Az Anyacsavaron arról mesélt Grósz Judit, a Microsoft Fejlesztési és Platform Üzletág Igazgatója, mi nehezíti, és mi segíti azoknak a nőknek az útját ma Magyarországon, akik az anyaságban és a munkájukban is szeretnének kiteljesedni.
“Anyaként karriert befutni egy kőkemény dolog…”
Azt mesélted egyszer, hogy a gyerekvállalásra te pénzügyi tervvel is készültél…
Általában igyekszem elég tudatosan tervezni a jövőt, még ha tisztában is vagyok vele, hogy nem minden tervezhető. Van egy excel táblám azokról a fontos hosszú távú célokról, amiket szeretnék az életemben elérni, hogy lássam, azokhoz mennyi pénz kell majd, mennyit kell félretennem most. Ide tartozik a gyerekeim majdani egyetemi taníttatása, vagy a saját időskori öngondoskodásom. Kiszámoltam, hogy körülbelül mennyi ideig fogok dolgozni, az alatt mennyit fogok tudni keresni, és mennyit kell félretennem ahhoz, hogy olyan életszínvonalon élhessek, ahogyan szeretnék. A gyerekvállalás előtt is terveztem a kieső jövedelemmel és a várható költségekkel, tudva azt, hogy vissza szeretnék térni a munkahelyemre.
“…akkor leszek jó anyja a gyerekeimnek, ha azt csinálom, amit szeretek…”
Mennyi idő után tértél vissza dolgozni, és mi segített ebben a döntésben?
8 hónapot töltöttem otthon a kislányommal, majd fokozatosan, először fél állásba, majd teljes munkaidőbe tértem vissza. Hittem abban, hogy a munkába visszatérés nem fog meggátolni abban, hogy jó anya legyek, és abban is, hogy akkor leszek jó anyja a gyerekeimnek, ha azt csinálom, amit szeretek. Én szeretek dolgozni, jól érzem magam munka közben, és szükségem van arra, hogy kiteljesedjek. És mérlegeltem annak a kockázatát is, hogy ha túl sokáig maradok otthon, esetleg nem tudok visszamenni abba a pozícióba, ahonnan eljöttem. Úgy gondoltam, ez a kockázat nem érte volna meg. Egyrészt anyagilag is megrázott volna bennünket, ha három évre kiesek a munkából, és a saját karrier ambícióimmal is szembe ment volna egy ilyen döntés.
Hogyan tudtál helyt állni egy vezető pozícióban kisgyerekes anyaként?
Ez volt fizikailag és lelkileg is a legnehezebb időszak a gyerekeim születése óta, hiszen a gyerekem attól még nem aludta át az éjszakát, hogy én elkezdtem dolgozni, és arról sem volt még tapasztalatom, hogy a kislányom hogyan viseli majd, ha reggelente munkába megyek. A családom – a férjem és az anyukám is – szerencsére támogatott a döntésemben. Anyukám egy elég felvilágosult nő, aki egyedül nevelt fel bennünket, így tisztában volt azzal, hogy nem akkor működik jól egy család, ha valamilyen külső mintát követ, hanem akkor, ha a saját lehetőségeiből hozza ki a legtöbbet. A mi családunkban mindenki úgy alakíthatja az életét, ahogyan jónak látja; a munkába visszatérés sem egy elvárt, hanem inkább egy elfogadott dolog. A húgom például otthon maradt a gyerekeivel, mert ő így látta jónak.
A cégvezetés részéről milyen hozzáállást tapasztaltál?
Hálás vagyok az akkori főnökömnek, mert tudták, hogy nekem fontosak a gyerekeim, és elfogadták, hogy az estéket, a hétvégéket a családommal akarom tölteni. Ezért megállapodtunk, hogy az esetek jelentős részében „fel voltam mentve” az üzleti vacsorák és külföldi üzleti utak alól. Ha a gyerekem beteg volt, mindig dolgozhattam otthonról. Ezekhez az igényeimhez eddig minden munkahelyemen alkalmazkodtak. Úgy gondolom, hogy ennek a hozzáállásnak az alapja egy kölcsönös bizalom és teljesítmény.
Hogyan tartasz egyensúlyt munka és magánélet között?
Tudatosan törekszem az egyensúly megtartására, és arra, hogy az igazán fontos pillanatokban jelen legyek a családom számára: ki nem hagynék soha egy anyák napi ünnepséget! Igyekszem 5-fél 6 körül eljönni a munkahelyemről azért, hogy minden nap minőségi együtt töltött időnk legyen a lányaimmal, majd miután lefeküdtek, én éjszaka befejezem a munkámat. A gyerekeken pedig azt tapasztalom, hogy nagyon rugalmasak, ha azt tapasztalják, hogy számíthatnak rám, szeretem őket. Igyekszem mindig őszintén felkészíteni őket arra, mikor és mennyi időt tudunk együtt tölteni.
…a megoldás a férfiak és a nők felelőssége egyaránt…
Te írtad Sheryl Sandberg Dobd be magad! című könyvének előszavát. Mik voltak a legfontosabb gondolatok, amiket ebben a könyvben olvastál?
Tudtam azonosulni azzal a törekvésével, hogy egy nő egy vállalati közegben is akarhasson karriert befutni úgy, hogy közben gyerekeket nevel, fiatalos és vonzó marad, és minderre lelkileg sem megy rá. Megérintett az, hogy viszontláttam leírva azokat a kutatási adatokkal is igazolt tapasztalatokat, hogy egy nő hogyan próbál és tud érvényesülni egy férfias munkahelyi környezetben. Anyaként karriert befutni egy kőkemény dolog, és ebben ma sajnos nem kapnak elegendő támogatást a nők. Azok a férfiak, akikkel egy asztalnál ülök a management team-ben, arra érnek haza, hogy a gyerekeik leckéje kész, be van pakolva a táskájuk másnapra…stb., miközben engem egy második műszak vár otthon. Nagyon ritka az a családmodell, ahol a nő a fő pénzkereső, és a férfi marad otthon a kis gyerekekkel. Döbbenetes mértékben belénk van nevelve a tradicionális nemi szerepleosztás, és még a felvilágosultabb férfiak és nők sem tudnak ezzel mit kezdeni. Még a kétkeresős családokban is széles körben elterjedt szokás, hogy a háztartási és gyermeknevelési feladatokat a nő viszi, ami sokszor ellehetetleníti a karrierépítést.
Mi lehet erre a megoldás?
Én még nem láttam erre igazán jól működő mintát. Mégis úgy gondolom, hogy a megoldás a férfiak és a nők felelőssége egyaránt. Fontos lenne, ha a férfiak fele-fele arányban részt vállalnának a háztartás és a gyereknevelés nem fizetett, de annál keményebb munkájában, a nőknek pedig meg kell tanulniuk felvállalni, mit szeretnének, és támogatást kérni.
Találkoztál nemi alapú diszkriminációval a karriered során?
Soha nem tapasztaltam olyasmit, hogy egy állást azért ne kaptam volna meg, mert nő vagyok, úgy gondolom, mindig a magas teljesítményem volt a döntés alapja. Azzal azonban találkoztam, hogy ha egy éles helyzetben ugyanolyan asszertíven léptem fel, mint egy férfi, akkor ezt a viselkedést a környezetem elítélte, míg ugyanezért a fellépésért és szóhasználatért egy férfit korrekt, jó főnöknek tartottak volna. Nem az a társadalmi elvárás egy nővel szemben, hogy asszertívan viselkedjen: ha egy nő egy kicsit is határozottabban kiáll a véleménye mellett, akkor könnyen rásütik, hogy agresszív, vagy férfias. Gyűlölöm azokat a szexista előítéleteket, amelyek azt sugallják, hogy csak férfias nőkből lesznek vezetők. Sajnos ezt a nők épp úgy hangoztatják, mint a férfiak.
Mi a saját megküzdési stratégiád ez ellen?
Azt hajtogatom magamnak, hogy elég, ha a barátaim szeretnek, de közben nyilván rosszul esik. Ahogyan az is rosszul esett, amikor az első gyerekem születése után a GYED-ről visszatérve azt mondta egy kolléga a fülem hallatára, hogy „milyen ember az, aki otthagyja a gyerekét!”
…az életben minden, ami miatt érdemes élni, sok munkával jár…
Mit üzennél azoknak a nőknek, akiknek fontos az anyaság és a karrier is, és nem szeretnének egyikről lemondani a másik javára?
Nagyon erős előítélet az, hogy a karrier és az anyaság nem tud együtt jól működni, és ez sokakat eltántorít. Az én női példaképeim mind olyanok, akik az élet több területén megpróbáltak helytállni, és valami kimagaslót véghezvinni.Nekem meggyőződésem, hogy lehet kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni attól még, hogy az anya karriert épít közben. Rengeteg munkával jár – erre fel kell készülni -, de meg lehet csinálni! És ehhez nem szégyen segítséget kérni!
Milyen értékrend szerint neveled a gyerekeidet?
Nem divat manapság, de én hiszek benne, ezért arra nevelem őket is, hogy mindenért becsületesen meg kell dolgozni. Arra bátorítom őket, hogy merjenek nagyot álmodni, és higgyék el, hogy bármi lehet belőlük. Azt is fontosnak tartom, hogy minden embert a cselekedetei alapján ítéljenek meg.
Szerinted mi a sikeres élet titka?
Egyszer megálmodtam, de mire felébredtem, elfelejtettem… Minden esetre azt gondolom, hogy az életben minden, ami miatt érdemes élni, sok munkával jár: sok gondolkodással, sok felismeréssel, sok hibával, sok útkereséssel. A siker az, amikor visszanézve úgy érezhetjük, megérte! Ez a büszkeség érzés tölt el, ha a gyerekeimre nézek, és látom, mennyire jó fejek.
