Az Anyacsavar csoportok egyik jól bevált gyakorlatát szeretném megosztani Veletek. Méghozzá azt, hogyan legyen heti egy feltöltődős napod még kisgyerekes szülőként is. Erre bárki mondhatja döbbenten, hogy 1 feltöltődős nap? Örülök, ha van összefüggő fél órám, amikor nyugodtan megihatom a kávémat, vagy elintézhetek egy telefont! Kíváncsi vagy, ezek a nők hogyan csinálták?
Valahogyan megoldják…
A történet úgy kezdődik, hogy az elmúlt egy évben az Anyacsavar csoportok időpontjai valahogy mindig kedd estékre estek – először csak véletlenül, aztán ebből mára szinte hagyomány lett. Mivel egy több alkalmas folyamatról van szó, a résztvevőknek a jelentkezéskor tulajdonképpen látatlanban el kellett köteleződniük amellett, hogy majd ráérnek ezekben az időpontokban, ami több, mint vicces feltételezés egy kisgyerekesnél, akinél a Maslow-i piramis legalján a gyerekei szükségletei vannak ugyebár – amikor tehát a gyerek fogzik, beteg, nyűgös…stb., akkor borul a családi program, de legalábbis az a része, ami a szülők testi-lelki egyensúlyát volt hivatott ápolni. A jelentkezőknek azonban, mit volt mit tenniük, ha szerettek volna jönni –márpedig nagyon szerettek volna -, meg kellett hozniuk a döntést, hogy a hetekkel későbbi alkalmakra is eljönnek – hiszen egymásra épülő alkalmakról van szó. Ha törik, ha szakad, ha fogzik a gyerek, ha beteg, valahogyan megoldják. És megoldodották!
Engedély saját magadnak
A pár hónapos gyerek mellől eljövő szoptatós (!) anyuka persze izgatottan várta az sms-t a férjtől a legelső alkalommal, hogy sikerült-e az addig csak cicin elalvó csecsemőt lefejt tejjel, cumisüvegből etetve elaltatni, de láss csodát, sikerült! És a kétkeresős családban is sikerült megbeszélni, hogy aznap a férj lesz az, aki hamarabb eljön a munkából, és tartja a frontot otthon, amíg a felesége munka után, bölcsibe rohanás helyett az Anyacsavar csoportban töltekezik. Sőt, ez a háromgyerekeseknél is működött, és ott is, ahol az egyedülálló anyának be kellett vonni a nagyszülőket. Ők mind hatalmas lépést tettek előre akkor, amikor engedélyt adtak maguknak arra, hogy egy saját maguk számára fontos célt – jelen esetben azt, hogy eljöhessenek az Anyacsavar csoportba -képviseljenek mások felé, érvelve, és az igényikért felelősséget vállalva, szívességeket kérve, másokkal együttműködve, bonyolult logisztikai trükköket végrehajtva, tervezve, szervezve, kísérletezve, hogyan építhető-e ez be a családi napirendbe – hiszen ez bizony a család többi tagját is érintő dolog. Ilyet minden szülő tesz naponta, de csak a gyerekeiért, és valódi belső akadályokat kell leküzdenünk – szinte mindnyájunknak – azért, hogy ugyanezt meg merjük tenni magunkért is.
Miért olyan nehéz ez? Mert tökéletes szülők szeretnénk lenni! Aki mindig és minden tekintetben a tökéleteset, a lehető legtöbbet nyújtja a gyerekének. És közben elfeledkezünk a saját lelkünk, a saját testi és lelki egyensúlyunk ápolásáról, aminek aztán súlyos következményei lehetnek.
Tökéletes helyett optimumra törekvés
Ahhoz, hogy valaki szülőként a saját testi-lelki egyensúlyát helyezze előtérbe, a legelső lépés egyfajta belső engedély, amit támogat az a szemléletmód, hogy a család minden tagjának a szempontjai egyaránt fontosak, és noha valószínűleg nincsen mindenki számára tökéletes megoldás egy-egy helyzetre, meg lehet találni azt az optimumot, ami mindenki számára a lehető legkevesebb áldozattal és a legtöbb haszonnal jár.
Nem hiszek a gyerekeikért és a férjükért folyamatosan áldozatokat hozó mártír anya-szerep létjogosultságában, egész egyszerűen azért, mert nem azt látom, hogy jól működne. Ezzel szemben azt tapasztalom a nagyon kevés női példaképemet figyelve, hogy azokban a családokban, ahol a nők felelősséget vállalnak a saját jóllétükért, értsd, tudatosan törekszenek arra, hogy normálisan étkezzenek, eleget aludjanak, rendszeresen feltöltődjenek, találkozzanak a barátaikkal, számukra inspiráló munkát végezzenek, ott kiegyensúlyozottabb a családi munkamegosztás, jobb otthon a hangulat, nyugodtabbak és empatikusabbak a családtagok egymással, természetesebb az egymás kölcsönös tiszteletben tartása.
Az igazán fontos dolgok az életben
Ha választhatnál aközött, hogy jó a hangulat otthon, vagy rend és tisztaság van a lakásban – esetleg ez utóbbi behelyettesíthető háromfogásos vasárnapi ebéddel, szép zöld pázsittal a kertben, vagy azzal, hogy minden áldott nap te mész a gyerekért a bölcsibe/oviba/suliba, vagy hogy megvehetted a gyereknek a drága vágyott játékot – melyiket választanád? A jó hangulatot? Hidd el, a gyerekek is! Ha majd visszaemlékeznek a gyerekkorukra, a minőségi közös időkre fognak emlékezni: a sok nevetésre, a belefeledkezős együtt játszásokra, a szabad lelkű együtt bolondozásokra, a valódi, mély beszélgetésekre. Ehhez viszont szükséged van arra, hogy lelkileg a közepedben légy. Csak úgy tudsz adni másoknak, ha adsz magadnak is. Fel kell töltened néha az aksit. Te is ember vagy – attól még, hogy szülő lettél. Ha odafigyelsz magadra, a testi-lelki egyensúlyodra, az meghálálja magát. Ahogyan a folyamatos áldozathozatal pedig megbosszulja magát. Szóval érdemes fontossági sorrendet felállítani néha a kívülről jövő – és gyakran belsővé tett – kötelezettségek és az igazán fontos dolgok között. De mik az igazán fontos dolgok?
Nyilván mindenkinek más. De talán nagyon röviden összefoglalva azok a dolgok, amik a lelki békédet és növekedésedet szolgálják. Te milyen arányban töltöd ilyen tevékenységekkel egy napodat? Vagy legalább egy hetedet?
Egy ötgyerekes barátnőmmel egyszer együtt kávéztam, és miközben jót beszélgettünk, bevallotta, hogy most három gyerekének egyszerre van szülői értekezlete három különböző helyen. Ő mindenhol arra hivatkozott, hogy a másik szülőin van, és inkább eljött velem találkozni, mert – mint mondta – azt, ami a szülőin történik, úgyis megtudja máshonnan, ha viszont lelkileg feltöltődve megy haza, simán lesz türelme minden gyerek igényeire figyelni, hét emberre vacsorát főzni, mindenkit meghallgatni, és minden váratlan problémát könnyedén megoldani. Ő gyakran eszembe jut, amikor minden kötelezettségnek automatikusan meg akarok felelni, és segít megállni egy pillanatra és megkérdezni magamtól, mi most az igazán fontos? Ez a feladat most tényleg ennyire fontos?
A kevesebb néha több
Ha tehát adsz magadnak engedélyt és lehetőséget rendszeres feltöltődésre, azzal nem okozol gyógyíthatatlan traumát a gyerekednek. Ő köszöni, szuper jól fogja magát érezni a nagyszülőkkel, vagy egy jó fej bébiszitterrel is egy-két órán át. Azt azonban meg fogja érezni, ha kisimulva, energikusan, vidáman térsz haza, és másképpen fordulsz oda hozzá. Amikor elmész sportolni, barátokkal találkozni, töltekezni, azzal nem csak magaddal, hanem a pároddal, és a gyerekeiddel is jót teszel. Sok elkalandozó figyelemmel, kapkodva, türelmetlenül, vagy morcosan töltött idő helyett kevesebb, de vidámabb, nyitottabb, türelmesebb, odafigyelősebb közös időt kapnak tőled.
Mennyiségre valóban kevesebb így az együtt töltött idő, minőségre azonban jóval több. Valójában ez a hétköznapi bölcsesség az, amit a legtöbb csoportrésztvevő a saját példáján át felismert, amikor az Anyacsavar csoportokról tettre készen, emelkedett hangulatban, lélekben megerősödve, inspiráló gondolatokkal távozott, és megfigyelte magán és a közvetlen környezetén mindennek hatását: az újonnan kitűzött célok felé megtett lépéseket, a hónapok óta halogatott feladatok könnyed elvégzését, a párokkal elkezdett odaforduló és építő párbeszédeket, a konfliktusos anya-gyerek viszonyok kisimulását, a munkahelyi akadályok sikeres megugrását, a családtagok és kollégák elismerő szavait.
Működik? Csinálj szokást belőle!
És most jön a lényeg! Ha sikerült egyszer megoldani a logisztikát (ki, mikor, hol, mit, és hogyan csinál a háztartási és gyerekgondozós feladatok közül, amíg Te távol vagy), miért ne működne legközelebb is? Az Anyacsavar csoport eddigi hús-vér résztvevőinél a következő dolgokra derült fény: Tulajdonképpen a férj simán meg tudja oldani, hogy egy héten egyszer korábban eljöjjön. Egy másik napon viszont neki jönne jól egy „kimenő” nap, amit ugyanígy simán meg tudtak oldani. A nagyszülők imádnak a gyerekekkel lenni, és viszont. A munkahelyen is nyitottak az előre tervezhető „rövidebb” napra.
Szóval nézd meg, mi az, ami jól működik és csináljatok belőle új családi szokást! Lehet, hogy amikor gyerek voltál, nálatok ez nem így működött a családban. De most már felnőttél, te is szülő vagy, neked is saját családod van, és lehetőséged van új családi szokások kialakítására! Élj hát vele! Nézd meg, mi működött jól az egy-egy óvatosan kialkudott, gondosan leszervezett saját szabad pár órád esetén, és kérdezd meg a résztvevőket, mit szólnának, ha ilyet gyakrabban is csinálnátok? Valószínűleg meg fogsz lepődni, mennyi nyitott kaput döngetsz, csak ugye amíg nem kéred te magad, a többiek nem fogják felajánlani, hiszen nem gondolatolvasók.
Készen állsz egy új családi szokásra? Hajrá, vágj bele! Nehezen adsz magadnak erre belső engedélyt? Várunk az Vissza önmagamhoz Anyacsavar csoportba Téged is!
