Kimondtam az igényeimet. Ennek köszönhetem, hogy egy szuper 8 órás állást sikerült az első adandó alkalommal 6 órásra lealkudnom – meséli Szilvi a Változáskezelés csoportról.

Megoldásközpontú coaching (nem csak) kisgyerekes nőknek
Több szempontból tervezem meg az egész család számára optimális téli szünetet. Ahhoz, hogy jól éljünk, szerintem az kell első sorban, hogy az egyszerű hétköznapjaink, a reggeleink, és a délutánjaink, a beszélgetéseink és az együttléteink, a közös étkezések és bevásárlások jó hangulatban teljesnek. Legyen elég (de ne túl sok) impulzus, legyen elég saját ritmusban töltött idő, legyen rendszeres pihenés és legyen sok kapcsolódás. Önmagunkhoz is, és egymáshoz is.
A türelmes, mosolygós fodrászok minden gyerekre fél órát szánnak, pontosan azért, hogy e 10 perces hajvágás mellé beférjen a személyre szabás, a kivárás. Itt belefér, ha valaki végül csak az anyukája ölében engedi a hajvágást, ha nem akar kendőt a nyaka köré – mint azok a gyerekek, akik köldökzsinórral a nyakuk körül jöttek világra -, és azt is bámulatos rugalmassággal kezelik a harcedzett fodrászok, ha a játszósarok szőnyegén térdelve kell nyírni. Itt a gyerek ritmusa és igényei vannak a középpontban, és ettől én is lelazulok szülőként.
Saját történet arról, hogyan sikerült a klasszikus „karrier VAGY család” paradigmát „karrier ÉS családdá” alakítani spontán, a hétköznapi gyakorlatban. Azért szeretném veletek megosztani, mert szerintem egy klasszikus “téthelyzet”, amiben hiába készülök az ideális forgatókönyvre, a gyerekek közbeszólnak. És ez minden lelkiismeretesen dolgozó kisgyerekes szülővel megtörténik nap mint nap.
Megtanított nekem egy olyan szemléletet, ami segít abban, hogy bármennyire is átláthatatlannak vagy megoldhatatlannak látszik egy helyzet, keressem meg benne azt, ahogy nekem jó. Álljak ki magamért – magammal szemben is. Úgy alakítsam ki a vállalkozásom feltételeit, hogy minél több örömem leljem benne.
Arra jöttem rá, hogy az anyává válással az saját szükségletpiramisom is megváltozott. A legalján – sokszor a testi szükségleteket is megelőzve – a gyerekeim szükségletei vannak. És azzal versengve, még mindig dobogós helyen a reflexiós idő van. Amikor kikapcsolok a napi darálóból, és újra odafigyelek az érzéseimre. Amikor le is írom a naplómba, hogy érzem magam, és milyen gondolatok foglalkoztatnak. Amikor tervezgethetek, előre nézhetek.
“Rendszeres flow-élményem van, egy újabb “csáp” a külvilág felé, és egyre több sikerélmény. Emellett sokkal jobban állok a mindennapokhoz, több örömöt lelek a gyerekekkel töltött időben, sőt a velük járó teendőkben is. Számomra nagy segítséget jelentett a beszélgetésünk, köszönöm az “engedélyadást”, hogy igenis, megtehetem, hogy csak magamért csináljak valamit, és köszönöm a lökést is, hogy vágjak bele.”
Az előző évek tapasztalatai alapján idén sem bíztam a véletlenre azt, hogy a családi nyaralás – az óvodának köszönhetően – négy egybefüggő hetét hogyan bírom majd fizikailag és lelkileg. Nagyon szerettem volna, ha a 0-24 órás együttlét erősíti a gyerekekkel a kötődést, gyarapítja a jó közös élmények sorát, és engem sem szipolyoz ki teljesen. Konkrét tervekkel készültem a kihívásra. Íme a családi nyaralás legfőbb tanulságai.
Amióta gyerekeim vannak, az időm a legdrágább kincsem. Sokszor átfut az agyamon, hogy mit nem adnék nyugodt 20 percért? Olyan játékokat gyűjtöttem össze, amiket a gyerekek imádnak… és a szülők is, mert kivételesen nem nekik kell non-stop babázni, autót tologatni, hanem a csemeték jó esetben eljátszanak önállóan 10-20 – vagy még több – percig az autóban, étteremben, hivatali ügyintézés közben, amikor várni kell.