségedre van a hordozókendő, ahol a kicsid testközelben marad addig is, amíg Te hellóanyutársas életet tudsz élni. Rossz idő esetére fontos, ha mégis kimozdulnál a négy fal közül, meleg szívvel ajánlom a HellóAnyu ökokávéházat és közösségi teret a rengeteg programjával. De fontos arra is gondolni, mikor kapcsolódik ki az apa? Ehhez érdemes a Rendteremtő és az Anyacsavar heti feltöltődés tervezőjét igénybe venni. Az nagyon sokat segít, ha előre látható minden héten, hogy mikor és mi lesz az a program, ami segít visszanyerni az elveszett energiákat.

4. A párkapcsolat ápolása Ezt szinte biztosan csak tudatos előre tervezéssel tudod a hétköznapok részévé tenni, és ehhez valószínűleg külső segítséget kell bevonnotok a nulladik pillanattól. Sok párnál fontos, hogy elmehessenek ilyenkor otthonról, és kiszakadjanak a mindennapi rutinra emlékeztető környezetből, de hallottam már olyan megoldásról is, hogy a gyerekek mentek a nagyszülőkhöz, és a szülők otthon élvezhették a csendet, a nyugodt ébredést, a zavartalan beszélgetéseket…stb.

apa alszik5. Az alvás. Na, ez egy kemény dió, és érdemes nagyon komolyan venni, és a saját igényeitekre szabni. Vizsgáljátok meg, ki korán kelő pacsirta, ki későn fekvő bagoly típus közületek. Ha ebben kiegészítitek egymást, érdemes az éjszakát felosztani egymás között olyan szempontból, hogy ki mikor kel fel a gyerekekhez. Ha mindketten azonos típusba tartoztok, érdemes a napokat felosztani, amikor te, vagy a párod az “ügyeletes”. Ha az anya napközben meg tudja oldani a saját alvását, akkor az is megoldás, hogy az éjszakákat ő vállalja be, és esetleg hétvégén van csere. Ha egyedül neveled a kicsit, és nincs külső segítséged, akkor az az arany szabály lép érvénybe, hogy akkor aludj, amikor a kicsi is alszik.

A már megszerzett rutin könnyebbséget jelenthet

A második, többedik testvér érkezésekor jó szerencsével lesz néhány dolog, ami ugyanolyan, vagy hasonló lesz, mint az első gyereked születésekor, így a már megszerzett rutin könnyebbséget jelenthet.

hordozás1. Ilyenek a babagondozási feladatok, mint a fürdetés, pelenkázás – bár, ha másodszorra lányod születik, új trükköket is meg kell tanulnod -, büfiztetés, babakocsival közlekedés, hordozókendő kötés, orrszívás…stb.

2. A házimunka – takarítás, főzés, mosás, vasalás, kertészkedés – is megmarad. Amire fel tudsz készülni, az annak a végig gondolása, mi élvez ezek közül prioritást, és mi az, amit átmenetileg legalább el lehet engedni, vagy másra lehet bízni. Hidd el, a család, a barátok és ismerősök imádni fogják, hogy részt vehetnek, jelen lehetnek ezekben a kitüntetett első napokban, hetekben. Kérhetsz bátran segítséget attól még, hogy nem “elsőgyerekes kezdő” vagy.

3. Az ügyintézés: anyakönyvi kivonat, TB kártya, családtámogatás… stb.

4. Könnyebbséget jelenthet a lelki felvértezettség is jó esetben. Az, hogy már tudod, mi jó neked, hiszel önmagadban, az anyai képességeidben, és nem érdekel, ki mindenki akarja megmondani a frankót.

5. Jó esetben ide tartozik a szoptatás is, de azért ez nem magától értetődő, hiszen minden gyereknek meg kell tanulnia szopni, és van, akinek ez könnyen megy, van, akinek nehezebben, van, akinek meg egyáltalán nem. Jó, ha arra is készülsz, hogy itt szorulsz szaktanácsra, támogatásra, új praktikák megtanulására, kísérletezésre, és fontos, hogy tudd, bármilyen megoldás mellett döntesz is, teljesen oké, NEM fog sérülni ettől a gyereked, bármelyik ortodox iskola bármit sulykoljon is!

Mit mond erről Anita, aki maga is egy hús-vér kétgyerekes anya?

2gyerekes anya“Két gyerekkel könnyebb, mint eggyel. Ez persze nettó hülyeség, és fából vaskarika, de valahogy mégis ez van most. A nagyobbik hároméves, a pici három hónapos – nehéz ügy, mert nagyon eltérő igényekkel rendelkeznek, a nagyobbik pedig még nem elég nagy ahhoz, hogy valóban együttműködő és belátó legyen, ha ő háttérbe szorul időnként.  A kétgyerekes lét első hónapjainak az a része, amire fizikailag számítottam: teljesen beigazolódott. A fáradtságra, a kialvatlanságra, a testi nyúzottságra gondolok. Keveset alszom, nappal is csak ritkán van módom pótolni az éjszakai nemalvást, rendszertelenül eszem, és nagyon esetlegesen törődöm a testi szükségleteimmel. De valami nekem mégis sokkal könnyebb a kétgyerekes létben: sokkal nagyobb flow és önazonosabb, magabiztosabb identitás anyaként, mint az egygyerekes lét volt. Ugyanis már nagyrészt megvannak a belső engedélyeim (nem kevés idő és tanulás, önreflexió árán) arra, hogy úgy csináljam a dolgaimat, ahogy szeretném, ahogy jó nekem. Kevés kompromisszummal, még kevesebb kerülőúttal, és szinte teljesen bűntudatmentesen tudom élni a mindennapjaimat. Tudom, hogy nem akarok együtt aludni a kicsivel, hiába ajánlják a szakkönyvek – nekem nem megy. Szoptatok, de ha elmegyek több órára otthonról egyedül (és ezt egyre többször teszem!), akkor tápszert kap apától a gyerek – mert nem tudok fejni, ödémás lesz tőle a mellem, nem kísérletezem vele többet, és nincs lelkiismeret furdalásom miatta. Nagyon tudom élvezni a felnőttekkel töltött időt, a programokat, amikor kikapcsolódhatok otthonról – mert mát tudom, hogy az otthoniak remekül megoldják gyerekek körüli teendőket. Ha pedig én nyomom végig a napot egyedül a két gyerekkel segítség nélkül, sokkal kevesebbet agyalok azon, hogy vajon elég jó anyaként tettem-e ezt vagy azt, mert nincs időm ilyesmire, olyan gyorsan telnek az órák. Sőt még a nem elég jó anya tökéletlenségei is simán beleférnek egy hosszú nap természetes ritmusába, és este nem köpöm szembe magam a tükörben, mert túl sok édességet evett ma a nagyobbik, és mert a pici a lebukott rugdalózójában töltötte a napot (ő valószínűleg örült a nyomokban felfedezhető anyatejszagnak magán). Lazább lettem, és ettől jól érzem magam.

Hamarosan jövök a cikk 2. részével és újabb szempontokkal, ötletekkel az általános életvezetés és a nagyobb testvérekkel kapcsolatos feladatokra való felkészülés témájában.

Ha van kedved, írd meg, Neked mi vált be, mi a Te tapasztalatod a többedik gyerek születése utáni időszakról!

paizsdora_anyacsavar_alairas

Gyermekágyi terv: készülj tudatosan a szülés UTÁNI időszakra!

gyermekágyA felvilágosult nők manapság tudatosan készülnek életük nagy eseményére, a kisbabájuk születésére. Jobban mondva leginkább csak a szülésre. Orvost, szülésznőt, dúlát választanak, kismama jógára járnak, intimtornáznak, fórumokat olvasnak, szülési tervet készítenek. Arra, ami a szülés után jön, csak kevesen készülnek fel. Pedig sok stresszt meg lehetne spórolni egy tudatosan végig gondolt gyermekágyi tervvel.

Nyakó Maya dúla írása az Anyacsavar blogban

Mit gondolj végig?

Gyermekágy alatt a szülést követő első hat hetet értjük, azon belül is elkülönül az első hét-tíz nap, a korai gyermekágy. Nagyon fontos erre az időszakra kiemelt figyelmet fordítani, és előre tervet készíteni, mivel ez egy nagyon érzékeny periódus, ami jó esetben lehetővé teszi, hogy az anya és az újszülött baba minél zavartalanabbul egymásra hangolódhasson, ebbe a folyamatba az apa is bekapcsolódhasson és létrejöhessen az új család.

Amikor még a várandósság során az első közös napokra, hetekre gondolunk a babával, érdemes végig gondolni a következőket:

– Mitől éreznénk magunkat a lehető legjobban?

– Mitől tudnánk minél zavartalanabbul a babánkra figyelni?

– Milyen terheket szeretnénk, ha levennének a vállunkról? (pl. rokonok vendégül látása, háztartási feladatok, nagyobb gyerekekről gondoskodás, hivatali ügyintézés)

– Mi segíti testi és lelki regenerálódásunkat? (egy kis egyedüllét, vagy éppen ellenkezőleg: egy kis együttlét barátokkal?, egy illóolajas masszázs, egy jó zuhany, a kedvenc ételeink ágyba hozatala?…stb.)

– Ki az, akinek a jelenléte valóban támogatást jelent és ki az, aki inkább csak zavarna?

– Mennyi szabadsága van az apának, meddig tud ő is otthon maradni? (a törvényi előírás szerint 5 munkanap mindenképp jár, de 2-3 hét együttlét nagyon sokat segít a kezdeti összekovácsolódásban!)

– Mi az, ami lehetővé teszi, hogy az újdonsült apa is minél inkább bevonódhasson a baba körüli teendőkbe? (Miben venne részt ő maga is szívesen? Ki az, aki az újdonsült apát tudná támogatni a kompetencia-érzése növekedésében?)

– Mi segíti elő az új család összekovácsolódását? (Érdemes akár mások tapasztalatait meghallgatni, és végig gondolni, vajon számunkra melyik működés a szimpatikus, és a saját gyakorlatunkba könnyen beilleszthető?)

Az, hogy kinek mi jelenti a legmegfelelőbb környezetet, a legnagyobb nyugalmat és biztonságot, mindenkinek más és más. Ezért fontos a saját válaszainkat megtalálni a fenti kérdésekre.

Néhány általános érvényű szempont, aminek alapján bárki elkészítheti a számára ideális gyermekágyi tervet

1.Háztartás: ki és miben segít majd?
baba és mamaA korai gyermekágy, az első hét-tíz nap idején nagyon fontos, hogy az anya lehetőleg csak pihenjen, azon belül is minél többet feküdjön. Így kipihenheti a szülés fáradalmát és a vízszintes testhelyzettel a méh összehúzódást is támogatja (ez többedszer szülőknél kiemelten fontos), illetve az esetleges gátsérülés gyógyulására is jótékony a pihenés, az összezárt lábak. Kezdetben sok időt és energiát kívánhat a helyes szoptatási gyakorlat kialakítása is, igényi szerinti szoptatás esetén ez az elején napi 6-8 órát is igénybe vehet.

Hogy mindezek zavartalanul megvalósulhassanak fontos átgondolni és megszervezni, ki fogja az anyát tehermentesíteni és ellátni a háztartási körüli teendőket, a bevásárlást, a főzést. Gondos előre tervezéssel ezeknek legalább egy része külső segítség bevonása nélkül is megoldható, ha :

– nagyobb készleteket halmozunk fel tartós élelmiszerekből,

– több napra előre megfőzünk és lefagyasztjuk az ételeket, vagy

– házhoz szállíttatjuk a készételt valamilyen jól bevált cégtől.

Ha van külső segítség, főzhet ránk más is. Nagymamák, közeli rokonok és barátok örülni szoktak ennek a lehetőségnek, és boldogan hozzák a komatálat, mert így legalább az újdonsült család közelébe kerülhetnek. Fontos, hogy ezek a látogatások ne tartsanak túl sokáig és az újdonsült család igényeihez alkalmazkodjanak. Semmiképp se arról szóljanak, hogy a gyermekágyas anya jó házigazdaként próbálja lesni a látogatók igényeit. Ez nem a vendéglátás ideje. Nyugodtan megbeszélhetjük előre ezeknek a találkozásoknak a kereteit. Gondoljunk most csak magunkra és a babánk igényeire, arra, hogy nekünk mi és mennyi esik jól. Bátrabbak akár készíthetnek egy listát a tennivalókról és megkérhetik a látogatókat, hogy segítsenek. Ha meg merünk bízni bennük és pontos instrukciókat adunk, mások is meglepően hatékonyan boldogulnak, olyan feladatokkal, amikről sokszor azt hisszük, csak mi tudunk ellátni, mint például bevásárlás, főzés, mosogatás, mosás, teregetés, porszívózás, háziállatok gondozása (ha vannak).

Ha rokonokra és barátokra nem számíthatunk, érdemes megfontolni fizetett külső segítség bevonását is (ez lehet például egy gyermekágyi dúla), főleg, ha az apának hamar vissza kell menni dolgozni és az anya egyedül marad otthon a babával. Eleinte még a legapróbb, leghétköznapibb teendőkre is nehéz lehet módot találni egy újszülött baba mellett, például, hogy az anya a mosdóba vagy zuhanyozni elmehessen, ételt melegíthessen magának, ezért nem célszerű napi 8-10 órát teljesen egyedül maradni a babával.

2.Tökéletes helyett optimumra törekvés
Mindemellett alapvető fontosságú tudatosítani, hogy a háztartás körüli teendők most csak azért és addig fontosak, amíg a baba és a mama kényelmét, ellátást szolgálják. Ne aggódjunk feleslegesen egy kis rendetlenség miatt. Ez az időszak nem a lakás rendben tartásáról szól. Ilyen jellegű maximalizmusunkat érdemes – akár tartósan is – félretenni.

Hasznos megbékélni annak a gondolatával, hogy egy ideig nem akkor végezhetünk el bizonyos dolgokat (például a fent említett zuhanyzást vagy étkezést), amikor szeretnénk, hanem, amikor lehet, amikor babánk engedi vagy rendelkezésre áll a segítség, aki minket felvált. Talán szerencsénk lesz és gyermekünk a kezdetektől sok időt hagy nekünk a feltöltődésre, de könnyen előfordulhatnak olyan hosszabb-rövidebb időszakok, amikor intenzíven igényli a törődést és fizikai közelségünket és ilyenkor a saját igényeink erőteljesen háttérbe szorulhatnak. Ez meglepő érzéseket generálhat egy elsőgyermekes anyában, aki független felnőttként ahhoz volt hozzászokva, hogy ideje nagy részével maga rendelkezik.

3. Az élet hordaléka: bürokratikus feladatok
Az első hetekben néhány hivatalos elintéznivaló is vár ránk, többek között például a baba születési anyakönyvi kivonatának, TAJ-, adó-, vagy lakcímkártyájának beszerzése, családi pótlék, egyszeri anyasági támogatás vagy a TGYÁS igénylése. Érdemes tájékozódni ezek aktuális és helyi ügyintézési módjáról, az igényléshez szükséges papírokról és átgondolni, ki és mikor tudja elintézni őket, akár megfelelő meghatalmazással.

4. A helyes szoptatási gyakorlat kialakítása
szoptatásSok időt és energiát kívánhat a helyes szoptatási gyakorlat kialakítása is. Ha szoptatni szeretnénk kisbabánkat, érdemes előre tájékozódni és összegyűjteni a szoptatással kapcsolatos alapvető tudnivalókat (például a www.lll.hu vagy a www.szoptatasert.hu oldalakon). Arra is bátorítok mindenkit, hogy lehetőleg már a szülés előtt keressen magának egy baba-mama klubot, szoptatást támogató csoportot a lakhelye közelében, ahová még a várandóssága alatt ellátogat. Így ha bármi kérdés, bizonytalanság, nehézség adódik a szoptatás körül, egy már ismert szoptatási tanácsadóhoz fordulhat segítségért, ami sokszor könnyebb, mint egy vadidegent felkeresni. De ha ez az előzetes ismerkedés nem történt meg, akkor is mindenképp kérjünk segítséget, ne őrlődjünk egyedül az esetleg felmerülő kétségekkel. Általában annál könnyebben és gyorsabban lehet megoldást találni a szoptatással kapcsolatos problémákra, minél kevesebb ideig vár valaki a megfelelő segítség és információ megkeresésével.

A szoptatáshoz jól jön egy kényelmes karosszék, vagy egy zug az ágyban, a kanapén, különböző méretű és keménységű párnák. Próbálgassuk és váltogassuk bátran a különböző testhelyzeteket, így könnyebben megtalálhatjuk a számunkra ideálisakat és elkerülhetjük, hogy mindig ugyanabban a pozícióban szoptassunk és „beálljanak az izmaink”. Nagyon fontos, hogy az anya mindig kényelmesen érezze magát szoptatás közben, és el tudjon lazulni. Készítsünk a közelünkbe innivalót, egy kézzel is fogyasztható, tápláló harapnivalókat, mobiltelefont, olvasnivalót, távirányítót, stb. Megéri időt és energiát fordítani a megfelelő körülmények megteremtésére, hisz napi több órát fogunk ezzel a feladattal eltölteni.

Saját tapasztalatom szerint nem fontos, főleg nem előre speciális eszközöket beszerezni, mint például szoptatós párna vagy mellszívó, mert lehet, hogy nem is lesz rá szükségünk. Ezeket később is bármikor megvehetjük, ha tényleg szükségessé válnak. Mellszívót például gyógyszertárban is lehet venni, tehát gyakorlatilag éjjel-nappal hozzáférhető.

5. A lelki támasz
Hasznos lehet tudni arról is, hogy a „hormonok játéka” a szüléssel nem ér véget. A gyermekágy időszaka alatt továbbra is bonyolult hormonális folyamatos zajlanak az anya testében, melyek például a méh összehúzódásáért vagy a tejtermelés beindulásáért felelősek és a frissen szült nő hangulatára is kihathatnak. Előfordulhatnak váratlan és intenzív érzelmi reakciók, sírások, elbizonytalanodások. A megváltozott testkép is okozhat nehéz napokat. Legyünk megértőek és elnézőek önmagunkkal és biztassuk erre környezetünket is. Jó, ha ezt a férj is tudja, és elsősorban az anya érzelmi támogatásával törődik, a praktikus teendők háttérbe szorításával. Fontos, hogy legyen néhány valódi támogató az anya mellett, aki kéretlen tanácsok, és tuti-megmondás helyett meghallgat, odafigyel, megerősít s vigasztal.

6. Gondoskodás önmagunkról
striákUgye nem szeretnénk anyaként mártír szerepben tetszelegni? Pedig ebbe a szerepbe sajnos sokan belecsúsznak. Már az elején tehetünk azért, hogy anyaként is teljes életet élhessünk. A gyermekágyi időszak alatt ennek érdekében a következőket tehetjük:

Gondoljunk hálával testünkre, értékeljük azt a hatalmas munkát, amit elvégzett és továbbra is végez.

– Próbáljuk meglátni a szépséget külsőnk átalakulásában és adjunk időt a regenerálódásnak.

– Ha véget ért a korai gyermekágy és kicsit már megerősödtünk, kényeztessük magunkat egy kellemes masszázzsal, illatos zuhannyal vagy finom és tápláló, tejtermelést segítő italokkal.

Egy új életet hoztunk a világra, úgyhogy igazán megérdemeljük!

 

 

 

 

 

 

Beszélgetés Lénárd Orsi dúlával

Lenard_Orsi_dula…kicsit rózsaszínűbbnek képzeltem magamban a kisbabás létet…

Lénárd Orsi dúla, mentálhigiénés szakember, háromgyerekes anya, a dulablog.hu szerzője arról mesél az Anyacsavarnak, hogy milyen változásokat hozott az életébe az anyává válás, mik voltak a legszebb és legnehezebb pillanatai, és mit csinálna ma másképp…

Hogy emlékszel vissza az anyává válás időszakára? Milyen változásokat hozott az életedbe?

Mielőtt az első gyerekem megszületett, dolgoztam, egyetemre jártam. A baba születésével megszakadt ez a munkás, „felnőtt” életem, helyette babás hétköznapok következtek.

Mi volt a legnehezebb?

Talán a sok egyedüllét, a bezártság.  A baba gondozása rengeteg időt elvett, és hiányzott, hogy felnőtt társaságban legyek. A barátságaim, kapcsolataim „kiritkultak”, ill. áthelyeződtek a kisgyermeket nevelő anyatársakra. Szerencsére a legjobb barátnőm éppen hasonló élethelyzetben volt, csak kicsit nagyobbacska gyerekkel, így sok mindenben előttem járt. Konkrét tanácsokkal segített, mindent meg tudtam vele beszélni, és jó példaként is szolgált számomra. Nap mint nap láttam nála, hogyan lehet sikeresen megoldani az új élethelyzet eseményeit. Később kialakult egy barátnői kör hasonló gondolkodású kisgyerekes anyákból, akikkel a templomba együtt jártunk. Néhányan elkezdtünk rendszeresen összejárni: hetente egyszer vetésforgószerűen mindig másnál szerveztünk közös reggelit, ahol gyönyörű, terített asztallal várt bennünket a háziasszony. Az „anyareggelikre” ki-ki hozta a gyerekeit is. Ők jól eljátszottak egymással, mi reggeliztünk és jókat beszélgettünk. Felnőtt programokat is rendszeresen szerveztünk magunknak. Ilyenkor a gyerekeket másra bíztuk, és megnéztünk egy-egy kiállítást vagy elmentünk moziba. Másik fontos és jó hagyomány az egyházközségünkben, hogy a frissen szült édesanyák tehermentesítésére 2-3 hétig komatálat viszünk annak a családnak, ahol kisbaba született. Minden nap más főz és viszi el az ebédes csomagot a megadott címre. Ilyet én is kaptam: máig a számban érzem a finomabbnál finomabb fogások ízét, amit István fiam születés után az anyatársak szívvel-lélekkel készítettek nekünk. Ennek a támogató közösségnek sokat köszönhetek, anyaként sok megerősítést adott, mintával szolgált és támogatott.

Ki segített még a gyermekágyas időszakban?

Első és második fiam születésekor édesanyám segített a legtöbbet. A szülés után a kórházból a szüleim házába Pomázra mentünk haza. Édesanyám akkoriban a hét több napján is otthonról dolgozott,  így az első hat hétben például minden nap tálcán kaptam az ebédet tőle. Rengeteget segített a háztartási és gyerekgondozási feladatokban, és mindig nagyon tapintatosan volt jelen az életünkben.

Mi segített még?

A második gyerekem születése után kerestünk egy gyerekőrző nénit, aki sok terhet levett a vállamról, sőt a mai napig is segít a háztartási feladatokban.

Sokan úgy gondolják, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak…

Ebben kreatívnak kell lenni. Ha valakinek nincsen pénze, valamit adhat a segítségért cserébe, vagy  munkával is viszonozható a segítség. A legfontosabb szerintem az, hogy az anya a hétköznapokban kiegyensúlyozott legyen. Ha valaki nehezen bírja el a terheket az új élethelyzetben, ne szégyelljen segítséget kérni.

Volt-e olyasmi, ami meglepetésként ért, amire nem voltál felkészülve?

Azt hiszem, kicsit rózsaszínűbbnek képzeltem magamban a kisbabás létet, és a nehézségekre kevésbé voltam felkészülve. Dúlaként gyakran ugyanezt tapasztalom a hozzám forduló édesanyáknál is. A legtöbben inkább csak a szülésre fókuszálnak, és kevesebb figyelem esik az azt követő gyermekágyas időszakra. A kisbaba megszületését követő időszak „asszonypróbáló”, hiszen 24 órás testi-lelki szolgálatot jelent, ráadásul sok változást is hoz magával (párból család lesz, lányból anya, fiúból apa stb.).

A mai fejeddel mit csinálnál másképpen?

Azt hiszem, hamarabb kezdeném el keresni a baráti, támogatói kört, akikkel a kisbabás hétköznapok jobban teltek. Akár már várandósan elkezdeném átgondolni, hogy a családon túl kik lennének azok a segítők, akikre a gyermekágyas időszakban támaszkodhatok.

Vannak új családi szokások, amiket a gyerekek érkezése alakított?

Igen, ilyen például a nyaralás. Amíg egészen picik voltak a gyerekek, lemondtunk az utazásokról, a tengerparti nyaralásokról, helyette inkább Balatonra mentünk a szüleimhez. A gyerekeknek így hosszabb nyaralás jutott, a férjem pedig a hét közbeni munka után a hétvégére le tudott jönni hozzánk. A balatoni nyaralások alatt a szüleim játszótérre vagy fürödni vitték a gyerekeket, így nekem is mindig jutott egy kis saját idő, amikor pihenhettem.

Hogyan változott a munkához való viszonyod?

Eredeti végzettségem szerint nyelvtanár vagyok. Az első kisfiam születése után 1 évig nem dolgoztam, de azután újra nyelvórákat adtam. Édesanyám heti egy napra átvállalta a gyereket, amíg én megtartottam az óráimat. A második gyerek születése után a tanítás már egyre kevésbé fért bele az időmbe és energiámba, aztán a harmadik születése után papíron is főállású anyává váltam. Ekkortájt hallottam először a dúlaságról egy rádióműsorban, és nagyon tetszett, amit hallottam. A várandósság és a szüléseim nagyon pozitív és megerősítő élmények voltak a számomra. Szerettem volna másokat is hozzásegíteni hasonlóan szép élményekhez, ill. ahhoz, hogy ebben a kiemelkedően fontos életszakaszban megtalálják a saját útjukat és a számukra legjobb megoldásokat. A legkisebb fiam kétéves volt, amikor elvégeztem a dúlaképzést, illetve a mentálhigiéné szakot.

Hogyan próbálsz egyensúlyt tartani a család, munka és önmegvalósítás hármasa között?

Nem könnyű az egyensúlyt megteremteni. Nem is szeretem az önmegvalósítás szót, mert úgy érzem, nem „önmegvalósítok”, hanem azt csinálom, amit szeretek, és amire igény is van; a dúlaság a hivatásom lett. A munkám másrészt pénzkereseti forrás is a családban. Ha úgy érzem, hogy az egyensúly felborul, tudatosan visszaveszek a munkából, és ezt vállalkozóként, saját időbeosztással hál’ Istennek megtehetem.

Mindig a munkából veszel vissza ilyenkor?

Igen. Első sorban édesanyának tartom magam, ez számomra az első, ezt követi a másik kettő: a munkám és a háztartás. Ez utóbbi kettő között sem tudnék igazándiból rangsort felállítani, mert a hivatásom is fontos, és az legalább annyira, hogy például a hét több napján meleg vacsorával várhassam haza a családomat.

A férjed mennyire veszi ki a részét a közös feladatokból?

Amikor az első gyerekünk megszületett, a férjem még egy multinál dolgozott, és rendszeresen nagyon későn és fáradtan érkezett haza. Se a háztartásra, se a gyerekekre nem maradt energiája. Az egész heti kemény munka után ő csendet és nyugalmat szeretett volna, én pedig GYES-en lévő anyukaként az egész heti „bezártság” után élményekre, programokra vágytam. Amióta vállalkozóként dolgozik, hozzám hasonlóan rugalmasan tudja beosztani az idejét, és sokkal több energiája marad a gyerekekre és olyan dolgokra is, amiket szeret. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy mindkettőnk keresetére szükség van, azaz mi is a kétkeresős családmodellre váltottunk. A közös otthoni feladatokból mostanra már a gyerekek is kiveszik a részüket.

Mi az, ami téged tölt a hétköznapokban?

A szabadidős tevékenységek, mint a kézimunka, az olvasás, programok a férjemmel vagy barátokkal. De ilyen a munkám is, ami közben teljesen elfeledkezem a hétköznapi problémákról. A hitem is nagyon fontos szerepet játszik a lelki egyensúlyom megtartásában, mivel látom a Gondviselés működését az életemben és családunk életében.

Anyaként mire vagy a legbüszkébb?

Nagyon jó dolog anyának lenni. Azt gondolom, jól sikerült ez az egész kisgyermekes időszak – a nehézségei ellenére, amelyekre mind találtam megoldást és a sok-sok szépségével és örömével, amivel együtt járt. Úgy érzem, hogy az anyává válás a számomra nagyon megerősítő és pozitív élményt jelent.

Háromgyerekes anyaként és dúlaként mit tanácsolnál egy leendő, vagy újdonsült anyának?

A szülésen kívül fontos a gyermekágyas időszakra is készülni. Jó, ha az újdonsült szülők előre tájékozódnak arról, hogy kihez fordulhatnak, ha magukkal vagy a kisbabájukkal kapcsolatosan valamilyen fizikai vagy lelki nehézséggel, problémával találják szembe magukat. Sokat segít az is, ha a házaspár a gyerek születése előtti időszakban igyekszik lelkileg is ráhangolódni a szülővé válásra: beszélgetnek gyermeknevelés kérdéseiről, vagy arról például, hogy hogyan változik meg a a házasságuk a kisbaba érkezésével, eljárhatnak a szülésre, illetve a szülőségre felkészítő programokra. A baba megszületése után is nagyon fontos, hogy a házaspár férfi és nő is maradjon, ne csak apa és anya, azaz figyelmet fordítani a házastársi kapcsolatra. Mi például alkalmanként egy-egy estére hívtunk segítséget a gyerekek mellé, és elmentünk valahova kettesben töltekezni. Az is fontos, hogy az anyának legyen minden nap saját ideje – mondjuk, amíg a gyerek alszik – olyasmit csinálni, amit szeret. Dúlai munkám során fontosnak tartom, hogy ezekről a témákról is beszélgessünk a hozzám forduló párokkal.

Az anyaság mit tanított neked?

Jó szervezőképességet nyertem általa, hiszen gyakran egy csomó dolgot kell egyidejűleg átgondolnom vagy csinálnom. Megtanultam jó szívvel lemondani vagy késleltetni a saját igényeimet  a gyermekeim javára: a baba, a kisgyermek gyakran nem tud várni, ha éppen rám van szüksége. A gyerekeimtől is sokat tanultam, például azt, hogy hogyan tudnak őszintén rácsodálkozni vagy belefeledkezni egy-egy számukra jelentős dologba.

“Beszélgetés Lénárd Orsi dúlával” bővebben