Amikor anya nincs otthon, mert dolgozik

Z. Anna őszinte, önreflektív története arról, hogyan élte meg azt az időszakot, amikor a klasszikus társadalmi elvárással szembemenve a GYES-ről vezetői pozícióba tért vissza, és a férje tartotta otthon a frontot. Elmeséli, mik voltak a leghúzósabb helyzetek, és a legjobb bevált megoldások a helyzet lelki és praktikus kezelésére. Megosztja a tapasztalatait arról, hogy a környezetében, ki hogyan vette a kanyart, és milyen váratlan ajándékokat kapott a választott útján. Inspirálódjatok belőle!

 

A gyerekeinkkel otthon töltött éveim után az élet hozott nálunk átmenetileg egy újfajta felállást, miután családi támogatással elfogadtam egy számomra szakmailag motiváló megkeresést. „Gyeses anyukából” hirtelen én lettem a családunkban a munkája miatt legtöbbet távollevő szülő, a férjem pedig a rugalmas munkáját a gyerekek logisztikája köré igazító, mindenben támogató társam. Ennek az időszaknak a szubjektív felismeréseiből, egyszerre feltöltő és időnként kétségbeejtő tapasztalataiból próbáltam visszatekintve szemezgetni.

 

 

Tökéletességen innen, lehetetlenen túl

 

Szárnyakat adott annak a megtapasztalása, hogy ha valami számomra fontos, és ebben a férjem is támogat, a fejemben elsőre leküzdhetetlennek tűnő akadályok és félelmek is képesek lebomlani. Vagyis ha épp az a prioritás, igenis megoldható, hogy kisgyerekes anyaként én legyek többet távol otthonról, csökkentve a jelenlétemet a gyerekek körüli napi feladatokban, és az otthon töltött évek után is képes vagyok a kihívást jelentő munkámat megfelelő szinten elvégezni. Ez a tény önmagában óriási szabadságérzetet, önbizalmat, erőt adott, amire rátettek még egy lapáttal a munkámban szerzett napi sikerélmények, szakmai és emberi visszajelzések. Éppen ezekre a tapasztalásokra voltam már nagyon kiéhezve az otthon töltött évek alatt.

 

Megtapasztaltam ugyanakkor a saját bőrömön, mit jelent az, amit nyilván elméletben addig is tudtam, hogy az időm és az energiáim is korlátozottak. Azaz ha a munkámba több időt és energiát fektetek, kevesebb jut a családomra, de legalábbis sokkal több sakkozásba és erőfeszítésbe kerül, hogy mindenkire és mindenre jusson annyi belőlem, amennyit igényelnénk. Mivel nálunk a munkába állásom után a férjem kevesebbet dolgozott, az ő idejéből, energiáiból többet töltődhettek a gyerekek, bennük így kevésbé, bennem viszont folyamatosan volt minden téren némi hiányérzet.

 

Mind a munkában, mind otthon folyamatosan mérlegelnünk, priorizálnunk kellett, sokszor hoztunk a hétköznapokban olyan döntéseket, amikkel teljes mértékben nem lehettünk elégedettek, mondtunk nemet olyan dolgokra, amikre szívünk szerint igent szerettünk volna, de egyszerűen nem fért bele minden az életünkbe.

 

És akkor még nem beszéltünk azokról az életterületekről, amik prioritásban lecsúsztak a dobogóról, és így itt még a tökéletességre való törekvés minimális látszatát sem sikerült fenntartanunk. (Nálunk ide tartozott különösképp a háztartás.)

 

Időbe tellett elfogadnom azt is, hogy nem jó stratégia, ha mindenhol a száz százalékra törekszem, mert minél többet próbálok kipréselni magamból, annál nagyobb árat kell érte fizessek. Konkrétan ez azt jelentette, hogy ha nem hagytam időt magamra, a pihenésre, töltekezésre is az intenzív munka és a családi élet közt, előbb-utóbb szó szerint vagy lebetegedtem, vagy legalábbis a kimerültségtől a hétvégére erőteljesen lecsökkentek a kapacitásaim. Muszáj volt tudatosan lassítani, minden téren feladatokat csökkenteni, ambíciókból lejjebb adni. Vagyis rájöttem, hogy minden lehetséges, de csak úgy, ha elfogadjuk a tökéletlenséget.

 

 

Minél kevesebb, annál jobban értékelem

 

A vázolt időszűke következtében a napom szinte minden tevékenysége, ami fontos volt nekem annyira, hogy a figyelmemet és az energiáimat ráfordítsam, roppant értékessé és így korlátok közé szorítva feltöltővé is vált számomra. Sosem éltem meg még ekkora ajándéknak azt a napi pár órát és a hétvégéket, amiket a gyerekekkel tölthettem, különleges kiváltságnak, ha sikerült odaérnem értük az oviba-bölcsibe, vagy ha én altathattam őket este. Ugyanígy értékeltem a csendes, elmélyült munkát az irodámban, ami már annyira hiányzott, a felnőtt beszélgetéseket a kollégáimmal, az inspiráló szakmai programokat, együtt gondolkozást. Még az ingázással töltött idő is különleges perceket jelentett, amikor a magam kedvére olvasgathattam, tervezhettem vagy egyszerűen csak bámészkodhattam.

 

Szervezést és lemondásokat igényelt, és ezért szinte ünnepé vált a férjemmel rendszeresített kettesben töltött időnk és a barátos kimenők. Élveztem a csendes magányos tevékenységeimet is, még olyankor is, ha csak ruhateregetésről, főzésről vagy otthoni pakolászásról volt szó.

 

Megtapasztaltam, hogy a munkával töltött idő és az elvégzett munka minősége gyakran nem korrelálnak. Azt hiszem, még életemben nem dolgoztam annyira fókuszáltan, és nem gazdálkodtam ennyire hatékonyan a napom értékes óráival, perceivel a munkahelyemen, mint amikor a gyerekekhez akartam este hazasietni. És ez fordítva is igaz lehet: egyáltalán nem biztos, hogy a túlórák számában mérhető le a munkaerő kiválósága és elkötelezettsége.

 

 

Megfelelni, de most kinek?

 

Ahogyan a kisbabás időszakban, ugyanúgy a munkába visszatérve, gyerekeket bölcsődébe-óvodába beszoktatva is rengeteg okosabbnál okosabb véleményt, tapasztalatmegosztást, kéretlen tanácsot, érzelmi reagálást kapnak az anyák arra vonatkozóan, hogy miért (nem) kellett volna mindent másként csinálni. Én sem úsztam meg a részvétteli sóhajtozásokat („hú, szegények, akkor még naaagyon kicsik!”; „dehát ha nem volt más választásod, és vissza kellett menned dolgozni..”), értetlenkedést („ezt nem is fogom fel, fizikailag hogy lehetséges”) és irigykedést („ja, az más, az én férjem három év alatt össz kétszer hozta el a gyerekeket az óvodából”). Sőt, női vezetőként számos olyan megjegyzés is szíven ütött, amit egy férfi sosem kapna meg. („Akkor ezek szerint a karriert választottad.”) Rájöttem, hogy még a saját magunkkal szemben állított elvárásoknak is nagyon nehéz szülőként megfelelnünk, nemhogy még a környezetünk (rokonság, kollégák, ismerősök, óvónők, szomszédok, boltos néni..) felől érkező nyomásnak is kitegyük magunkat. Valahogy olyan könnyeden kellene ilyenkor reagálni, ahogyan Palya Bea énekli a Megmondókban: „Én erre csak nevetek, megvonom a vállam, és azt mondom szelíden, hogy csináld utánam.”

 

Másrészről persze dolgozó anyaként egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról a munkahelyünkön, mennyire tekintenek minket a korlátozott elérhetőségünk mellett is megbízható, kompetens munkaerőnek. A saját tapasztalatom az, hogy először nekem kellett bizonyítanom, eloszlatni a kétségeket azzal kapcsolatban, hogy akkor is igényesen végzem a munkám és lehet rám számítani, ha azon vagyok, hogy az estéimet ne töltsem bent a munkahelyemen. Amikor ez a bizalom minden irányban kialakult, onnantól kezdve én is kérhettem a többiek együttműködését: sikerült a munkatársaimmal közösen kialakítanunk egy olyan rendszert, ami alapvetően tiszteletben tartotta a magánéletünk határait is. Fontos tanulság volt az is, hogy ezeket a határokat helyettem senki más nem fogja meghúzni, senki nem fog hazaküldeni a munkából a gyerekeimre való tekintettel. Viszont mikor sikerült elengedni a feltételezett külső elvárásokat, kiderült, hogy egyáltalán nem dől össze a világ, ha a saját igényeimmel is igyekszem összhangba hozni a feladatok elvégzésének ütemezését.

 

 

A tökéletlenség szerethető

 

Tökéletlen vagy épp abszurd helyzetekből bőségesen jutott nekünk ebben az időszakban. Ilyenkor nagyjából két lehetőség közül választhattunk: vagy kellemetlenül érezhettük és felhúzhattuk magunkat, elkezdve egymás hibáztatását, vagy egy lépés távolságból néztünk rá magunkra, és szívből nevethettünk a kínunkon és a helyzetek komikumán.

 

Ilyen volt például, amikor kijött elém a férjem a munkahelyemre a gyerekekkel, és kitört belőlem a nevetés, mikor megláttam a kisfiamat a mintás fürdőnadrágjában, a lányom meg egy bő éve kinőtt, derekáig érő kis ruhácskájában, amit fogalmam sincs, hogyan sikerült még rá rángatnia. Állítólag csak ezeket találta a szekrényükben. Hasonlóan emlékezetes volt, mikor az ovis fotózás képeit láttuk meg, ahol minden gyerek élére vasalt ingben, csokornyakkendővel, illetve fodros ruhában, gyönyörűen megalkotott frizurákkal pózolt, leszámítva a mi fiunkat, a kitérdelt, pecsétes játszónadrágjában. (Ezek a logisztikai részletek, mint az aktuális ovis fotózás, már nem mentek át nálunk a szűrőn, de legalább őszintére sikerültek a képek..)

 

Aztán olyan is volt, amikor szerda magasságában már sem tiszta tányér, sem energia nem volt bennünk a mosogatáshoz, így stílusosan előkerült az addig sosem használt aranyozott szélű esküvői porcelánkészlet a szekrény mélyéről a vajas kenyeres vacsorához. De volt improvizált, gyertyával díszített fél almánk is születésnapi köszöntésképp, amikor épp nemhogy emeletes torta sütésére, de még bevásárlásra sem jutott az időnkből. Voltak, vannak és lesznek is ilyen helyzetek, és milyen jó, hogy évek múlva is lesz min mosolyognunk.

 

 

 „Szerepcserében”

 

A sűrű mindennapi ritmusban folyamatos kihívást jelentett, hogy a férjemmel a kapcsolatunk is dobogós helyen maradhasson a prioritások körében, és a napi, gyerekek körüli logisztikai interakciókból kilépve, más kontextusban is „találkozzunk” időnként egymással. Hosszabb távon mégis meglepő, hogy ez a szűk két évnyi tapasztalat nem várt módon milyen sokat épített a kettőnk kapcsolatán, és azon, ahogy a kisgyermekes mindennapokat kezeljük.

 

Számomra az, hogy a férjem támogatott a kezdetektől abban, hogy elvállaljam az elsőre mély víznek tűnő munkát, és ahogyan ehhez aztán napi szinten a hátteret biztosította, felért egy szerelmi vallomással. Nagyjából azt jelentette és jelenti ma is nekem: tisztellek, értékesnek tartom a munkádat, és ne aggódj, együtt bármit meg tudunk oldani. Mai napig óriási hála és csodálat tölt el, ha erre az időszakra gondolok. A csodálat arra vonatkozik, hogy ebben az új felállásban én is új képességeit, oldalát ismertem meg a férjemnek, ami a maga tökéletlenségeivel együtt is még vonzóbbá tette őt a szememben.

 

Azóta újra én vagyok itthon gyesen, de az én magatartásomon is formált ez az időszak. Például kevésbé érzem helyét a mártírkodásnak a gyerekek körüli és a háztartási terhek miatt, mert tudom, hogy pontosan tisztában van vele a párom is, milyen az, amikor egyedül kell reggel mindenkit összekészíteni, időben mindenhova beérni, vagy éppen egyszerre gondoskodni a gyerekek napközbeni szórakoztatásáról, a bevásárlásról, vacsoráról, fektetésről. Plusz igyekszem leszokni arról is, hogy munka után már a küszöb átlépésekor a férjemre tuszkoljam valamelyik akut feladatot, vagy épp egy (vagy több) gyereket, ugyanis voltam már a másik bőrében. Megéltem egypárszor, milyen érzés az, amikor a napi feladatoktól zsongó fejjel, fáradtan és éhesen átlépem az otthonunk küszöbét, ahol a kis hangos, imádni való energiavámpírok várnak. Tudom, mennyit jelentett, ha ilyenkor még kaptam egy csepp időt, amíg leülhettem, szusszanhattam egyet, mielőtt „átvettem a stafétabotot”. És igen, most már azt is tudom, hogy ha az ember átenged egy feladatot a másiknak, legjobb, ha a „hogyan” kérdésében szabad kezet ad – még ha mint láttuk, öltöztetés esetén esetleg kinőtt ruha és fürdőnadrág lesz is a „végeredmény” –,  mert a mikromenedzsment rengeteg energiát szív el és ráadásul mindkét felet frusztrálja.

 

Bízom benne, hogy nem csak minket, de a gyerekeinket is gazdagította a nézőpontváltás, és hogy nekik a világ legtermészetesebb dolga, bármelyik szülőjük is tölt velük több időt, vagy van többet távol a munkában. Meglepő és nekem néha szívszorító is volt megtapasztalni, milyen könnyeden és rugalmasan reagálnak a gyerekek a változásokra, és mennyire valós tükröt tartanak elénk. Miután az apjukkal a korábbinál lényegesen több és intenzívebb időt töltöttek együtt, az ő kapcsolatuk, kötődésük elmélyült, megerősödött, ami évekkel később is tapintható. A magam részéről pedig úgy éreztem, nekem ismét valamivel több időt és energiát kellett rájuk fordítanom ahhoz, hogy újra azt lássam a tükörben, amit szívemből szeretnék.

 

Ez a történet 2018-ban az Anyacsavar második Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett. A sorozat többi történetét itt találod!

 

Kategória: Beérkezett történetek, Testi-Lelki, Új családi szokások, Vissza a munka világába | Címke: , , , , , , | Hozzászólás most!

Anya-csecsemő terápia szülés utáni érzelmi-hangulati zavarokra

Idén 25 éves a Vadaskert gyermekpszichiátriai kórház.
Ennek alkalmából beszélgettem Frigyes Júlia gyermek- és ifjúságpszichiáterrel az anya-csecsemő terápia lehetőségeiről a szüléshez kapcsolódó érzelmi-hangulati zavarok esetén. Mi áll az elakadások hátterében? Mi a családtagok, szakemberek szerepe?

 

 

Honnan tudhatjuk, hogy ha egy anya lelkileg nincs jól a szülés után, akkor vajon szüléshez kapcsolódó érzelmi-hangulati zavarokról van-e szó?

 

Ha tünet van, annak az oka trauma. Gyakran a gyerekkortól egymásra fűződő traumasorozat utolsó fázisa a szülés. A szülés elementáris ereje újranyitja az összes korábbi szenvedést, fájdalmas élményt, de éppen ezért ez egyben egy lehetőség is a gyógyulásra. Ha azonban ebben az érzékeny állapotban nem támogató a környezet, nem lehet megélni szabadon az érzéseket, akkor hangulati zavar alakulhat ki.

 

Milyen érzésekre gondolsz?

 

A szülés után gyakori, hogy egy anya azzal szembesül, hogy nem azt érzi, amit szeretne. Mondjuk, azt várja önmagától, hogy boldognak, elégedettnek, kiteljesedettnek érezni majd magát a szülés után, ehelyett teljesen oda nem való érzések kavarognak benne, mint félelem, düh, megfosztottság. Vagy éppenséggel azon döbben meg, hogy nem érez az égvilágon semmit. Pedig ezek is legitim érzések.

 

Hogyan tudja segíteni az ambivalens érzésekkel küzdő anyát a környezete?

 

Ilyenkor az segíti leginkább az anyát, ha van lehetősége az érzéseivel együtt lenni, ezeket önmagának megengedni. Ehhez kulcsfontosságú a társa és az anyja megengedő hozzáállása. A segítők sokszor a saját rossz érzéseik elől menekülnek, ezért nem tudnak valóban jelen lenni a segítésben. A jó segítés az, amikor nem követelem, hogy legyél már jól, legyen már vége a te rossz érzéseidnek. Ha a szülő nő anyja felül tud kerekedni azon, hogy a lánya tünete az ő „rossz anyaságának” oka, akkor ez az ő bűntudatát is gyógyíthatja a saját korábbi elégtelenségei miatt.

 

Gyakran mondják, hogy ha az anya jól van, a baba is jól van. És ha az anya nincs jól?

 

Talán meglepő, de sokszor találkozom azzal, hogy bár az anya tele van rossz érzésekkel, a baba mégis jól van. Ennek az az oka, hogy a gyerek a saját énje kialakulásáig, azaz körülbelül hároméves koráig kapcsolódik az anya tudattalanjához. Így ha a tudatosított rossz érzések mellett az anyában ott van a gyereke tudattalan akarása, a baba ehhez kapcsolódva biztonságban érzi magát.

 

Hogyan zajlik az anya-csecsemő terápia?

 

A gyerekek hároméves koráig nincs terápia az anya nélkül, legyen bár szó étkezési, alvási, szobatisztasági, vagy elszakadási problémáról. Amíg az anyával beszélgetünk, jelen van a csecsemő is. Amint az anya közel tud kerülni a saját érzéseihez és azokat szabadon megélheti, lépésről-lépésre megtörténik a változás az anya-csecsemő kapcsolatban is.

 

Kategória: Gyereknevelés, Mamabarát, Testi-Lelki | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Hogyan legyek boldog veled? – könyvajánló

Karin Wagenaar holland párterapeuta könyve a kötődéselmélet felnőttkori vetületeit és az erre alapozó EFT pszichoterápiás módszert mutatja be. Az EFT, azaz érzelmekre fókuszáló terápia a párkapcsolataink működésének mélyebb megértését és ezen keresztül azok megjavítását tűzi ki célul.

 

Mit tanultam ebből a könyvből?

 

1.) A csecsemőkorban kialakult kötődés meghatározza a viselkedésünket még felnőttkorunkban is.

Aki járt egyetemre, és volt fejlődéslélektan kurzusa, az tutira hallott a kötődéselméletről, és arról, hogy a biztonságos és a bizonytalan kötődés hogyan hat a csecsemők viselkedésére. Arról azonban valahogy sosem hallunk, hogy a csecsemőkorban kialakult kötődés hogyan mutatkozik meg felnőttkorban.

A könyv számomra legizgalmasabb fejezetei azt taglalják részletesen, hogyan hat élethosszig a csecsemőkorban megszerzett kötődési mintánk a későbbiekben, kamaszként és felnőttkorunkban a saját érzelmeink felismerésére és kezelésére, az önismeretünkre és helyzetfelismerő képességünkre, a mások érzelmeinek beazonosítására, és viselkedésének értelmezésére, azaz az érzelmi intelligenciánkra.

Hogyan függ ez aztán össze a baráti és párkapcsolataink alakulásával, a változásokhoz, problémamegoldáshoz való rugalmas, vagy éppen rugalmatlan hozzáállásunkkal. A kudarcok, veszteségek és traumák kezelésével, a kapcsolatokon belül az igényeink kommunikálásának és a konfliktusok felvállalásának képességével. Az intimitáshoz és a szexhez való viszonyunkkal. Azzal, hogyan kezdeményezünk emberi kapcsolatokat, és hogyan szakítunk, és mindeközben hogyan érezzük magunkat. Nem lövöm le a poénokat, de meleg szívvel ajánlom, hogy olvassátok el a könyvet, már ezért megéri! A könyvben van egy kötődési stílus teszt, ami segít beazonosítani a saját, vagy akár a párunk kötődési stílusát is.

 

 

2.) A kötődési stílusunk nem statikus.

A jó hír az, hogy létezik szerzett kötődési biztonság. Azaz hogyha alapvetően bizonytalanul kötődő vagy, egy hosszan és jól működő szeretetkapcsolatban egy biztonságosan kötődő emberrel megtanulhatod, hogyan bízz szorongóan kötődőként jobban önmagadban, vagy elkerülően kötődőként a másikban.

Kérdés, hogy ugyanez igaz-e visszafelé is? Vajon egy bántalmazó, vagy elhanyagoló közegben le lehet építeni még egy biztonságosan kötődő ember magas önértékelését, önmagába, másokba, a világba vetett bizalmát?

Habár a könyv szerint szert lehet tenni felnőttként is biztonságos kötődésre, ugyanakkor fontos tudni, hogy fokozódó stressz alatt mindenki hajlamos a „hozott” kötődési mintájának megfelelő viselkedéshez visszatérni.

 

 

3) Bár sokat tehetünk szülőként a gyerekeinkért, ütközhetünk megugorhatatlannak tűnő korlátokba.

Ez banálisan hangzik, de sok szülő bármennyire szeretne is, nem képes könnyen ráhangolódni a babájára, és a szülői inkompetencia-érzés idővel csak erősödik benne, ahogy a babájában erősödik a tapasztalat, hogy a szülő nem képes megfelelően reagálni a szükségleteire. A nem válaszkész szülő pedig tanult tehetetlenséget és kötődési problémát okozhat a gyereknél.

Sajnos ez bármelyikünkkel megtörténhet, nem kell sok hozzá. Épp elég, ha valaki hideg és/vagy elhanyagoló szülők mellett nőtt fel, és otthonról nem hoz válaszkész szülői mintát. Ha nincs, vagy instabil a párkapcsolata, mert akár ő, akár a partnere bizonytalanul kötődő. Ha egy traumatikus szülésélményen van éppen túl, tele stressz-hormonnal, friss testi és feldolgozatlan lelki sebekkel…stb. Tulajdonképpen az a csodálatos, amikor valaki mindezek ellenére képes válaszkész szülőként működni…

A könyv szerint a gyerekek egyharmada bizonytalanul kötődő, és akár egy családon belül is lehet az egyik gyerek biztonságosan, a másik bizonytalanul kötődő, ami a szülőknek is hatalmas frusztráció és stresszforrás, nem csak a gyerekeknek. Főleg a szorongóan kötődő szülőknek…

Engem a könyv olvasása megerősített abban, hogy fontos időről-időre tudatosítani, hogy bár sokat tehetünk a gyerekeink jóllétéért, nem mindenért vagyunk mi felelősek. És érdemes azt is tudatosítani, hogy a gyerekeinkért első körben a saját önismeretünkön keresztül tehetjük a legtöbbet.

 

 

Ami a könyv elolvasása után is kérdőjel bennem, és tovább olvasnék, tapasztalnék róla, az maga az EFT, azaz az érzelmi fókuszú terápia, amivel a bizonytalan kötődés okozta problémákat lehet elvileg nagyon hatékonyan orvosolni pároknál. Kíváncsian várom az újabb, témába vágó köteteket az Ursus Libristől!

 

 

Kategória: Mamabarát, Testi-Lelki | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Gyerek gipszben – B terv a hétvégékre, szülinapi bulira és a nyaralásra

Bennünket is elért egy klasszikus gyerekbaleset, minek folytán a hatéves túlmozgásos gyerek minimum három hétre fekvőgipszbe, mi pedig állandó logisztikai és humorérzék-próbák elé kerültünk, ahol nap mint nap újabb új és/vagy váratlan helyzetek elé kerülünk, és azzal kísérletezünk, mi válik be. Kb mindenre kellett B terv. Összegyűjtöttem, a számunkra bejövős megoldásokat.

 

Öröm az ürömben, avagy átkeretezés a gyerekkel

 

Még a baleseti sürgősségire tartva a fájdalomtól sokkos hatévesem azt kérdezte, hogy fog-e tudni valaha járni, amitől összefacsarodott a szívem. Határozottan bizonygattam, hogy még szép, sőt, tökéletesen meg fog gyógyulni, de hozzáfűztem azt is, hogy most egy darabig biztosan nem tud majd se úszni, se focizni, se karatézni, se jógázni. A kisfiam félbeszakított, és arra kért NE mondjam tovább, mert ettől nagyon elszomorodik. Akkor elkezdtem sorolni neki, mi mindent fogunk csinálni, amit egyébként biztosan nem tennénk: először is nem kell oviba mennie egy darabig, hanem sok „hancúrnapot” tartunk majd kettesben otthon, vendégeket fogunk fogadni otthon, és minden nap sütiket fogunk nekik sütni. Na, ezektől egyből felvidult, és már egészen másképp nézett arra, ami történt: egyszerre sikerült látni ugyanannak a dolognak a negatív és pozitív oldalát.

 

 

Változatos programok becsavarodás ellen

 

A kezdeti lelkesedést azonban a hétköznapokban is fenn kell tartani, különben előtérbe kerülnek óhatatlanul a hiányzó dolgok („Mama, mikor tudok újra futni?”) és a kellemetlenségek (fáj, meleg, viszket…stb.). Egy csomó mindent kipróbáltunk, amikből a legnépszerűbbek a következők voltak:

 

  • Összebújós közös olvasás. Mivel a baleset egybe esett a 6. szülinappal, jó pár klassz könyvet kaptunk ajándékba, és a gyerekkönyvtárból is rengeteg jó könyvet hoztunk haza. Íme a kedvenceink a hatéves korosztálynak.

 

  • Süti-sütés. Na, ez olyasmi, amit sosem csináltunk, mert én nem szeretek sütni, ebben a helyzetben viszont egy szuper közös programnak bizonyult. Együtt kiválasztottuk a receptet a netről. Ezután bevásárló listát készítettünk, én diktáltam, ő jegyzetelt cuki ákombákom betűkkel (pl. jokurt), azután lementünk a kölcsön kerekesszékkel a boltba, és a lista alapján bevásároltunk – ő felolvasta, együtt megkerestük a hozzávalókat. Otthon közös keverés, maszatolás, izgatott várakozás a sütő előtt.

 

  • Vendéglátás. A várva-várt és elmaradt szülinap helyett minden délutánra igyekeztem egy-egy barátot meghívni, akivel úgy játszhat, ahogyan velem sosem. Szembeszökő volt, mennyire hiánypótlóak ezek az 1-2 órás látogatások, és mennyit adnak lelkileg a fiamnak. Azt a szintű felhőtlen ökörködést, és gyöngyöző nevetést semmi más nem tudta pótolni.

 

  • Készségfejlesztés. Azt hiszem, soha ebben a dózisban nem fogyasztottunk foglalkoztató füzeteket, oldottunk meg feladványokat, ragasztottunk matricákat és rajzoltunk/színeztünk, mint most. Ugyanez igaz a közös társasozásokra: rengeteg új társast fedeztünk fel, memóriakártyáztunk, kirakóztunk. Annyit, amennyit szerintem egész évben összesen nem csináltunk. Ezek voltak a kedvenc foglalkoztató füzeteink.

 

  • Piknikezés. Valójában ugyanazt a könyvet olvassuk és ugyanazt a tízórait esszük meg, amit otthon szoktunk, viszont ezt a közeli park füvére leterített piknikpélden csináljuk, és a tízórait dobozból lehet elővenni, aminek legalább akkora varázsa van, mint egy ajándékdoboz kinyitásának. Másik előnye, hogy a túlmozgásos kisebbik közben kedvére mászókázhat, csúszdázhat, rohangálhat a parkban található játszótéren, és így a hatéves kecském is jóllakik, de a hároméves káposztám jókedve is megmarad.

 

  • Focizás és kosarazás kerekesszékből. Hiszen azon egyedül én akadtam fenn, hogy fekvőgipszben van a gyerekem, ő veleszületett megoldásközpontú megközelítéssel a maradék egészséges lábára és két kezére koncentrált. Hozzáfűzöm, hogy míg minden felnőtt sajnálkozva nézett rá, az összes többi gyereknek természetes volt, hogy be akar állni játszani, és mindenki csak azzal volt elfoglalva, hogy kipróbálja ő is a mankóját és a kerekesszékét.

 

  • Kirándulás. Ehhez a kedvenc gyerekeknek szóló programajánlómhoz, a Minimatinéhez fordultam ötletekért, akik minden kirándulásajánlónál feltüntetik, hogy babakocsival, illetve kerekesszékkel megközelíthető-e, végigjárható-e az útvonal. Így voltunk például a Szemlőhegyi barlangban, amihez interaktív kiállítás is tartozott, vagy az Állatkertben sokadszorra.

 

  • Filmnézés popcornnal. Mivel nálunk heti 1X10 perc képernyőnézés van, amíg levágom mindenki összes kéz- és lábkörmét, ezért a filmnézés ugyanolyan különleges és ritka alkalom, mint nekünk felnőtteknek a mozizás. Ilyenkor kedvenc Miazaki animéinkből válogatunk előszeretettel.

 

  • Beszélgetés. Ez talán furcsának tűnik egy programfelsorolásban, de az a helyzet, hogy az én gyerekem intorvertált: ahhoz, hogy megossza a gondolatait, bele kell érkeznie egy speciális lelkiállapotba. Ha ez nincs, akkor hiába faggatom, mi történt vele aznap, mi volt a legklasszabb dolog, kivel játszott…stb., maximum tőszavakban válaszol. Neki hosszas, zavartalan együtt töltött idők kellenek. Mivel van egy kistesója, se a hosszas, se a zavartalan nem igazán jön össze a hétköznapokban. Na, a magyar egészségügyi állapotoknak köszönhetően az alkalmanként 2-3 órás kórházi várakozások viszont erre remek alkalmaknak bizonyultak. Filozófiai mélységek és magasságok, igazi keresztkérdések, meghitt megosztások, hangosan gondolkodások jutottak nekem ezek alatt az órák alatt többször is.

 

  • Látogatás az oviban. Mármint maximum egy órára, amíg mindenki rá figyel, őt faggatja, hogy mi történt, és neki kíván gyors felépülést, valamint boldog szülinapot, majd angolos hazahúzás.

 

 

Fenntartani az egyensúlyt

 

Egy ilyen baleset felborítja értelem szerűen a prioritásokat. Hirtelen a család minden tagja átértékeli, mi az, ami igazán fontos az életben. Az egészség, és a kapcsolataink sosem látott fontosságot kapnak, a munka és a pénz időleges a háttérbe szorul. De csak időlegesen, hiszen hosszútávon ezek is nagyon fontos dolgok. Új családi optimumra van tehát szükség. Új heti tervet készítünk, ahol felosztjuk, ki mikor van otthon a beteg gyerekkel.

 

A heti terv elkészítésénél a főbb szempontok:

 

  • A fekvőgipszben lévő gyerek lelki szükségletei. A gyereknek nagyon nagy szüksége van arra, hogy minden nap megkülönböztetett figyelmet kapjon, azaz valamelyik szülővel, vagy nagyszülővel kettesben töltsön el időket.

 

  • A szabad kapacitások. Hétről-hétre felmértük, melyik szülőnek, és melyik nagyszülőnek hogyan van lehetősége úgy alakítani a munkáját, egyéb elfoglaltságait, hogy kettesben tölthessen pár órát a fekvőgipszben lévő nagyobbikkal.

 

  • A másik gyerek lelki szükségletei. Mert a hároméves annyit azért érzékel, hogy a nagyobbikra több figyelem irányul, és ő is szeretné a figyelemből a saját részét, olasz labdarúgókat megszégyenítő műbalhékat produkálva. Ezért különösen odafigyelünk arra, hogy mindkét szülőből kapjon ő is eleget. Konkrétan kettesben töltött időt. Nem lehet rajta spórolni most.

 

  • A fontos munkák. A már elvállalt feladatok, projektek, ahol a munkatársak és ügyfelek számítanak ránk. Mert ezek a kapcsolatok sem hanyagolódhatnak el, ezek az ígéretek sem rúgódhatnak fel. A vis major az egyszeri alkalom, de heteken át nem tarthat. a tervezés arra van, hogy amikor azt gondolom csípőből valamiről, hogy nem fog menni, végig gondolhassam, hogy hogyan fog menni mégis. Az esetek 80%-ban kerül is ezekre a helyzetekre megoldás.

 

  • A szülők, azaz a mi lelki szükségleteink. Például az egyedül töltött időre, alvásra, feltöltődésre, egymással kettesben töltött időre való igényeink bekalkulálása előre. Ezek ugyanis nem múltak el attól még, hogy a baleset felülírta az eredeti terveinket. És tipikusan ez szokott kimaradni az újratervezésből, pedig e nélkül nem fogjuk bírni a hetekig tartó felépülési időszakot mi sem.

 

  • Lemondani, elnapolni, átstrukturálni. És legfőképpen lelkileg elengedni. Az összes olyan előre betervezett programot, ami most/így nem fog beleférni. A nagyobbik kültéri szülinapi buliját, a saját edzéseimet, a baráti találkozóimat, a még le nem fixált munkáimat, az én évek óta vágyott, január óta várt és lefixált utazásomat apukámmal. Mert mindennek megvan a maga ideje, és a jóisten eléggé szájbarágósan leszólt, hogy most ezek helyett valami másnak van itt az ideje. Konkrétan több együtt töltött időnek a nagyobbikkal.

 

 

 

Átkeretezés saját magamban

 

Most, hogy a baleset óta már eltelt 10 nap, azt kell, hogy mondjam, nagyon örülök annak, hogy ez a rendhagyó helyzet rákényszerített arra, hogy extra sok időt töltsek a nagyobbik gyerekemmel. Nagyon sok mély, szeretetteli, kapcsolatgazdagító pillanat született közöttünk, ami mind nem lenne a baleset nélkül. Én biztosan nem engedtem volna meg se neki, se önmagamnak, hogy ennyi időt töltsünk el csak kettesben, most viszont hálás vagyok érte, és várom a következő napok hasonló ajándékait, az introvertált gyerekem különleges megnyílásait. Minden, ami elmaradt, elnapolódott olyasmi, ami elmaradhatott, elnapolódhatott. Ennek meg nagyon itt volt a helye most.

 

Kategória: Napló, Testi-Lelki, Új családi szokások | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

Könyvet ajándékba! – 6 éveseknek

Totál szubjektív ajánló tőlem és az Anyacsavar On-line Klub tagjaitól könyvfüggő gyerekeknek és szülőknek, és leendő könyvmolyoknak a kedvenc könyveinkből hatéveseknek (+/- 1-2 év).

 

 

Ez az ajánló azért készült, hogy amikor a különféle családi ünnepek és szülinapok előtt a rokonság és a barátok neked szegezik a kérdést, hogy milyen ajándéknak örülnétek, legyen pár ötlet a tarsolyodban, és ne szirénázó kisautót, Disney szemetet és csörgődobot kapjatok ismét (ha érted, mire gondolok…) Mi akkor vettük a legnagyobb hasznát, amikor a túlmozgásos hatéves fiam három hétre fekvőgipszbe került…

 

A válogatás legfontosabb szempontja nem titkoltan az, hogy olyan könyvekkel gyarapítsuk az otthoni könyvtárat, amit a gyerekek ÉS a felnőttek egyaránt élveznek. A kedvenc böngészőinkről a válogatást itt olvashatod.

 

Kedvenc könyveink hatéveseknek

 

  1. Sen és a száguldó szán. Csodálatos mese egy árva kisfiú és egy imádott, haldokló nagypapájáért aggódó kislány között szövődött barátságról, amibe belefér árulás, nemes és nemtelen versengés, hazatalálás és jetik, Mikulás, valamint 66 mopsz. Nem fogtok unatkozni!

 

2. A boszorkánycica. Harcos Bálintnak a Szofi sorozat óta elkötelezett hívei vagyunk. A boszorkánycicát pedig egyenesen imádjuk, mert egy fordulatos és fantáziadús történetet fantasztikus humorral és ráadásul versbe szedve mesél el. A magyar Julia Donaldson!

 

3. Matyi és Sári az iskolában. Két jó barát egy varázs-telefonkagyló segítségével bárhová el tud utazni térben és időben. Ezek a kalandok abban az életkorban, amikor a gyerek amúgy is örök életet és varázserőt szeretne lehetőleg a Mikulástól is, kész főnyeremény.

 

4. Rumini. Kaland kaland hátán a méltán népszerű magyar meseírótól, Berg Judittól. A sorozat már annyira népszerű, hogy Budapesten tematikus játszótér, szabadulószoba és gyerektábor is van a történethez kapcsolódóan, így a közös olvasást más közös élményekkel is ki tudjátok egészíteni.

 

5. Leó bácsi kalandjai. Vidám, hazudós, világutazó nagybácsi kalandjai a szibériai dzsungelben és az andorrai sztyeppéken.

 

6. Varázspálca szakszervíz. Egy ovis kisfiú kalandjai, aki a hétköznapi nehéz helyzeteket egy beszélő diófa támogatásával dolgozza fel. Mindehhez szülőknek szóló meseterápiás magyarázatok és tanácsok is tartoznak.

 

7. Parti medve. Mesék és versek kedvenc kortárs magyar felnőtt szépirodalmi szerzőinktől.

 

8. Lengemesék. Kortárs Tüskevár, ami nem uncsi, sőt, felnőttként is izgalmas a szereplők közötti dinamikák miatt. Kalandsorozat gyerekekre szabva, nagyon sokféle helyzettel, kihívással, erkölcsi kérdésekkel, nem banális megoldásokkal, és klasszikus jók/rosszak leosztásokkal. Van róla mit beszélgetni a gyerekekkel. Foglalkoztatófüzet és film is van már hozzá.

 

9. Tüköry Léda. Mesék kedvenc szerzőnktől, Julia Donaldsontól, akinek olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a Graffaló, hogy mást ne is mondjak. Külön előnye, hogy a főszereplő végre nem fiú, hanem egy vagány lány!

 

10. Kisrigók. Megérintő mese három testvérről, akiket három különböző helyről örökbe fogadnak, és végül sok valódi kaland és belső izgalmak után így végre egymásra és szerető új családra találhatnak.

 

11. Amíg repülünk. Tavaly ültünk repülőn a fiúkkal, és az egész utazás akkora élmény volt, hogy azóta is emlegetik. Gévai Csilla egész sorozatában a járművek és a barangolás a fő téma, nálunk csak sikersztori lehet.

 

12. Mantyusok – Bátorság, Tomi! Bosnyák Viktória könyveire a gyerekkönyvtárnak köszönhetően leltünk rá, és nagy rajongók lettünk rögtön. Úgy izgalmas, hogy kedves és érzékeny, és mindig valami nagyon fontos témát dolgoz fel gyerekeknek is könnyen fogyasztható formában. Jelen esetben a főszereplő egy olyan kisfiú, aki idegenek előtt nem akar megszólalni, amit a társadalmunk épp úgy nehezen tolerál, ahogyan bármilyen másságot.

 

Jó összebújós közös meseolvasásokat kívánok Nektek is! 🙂

 

 

 

 

 

Kategória: Gyereknevelés, Mamabarát, Napló | Címke: , | Hozzászólás most!

Évközepi újratervezés

Féléves rátekintő, újratervező alkalom június 16-án!

félút2

Készítettél idénre terveket?

És a sikerességet hogyan méred? Méred egyáltalán?

Januárban még a fejedben volt, mit is szerettél volna, de azóta elsodort a napi mókuskerék?

Sok minden megvalósult, pár dolgot azonban mindig halogatsz?

Másképpen alakult az év, mint amikor év elején terveztél?

Esetleg váratlan fordulat kíván újratervezést?

Akkor ez a workshop Neked szól!

Jelentkezem!

célállítás2

Íme egy korábbi Évindító tervező csoporton résztvevő visszatekintése év végén az elért eredményeire, és a visszajelzése arról, mitől csúsztak el az eredeti tervei:

„Nagyon óvatosan fogalmaztam annak idején, de mégis kicsit szomorkás lett a hangulatom. A legnagyobb tervem, hogy a következő év elején szuper munkahelyen kezdek (munkaidő, fizetés, feladat) többé-kevésbé megvalósult, valóban kedden kezdek az új munkahelyemen. Viszont a nyaralás elmaradt, nincsenek meg azok az eszközök, amiket meg akartam venni, nincs kész a ház terve. A munkakeresésre fókuszáltam egész évben, és valamiféle jutalomként kezeltem a többi célomat, alárendelve ennek. Sajnálom, így visszatekintve, hogy lemondtam a nyaralásról, az eszközökről. A tavalyi év folyamán nem fordítottam kellő figyelmet és nem alkalmaztam az utánkövetést a céljaimra, csak amire emlékeztem. Idén jobban szem előtt kell tartanom a terveket, hogy ne csak emlékezetből dolgozzak.”

Azt mondják, okos ember a más hibájából tanul. Én azt tanultam meg belőle, hogy hasznos az eredményesség miatt egy-egy utánkövető, újratervező alkalmat betervezni.

Idén ez az én meglepetésem Nektek! 🙂

Ez az alkalom azonban exkluzív, CSAK korábban már bármely Anyacsavar csoporton részt vett és/vagy az Anyacsavar On-line klubban érvényes tagsággal rendelkező ügyfeleimnek szól!

Mivel több, mint 150-en vagytok így is, ezért azt tanácsolom, ne halogasd a jelentkezést! A workshopon maximum 10 fő vehet részt.

Kinek ajánlom?

Mindazoknak, akik idén készítettek évindító tervezést, és szeretnének ránézni

– hol tartanak az eredeti terveikhez képest,tervezés2

– hogyan változtak a prioritásaik év első hónapjaiban,

– mit szeretnének még elérni az év további részében,

– és ehhez mit kell tenniük.

Mert ez a visszatekintés akár lehet a Te tapasztalatod is:

„Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy vagy nagyon óvatos duhaj voltam, vagy nagyon ügyes, de annak, amit terveztem, a legnagyobb része megvalósult! A legtöbb dolgot tényleg megvalósítottam, el sem hiszem…  Most nagyon boldog vagyok!”

Hol és mikor?

A helyszín a csoportok közkedvelt helyszíne, Pozsonyi út 9., az időpont június 16-án, szombat délelőtt 9.30-12.00-ig.

Mennyibe kerül?

A 2,5 órás alkalom ára 4.500.-/fő csak Nektek csak most!

Jelentkezem!

Kategória: Aktuális, Anyacsavar coaching | Címke: , | Hozzászólás most!

Vissza a belső szabadsághoz – műhelymunka nőknek

A Testbe Nyitva és az Anyacsavar közös workshopján ötvözzük a megoldásközpontú önreflexió és tapasztalat-megosztás, és az integrált mozgásterápia módszereit. Test, lélek és szellem fog most össze, hogy egy minden kisgyerekes nőt érintő témához, a belső szabadságunk megtalálásához, visszanyeréséhez keressük a saját utunkat.

 

Kinek ajánlom?

Ez a program Neked szól, ha

  • szeretnél jobban jelen lenni a saját életedben;
  •  nagyobb szabadságra vágysz, de akadályoznak a külső normák és/vagy saját hiedelmeid, szokásaid;
  • szeretnéd jobban tartani a határaidat;
  • szeretnél erőt meríteni mások jó gyakorlataiból;
  • nem akarsz mindig úgy táncolni, ahogy más fütyül.

 

Mi fog történni a Vissza a belső szabadsághoz workshopon?

A workshop első felében megoldásközpontú coaching kérdések mentén keressük saját válaszainkat és osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat, majd a program második felében testtudati gyakorlatok és szabad mozgás segítségével tudod testbe tölteni a felismeréseidet. Kipróbálhatsz új megoldásokat vagy egyszerűen hagyhatod, hogy úgy mozdulj, ahogy éppen jól esik.

 

Tulajdonképpen mi az a megoldásközpontú coaching?

A coaching egy olyan beszélgetés, amelynek folyamán a coach hatékony kérdéseivel segíti, hogy közelebb juss a céljaid eléréséhez. A célok nagyon sokfélék lehetnek: jó döntést hozni egy dilemma helyzetben, javítani a kapcsolatot fontos személyekkel, sikereket elérni a munkában, vagy bármely más életterületen, elhagyni egy rossz szokást, összeegyeztetni a munkát a magánélettel.

A csoportos coachingon a coach teszi fel a kérdéseket, amelyeket aztán ki-ki saját maga számára válaszol meg, azonban van lehetőség páros és csoportos megosztásra is, ahol hasonló cipőben járó sorstársak megoldási stratégiái, bevált gyakorlatai ötleteket adhatnak mindenkinek a saját útkereséséhez.

 

Tulajdonképpen mi az a mozgás- és táncterápia?

Szeretem azt mondani, hogy egy szabad alkotó folyamat, mely során önmagunkból építkezünk és saját érzéseinkből, vágyainkból és élményeinkből születnek táncaink. Testünk emlékezik, és mozdulatainkban ott van pillanatnyi állapotunk éppúgy, mint megtestesült élettörténetünk. Ott van a felfedezés, illetve a változtatás lehetősége is. Saját táncunk koreográfusai vagyunk.

A mozgás és táncterápiás óráink csoportos foglalkozások.
Egyszerű mozgásos gyakorlatok, játékok segítik saját tested érzékelését. A testre vitt figyelem segít megérkezni a jelen pillanatba, egy nyitott és ítéletmentes állapotba, melyben megpihenhetsz és inspirációt nyerhetsz. Ezt az inspirációt visszük tovább. A gyakorlatok tényleg egyszerűek és azokat a rád jellemző módon tudod megvalósítani. Itt nincs jó vagy rossz megoldás. Játszunk a határainkkal, ritmusokkal, támaszokkal, irányokkal, közelséggel-távolsággal. A program mindenki számára elérhető, nem szükséges semmilyen előzetes tudás, táncos múlt, különös fittség.

 

Kik vezetik?

Paizs Dóra tréner, megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója, kétgyerekes anya.

„Az anyaság területén magam is napról napra, hétről hétre újat tanulok, mindig más feladatokkal, kérdésekkel, izgalmas kihívásokkal találkozom. Trénerként és coachként az a munkám, hogy segítsek másoknak határtágító tapasztalatokat integrálni. Munkám során azt tapasztaltam, hogy csoportban több, olykor jobb és komplexebb válaszokat lehet találni egyéni kérdésekre is, és értékes visszajelzéseket kaphatunk egymástól. Szívügyemnek tekintem a női támogató csoportokat – az Anyacsavar csoportokat -, ahol a hozzám hasonló kisgyerekes anyák egymást inspirálva, a saját erőforrásaikra és mások tapasztalataira építve találhatják meg saját útjukat az anyasággal együtt járó idő- és szerepzsonglőrködésben.”

És Nagy Orsi, mozgás- és táncterápiás csoportvezető, a Testbe Nyitva önismereti- és mozgásműhely egyik alapítója, 5 éve tart szabad-mozgás önismereti csoportokat, műhelyeket nőknek.

” Éppen egy mozgás- és táncterápiás önismereti csoportba kezdtem járni, amikor várandós lettem 9 évvel ezelőtt, anyaságom ezért is szorosan összefonódik az ott szerzett élményekkel. A szavak nélküli hangolódással, erőforrásaim megtalálásával és az áramlásra való képességgel. Leginkább pedig azzal, hogy a mozgás élet, és életet adhatok a testemből. Csoportvezetőként és a magánéletemben is fontos az elfogadás, a tabumentes gondolkodás, és a belső szabadság tisztelete. Szeretek megkérdőjelezni néhány kőbe vésettnek tűnő sémát és folyamatosan keresem, hogyan lehet megtartani az egyensúlyt és a szabadságot a kapcsolataimban. Nők között c. programjainkon arra törekszem, hogy biztonságos kereteket teremtsek a felfedezéshez és önfeledt kísérletezéshez, mely során megtaláljuk vagy megszüljük saját megoldásainkat egy-egy helyzetre.”

 

Hányan és kik lesznek ott?

Hozzád hasonló nők lesznek ott, akik keresik az utat a belső szabadságuk megéléséhez. A workshop minimum 8 fő jelentkezése esetén indul, és maximum 12-en vehetnek részt.

„Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak?” (Zsófi, négygyerekes anya)

 

Mikor és hol?

2018. május 12. –én, szombaton 10:00-15:00.-ig a Noha Stúdiójában,  1137 Budapest, Pozsonyi út 12.

 

Mennyibe kerül?

A 4,5 órás műhelymunka részvételi díja 9.900 Ft.

Anyacsavar On-line Klubtagoknak 15% kedvezménnyel 8.400 Ft.

 

Jelentkezem!

 

Kategória: Aktuális, Anyacsavar coaching, Mamabarát, Testi-Lelki | Címke: , , | Hozzászólás most!

Konfliktusok és szeretetnyelvek a családban

Mik azok a szeretetnyelvek?

 

A szeretetnyelvek fogalmát a hozzá tartozó rengeteg gyakorlati tapasztalatával Gary Chapman amerikai pszichiáter és családterapeuta osztotta meg a világgal. A könyvei már magyarul is megjelentek, és mindegyik tartalmazza azt a tesztet, aminek segítségével bárki megállapíthatja, mi a saját legfontosabb szeretetnyelve, azaz milyen formában szereti kapni, és adni is a szeretetet, elismerést, odafordulást és pozitív visszajelzést.

Chapman öt szeretetnyelvet különböztetett meg: testi érintés, elismerő szavak, szívességek, minőségi idő és ajándékozás.

Különbözőképpen mutatjuk ki egymás felé a szeretetünket, és különbözőképpen szeretünk szeretet-megnyilvánulásokat kapni attól függően, melyik a domináns, azaz elsődleges szeretetnyelvünk.

 

Konfliktusok és szeretetnyelvek

 

Sok kapcsolatban okoz neheztelést, vagy egyenesen konfliktusokat az, hogy 1) nem kapunk szeretet-megnyilvánulást azon a szeretetnyelven, amit preferálunk, ezért állandó szeretethiányunk van, 2) vakok vagyunk a másik szeretet-megnyilvánulásaira pusztán azért, mert az nem a mi preferált szeretetnyelvünkön érkezik felénk, 3) a szeretteink nem értékelik a mi szeretet-megnyilvánulásainkat, mert azokat nem rájuk szabva, az ő szeretetnyelvükön adjuk nekik, hanem a számunkra elsődleges szeretetnyelven. Ez azért is nagyon szomorú, mert mindenki a legjobbat akarja a másiknak, mégis kudarccal végződnek ezek a jó szándékú egymáshoz közeledések.

 

Hétköznapi sérelmek

 

Lassan, napról-napra növekvő feszültséget okoznak a párkapcsolatokban és családokban, amikor eltérőek a szeretetnyelvek, és nincsen közösen használt elismerés-csatorna, amit használva mindkét fél meggyőződik napi szinten arról, hogy a másik igenis szereti, figyel rá, a javát akarja. Tipikus példa a szívességek szeretetnyelvét használó fél, aki frusztráltan hányja a másik szemére, hogy „Mosok, főzök, takarítok, és senki nem értékeli!”, azaz nem vesz részt, nem nyúl be hasonlóképpen a közös feladatokért, sőt, észre sem veszi a másik erőfeszítéseit, azokat természetesnek, magától értetődőnek veszi. Esetleg lelkesen megköszöni, szavakkal megdicséri, de ha az elismerő szavak éppen nem szeretetnyelve a másiknak, akkor az úgy érzi, ki akarják szúrni a szemét üres szavakkal, pedig valójában a tettek beszélnek. Ismerős?

 

 

Előjáték? Azt majd utána!

 

Másik népi megfigyelésem is klasszikus konfliktusforrás. A pár egyik tagjának a szeretetnyelve a testi érintés, a másiké a minőségi idő. Akinek a szeretetnyelve a testi érintés, az rendre a szex kezdeményezőjének szerepében találja magát, és sokszor kap a másiktól visszautasítást, aki tolakodónak érzi a párját, „szex, csak úgy, érzelmek nélkül?”, mivel az ő szeretetnyelve szerint a testi érintést minőségi együtt töltött időnek kellene megelőznie, mondjuk egy odaforduló, mély beszélgetésnek. Csakhogy a másiknak ez egy fárasztó kötelesség, amit persze szívesen ad a másiknak… a szex után! Hiszen számára (is) a fontossági sorrend úgy néz ki, hogy első helyen áll a szeretet kifejezése, és csak ezután jön az összes többi dolog. A kommunikáció pedig ott csúszik el, hogy a legfontosabb a sorban mindkét félnek más, mivel az elsődleges szeretetnyelvük más. Ismerős?

 

 

Ünnepi neurózis

 

Az ünnepek alkalmával különösen kiéleződik a szeretetnyelvek különbségeiből fakadó konfliktus minden kapcsolatban. Ilyenkor még inkább szeretnénk kifejezni a másik felé a szeretetünket, odafigyelésünket… a magunk módján. Ezzel pedig a másik sincs másképpen. Ilyenkor jönnek rendre azok a kiborulások, amik abból fakadnak, hogy amíg a családanya arról próbálja meggyőzni a nagyszülőket, hogy a gyerekeknek nincs is jobb ajándék, mint egy bábszínházjegy (minőségi idő), addig az anyós egy koffernyi szirénázó kisautóval kedveskedik az unokáknak (ajándékozás), akik persze odavannak ezért. Vagy az intorvertált családapa nem érti, miért nem értékelik a gyerekek, hogy ő meglepetésből egyedül megvette, kifaragta és feldíszítette a fenyőfát (szívesség szeretetnyelv), akik pedig szerettek volna mindebben részt venni, és együtt csinálni az előkészületeket (minőségi idő), és most megfosztva érzik magukat valami fontostól. Vagy a nagymama, aki hetekig készült a csodálatos karácsonyi dekorációval, a családi receptek alapján megsütött ötféle süteménnyel, és megszervezte, hogy a nagycsalád minden tagjának lehető legjobb időpontban legyen a családi ebéd (szívességek), és senki, de senki nem dicséri meg őt ezért (elismerő szavak). Nem hát, mert a gyerekek az örömüket és elismerésüket rengeteg puszival, öleléssel, ölbe kéredzkedéssel (testi érintés) fejezik ki, ami a nagymama agyára megy, aki egy vagyont hagyott a fodrásznál, és most úgy néz ki a haja, mint a szénaboglya. Ismerős?

 

 

Rácsodálkozások, felismerések

 

Garry Chapman könyvei zseniálisak, a teszten túl rengeteg konkrét gyakorlati tapasztalatot oszt meg az olvasókkal a saját praxisából, sok felismeréssel gazdagíthatnak bárkit. A saját dilemmák, tapasztalatok sorsközösségben megosztása azonban pótolhatatlan hozzáadott értéket nyújt, ezért készítettem a konfliktusok és szeretetnyelvek tematikájára építve Anyacsavar workshopot is.

 

 

“Az elmúlt időszakban – utána számolva több mint egy évtizedben – begyűjtöttem egy csomó „papírt”: van papírom arról, hogy egyetemre jártam, van egy papírom arról, hogy házasságban élek és nem utolsó sorban papírom van arról, hogy anya lettem. De a papír megszerzése még nem minden. Azt érzem, hogy a tanulás igazán csak a papír megszerzése után kezdődik/kezdődött. És ebben a tanulásban – elsősorban önmagamról – segítettek az Anyacsavar foglalkozások. Rácsodálkozások, felismerések, segítség ahhoz, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak.

A szeretetnyelvek csoport hozadéka volt számomra, hogy megerősített abban, hogy a három gyerekem más-más szeretetformát igényel, és nekem kell azon dolgoznom, hogy rájöjjek arra, hogy ki igényli a sok-sok ölelést, melyikük szomjazik az elismerésre, és ki szeretne velem értékes közös időt tölteni, és segítséget kaptam abban, hogy ezt a tudást apró pénzre tudjam váltani.” (Deák Heni)

 

 

Csoportos coaching támogatás

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy hasonló élethelyzetben lévőkből álló kiscsoportban a saját felismerések mellett azt is megtapasztalhatja mindenki, hogy a napi nehézséget, szorongást okozó helyzetekkel nincs egyedül, hogy az elcsúszott kommunikációért, az elmaradó várt reakciókért nem ő a hibás, másokkal is nagyon hasonlóképpen történnek meg ugyanazok a szituációk. Ez rengeteg felesleges bűntudattól, lelkifurdalástól és nehezteléstől tud megszabadítani. A csoportos tapasztalatszerzés másik pótolhatatlanul fontos hozadéka, hogy találkozhatunk olyanokkal, akik a másik oldalt képviselik, és elmesélik, hogyan élik meg a mi viselkedésünket, napi működésünket, reakcióinkat, és mit élnek át ők egy másik szeretetnyelv képviselőjeként. Amit az anyukánktól, apósunktól, kamasz gyerekünktől talán nem tudnánk elfogadni a terhelt, vagy már elmérgesedett viszony miatt, azt most egy másik kisgyerekes anya szájából hallva talán könnyebb megérteni, és segíthet a nehéz esetként számon tartott családtagjaink helyébe képzelnünk magunkat, és velük tiszta lapot indítani, új hozzáállással és módszerekkel kísérletezni.

 

 

Konfliktusok és szeretetnyelvek műhelymunka kisgyerekes anyáknak

 

Készítettem egy workshopot kimondottan kisgyerekes nőknek, ahol kiscsoportban, megoldásközpontú coaching támogatással dolgozhatsz a saját elakadásaid számodra legjobb megoldásainak megtalálásán. Kitölthetsz egy tesztet, amelyből megtudhatod, mi az elsődleges és másodlagos szeretetnyelved. Feltérképezheted, hogy a családtagjaidnak mi a szeretetnyelve. Megtudhatod, mik a tipikus konfliktusaitok okai, és a szeretetnyelvek segítségével mit tudsz ezekkel kezdeni. Megtanulhatod, hogyan töltsd fel a gyerekeid szeretettankját, hogy megelőzd a hisztiket, és hogyan fegyelmezd őket, amikor határszabásra van szükség. Hallhatsz arról, milyen különbségekben nyilvánul meg a szeretetnyelvek használata, ha valaki introvertált, vagy extrovertált. Felkészülhetsz a hosszú nyári szünetre és az ünnepekre ismerve a családtagjaid szeretetnyelvét. A workshophoz saját munkafüzetet kapsz, amiben dolgozhatsz, jegyzetelhetsz, és később is elővehetsz.

 

Részletek és jelentkezés a Konfliktusok és szeretetnyelvek workshopra

 

Kategória: Gyereknevelés, Mamabarát, Testi-Lelki, Új családi szokások | Címke: , , | Hozzászólás most!

Konfliktusok és szeretetnyelvek a családban műhelymunka

– műhelymunka kisgyerekes nőknek

 

Találd meg a harmóniát a számodra legfontosabb kapcsolatokban!

Hangold össze a családi szeretetnyelveket!

Összehangolt szeretetnyelvek Forrás: parents.com

Összehangolt szeretetnyelvek
Forrás: parents.com

Miért van az, hogy már százszor elmondtad, és még mindig nem érti?

Sőt, az ellenkezőjét csinálja, amivel tudja, hogy az agyadra megy!

Néha kezelhetetlenek a gyereked hisztijei?

Néha elfogy a türelmed, és legszívesebben ordítanál?

Úgy érzed, néha idegesít a családod, és emiatt lelkifurdalásod van?

Nosztalgiával gondolsz azokra az időkre, amikor könnyedén és humorral tudtad kezelni a pároddal a nézeteltéréseket?

Előre rettegsz az ünnepektől, mert olyankor mindig robban valami feszültség?

Fogalmad sincs, hogyan lehetne elsimítani a konfliktusokat az anyósoddal?

Több szeretetre, elfogadásra lenne szükséged a szeretteidtől?

Szeretnéd, ha a a pároddal visszatalálnátok egymáshoz?

Ha békés, boldog, szeretetteli napjaitok lennének?

Gyere, és töltekezz új konfliktuskezelési ötletekkel, jó hangulattal, mások példáival, a női közösség erejével!

Tanuld meg a családtagjaid szeretetnyelvét!

Ne halogass, tegyél MOST a családi harmóniáért!

Várunk Téged is a Konfliktusok és szeretetnyelvek a családban – Anyacsavar workshopon

 

“A szeretetnyelvek csoport hozadéka volt számomra, hogy megerősített abban, hogy a három gyerekem más-más szeretetformát igényel, és nekem kell azon dolgoznom, hogy rájöjjek arra, hogy ki igényli a sok-sok ölelést, melyikük szomjazik az elismerésre, és ki szeretne velem értékes közös időt tölteni, és segítséget kaptam abban, hogy ezt a tudást apró pénzre tudjam váltani.” (Deák Heni)

 

fáradtság

Fáradtság, stressz, feszültség: mennyit lehet elviselni?

Otthon lenni kisgyerekekkel néha nagyon fárasztó dolog: 24 órás szolgálat, ahol nem lankadhat a figyelem, a türelem. De ki képes erre? Gyerekek mellett dolgozni sokszor stresszes: vajon helyt tudsz állni mindenütt, ahol számítanak Rád? Vagy állandó hajszoltságban és lelkifurdalásban élsz? A férfiaknak egyedül vállalni a felelősséget a család anyagi biztonságáért komoly szorongásforrás lehet. Este, amikor hulla fáradtan hazatérnek, már csak nyugalmat szeretnének. De akkor ki fog Neked végre segíteni? Ki fog meghallgatni? Az egyedülálló kisgyerekes nőknek talán még nehezebb egyszerre vinni a felelős pénzkereső és az odaadó anya szerepét. Sosincs szünet, megállás. Azt a sok felgyülemlett feszültséget hol is eresztené ki az ember, ha nem otthon, a szerettei között, ahol biztonságban érzi magát? De mi van olyankor, amikor rendszeresen mindenki hazacipeli a feszültséget, és otthon süti ki? Meghallgatás, türelem és segítség helyett süket fülek, türelmetlenség és kioktató kéretlen tanácsok gerjeszthetik tovább a feszültséget. Ez veszekedést szíthat, bizalmatlanságot, eltávolodást szülhet. És egy idő után lehet, hogy nem is látod, hol van ebből a kiút. Pedig annyira vágysz arra a szeretetteli családra, amelynek a képe él benned!

 

Mit adott számomra az Anyacsavar csoport? Energiát! Úgy mentem haza minden alkalommal, hogy azt éreztem, erős vagyok, és nincs az az akadály, amit ne tudnék legyőzni. Egy reveláció volt a számomra, hogy bár itt mindannyian nagyon mások vagyunk, a problémáink hasonlóak. Hatalmas támogatást kaptam ebben a női közösségben.” (Léderer Judit)

 

Mi fog történni a csoportban?

 

Új családi szokások megalapozása

Új családi szokások megalapozása

  • Kitölthetsz egy tesztet, amelyből megtudhatod, mi az elsődleges és másodlagos szeretetnyelved.
  • Feltérképezheted, hogy a családtagjaidnak mi a szeretetnyelve.
  • Megtudhatod, mik a tipikus konfliktusaitok okai, és a szeretetnyelvek segítségével mit tudsz ezekkel kezdeni.
  • Megtanulhatod, hogyan töltsd fel a gyerekeid szeretettankját, hogy megelőzd a hisztiket, és hogyan fegyelmezd őket, amikor határszabásra van szükség.
  • Hallhatsz arról, milyen különbségekben nyilvánul meg a szeretetnyelvek használata, ha valaki introvertált, vagy extrovertált.
  • Felkészülhetsz a hosszú nyári szünetre és az ünnepekre ismerve a családtagjaid szeretetnyelvét.
  • A workshophoz saját munkafüzetet kapsz, amiben dolgozhatsz, jegyzetelhetsz, és később is elővehetsz.

 

Ki vezeti? Paizs Dóra tréner, megoldásközpontú coach, kétgyerekes anya.

paizs_dora_anyacsavar1„Trénerként és coachként az a munkám, hogy segítsek másoknak határtágító tapasztalatokat integrálni.  Szívügyemnek tekintem a női támogató csoportokat – az Anyacsavar csoportokat -, ahol a hozzám hasonló kisgyerekes anyák egymást inspirálva, a saját erőforrásaikra és mások tapasztalataira építve találhatják meg saját útjukat az anyasággal együtt járó idő- és szerepzsonglőrködésben.”

 

Hányan és kik lesznek ott? Hozzád hasonló kisgyerekes anyák lesznek ott, akik szeretnének visszatalálni önmagukhoz. Közülük lehet, hogy néhányan már ismerik egymást, de mindenki számára lesznek ismeretlenek a csoportban. A workshop minimum 8 maximum 12 fővel lesz megtartva.

 

 

Mennyibe kerül?

Részvételi díj: 6.900 Ft, amelyet átutalással, a jelentkezést követően tudsz kiegyenlíteni. A csoportot a befizetések sorrendjében töltöm fel.

Érvényes Anyacsavar On-line klubtagsággal 2.000 Ft kedvezmény!

 

Mikor és hol?

2018. május 4-én 16.30-19.30-ig a Café Melangeban, 1048 Budapest, Homoktövis utca 106.

 

Jelentkezem!

 

Kérdésed van?

Írj egy e-mailt az info@anyacsavar.com címre!


 

 

 

 

 

Kategória: Aktuális, Anyacsavar coaching | Címke: , , | Hozzászólás most!

Burok

 – szülés a színpadon

 

Szabó Réka rendezőt, a Tünet Együttes művészeti vezetőjét több mint tíz éve ismerem. Ott voltam a társulatának, a Tünet Együttesnek a születésénél az alsóörsi strandon, és barátként végig kísértem Rékát az anyává válása kacskaringós útján. (Erről és sok minden másról egyszer már beszélgettünk az Anyacsavaron is.) Azután ő volt tapintatos külső szemlélője az én anyává válásom időszakának. És az, hogy tizenévnyi barátság van mögöttünk, és mindketten önreflexió-junkiek vagyunk, segített, hogy a szüléssel és az anyává válással kapcsolatban megosszuk egymással azokat a dolgokat is, amikről valahogy nem beszélünk, és amikre nehéz is találni szavakat.

 

A szülés tabu

 

Mondjuk, megvan az az élmény is, amikor megtalálom a hangomat, és elkezdek beszélni egy tabutémáról, a válasz pedig zavart, üres tekintetek, leplezetlen döbbenet, bezárkózás, süket fülek. Mert felrúgtam a társadalmi konszenzust, és beszéltem a szülésemről abban a mélységben, ami már tabu.

 

Megosztáséhség és félelem a tabutöréstől

 

A szülés halálközeli élmény, ami feldolgozásért kiált! Mégis valahogy egyszerre van jelen a társadalomban egy megosztáséhség és egy félelem a tabutöréstől. Az emberek egy részéről elemi igény a feldolgozásra, a másik felének a részéről masszív ellenállás egy ijesztően feldolgozatlan élmény megkapargatására hasonlóan a #metoo kampányhoz, ahol az „Azt akarom, hogy vegyetek végre tudomást róla!” kapott egy csomó szolidaritás megnyilvánulást és egy csomó „Ne told az arcomba!” jellegű visszautasítást.

 

Hogyan lehet erről jól beszélni?

 

Felmerül újra és újra bennem a kérdés, hogy megosztható-e szavakkal egy olyan erős és személyes testi és lelki élmény, mint a szülés? Hogyan lehet erről jól beszélni? Oly módon, hogy azok számára is átélhető legyen, akik még nem szültek, vagy soha nem is fognak? Egyáltalán kell-e erről beszélni? Kit érdekel?

 

Testet-lelket felforgató tapasztalatokról a művészet nyelvén

 

Ez a kérdés igazából felmerül minden fontos, testet-lelket felforgató élettapasztalattal kapcsolatban. De amíg a szerelemről, a megtérésről vagy az elmúlásról rengeteg csodálatos vers, regény, dráma, festmény és zenemű van, ami gyerekkorunktól kezdve végig kísér bennünket ezeknek a tapasztalatoknak a sokféleségében, a megismerésükben, megértésükben, átélésükben, és ezáltal a saját ezekkel kapcsolatos tapasztalataink integrálásában, a szülésről valahogy nem hallunk a művészet nyelvén.

 

Az élménymegosztás kapcsolódási lehetőség

 

Marad helyette gyakran az anyukánk, nagymamánk töredékes, naturális, lelkileg sokszor soha fel nem dolgozott élménymegosztása – ha történetesen lányok vagyunk. Vagy éppen a nagy semmi – ha mondjuk fiúk vagyunk.

Pedig azt hiszem, nagy szükség lenne rá. Mert a tabusított, meg nem osztott tapasztalatok eltávolítanak a másiktól egy kapcsolatban, és sokszor eltávolítanak a saját tapasztalatomhoz kapcsolódástól is. Ahogyan ennek az ellenkezője, a megosztás, meghallgatás, odafordulás, megértés pedig a mély intimitásánál fogva megerősítheti a kapcsolatot, és a saját tapasztalatomhoz való nyitott, elfogadó kapcsolódást.

 

Ki lesz ehhez elég bátor?

 

Nehéz ez, mert kettőn múlik a vásár. Aki átélte, attól bátorságot kér a megnyíláshoz, és mély, őszinte kapcsolódást saját magához, mert az élmény integrálása a megoszthatóság egyik kulcsa. Aki befogadja, meghallgatja az élményt, attól szintén bátorságot kér és megnyílást a másik tapasztalata felé. Bátorságot, mert amit hall, az őt is kibillentheti a biztonságos komfortzónájából, megmozgathat nehéz érzéseket, fel nem dolgozott saját témákat.

 

Támogató Burok

 

És itt jön a képbe a művészet, ami mindkét félnek segíthet a saját bátor lépésnek a megtételében. Egy műalkotás hidat építhet a befogadói között bárhol álljanak is a feldolgozás folyamatában. Olyan, mint egy jó mediátor egy terhelt kapcsolatban.

 

A Tünet Együttes új darabja, a Burok ezért hiánypótló alkotás: a szülés élményének megosztására mutat egy csodálatosan megérintő példát. Három táncművész mesél mozdulattal és szóval a saját szüléstörténetéről. Humorral, gyönyörű képekkel, bevállalósan, őszintén.

 

Van egy erő,ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. … ” írja Ina May Gaskin dúla az Útmutató a szüléshez című könyvében. Ezek leírva és olvasva is pátoszos, üres szavak. Egészen addig azok, amíg valakivel meg nem történik, de ezt a tapasztalatot olyan rettenetesen nehéz szavakkal átadni. És a Buroknak talán mégis sikerül ez. Ott megtörténik a szemünk előtt az a folyamat, ami belül lezajlik egy szülő nőben, és az is, amit a külső szemlélő tapasztal belőle. Kapcsolgatunk a bent és kint között, és észrevétlenül közelítjük magunkban a kettőt egymáshoz.

 

Igen, megosztható!

 

Aki már szült, azt megerősíti abban, hogy igen, ez megosztható! Aki nem szült, ahhoz közel viszi ezt az élményt, és segít megérteni, megérezni, mit élhetett át a párja, barátnője, anyukája, akkor is, ha erről valami miatt ők soha nem tudtak egymással beszélni. És ez nagyon fontos ajándék.

A Burok egy csodálatos lehetőség a szülés élményének megismerésére, megértésére, a róla való biztonságos és megtartó, bár határtágító párbeszéd elkezdésére. Önmagaddal, és a másikkal.

 

A Burokról készült fotók Mészáros Csaba felvételei.

Kategória: Mamabarát, Testi-Lelki | Címke: , , , | Hozzászólás most!