Megoldásközpontú coaching (nem csak) kisgyerekes nőknek
Nincs fotelben kuckózó olvasgatás. Nincs átaludt éjszaka. Nincs minden nap több óra játszótéren csellengés. Nincs két egyforma nap. Nincs a közelben segíteni tudó nagymama, nincs ugrasztható bébicsősz. Nincs menza, nincsenek estig tartó szakkörök. Nincs kettesben kimenő Apával. Nincs lakkozott köröm. Nincs rend.
Biztosan előfordult már veled is, hogy a lurkó mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy kismotorral, futóbringával induljon el otthonról, majd félúton közli, hogy ő elfáradt, és nem is akar már motorozni/bringázni. Kismotor/bringa az aszfalton landol, Te pedig ott állsz 1. egy bébivel a hordozódban 2. két cekkerrel a kezedben a bevásárlásból 3. kiskosztümben, mert munkába mész/onnan jössz – és a sort még bizonyára tudnád folytatni. Ha cipeltél már ilyenkor 30-40 percig sáros kerekű kismotort 45 fokos szögben eltartva magadtól, akkor tudod, miről beszélek.
Rajtad múlik, hogyan éled meg az eseményeket. Ne menj el az élet apró örömei mellett, amiből energiát meríthetsz. A pozitív hozzáállás mindent más színben láttat: az élet napos és lapos oldala között néha alig van különbség. A félig teli poharat válaszd!
Ez a néhány időgazdálkodás módszer- és ötlet azt a célt szolgálja, hogy segítségedre legyen a napjaid hatékony megszervezésében kisgyerekes szülőként is. A fókuszban nem csak a feladatáradat kezelésével, hanem a mindennapi feltöltődésre, lelki karbantartásra szánt idő megteremtésével is.
Tisztelettel jelentem, a gyerekgondozás, és a háztartásvezetés is munka, csak fizetetlen, és ameddig minden jól megy, láthatatlan is. Jónás Anna értelmiségi anyaként dolgozott ki egy saját tapasztalatokon alapuló módszertant arra, hogyan lehet az agysejtölő házi munkákat – kedvenc pszichológusom szerint “az élet hordaléka” – racionalizálva saját időhöz jutni, és gyerekek mellől otthonról dolgozni. Tanulságos!
Kisgyerekes anyaként eleinte jó eséllyel az otthonunk lesz az első számú munkahelyünk, ezért legalább egyszer a háztartás tudatos elméleti és gyakorlati megszervezésébe is muszáj ugyanannyi időt, energiát és kreativitást fektetni, mint bármely fizetett melóba. Mindez hozzásegít a nyugodtabb hétköznapokhoz, harmonikusabb családi kapcsolatokhoz és nem utolsó sorban több saját időhöz!
Nem vitatom, hogy nagyon nehéz és lelkileg fárasztó a „nem csinálás”, hiszen nem adja meg a segítségnyújtónak az aktív problémamegoldás flow-élményét, a passzív várakozás pedig akár frusztráló is lehet („mi végre is vagyok én itt, ha semmi szükség nincs rám?”), ha nincs meg az a felismerés, hogy a puszta beleérző jelenlét is segít. A figyelem arra, hogy mikor van szükség segítségre, a segítség pontos időzítése és módjának kiválasztása, a szaktudás adta önbizalom („ha valóban baj lesz, meg tudom oldani”) és nyugalom kisugárzása a kiszolgáltatott másik felé: ez a „nem csinálás” igazi művészete.
Szél Dávid reflexióit olyan olvasni, mintha egy jó barátommal beszélgetnék: inspiráló, bensőséges, megengedő, okos és megkérdőjelező egyszerre. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, aki minden igyekezete ellenére gyakran érzi magát sz@r anyának/apának, és a különféle – valamint egymásnak ellentmondó – megmondó emberek és gyereknevelési megközelítések dzsungelében a saját útját szeretné megtalálni.
A napokban láttam egy videót, ami anyaként nagyon megérintett: Down szindrómás gyerekek mesélnek arról, milyen számukra az élet. Amikor gyereket vállalunk, mindnyájunkban él egy kép a leendő gyerekéről. Általában egy szép, egészséges, értelmes és kiegyensúlyozott gyerekre gondolunk, akivel harmonikus a viszonyunk, és aki sok örömünk forrása. Attól sokan rettegünk, mi van, ha kiderül, hogy a magzat nem egészséges. Te hogyan döntenél, ha kiderülne, nagy eséllyel beteg gyereked fog születni? Íme egy családanya története, akit a körülmények rákényszerítettek arra, hogy alaposan gondolja végig, mi a saját válasza erre a kérdésre.
– mézeshetek, vagy megtudtuk, mi a magyarok istene
6 hét esszenciája arról, amit terveztünk, amire nem számítottunk, és kénytelenek voltunk újratervezni, és arról, ami bevált, és egyfajta tanulság saját magam számára is. Meg talán Nektek… Előre szólok, ez hosszú lesz!