Céges kismama program a Nestlénél

Kispál Márta a kismama program legfiatalabb résztvevőjével
Kispál Márta a kismama program legfiatalabb résztvevőjével

Az Anyacsavarnak Kispál Márta elhivatott HR szakember mesélt arról, milyen a céges kismama program a Nestlénél, és milyen lehetőségekkel támogatják a kismamák visszatérését a munkába, amelynek egyik célja az, hogy a tehetséges női dolgozók anyaként is befuthassanak vezetői karriert a cégnél.

“komoly erkölcsi és anyagi hátrányt jelent ha nem tudjuk visszaintegrálni a kismamánkat a munkatársaink közé”

  1. Milyen módon segíti a Nestlé a kisgyerekes dolgozók visszaintegrálását?

Két fontos területre sorolhatók az akcióink: Egyrészt naprakész nyilvántartást vezetünk nem csak arról, hogy melyik kismamánk mikor tervezi a visszatérést, de arról is, hogy milyen területre lenne nyitott és milyen atipikus lehetőségre tartana igényt. Így tudunk előre tervezni, és könnyebben össze tudjuk párosítani a munkára kész kismamákat és az éppen megüresedő pozíciókat. Másik fontos dolog a kapcsolattartás, e-mailben tájékoztatjuk őket az aktuális híreinkről, de elküldjük nekik a tájékoztatóinkat a személyi változásokról és az aktuális kereséseinkről is. De a kismama- és kispapa találkozók célja is a kapcsolattartás ösztönzése.

  1. Mióta van a Nestlénél kismama program, is mi indította útjára ezt a kezdeményezést?

2008-ban kezdtük el a programot a nyilvántartás és az ehhez szükséges kismama-interjúk bevezetésével. Egyrészt a központi nemek közötti esélyegyenlőség kezdeményezés ösztönzött bennünket a program beindítására: nemzetközi irányelv a nők arányának növelése a vezetőségben – erre mi leghatékonyabb akciónak a kismamaprogramot találtuk. Másrészt komoly erkölcsi és anyagi hátrányt jelent ha nem tudjuk visszaintegrálni a kismamánkat a munkatársaink közé, ezért kezdtünk el azon ötletelni, hogyan támogathatnánk a kismamák visszatérését.

“lesz számukra jövő a szülés után is”

  1. HR szakemberként miben látod a legnagyobb hasznát a programnak?

Mint HR-es, meggyőződésem, hogy az újra munkába álló anyukák nem csak hatékonyabb és koncentráltabb munkára képesek, de nagyon elkötelezettek is. Ezen kívül egy olyan cégnél, ahol a vásárlóink nagy része családanya, fontos a célcsoportunk legjobb ismerői, az anyukák jelenléte üzleti döntéseink során. Mint ember semmihez sem fogható az érzés, amikor látok egy kolléganőt – aki pár hónapja kétségbeesetten mesélte, hogy fogalma sincs, hogy lesz képes a gyereknevelés mellett dolgozni, főleg így, hogy megszűnt évek óta az osztálya, és alig ismer már valakit a cégnél – újra a csapat tagjaként élni és sikereket elérni a munkahelyén.

  1. Mik a visszajelzések a dolgozók részéről?

A munkatársaink nagyon örülnek, rengeteg köszönetet kapunk az anyukáktól, de az idősebb kollégák is rendszeresen bejönnek a kismama találkozókra, hogy megnézzék a babákat. Sőt, egyre többször hallom a fiataloktól, hogy jó ilyen helyen dolgozni ahol törődünk a munkatársainkkal és biztonságérzetet nyújt számukra, hogy ha majd családot terveznek, a Nestlénél lesz számukra jövő a szülés után is.

 

 

Vissza a munkába – de hová, mikor és hogyan?

Vissza a munkába kisgyerekes anyaként, ez a legtöbb nőnek komoly fejtörést okoz. Leginkább az, hogy pontosan hová is menjen vissza dolgozni – a korábbi cégéhez, máshová, esetleg vállalkozásba fogjon -, mikorra időzítse mindezt, és legfőképpen hogyan találja meg a számára ideális, családbarát, jól fizető, szakmailag kihívó és érdekes munkahelyet?

A sikeres munkába visszatérés záloga

EU-s parlamenti képviselőnő Mikorra időzítsük a munkába visszatérést?
EU-s parlamenti képviselőnő
Mikorra időzítsük a munkába visszatérést?

Tudtad, hogy az 5 év alatti gyereket nevelő magyar nőknek mindössze 30%-a, a háromgyerekesek mindössze 10%-a dolgozik? A döbbenetesen alacsony számok mögött meghúzódó okok több tényezőből állnak össze.

Nézzük legelőször is a kulturális tényezőt: azoknak a kisgyerekes magyar nőknek, akik nem tértek vissza, vagy nem szándékoztak visszatérni a munkaerőpiacra több, mint 85%-a úgy nyilatkozott, hogy a GYES idejét csak a gyermeknevelésre akarja fordítani (forrás: a Munka Kisgyermekkel (MuKi) kétéves kísérleti projekt). Azaz úgy gondolkodik, hogy él a törvény adta lehetőségével, és a picikkel otthon tölti a lehető legtöbb időt, ami jelenleg gyerekenként 3 év, majd amikor muszáj lesz, visszamegy valahova dolgozni lehetőleg 4-6 órában, és jó fizetésért. Ez a megközelítés azonban sajnos kudarcra van ítélve, mégpedig azért, mert figyelmen kívül hagyja a munkáltatók szempontjait. A sikeres munkába visszatérés záloga pedig az, hogy mind a munkavállaló, mind a munkáltató kölcsönösen jó üzletet kössön egymással.

De mik a munkáltató szempontjai?

A MUKI kutatási projektje 100 munkáltatót kért meg arra, hogy egy ötfokú skálán értékeljen különböző tényezőket a vállalat működése szempontjából. A legmagasabb értéket (4,43) a munkaerő megbízhatósága kapta! De nagyon magas pontszámot kapott a munkaerő képzettsége és a munkaerő rugalmassága is. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Például azt, hogy ma Magyarországon egy kétgyerekes álláskereső dupla eséllyel kap munkát, mint egy háromgyerekes. A munkáltatók ugyanis sajnos azt gondolják, hogy a kisgyerekes anyák nem megbízható munkaerők – noha a tények nem ezt igazolják, de erről később még írok. Ráadásul a kis- és középvállalatoknál, amelyek költségérzékenyek és túlterheltek, és ahol nincsen külön HR osztály, nincs kapacitás a kisgyerekesek extra igényeivel külön foglalkozni.

Mi számít extra igénynek?

Minden, ami atipikus foglalkoztatást jelent: például a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő, a gyerekek betegsége esetén az otthonról is megoldható feladatoknál az automatikus home-office.

Így nem csoda, hogy amíg az EU 27 tagállamában a nőknek mindössze a fele gondolja úgy, hogy nehéz a munka és a magánélet összeegyeztetése, Magyarországon a nők 77%-a! Ennek bizony a fenti sztereotípiák és az atipikus foglalkoztatási formákkal szembeni rugalmatlanság fontos okai.

Mit tehet akkor egy kisgyerekes anya, hogyha szeretne sikeresen visszatérni a munkaerőpiacra?

1) 1, maximum 2 év kihagyást javasolnak a sokat látott HR szakemberek. Noha elvileg Magyarországon a gyerekek 3 éves koráig adott a lehetőség, hogy otthon maradjanak az anyák, ha valaki szeretne visszatérni a korábbi munkahelyére, vagy legalábbis klasszikus bejelentett állást szeretne, ráadásul a karrierjébe illeszkedően, és normális fizetésért, akkor fontos szempont lesz a jelentkezése elbírálásánál, hogy minél kevesebb időre essen ki a céges, illetve a tágabb értelemben zajló szakmai folyamatokból.

2) Éppen ezért fontos az is, hogy ameddig valaki GYED-en, GYES-en van, addig is igyekezzen képben maradni a cégénél zajló strukturális, folyamatok szintjén megjelenő, vagy éppen személyi változásokat illetően. Ennek legkézenfekvőbb formája a rendszeres kapcsolattartás a volt kollégákkal, főnökkel. Nem árt időnként személyesen megjelenni az informális (pl. családi nap, céges Karácsony), és a szakmai rendezvényeken, vagy akár személyes találkozót kezdeményezni egy-egy kollégával, vagy a közvetlen főnökkel, hogy képbe kerüljünk, milyen változások történtek az elmúlt időkben, és a megváltozott környezetben nekünk hol lehet a helyünk. Ez a saját lelki és szakmai felkészülésünk szempontjából is fontos, és jelzi a cég felé az elköteleződésünket is.

3) 1-2 év alatt is rengeteg változás történik bizonyos szakmákban. Az otthon töltött idő, a hétköznapi mókuskerékből kiszakadás remek lehetőség arra, hogy valamilyen rég óta vágyott és halogatott szakmai továbbképzésen vegyünk részt. Ez pedig a munkaerő-piaci értékünket növelheti, ami tetszik, vagy sem, bizony fontos szempont lesz az álláskeresésnél, majd a sikeres felvételi esetén a bértárgyalásnál.

4) Amikor az anya újra munkába áll, fel kell készülnie a változásra az egész családnak, hiszen minden tagját érinteni fogja. A család minden egyes tagjának új szerepeket, feladatokat, új helyzeteket hoz majd ez a változás: az anya több pénzt hoz majd haza, viszont fáradtabb is lesz, kevesebb ideje lesz háztartási és gyerekgondozási feladatokra, amikből a férjnek, vagy a nagyszülőknek, esetleg külső segítségnek kell majd nagyobb részt vállalnia, a gyerekek esetleg közösségbe szoknak, változik a napirend, és az együtt töltött idő mennyisége és minősége. Ki kell találni megoldásokat a gyerekek betegségének és a szünidők idejére. Minderre bizony érdemes konkrét tervezéssel készülni, hogy a lehető legkevesebb stresszel, a lehető legzökkenőmentesebben történjék ez a néhány hetes-hónapos folyamat.

5) A profi önéletrajz ma már alap, ami nélkül neki se kezdhetünk az álláskeresésnek. Ugyanez vonatkozik az állásinterjúra való felkészülésre: vannak tipikus kérdések, amikre számíthatunk kisgyerekes anyaként, és ezekre végig gondolt, meggyőző válaszokkal kell érkeznünk. Manapság már természetes, hogy professzionális támogatást kérünk a CV megírásához, és az interjúkra való felkészüléshez, ahogyan az is, hogy profi fotós készíti és retusálja az önéletrajzban szereplő fotónkat.

paizsdora_anyacsavar_alairas

 

 

Kisgyerekes anyák a munkaerőpiacon: a HR szakértő válaszol

Tamás Lilla, a "Vissza a munkába" Anyacsavar csoport HR szakértője
Tamás Lilla, a “Vissza a munkába” Anyacsavar csoport HR szakértője

Mini interjú Tamás Lillával, a “Vissza a munkába” Anyacsavar csoport HR szakértőjével arról, hogyan érdemes felkészülni a kisgyerekes anyáknak a munkába visszatérésre: mik a kulcs sikerfaktorok és buktatók, és mik a tipikus “rázós” interjúkérdések egy álláskeresésnél.

“fontos a lelki ráhangolódás”

Hogyan érdemes készülni a munkaerő-piaci visszatérésre egy kisgyerekes anyának?

1. Érdemes összeszedni az információkat: hol tart most a munkaerőpiac, milyen változások történtek az elmúlt években? Milyen új igények, elvárások fogalmazódtak meg az álláskereső kismama szakmájában? Miben időtálló a tudása, miben kell esetleg felzárkóznia?

2. Legyünk tisztában saját magunkkal, a helyzetünkkel, a vágyainkkal és a lehetőségeinkkel:

Mit tudok most, hol tartok szakmailag?

Milyen munkát szeretnék, és milyen munkát tudok elvállalni?

Hogyan kell átszervezni az életünket, ha visszamegyek dolgozni?

3. Ha megvannak a szükséges információk a munkaerőpiacról, önmagunkról, akkor érdemes időt szánni az álláskeresési technikákra. Hol és hogyan hirdetik meg az állásokat, hogyan lehet a cégekkel kapcsolatba kerülni?

4. Az információk mellett fontos a lelki ráhangolódás: higgyünk önmagunkban, bízzunk a sikerben. Tudatosítsuk erősségeinket, korábbi eredményeinket, szakmai sikereinket!

5. A végén említem, de nagyon fontos, hogy legyen egy jó szakmai önéletrajzunk! Egy olyan CV, ami úgy foglalja össze eddigi szakmai életutunkat és mutatja be szakmai kompetenciáinkat hogy azzal „kívánatossá és eladhatóvá” tesz minket a munkaerőpiacon. A jól megírt CV az egyik legfontosabb lépés a cégek felé.

6. Az információgyűjtés és lelki felkészülés után, ha már a CV is megvan, akkor már csak a megfelelő ruhát kell kiválasztani, frizura, esetleg szolid smink, és ha megfelelő a megjelenés, irány az interjú!

Mik azok a “rázós” kérdések, amikre egy állásinterjún szinte biztosan számíthat?

Irány az interjú!
Irány az interjú!

Az interjúkon általában felmerül, hogy hogyan tudja az anyuka illetve a család megoldani a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat szünidő, vagy betegség idején? Ilyenkor érdemes megnyugtatni a felvételiztetőt, hogy számíthatunk a lelkes nagymamák, profi bébiszitterek, kedves szomszéd néni segítségére, és természetesen a gyermek apukája is alig várja, hogy néhány napot otthon tölthessen szabadságon a csemetéjével. Fontos, hogy ezt kellő magabiztossággal, természetesen tudjuk elmondani. A felvételiztető ebből érzékeli, hogy már előre gondolkodtak a megoldáson, nem „vészhelyzetben” fognak majd kapkodni.

Fontos lehet az is, hogy mennyit felejtett a gyerekkel töltött idő alatt az anyuka? Mennyire élő, korszerű a szakmai tudása? A válaszadásnál itt azt érdemes hangsúlyozni, hogy lehet, hogy vannak olyan új dolgok, amiket majd meg kell tanulni, de nagyon fontos, hogy a gyesen töltött idő alatt sok hasznos képesség kifejlődik az anyukákban, ami a munkahelyen is jól jön. Sokkal jobban tudják szervezni az életüket, beosztani az idejüket, priorizálni az előttük álló feladatokat. Képesek egyszerre több dologra odafigyelni, párhuzamosan foglalkozni több fontos kérdéssel. Gyorsan, hosszas gondolkodás nélkül képesek döntéseket hozni.

“érzékeltetni, hogy készek vagyunk a váltásra”

Mi az, ami “szálka” egy felvételiztető szemében?

Saját HR-es gyakorlatomban engem az zavart, ha a nem éreztem a munkakeresőben a váltás valódi igényét, a feladat ellátásához szükséges elszántságot, a munkahely iránti elkötelezettséget.

Az interjún érdemes azt érzékeltetni, hogy készek vagyunk a váltásra, újra dolgozni szeretnénk. Végiggondoltuk az előttünk álló nehézségeket, esetleges problémákat, de van elképzelésünk arra, hogyan tudjuk ezeket majd megoldani, és készek vagyunk értelmes és vállalható kompromisszumokat megkötni a munkánk és a családi életünk szervezése során.

Egy személyes álláskeresést támogató szupervíziós folyamat pontosan mire készít fel?

A szupervízió – definíciója alapján – a szakmai személyiség fejlesztése. Egy kisgyerekes anyuka esetében egy ilyen folyamatban a helyzetéből adódó kérdésekre keressük a választ. Mit szeretnék? Hol tartok most? Milyenek a lehetőségeim? Mit kell tennem, min kell változtatnom? Mi akadályoz? Mi segít?

A folyamat során azok a félelmek, bizonytalanságok oldódnak, amelyek akadályozzák a sikeres munkakeresést. Önbizalmat erősít, segít a stabil, pozitív énkép kialakításában. Támogatást ad a munka és a magánélet egyensúlyának kialakításához, megtartásához. Szükség esetén a sikertelen interjúk feldolgozását segíti a tapasztalatok átgondolásával, és felkészít a sikeres állásinterjúra.

Bizonytalan vagy benne, hogy pontosan mit is szeretnél csinálni, ha visszamész dolgozni? Fogalmad sincs, hogyan találsz majd megfelelő munkát? Félsz, hogy nem leszel képes összehangolni a munkát a családoddal? Szeretnél professzionális és személyre szabott támogatást kapni a munkába visszaállás folyamatában? Gyere el a szeptemberben induló  “Vissza a munkába” Anyacsavar csoportba, és vedd Te is sikeresen ezt az akadályt!

 

Új Anyacsavar csoportok indulnak ősszel!

Dolgozom az új Anyacsavar csoportokon
Dolgozom az új Anyacsavar csoportokon

Még javában tart a nyár, de én már dolgozom az őszi Anyacsavar csoportokon, és örömmel jelentem, hogy megvannak a csoportok témái, és néhány időpont is! 🙂

Szóval vegyétek elő a naptáraitokat, és véssétek bele a számotokra legrokonszenvesebb csoport(ok) dátumait!

Szeptembertől decemberig 4 témában indulnak majd csoportok, mindegyik 5 alkalmas folyamat, kétheti rendszerességgel, ahol 1-1 alkalom 2 órás időtartamú.

Az első Anyacsavar csoport témája a “Vissza a munkába”, ami a kisgyerekes anyák számára az egyik legkeményebb dió. Itt olyan kérdésekre keressük az egyénre szabott válaszokat, mint hogy “Milyen munkát tudsz/szeretnél végezni család mellett?”, “Mi számodra az ideális és mi a reális?”, “Mit mikorra időzíts?”, “Ki és miben tud majd segíteni Neked?”, “Hogyan lehet felkészülni a zökkenőmentes váltásra?”…stb. Meghívott HR szakértőnk pedig olyan kérdések megválaszolásában segít, hogy mit írj az önéletrajzodba és milyen kérdésekre számíthatsz egy állásinterjún. A csoport időpontjai: szeptember 16, 30, október 14, 28 és november 11, este 20.00-22.00 között.

Csinálj olyasmit, ami boldoggá tesz! Forrás: abduzeedo.com
Csinálj olyasmit, ami boldoggá tesz!

A második Anyacsavar csoport témája a “Vissza önmagamhoz” minden kis és nagyobb gyereket nevelő anya klasszikus problémájára keres megoldást. Belső engedélyeket és konkrét eszközöket ad arra, hogy valaki anyaként is megvalósíthassa a saját céljait. Megtanulunk önálló célokat kitűzni, tervezni és sikeresen megvalósítani, a sikerekből pedig olyan családi szokásokat kialakítani, amelyek a kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet garantálnak – nem csak nekünk, anyáknak, hanem az egész családnak! A meghívott szakértőnk, Fa Kinga Pénzügyi Őrangyal az ehhez szükséges pénzügyi függetlenség kialakításában segít majd. A csoport időpontjai: szeptember 23, október 7, 21 és november 4, 18, este 20.00-22.00 között.

A harmadik Anyacsavar csoport témája a konfliktusok és szeretetnyelvek a családban. Ebben a csoportban témánk lesz az, hogy szeretteinkkel az apró személyiség-, vagy viselkedésbeli különbségeinkkel hogyan megyünk egymás agyára, és milyen apró változtatásokkal tehetjük a mindennapi életünket könnyebbé, kapcsolatainkat meghittebbé és szeretettelibbé. Felkészülünk arra, hogyan tehetjük az ünnepeket valódi, saját magunkra és a szeretteinkre szabott ünneppé, amilyenre gyerekkorunk óta mindig vágytunk, és amire szívesen emlékszünk majd sok év után is. Meghívott szakértőnk pszichológus, aki a gyermeki agresszió kezelésére mutat hatékony eszközöket. A csoport időpontjai:  október 17., 31.,  november 14., 28., és december 12. este 20.00-22.00 között.

Melyik ujjamba harapjak?
Melyik ujjamba harapjak?

A negyedik Anyacsavar csoport azoknak a gyerekek mellett vállalkozó anyáknak szól, akik gyakran belefutnak a „jó szándékú” érdeklődőkbe, akik arról faggatják, mikor megy már vissza egy “igazi” munkahelyre dolgozni, a családtagjaiba, akik nem értik, mit üldögél naphosszat a számítógép előtt, és a saját kételyeibe, mint például „Nem veszek-e el túl sok időt a gyerekemtől?”, „Segítség, nem megy a vállalkozás, csak ölöm bele az időt és a pénzt!”, „Túlságosan felpörgött, nem tudom, hogyan egyeztessem össze a családdal, háztartással!” Meghívott szakértőnk Fa Kinga Pénzügyi Őrangyal néhány praktikus pénzügyi tervező eszköz használatába vezeti be a résztvevőket. A csoport időpontjai:  október 22.,  november 5., 19., és december 3., 17., délelőtt 10.00-12.00.

Érdekel valamelyik csoport? Szeretnél jelentkezni? Iratkozz fel a hírlevelemre, és biztos lehetsz benne, hogy elsőként értesülsz majd minden további részletről. Iratkozz fel itt, és most ráadásul ajándékba adom Neked az Így töltődj fel hétvégén! kisokost.

Kérem a Kisokost!

 

 

Nő, anya, vezető…

Anyacsavar_Grósz_Judit

Az Anyacsavaron arról mesélt Grósz Judit, a Microsoft Fejlesztési és Platform Üzletág Igazgatója, mi nehezíti, és mi segíti azoknak a nőknek az útját ma Magyarországon, akik az anyaságban és a munkájukban is szeretnének kiteljesedni.

“Anyaként karriert befutni egy kőkemény dolog…”

Azt mesélted egyszer, hogy a gyerekvállalásra te pénzügyi tervvel is készültél…

Általában igyekszem elég tudatosan tervezni a jövőt, még ha tisztában is vagyok vele, hogy nem minden tervezhető. Van egy excel táblám azokról a fontos hosszú távú célokról, amiket szeretnék az életemben elérni, hogy lássam, azokhoz mennyi pénz kell majd, mennyit kell félretennem most. Ide tartozik a gyerekeim majdani egyetemi taníttatása, vagy a saját időskori öngondoskodásom. Kiszámoltam, hogy körülbelül mennyi ideig fogok dolgozni, az alatt mennyit fogok tudni keresni, és mennyit kell félretennem ahhoz, hogy olyan életszínvonalon élhessek, ahogyan szeretnék. A gyerekvállalás előtt is terveztem a kieső jövedelemmel és a várható költségekkel, tudva azt, hogy vissza szeretnék térni a munkahelyemre.

“…akkor leszek jó anyja a gyerekeimnek, ha azt csinálom, amit szeretek…”

Mennyi idő után tértél vissza dolgozni, és mi segített ebben a döntésben?

8 hónapot töltöttem otthon a kislányommal, majd fokozatosan, először fél állásba, majd teljes munkaidőbe tértem vissza. Hittem abban, hogy a munkába visszatérés nem fog meggátolni abban, hogy jó anya legyek, és abban is, hogy akkor leszek jó anyja a gyerekeimnek, ha azt csinálom, amit szeretek. Én szeretek dolgozni, jól érzem magam munka közben, és szükségem van arra, hogy kiteljesedjek. És mérlegeltem annak a kockázatát is, hogy ha túl sokáig maradok otthon, esetleg nem tudok visszamenni abba a pozícióba, ahonnan eljöttem. Úgy gondoltam, ez a kockázat nem érte volna meg. Egyrészt anyagilag is megrázott volna bennünket, ha három évre kiesek a munkából, és a saját karrier ambícióimmal is szembe ment volna egy ilyen döntés.

Hogyan tudtál helyt állni egy vezető pozícióban kisgyerekes anyaként?

Ez volt fizikailag és lelkileg is a legnehezebb időszak a gyerekeim születése óta, hiszen a gyerekem attól még nem aludta át az éjszakát, hogy én elkezdtem dolgozni, és arról sem volt még tapasztalatom, hogy a kislányom hogyan viseli majd, ha reggelente munkába megyek. A családom – a férjem és az anyukám is – szerencsére támogatott a döntésemben. Anyukám egy elég felvilágosult nő, aki egyedül nevelt fel bennünket, így tisztában volt azzal, hogy nem akkor működik jól egy család, ha valamilyen külső mintát követ, hanem akkor, ha a saját lehetőségeiből hozza ki a legtöbbet. A mi családunkban mindenki úgy alakíthatja az életét, ahogyan jónak látja; a munkába visszatérés sem egy elvárt, hanem inkább egy elfogadott dolog. A húgom például otthon maradt a gyerekeivel, mert ő így látta jónak.

A cégvezetés részéről milyen hozzáállást tapasztaltál?

Hálás vagyok az akkori főnökömnek, mert tudták, hogy nekem fontosak a gyerekeim, és elfogadták, hogy az estéket, a hétvégéket a családommal akarom tölteni. Ezért megállapodtunk, hogy az esetek jelentős részében „fel voltam mentve” az üzleti vacsorák és külföldi üzleti utak alól. Ha a gyerekem beteg volt, mindig dolgozhattam otthonról. Ezekhez az igényeimhez eddig minden munkahelyemen alkalmazkodtak. Úgy gondolom, hogy ennek a hozzáállásnak az alapja egy kölcsönös bizalom és teljesítmény.

Hogyan tartasz egyensúlyt munka és magánélet között?

Tudatosan törekszem az egyensúly megtartására, és arra, hogy az igazán fontos pillanatokban jelen legyek a családom számára: ki nem hagynék soha egy anyák napi ünnepséget! Igyekszem 5-fél 6 körül eljönni a munkahelyemről azért, hogy minden nap minőségi együtt töltött időnk legyen a lányaimmal, majd miután lefeküdtek, én éjszaka befejezem a munkámat. A gyerekeken pedig azt tapasztalom, hogy nagyon rugalmasak, ha azt tapasztalják, hogy számíthatnak rám, szeretem őket. Igyekszem mindig őszintén felkészíteni őket arra, mikor és mennyi időt tudunk együtt tölteni.

…a megoldás a férfiak és a nők felelőssége egyaránt…

Te írtad Sheryl Sandberg Dobd be magad! című könyvének előszavát. Mik voltak a legfontosabb gondolatok, amiket ebben a könyvben olvastál?

Tudtam azonosulni azzal a törekvésével, hogy egy nő egy vállalati közegben is akarhasson karriert befutni úgy, hogy közben gyerekeket nevel, fiatalos és vonzó marad, és minderre lelkileg sem megy rá. Megérintett az, hogy viszontláttam leírva azokat a kutatási adatokkal is igazolt tapasztalatokat, hogy egy nő hogyan próbál és tud érvényesülni egy férfias munkahelyi környezetben. Anyaként karriert befutni egy kőkemény dolog, és ebben ma sajnos nem kapnak elegendő támogatást a nők. Azok a férfiak, akikkel egy asztalnál ülök a management team-ben, arra érnek haza, hogy a gyerekeik leckéje kész, be van pakolva a táskájuk másnapra…stb., miközben engem egy második műszak vár otthon. Nagyon ritka az a családmodell, ahol a nő a fő pénzkereső, és a férfi marad otthon a kis gyerekekkel. Döbbenetes mértékben belénk van nevelve a tradicionális nemi szerepleosztás, és még a felvilágosultabb férfiak és nők sem tudnak ezzel mit kezdeni. Még a kétkeresős családokban is széles körben elterjedt szokás, hogy a háztartási és gyermeknevelési feladatokat a nő viszi, ami sokszor ellehetetleníti a karrierépítést.

Mi lehet erre a megoldás?

Én még nem láttam erre igazán jól működő mintát. Mégis úgy gondolom, hogy a megoldás a férfiak és a nők felelőssége egyaránt. Fontos lenne, ha a férfiak fele-fele arányban részt vállalnának a háztartás és a gyereknevelés nem fizetett, de annál keményebb munkájában, a nőknek pedig meg kell tanulniuk felvállalni, mit szeretnének, és támogatást kérni.

Találkoztál nemi alapú diszkriminációval a karriered során?

Soha nem tapasztaltam olyasmit, hogy egy állást azért ne kaptam volna meg, mert nő vagyok, úgy gondolom, mindig a magas teljesítményem volt a döntés alapja. Azzal azonban találkoztam, hogy ha egy éles helyzetben ugyanolyan asszertíven léptem fel, mint egy férfi, akkor ezt a viselkedést a környezetem elítélte, míg ugyanezért a fellépésért és szóhasználatért egy férfit korrekt, jó főnöknek tartottak volna. Nem az a társadalmi elvárás egy nővel szemben, hogy asszertívan viselkedjen: ha egy nő egy kicsit is határozottabban kiáll a véleménye mellett, akkor könnyen rásütik, hogy agresszív, vagy férfias. Gyűlölöm azokat a szexista előítéleteket, amelyek azt sugallják, hogy csak férfias nőkből lesznek vezetők. Sajnos ezt a nők épp úgy hangoztatják, mint a férfiak.

Mi a saját megküzdési stratégiád ez ellen?

Azt hajtogatom magamnak, hogy elég, ha a barátaim szeretnek, de közben nyilván rosszul esik. Ahogyan az is rosszul esett, amikor az első gyerekem születése után a GYED-ről visszatérve azt mondta egy kolléga a fülem hallatára, hogy „milyen ember az, aki otthagyja a gyerekét!”

…az életben minden, ami miatt érdemes élni, sok munkával jár…

Mit üzennél azoknak a nőknek, akiknek fontos az anyaság és a karrier is, és nem szeretnének egyikről lemondani a másik javára?

Nagyon erős előítélet az, hogy a karrier és az anyaság nem tud együtt jól működni, és ez sokakat eltántorít. Az én női példaképeim mind olyanok, akik az élet több területén megpróbáltak helytállni, és valami kimagaslót véghezvinni.Nekem meggyőződésem, hogy lehet kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni attól még, hogy az anya karriert épít közben. Rengeteg munkával jár – erre fel kell készülni -, de meg lehet csinálni! És ehhez nem szégyen segítséget kérni!

Milyen értékrend szerint neveled a gyerekeidet?

Nem divat manapság, de én hiszek benne, ezért arra nevelem őket is, hogy mindenért becsületesen meg kell dolgozni. Arra bátorítom őket, hogy merjenek nagyot álmodni, és higgyék el, hogy bármi lehet belőlük. Azt is fontosnak tartom, hogy minden embert a cselekedetei alapján ítéljenek meg.

Szerinted mi a sikeres élet titka?

Egyszer megálmodtam, de mire felébredtem, elfelejtettem… Minden esetre azt gondolom, hogy az életben minden, ami miatt érdemes élni, sok munkával jár: sok gondolkodással, sok felismeréssel, sok hibával, sok útkereséssel. A siker az, amikor visszanézve úgy érezhetjük, megérte! Ez a büszkeség érzés tölt el, ha a gyerekeimre nézek, és látom, mennyire jó fejek.

 

“Nincs nehézség, csak tanulnivaló”

Az EcoBabyAnyacsavaron László Ágival, az EcoBaby ötletgazdájával és tulajdonosával beszélgettünk arról, mi egy kezdő vállalkozás sikerének a titka, és hogyan lehet kisgyerekes anyaként vállalkozást vezetni. Ági az EcoBaby-vel 2013-ban az Év Anyavállalata verseny szakmai díjazottja lett, és egy hónapja született meg a második babája.

Miért döntöttél úgy kisbabád születése után, hogy vállalkozásba fogsz?

Visszatekintve olyan természetesen, szinte magától alakult így a helyzet. Szükségem volt valamire, ami kibillent a mindennapi órarendszerű rutinból.  Az első gyerekem 10 hónapos volt, amikor azt éreztem, kellene valami  plusz, amitől kicsit másak, színesebbek lesznek a hétköznapok, valami, ami kizökkent abból az ördögi körből, hogy minden nap várom a délután 5 órát, hogy itthon legyen a férjem, és kicsit valami mással is foglalkozhassak. Szerencsésnek tartom magam, mert rátaláltunk egy csodálatos babahintára, amit szerettünk, nekünk bevált, és innen jött az ötlet, hogy ez talán másnak is tetszene. Online piactéren kezdtük el árulni a hintákat, aztán egy idő után úgy gondoltuk, érdemes lesz vállalkozást építeni köré. Érdemes volt!

…olvasni, tanulni, fejlődni…

Hogyan lett a kósza ötletből jól működő vállalkozás? Minek tulajdonítod a sikeres indulást?

Szinte minden vásárlónk megjegyzi, hogy az oldal kivitelezése miatt választ minket. Valahol itt látom az indulás sikerét: szívvel állítottam össze a legelső honlap verziót, és noha biztosan hibáztam is eleget, de bíztam benne. Minden vásárlót szívesen szolgálunk ki, úgy, ahogyan azt mi is szeretnénk, ez a kezdetek óta változatlan. És azóta is nagyon sokat tanulok, mert mindig változnak a trendek, hogy éppen mit, hogyan és mikor érdemes csinálni. Hiába csináljuk szívvel-lélekkel a vállalkozásunkat, ha nem találnak ránk a vásárlók, vagy ha nem tudjuk meggyőzni őket, hogy tényleg érdemes minket választaniuk. Ehhez nagyon sokat kell olvasni, tanulni, fejlődni. És fontos a napi kitartó munka, amit kisgyerekes anyaként a gyerekek alvásidejében, és sokszor azon túl is végzek azokban a lopott pár percekben, amíg éppen önállóan játszanak. A mindennapokat egy gyerekkel egyszerűbb volt megoldani, most, hogy már ketten vannak, kicsivel bonyolultabb a helyzet. A pici még sűrűn szopizik, nagyon igényli a közelségem, ezért most egy ideig csak a megrendelések kiszolgálása és a mindennapi kommunikáció fér bele a munkámba. Ha úgy alakul, hogy este 8-kor még nem csukódik le a szemem, akkor picit mással is foglalkozom, de az anyaság és a munka mellett feleségnek is meg kell maradnom. Minden nap más prioritások vannak, ezt követjük, és igyekszünk fenntartani az egyensúlyt az életterületek között.

Kik segítettek az indulásnál, és hogyan?

Én vagyok az ötletgazda, de nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, aki nem csak bátorít és támogat napi szinten, de a döntések meghozatalában is mindig részt vesz, amivel nagyon sokat segít. Én egy született optimista vagyok, aki olykor talán túl merész, ő egy megfontoltabb, kockázatkerülőbb típus, amivel jól kiegészítjük egymást. A vállalkozás csak úgy tud működni, ha a magánélet is rendben van, kiegyensúlyozott. Ha a férjemmel kikapcsolódni szeretnénk, a családból mindig segít valaki vigyázni a picikre.

Voltak-e váratlan nehézségek, amelyekkel szembesültél?

Ilyenre nem emlékszem. Most az időbeosztásom alakul kicsit nehezebben, de tudom, hogy kialakul idővel, beletanulok. Nincs nehézség, csak tanulnivaló. Minden helyzetből levonom a következtetést, és megyek tovább.

…mindig legyen egy következő lépcső…

A sikeres vállalkozóvá válás folyamatában mik azok a tapasztalatok, amelyekre fontos tanulságokként tekintesz vissza?

Minden helyzet tanulságos, minden vásárlás más, minden megbízás más és minden nap másképp alakul.  Meggyőződtem arról is, mennyire fontosak az üzleti kapcsolatok. A vásárlóink és az együttműködő partnereink is szinte mind anyatársak, akikkel közös nyelvet beszélünk, és nagyon jó érzés, hogy tudom, kölcsönös a megértés, ha a gyerek felsír a háttérben. Úgy gondolom, hogy bátran kell elkezdeni az álmokat megvalósítani, és nem kell félni a kudarctól, mindenképp csak nyernivalónk van belőle, ha ezekre is, mint tanulságokra tekintünk.

Milyen hatással van a családi életetekre, párkapcsolatotokra az, hogy vállalkozásba fogtatok?

Jobban kell figyelnünk otthon egymásra, hogy ne minden szabadidőnket a vállalkozással töltsük. A feladatmegosztás közöttünk azonban nem változott: szerintem, ha nem lenne vállalkozásunk, a férjem akkor is segítene este fürdetni, akkor is játszana a gyerekekkel, és akkor is kivinné a nagyobbat a játszótérre néha, hogy megfürödjek, egyedül, csendben… Annyiban talán más az életünk, hogy elég sokat beszélünk arról, hogyan tovább, mi legyen a következő lépés a fejlődés felé, de ezek építő jellegű beszélgetések, és nyitva tartják a szemünket a világ felé.

Mit tanácsolnál más kisgyerekes anyáknak, akiknek van vállalkozási ötletük, de nem éreznek magukban kellő önbizalmat, hogy belevágjanak a megvalósításába?

Ha van ötlet, az már nagyon jó, mert nagyon sok ember csak annyit tud, hogy valamit kéne csinálni, mert nem elég a GYED, és a GYES – ők vannak többségben. Tehát az ötlet már nagy előny. Következő lépésben olvasnék, olvasnék és olvasnék, aztán elkezdeném a megvalósítást. Már nagyon sok ingyenes anyag is elérhető az induláshoz, megtanítják, hogy hogyan és mivel érdemes elindulni. Ez elég egy „anyás” kezdő vállalkozásnak, úgy gondolom. Egy biztos, tervezni kell, hogy mindig legyen egy következő lépcső, ahova fel lehet mászni és merni kell felmászni! Én belevágnék, ha még egyszer kezdhetném és ugyanezt, ugyanígy csinálnám. Ha csak száraz pénzt csinálni akarás vezérel bárkit is, nem hiszem, hogy nagy eredményt lehet elérni vele. Valahol a szívnek is helye van: az a jó, ha szeretjük, amit csinálunk.

“Mindig rácsodálkozom ennek a módszernek az egyszerű nagyszerűségére”

Csendes hegyi tavon ring a csónakom
Csendes hegyi tavon ring a csónakom

„Problémámmal átitatva, dühösen, zaklatottan ültem le Dórával a coachingbeszélgetésre. Olyan volt, mintha egy háborgó tengeren eveznék a csónakommal. A helyzet számomra dühítő és felháborító volt és úgy éreztem, a helyzetet már nem lehet és nem érdemes kezelni, bármennyire tarthatatlan a helyzet. Nincs értelme, hisz már annyiféle kísérlet volt a változásra, változtatásra. Egy „utolsó esélyt” adva azonban elővettem a témát a beszélgetésben. A beszélgetés végére viszont – ami nem volt több egy óránál – egy olyan megoldást találtam, melyet alkalmazva, azóta is problémamentesen tudom kezelni az addig oly nehéz és igen megterhelő helyzetet. Sikerül a könnyedséget és a pozitív működést megvalósítanom. Úgyhogy most egy csendes hegyi tavon ring a csónakom és süt a nap. Mindezt a brief coachingnak és természetesen nem utolsó sorban brief coachomnak, Paizs Dórának köszönhetem. Mindig rácsodálkozom ennek a módszernek az egyszerű nagyszerűségére. Azt a bonyolultságot, melyet sokszor mi magunk viszünk az életünkbe, egy-egy briefcoaching beszélgetéssel nagyon hatékonyan és hosszú távra egyszerűvé lehet változtatni. Óriási ereje van, szétszórt energiáinkat hamar összetereli a jó mederbe. Ráadásul úgy, hogy a saját megoldásunkat kapjuk így teljesen tudunk vele azonosulni és sokáig képesek vagyunk fenntartani az eredményeket.” Lövei Valéria, HR és vállalatirányítási igazgató, 3 gyermek édesanyja

 

Egy coach reflexiói az anyává válásról

Hankovszky_KatiAz Anyacsavaron Hankovszky Kati Svájcban élő magyar megoldásközpontú coach mesél arról, milyen coach szemüvegen keresztül megtapasztalni az anyaságot,  és hogyan működik a családi munkamegosztás náluk, ahol ő a fő pénzkereső, míg a férje vállalja a gyermekgondozási feladatok oroszlán részét.

…hülye lennék, ha kihagynám!

Milyen változást hozott az életedben, hogy anyává váltál?

Az életem első 40 évében is úgy éreztem, teljes vagyok, akár mint nő, akár mint ember, és mégis, amikor Emília, az első gyermekem megszületett, valahogy kerekebb lett a világ. Azt vettem észre magamon, hogy úgy érzem, jól van ez így, és átjárt a hála azért, hogy egy ilyen ember, mint a gyerekem, a közvetlen közelemben van, és rálátásom van a dolgaira. Izgalmas meglátni a gyerekeimben a férjemet, akit szeretek, és a felmenőimet, meg saját magamat is, a hasonlóságokat és különbségeket; ez újra és újra a pelenkázás, vagy almahámozás nyugodt rutinja közben szemlélődésre ad lehetőséget: hogyan változnak, mikben mutatnak erős jelenlétet, hogyan érvényesítik az ötleteiket, mit tűrnek el a többiektől.

Mi volt a legutóbbi megfigyelésed?

Ma reggel történt, hogy Emília elkezdte ütni Anton, az öccse fejét, amire a férjemmel mindketten azonnal ugrottunk, majd Anton sírva fakadt. És mivel ez ebben a sorrendben történt, ahogyan most mesélem, rá kellett ébrednem, hogy Anton a mi reakciónkat látva sírta el magát, nem azért, mert ütötték a fejét. Ez arra intett, hogy a helyzetekben próbáljam meg különválasztani a saját aggodalmaimat a tényektől. Így ma már, ha meglátjuk őt éles késsel, vagy valamilyen értékes, kényes tárggyal a kezében, tudjuk, hogy legtöbbször jobban járunk azzal, ha megkérjük, hogy adja oda, vagy tegye le, mint ha megpróbálnánk elvenni tőle.

Irigylésre méltó a szemlélődés és reflexió jelenléte az életedben kisgyerekes anyaként. Sok kisgyerekes anyának van erre nagy igénye, de annál kevesebb ideje, lehetősége. Te hogy csinálod?

Talán, mint coach, gyakorlatom van abban, hogy reflektáljak arra, ami velem és körülöttem történik. Ha megkérdeznek, hogy „Hogy vagy?”, azt is kihasználom arra, hogy egy pillanatra megállok, és valóban végig gondolom, hogyan is vagyok, és azt mondom el, ami akkor éppen nekem is izgalmas, és nem arról mesélek, hogy ma a bébiszitter késett, vagy ehhez hasonlókról. Ez fenntartja annak a frissességét, hogy éppen mit élek meg. A szeretteim közül a gyerekeim az egyedüliek, akiket születésük óta ismerek, és tanúja lehetek a felnövekedésüknek, ami fantasztikusan izgalmas dolog, hülye lennék, ha kihagynám!

…kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem…

Hogyan készültél a gyermekágyas időszakra?

A szülés körüli és az azt követő hetekre a férjemmel mindketten lemondtuk a munkáinkat. A férjem a gyerekágy időszaka alatt rengeteget segített, szeretetteli, és figyelmes volt velem, soha nem várt tőlem többet, mint amennyire képes voltam. A második gyerekem születését fizikailag inkább megsínylettem, és azon vettem észre magam, hogy hiába is lett volna rá időm, vagy lehetőségem, nem tudtam csinálni azokat a dolgokat, amiket szeretek, mert túl fáradt, energiavesztett, alváshiányos voltam.

Volt olyasmi a szülővé válásban, ami váratlan nehézséget okozott, és új családi szokások kialakítására sarkallt?

A férjemmel mindketten szabadúszók vagyunk, de mivel nálunk én vagyok a fő pénzkereső, a második gyerekem születése után hónapokkal észleltem, hogy noha bejöttek új költségek, ettől azonban nem lett hirtelen több bevételünk. Ettől megrémültem, és szembesültem azzal, hogy kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem, mint eddig, hiszen felelős vagyok azért, hogy milyen életkörülményeket tudok biztosítani a családomnak. Például terveznem kell a pénzügyeket, takarékoskodnom kell, meg kell vizsgálnom a lehetőségét, hogy állást vállaljak-e anyagi megfontolásokból. Elkezdtem az árakat összehasonlítani a boltban, amit addig sosem csináltam. Deklaráltan fontosabb szempont lett az életünkben a pénzkeresés, ezért törekszünk arra, hogy inkább pénzért dolgozzunk, és kevésbé gyakran vállalunk ingyenes projekteket.

Hogyhogy te vagy a fő pénzkereső a családban?

Nem sokkal a megismerkedésünk után a férjem egyszer mondott valami olyasmit, hogy ha egyszer lesz gyerekünk, akkor ő szívesen otthon marad majd vele. Innen volt meg bennem a bátorság, hogy egy ilyen forgatókönyvet el tudjak képzelni, és ne kelljen attól tartanom, hogy egy ilyen feladatot ő a férfiassága megkérdőjelezésének értelmez-e. Amikor Emília megszületett, akkor úgy terveztük, hogy mindig csak az egyikünKati_es_csaladjak dolgozik majd, a másik pedig a kicsivel van addig. Úgy képzeltük, hogy ez a feladatváltogatás majd nagyjából arányosan alakul közöttünk. A gyakorlat azonban úgy alakult, hogy mivel én gyakrabban tartok képzéseket, amiknek az időpontja jó előre kialakul, a férjem pedig inkább tanácsadással foglalkozik, ami egy akut felkérésre történik, az én naptáram hamarabb betelt, mint az övé, és én dolgoztam többet, ő pedig többet maradt otthon a kicsivel.

…annak könnyebb, aki elmegy dolgozni otthonról…

Mennyire érzed azt, hogy ez „jár neked”?

Azt érzem, hogy hálás vagyok azért, hogy ennyi mindent csinálhatok, és tisztában vagyok azzal, hogy annak a félnek könnyebb, aki elmegy dolgozni otthonról, ebben az esetben tehát nekem. Ha férjemben nem lenne meg a hajlandóság, és az igenlése minden gyerekneveléssel és a háztartással kapcsolatos dolognak, akkor nem élhetném ezt az életet. A férjemnek volt egy olyan terve, hogy könyvet szeretne írni, ezért ideálisnak tűnt, hogy ezt otthon írja, miközben vigyáz a gyerekre. A könyvírásból persze nem lett semmi, és ma már nem vagyunk olyan naivak, hogy azt képzeljük, hogy egy baba mellett bármilyen komoly, elmélyült munkát el lehet végezni. Sőt, tudatosan elkezdtünk arra törekedni, hogy a férjemnek is legyen több szabad ideje, amikor azt csinál, amit akar, még ha nem is mindig produktív, annak érdekében, hogy vissza tudjon találni a produktív énjéhez a gyerekek mellől. Úgy érzem, neki ez jár.

Ti milyen arányban osztjátok el a feladatokat egymás között?

A pénzkeresést 8:2 arányban az én javamra, a gyerekgondozást 3:7 arányban a férjem javára, a háztartási teendőket fele-fele arányban, az ügyintézésben pedig talán 7:3.

Mivel járultál te hozzá ahhoz, hogy nálatok így működik a családi munkamegosztás?

Viszonylag spontán alakultak ki ezek az arányok, de ügyelünk arra, hogy rendszeresen felülvizsgáljuk, komfortos-e ez még mindig mindkettőnknek. Amióta megvannak a gyerekeink, félévente leülünk a férjemmel, és megbeszéljük, mi működik jól az életünkben, és még mit szeretnénk a következő félévre. Rendszeresen elismerem és megköszönöm azt, amit ő beletesz a közösbe, és rákérdezek, oké-e ez így neki. Arra törekszem, hogy élvezzük közösen is, ami történik, és ha valami öröm ér, igyekszem bevonni őt ebbe az élménybe. Nem várom azt, hogy boldoggá tegyen, hanem megnézem, mi az, amit én megtehetek a boldogságomért, és mindabban, amiben rá kell hagyatkoznom, bizakodom, hogy még mindig elég vonzónak talál ahhoz, hogy megtegye értem, hiszen tudom, hogy ez egy működő szerelmi kapcsolat. Talán egyedül az ügyintézés az, ahol észrevettem magamon, hogy bizonyos helyzetekben azt hiszem, én jobban tudok a férjemnél dolgokat megoldani, és tudatosan kellett arra törekednem, hogy ne mindent én vállaljak magamra, és bízzak benne, hogy ő is képes lesz elintézni bármit a maga módján. Meg kellett tanulnom rákérdezni magamnál, hogy „biztos, hogy ennyire fontos, hogy ez pont így legyen?”, és elengedni a kevésbé fontos dolgokat, hagyni, hogy azokat a férjem másképpen csinálja. És persze a férjemmel tudatosan törekedtünk arra a gyerekek születésétől kezdve, hogy rendszeresen legyen kettesben töltött időnk, ezért ünnepekkor is élményt ajándékozunk egymásnak.

Beszélgetés Ur Anita önismereti trénerrel

“…dolgoznom kellett azon, hogy örülni tudjak…”

 

Ur_Anita_portréAz Anyacsavar női portré sorozatában Ur Anita tréner, több Anyacsavar csoport vezetője, egy kétéves kisfiú anyukája mesél bátor őszinteséggel arról, hogy az anyává válás útján hogyan segítették a belső erőforrásai, saját megérzései az új, nehéz, vagy elbizonytalanító helyzetekben, a tabuk, és a kényszerítő erejű társadalmi nyomás ellenében. 

“Beszélgetés Ur Anita önismereti trénerrel” bővebben

Beszélgetés Lénárd Orsi dúlával

Lenard_Orsi_dula…kicsit rózsaszínűbbnek képzeltem magamban a kisbabás létet…

Lénárd Orsi dúla, mentálhigiénés szakember, háromgyerekes anya, a dulablog.hu szerzője arról mesél az Anyacsavarnak, hogy milyen változásokat hozott az életébe az anyává válás, mik voltak a legszebb és legnehezebb pillanatai, és mit csinálna ma másképp…

Hogy emlékszel vissza az anyává válás időszakára? Milyen változásokat hozott az életedbe?

Mielőtt az első gyerekem megszületett, dolgoztam, egyetemre jártam. A baba születésével megszakadt ez a munkás, „felnőtt” életem, helyette babás hétköznapok következtek.

Mi volt a legnehezebb?

Talán a sok egyedüllét, a bezártság.  A baba gondozása rengeteg időt elvett, és hiányzott, hogy felnőtt társaságban legyek. A barátságaim, kapcsolataim „kiritkultak”, ill. áthelyeződtek a kisgyermeket nevelő anyatársakra. Szerencsére a legjobb barátnőm éppen hasonló élethelyzetben volt, csak kicsit nagyobbacska gyerekkel, így sok mindenben előttem járt. Konkrét tanácsokkal segített, mindent meg tudtam vele beszélni, és jó példaként is szolgált számomra. Nap mint nap láttam nála, hogyan lehet sikeresen megoldani az új élethelyzet eseményeit. Később kialakult egy barátnői kör hasonló gondolkodású kisgyerekes anyákból, akikkel a templomba együtt jártunk. Néhányan elkezdtünk rendszeresen összejárni: hetente egyszer vetésforgószerűen mindig másnál szerveztünk közös reggelit, ahol gyönyörű, terített asztallal várt bennünket a háziasszony. Az „anyareggelikre” ki-ki hozta a gyerekeit is. Ők jól eljátszottak egymással, mi reggeliztünk és jókat beszélgettünk. Felnőtt programokat is rendszeresen szerveztünk magunknak. Ilyenkor a gyerekeket másra bíztuk, és megnéztünk egy-egy kiállítást vagy elmentünk moziba. Másik fontos és jó hagyomány az egyházközségünkben, hogy a frissen szült édesanyák tehermentesítésére 2-3 hétig komatálat viszünk annak a családnak, ahol kisbaba született. Minden nap más főz és viszi el az ebédes csomagot a megadott címre. Ilyet én is kaptam: máig a számban érzem a finomabbnál finomabb fogások ízét, amit István fiam születés után az anyatársak szívvel-lélekkel készítettek nekünk. Ennek a támogató közösségnek sokat köszönhetek, anyaként sok megerősítést adott, mintával szolgált és támogatott.

Ki segített még a gyermekágyas időszakban?

Első és második fiam születésekor édesanyám segített a legtöbbet. A szülés után a kórházból a szüleim házába Pomázra mentünk haza. Édesanyám akkoriban a hét több napján is otthonról dolgozott,  így az első hat hétben például minden nap tálcán kaptam az ebédet tőle. Rengeteget segített a háztartási és gyerekgondozási feladatokban, és mindig nagyon tapintatosan volt jelen az életünkben.

Mi segített még?

A második gyerekem születése után kerestünk egy gyerekőrző nénit, aki sok terhet levett a vállamról, sőt a mai napig is segít a háztartási feladatokban.

Sokan úgy gondolják, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak…

Ebben kreatívnak kell lenni. Ha valakinek nincsen pénze, valamit adhat a segítségért cserébe, vagy  munkával is viszonozható a segítség. A legfontosabb szerintem az, hogy az anya a hétköznapokban kiegyensúlyozott legyen. Ha valaki nehezen bírja el a terheket az új élethelyzetben, ne szégyelljen segítséget kérni.

Volt-e olyasmi, ami meglepetésként ért, amire nem voltál felkészülve?

Azt hiszem, kicsit rózsaszínűbbnek képzeltem magamban a kisbabás létet, és a nehézségekre kevésbé voltam felkészülve. Dúlaként gyakran ugyanezt tapasztalom a hozzám forduló édesanyáknál is. A legtöbben inkább csak a szülésre fókuszálnak, és kevesebb figyelem esik az azt követő gyermekágyas időszakra. A kisbaba megszületését követő időszak „asszonypróbáló”, hiszen 24 órás testi-lelki szolgálatot jelent, ráadásul sok változást is hoz magával (párból család lesz, lányból anya, fiúból apa stb.).

A mai fejeddel mit csinálnál másképpen?

Azt hiszem, hamarabb kezdeném el keresni a baráti, támogatói kört, akikkel a kisbabás hétköznapok jobban teltek. Akár már várandósan elkezdeném átgondolni, hogy a családon túl kik lennének azok a segítők, akikre a gyermekágyas időszakban támaszkodhatok.

Vannak új családi szokások, amiket a gyerekek érkezése alakított?

Igen, ilyen például a nyaralás. Amíg egészen picik voltak a gyerekek, lemondtunk az utazásokról, a tengerparti nyaralásokról, helyette inkább Balatonra mentünk a szüleimhez. A gyerekeknek így hosszabb nyaralás jutott, a férjem pedig a hét közbeni munka után a hétvégére le tudott jönni hozzánk. A balatoni nyaralások alatt a szüleim játszótérre vagy fürödni vitték a gyerekeket, így nekem is mindig jutott egy kis saját idő, amikor pihenhettem.

Hogyan változott a munkához való viszonyod?

Eredeti végzettségem szerint nyelvtanár vagyok. Az első kisfiam születése után 1 évig nem dolgoztam, de azután újra nyelvórákat adtam. Édesanyám heti egy napra átvállalta a gyereket, amíg én megtartottam az óráimat. A második gyerek születése után a tanítás már egyre kevésbé fért bele az időmbe és energiámba, aztán a harmadik születése után papíron is főállású anyává váltam. Ekkortájt hallottam először a dúlaságról egy rádióműsorban, és nagyon tetszett, amit hallottam. A várandósság és a szüléseim nagyon pozitív és megerősítő élmények voltak a számomra. Szerettem volna másokat is hozzásegíteni hasonlóan szép élményekhez, ill. ahhoz, hogy ebben a kiemelkedően fontos életszakaszban megtalálják a saját útjukat és a számukra legjobb megoldásokat. A legkisebb fiam kétéves volt, amikor elvégeztem a dúlaképzést, illetve a mentálhigiéné szakot.

Hogyan próbálsz egyensúlyt tartani a család, munka és önmegvalósítás hármasa között?

Nem könnyű az egyensúlyt megteremteni. Nem is szeretem az önmegvalósítás szót, mert úgy érzem, nem „önmegvalósítok”, hanem azt csinálom, amit szeretek, és amire igény is van; a dúlaság a hivatásom lett. A munkám másrészt pénzkereseti forrás is a családban. Ha úgy érzem, hogy az egyensúly felborul, tudatosan visszaveszek a munkából, és ezt vállalkozóként, saját időbeosztással hál’ Istennek megtehetem.

Mindig a munkából veszel vissza ilyenkor?

Igen. Első sorban édesanyának tartom magam, ez számomra az első, ezt követi a másik kettő: a munkám és a háztartás. Ez utóbbi kettő között sem tudnék igazándiból rangsort felállítani, mert a hivatásom is fontos, és az legalább annyira, hogy például a hét több napján meleg vacsorával várhassam haza a családomat.

A férjed mennyire veszi ki a részét a közös feladatokból?

Amikor az első gyerekünk megszületett, a férjem még egy multinál dolgozott, és rendszeresen nagyon későn és fáradtan érkezett haza. Se a háztartásra, se a gyerekekre nem maradt energiája. Az egész heti kemény munka után ő csendet és nyugalmat szeretett volna, én pedig GYES-en lévő anyukaként az egész heti „bezártság” után élményekre, programokra vágytam. Amióta vállalkozóként dolgozik, hozzám hasonlóan rugalmasan tudja beosztani az idejét, és sokkal több energiája marad a gyerekekre és olyan dolgokra is, amiket szeret. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy mindkettőnk keresetére szükség van, azaz mi is a kétkeresős családmodellre váltottunk. A közös otthoni feladatokból mostanra már a gyerekek is kiveszik a részüket.

Mi az, ami téged tölt a hétköznapokban?

A szabadidős tevékenységek, mint a kézimunka, az olvasás, programok a férjemmel vagy barátokkal. De ilyen a munkám is, ami közben teljesen elfeledkezem a hétköznapi problémákról. A hitem is nagyon fontos szerepet játszik a lelki egyensúlyom megtartásában, mivel látom a Gondviselés működését az életemben és családunk életében.

Anyaként mire vagy a legbüszkébb?

Nagyon jó dolog anyának lenni. Azt gondolom, jól sikerült ez az egész kisgyermekes időszak – a nehézségei ellenére, amelyekre mind találtam megoldást és a sok-sok szépségével és örömével, amivel együtt járt. Úgy érzem, hogy az anyává válás a számomra nagyon megerősítő és pozitív élményt jelent.

Háromgyerekes anyaként és dúlaként mit tanácsolnál egy leendő, vagy újdonsült anyának?

A szülésen kívül fontos a gyermekágyas időszakra is készülni. Jó, ha az újdonsült szülők előre tájékozódnak arról, hogy kihez fordulhatnak, ha magukkal vagy a kisbabájukkal kapcsolatosan valamilyen fizikai vagy lelki nehézséggel, problémával találják szembe magukat. Sokat segít az is, ha a házaspár a gyerek születése előtti időszakban igyekszik lelkileg is ráhangolódni a szülővé válásra: beszélgetnek gyermeknevelés kérdéseiről, vagy arról például, hogy hogyan változik meg a a házasságuk a kisbaba érkezésével, eljárhatnak a szülésre, illetve a szülőségre felkészítő programokra. A baba megszületése után is nagyon fontos, hogy a házaspár férfi és nő is maradjon, ne csak apa és anya, azaz figyelmet fordítani a házastársi kapcsolatra. Mi például alkalmanként egy-egy estére hívtunk segítséget a gyerekek mellé, és elmentünk valahova kettesben töltekezni. Az is fontos, hogy az anyának legyen minden nap saját ideje – mondjuk, amíg a gyerek alszik – olyasmit csinálni, amit szeret. Dúlai munkám során fontosnak tartom, hogy ezekről a témákról is beszélgessünk a hozzám forduló párokkal.

Az anyaság mit tanított neked?

Jó szervezőképességet nyertem általa, hiszen gyakran egy csomó dolgot kell egyidejűleg átgondolnom vagy csinálnom. Megtanultam jó szívvel lemondani vagy késleltetni a saját igényeimet  a gyermekeim javára: a baba, a kisgyermek gyakran nem tud várni, ha éppen rám van szüksége. A gyerekeimtől is sokat tanultam, például azt, hogy hogyan tudnak őszintén rácsodálkozni vagy belefeledkezni egy-egy számukra jelentős dologba.

“Beszélgetés Lénárd Orsi dúlával” bővebben