Pilhál Zsófia írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.
Most már késő van, gyere cicám, megyünk fürdeni, eresztem a vized. Egyél kicsim, ne sírj, nyugodj meg, itt vagyok. Lapos pislogások, elaludt, beteszem a kiságyba, betakarom, elsuttogom neki a mantrát, hogy aludj jól, álmodj szépeket, itt a mami a szomszéd szobában.
Ne zörögj, halkan vedd le a kabátod, csitt, óvatosan a hangszerrel. Gyere, együnk gyorsan, kész a vacsora, kis saláta fetával és kenyér. Igen, tízre kész leszek. Ígérem.
Becsukja az ajtót, apró konyhában apró rozoga asztalnál kinyitom a gépem, még teát főzni is sajnálom a drága perceket: nyolctól tízig ez az én időm, nem számlabefizetés, nem kottanyomtatás, nem szoptatás, Bóbita, csörgő, csak én vagyok, Sofia, a gépem és a tanfolyamom, amivel kitörök a világból.
Irodalmárnak indultam, fordítónak, aktivistáskodtam, zöldek tagja voltam, de ez nem fizet, élni kell, tudatosan, biztos portugál tudással garantált egy nyugdíjas állás a multinál, onnan megyek majd el szülni, így terveztem, így is lett, pont jókor, időben, amikor már nem bírtam volna tovább az irodai monotonitást, amikor már minden porcikám a zöldbe vágyott, ökokörökbe, könyvek mellé, a fényképezőgéphez, mindegy, csak hogy használhassam az agyam, a kreativitásom, ami igazán én vagyok. Mert tudtam, hogy valami van itt belül, készül, érik.
A nyarat nagy pocakkal képzeltem a Balaton partján, limonádéval, napszemüveggel, barátokkal. Lett belőle panel, dobozolás nyolcadik hónapban, egyetlenegy vizit az őrségi fészekben: könyvek azért voltak, volt fotózás is, de valahogy mégis máshogy sült el. Bolyongtam az ismeretlenben, nagy hassal, feszült várakozással.
Azután láttam meg valahol a kiírást, ami véget vetett a maratoni Sherlock-nézéseknek, babaszakácskönyveknek, hogy webdesigner tanfolyam indul, távoktatás, hat hónap, pont belefér a totyogós korszak előtt.
Úgyhogy november óta nyolctól tízig enyém a terep. Tervezek, rajzolok, oktató videót hallgatok, kerülnek ki a kezem alól a névjegykártyák, poszterek, később majd weboldalak, mind egy-egy lépéssel közelebb hozzák a szabadságot, amit igazán szeretnék, hogy Lili mellett kreatívan, önalkalmazásban, szabadon kereshessek pénzt. Hogy olyan szupermami legyek, aki aktívan részt vesz a kislánya életében mégis dolgozik mellette, ügyesen multitaskingol, szerető feleség, kiegyensúlyozott anya, önmegvalósító nő.
Tíztől tizenegyig a férjé az idő, a nap többi huszonegy órája Lilikéjé. És hogy ezek jól menjenek, ragaszkodom az én két “aranyórámhoz”.
Kisgyerekes nőként Te is vágysz az inspiráló, támogató környezetre? Kíváncsi vagy mások őszinte és tabumentes tapasztalatmegosztására? Szeretnéd fejleszteni az önismeretedet, megvalósítani a céljaidat, kiteljesíteni önmagadat anyaként is?
Várunk az Anyacsavar On-line Klubban Téged is!
