Timi írása a saját önkorlátozó hiedelmeinek újragondolásáról az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy álom, hogy egy örömteli és kiegyensúlyozott családban élek a férjemmel és a gyerekeimmel (“minél több, annál jobb” alapon) boldogan, amíg csak lehet. Az álom maradt, de egészen más módon, mint ahogy megálmodtam. A férj és a két gyerek adott, de szinte minden más az álomból újratervezést igényelt. Sokszor napi szintű harcot és küzdelmet jelentett a belső és külső elvárásokkal szemben a kisgyermekes anya lét. Legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta az a bennem történő változás, ami már lassan 5 éve tart, mióta anya lettem. Számomra a legnagyobb nehézséget az én-idő szinte teljes hiánya jelentette. A túlélés, és a saját testi-lelki egészségem érdekében sikerült pár stratégiát illetve megoldást találnom, amit több-kevesebb sikerrel alkalmazok a mindennapokban. Ehhez számos hiedelmet kellett leépítenem magamban, melyek a következőképpen alakultak át:
- “Akkor vagyok jó anya, ha a nap 24 óráját kizárólag hasznos tevékenységgel töltöm.”
Újratervezés: Amikor a gyerek alszik délben (jobb esetben másfél-két órát ) magamra szánok min. 45 percet, amiben kizárólag olyan dolgokat teszek amelyek csak rólam és az én feltöltődésemről szólnak : zuhanyozok és hajat mosok, kávét iszom, elolvasok egy érdekes cikket, kreatívkodom, vagy csak egyszerűen belevetem magam a virtuális baráti életbe.
- “Akkor vagyok jó családanya, ha ragyog minden a lakásban, még ha ez más, egyébként értékes dolgoktól veszi el az időt.”
Újratervezés: Az önmagában monoton és mindennapos háztartási teendőimet (mosogatás, főzés, teregetés, stb.) igyekszem összekapcsolni intellektuális tevékenységgel. Az ötlet nem az enyém, de nagyon jól szórakoztam a felismerésen. Történt még egyedülálló koromban, hogy vendégségben voltam egy többgyermekes fiatal anyánál és megdöbbenve láttam a hűtőszekrény ajtajába beépített TV-t (vagy valami ilyesmi lehetett). Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy valaki miért nem bírja ki azt a kis időt, amit a konyhában tölt a TV nézése nélkül. Azóta rájöttem, hogy egy anya általában a napja kb.70%-át a konyhában, illetve annak közelében tölti. Számomra felszabadító és egyben inspiráló volt az a gyakorlat, hogy a konyhában töltött időmbe belefér egy Ted talk meghallgatása vagy egy film megnézése egy megfelelő helyre elhelyezett laptop segítségével.
- “Akkor vagyok jó anya, ha a gondolataimat, az időmet és a pénzemet teljesen a gyerekek szükségletei határozzák meg.”
Újratervezés: Nem kell, sőt nem szabad mindennek a gyerekekről szólnia. Ez a felismerésem már régóta létezik, de a gyakorlatba még csak most kezdem átültetni. Tipikus helyzet, amikor elmegyek vásárolni magamnak egy ruhadarabot, hogy az üzlet női részlegére el sem jutok, de a kosaram tele van a gyerekeknek vásárolandó cukiságokkal, aminek egészen biztosan örülnek kb. 5 percig, de az én boldogságmutatóm nem fog javulni, amikor reggel a szekrény előtt állok tanácstalanul, hogy melyik nemszeretem ruhámat vegyem fel. Vagy az összes havi szabadidős programra szánt összeget bábszínházra és játszóházra költöm és hónap végén szomorúan nyugtázom, hogy az én feltöltődésemet szolgálandó masszázs vagy a torna sajnos megint elmaradt. Ezeket elkerülendő tudatosan figyelek arra, hogy a testi-lelki jólétemet kielégítő programokra szintén engedélyt adjak magamnak és ezt befektetésként fogjam föl. Befektetést jelent, amiből az egész család profitálhat és nem pedig a gyerekeimnek sokszor csak vélt szükségleteiről való lemondás. Ezzel a gondolkodásmóddal egyébként sokat lehet faragni a családi kiadásokon is. Mióta nem veszem meg automatikusan az újabb játékot, könyvet, ruhát a gyerekeimnek, mert másodszor végiggondolva már nem is olyan nélkülözhetetlenek, sokkal tudatosabban rá tudok hangolódni a valóban fontos dolgokra.
- “Akkor vagyok jó anya, ha a gyerekeimet biztosítom az állandó jelenlétemről”
Újratervezés: négy év folyamatos otthonlét, szoptatás, vagy babavárás után gondoltam egy számomra merészet, és elutaztam egy hétvégére egyedül. Teljesen katartikus élmény volt. Sok-sok alvással, csenddel, olvasással, semmittevéssel, nyugodt étkezésekkel és legfőképpen befelé fordulással töltött elvonulásom rengeteg energiát szabadított fel bennem, melynek létezéséről nem is tudtam. A gyerekeknek pedig volt egy fantasztikus hétvégéje apával, amit azóta is emlegetnek.
Remélem az újratervezések továbbra is a mindennapjaim részét fogják képezni, hogy a gyerekeim számára egy boldog, örömteli anya lehessek.
Kisgyerekes nőként Te is vágysz az inspiráló, támogató környezetre? Kíváncsi vagy mások őszinte és tabumentes tapasztalatmegosztására? Szeretnéd fejleszteni az önismeretedet, megvalósítani a céljaidat, kiteljesíteni önmagadat anyaként is?
Várunk az Anyacsavar On-line Klubban Téged is!
